Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-03-05 / 9. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA A hetvenes évek elején kirobbant energiaválság megélénkí­tette azokat a kísérleteket, amelyek a természetadta ősi energia- források felhasználását vették célba. Ilyen energiaforrás a szélenergia is. A SZÉL A szél mibenléte az alábbiakkal magyarázható. A levegő a föld felszínétől különböző mértékben felmelegszik, s ez légmozgásokat idéz elő. A hidegebb, súlyosabb léghalmaz elindul a melegebb irá­nyába, miközben a melegebb le­vegő felemelkedve tér ki a hide­gebb elől. Ez közös vonása a szél­nek, szélrendszernek, amely lehet állandó, időszakos, helyi és telje­sen szeszélyes. • Balaklavai szovjet szélerőmű Az állandó szelek előidézője a Föld forgása saját tengelye és a Nap körül. Ismeretes, hogy a Föld forgástengelye 23 és fél fokot zár be a keringés síkjával. Ez nemcsak az évszakok ellentétes változását okozza az északi és a déli féltekén, hanem ennek kö­vetkezménye az is, hogy a Rákté­rítőtől a Baktérítöig (az egyenlítő­től 23 és fél fok szélességig északra és délre) terjed az a föld­terület, amely a legtöbb napsugár­zást kapja. Itt deleléskor a Nap merőlegesen süt, amitől a levegő erősen felmelegszik. A meleg le­vegő felemelkedik és az egyenlí­tőtől a sarkok felé tart a magas­ban. Ez a magassági szél az anti- passzát. A sarkok felé haladó léghalmaz a Föld gömbjéhez alkalmazkodik, ezért fokozatosan pályája leszű­kül, nyomása és súlya megnövek­szik, majd a 20-as szélességi kör táján a földre kényszerül.A leszál­ló« levegő a földfelszín közelében az egyenlítő irányába igyekszik. Ez a passzátszél. Sem a passzát, sem az anti- passzát nem közvetlen északi, il­letve déli irányú. A föld mozgása miatt a levegő iránya is módosul, mégpedig úgy, hogy az eredeti északi iránytól jobbra tér el az északi és a déli iránytól balra a déli félgömbön. A passzát és az anti passzát mellett állandó jellegű a nappal a tenger felöl és éjszaka fúvó tengerparti szél, és állandó jelle­gűek a monszunok is, amelyek a tenger hűvösebb és a szárazföld melegebb levegőjét kényszerítik cserére. Az említett szélrendszereken kívül vannak időszakos és helyi jellegű szelek is. Ezek bizonyos légköri helyzetek és földrajzi alak­zatok következményei. Ilyen a Földközi-tengeri sirokkó, a dél­francia misztrál, az ázsiai tájfun stb. A viharokat és a zivatarokat is a felhalmozódott légköri erők okozzák, amelyek sok esetben nagyobb nagyságrendű atom­bomba erejével érnek fel. FEJEZETEK A SZÉLMALMOK TÖRTÉNETÉBŐL A szél mozgási energiáját az ember már évezredekkel ezelőtt kihasználta. Ruháját szárította, kunyhóját szellőztette általa, s bárkái vitorláit is a szél dagasz­totta. Már i.e. 3600-ban az egyip­tomiak gabonát őröltek szélkerék segítségével. A görögök is őröltek szélerővel. A mellékelt rajzon gö­rög gabonaörlésre szolgáló szél­malom látható. A szélmalmok őskorának úttörői a perzsák, az egyiptomiak és a görögök voltak. A történészek az ős-szélmalmok közül az elsők kö­zött említik az i.e. 644-ből szárma­zó perzsa malmot, amelynél a szél függőleges tengelyre szerelt lapá­tokat forgat. Később a vízszintes tengelyű szélmalmok is elter­jedtek. Európában a keresztes hábo­rúk idején kb. 1050 táján tűntek fel az első szélmalmok, amelyek • Szélgenerátor az USA-ban, teljesítménye 220 kW vitorlázata vízszintes tengely körül forgott. Az első francia szélma­lom-szabadalom 1105-ből szár­mazik. Angliában a 12. Itáliában, a 13. és Hollandiában, amelyet tévesen a szélmalmok őshazájá­nak tartanak, csak a 14. század­ban honosodik meg a szélmalom. A 15. században Európában a szélmalom-technika ugrásszerű fejlődése következett be. Már 30 m átmérőjű szélkerekekkel is dolgoztak a malmok és kb. 50 lóerő teljesítményre voltak képesek 1450 táján Hollandiában tűntek fel az első szivattyús malmok, ame­lyeket vízemelésre használtak. Az 1700-as években Hollandiában és más európai országban már ipari célokra is alkalmazták a szélmal­mot: papírgyártásnál, fafűrésze- lésnél, növényi olajok sajtolásánál stb. A nagy szélmalmok üzemelte­tése a 19. században még javá­ban tartott Európában. Háttérbe szorulásuk a huszadik század ele­jén következett be, amikor más, több szempontból előnyösebb energiahordozók terjedtek el. Az amerikai kontinensen az 1800-as évek végén született meg az USA nyugati vidékein a szél­malomipar farmok kiszolgálására. Európában a hollandok görö­gök és a portugálok használnak még ma is szélmalmokat gabona- őrlésre és vízszivattyúzásra, bár az elmúlt évtizedekben - főleg Hollandiában - sok szélmalmot turisztikai célokra alakítottak át. VILLAMOS ENERGIA SZÉLERŐBŐL Napjaink energiahiányos kor­szakában sok országban kutatják, hogy hogyan lehetne szélkerekek segítségével villamos áramot elő­állítani. Elvben a kérdés egyszerű. A szél megforgatja a szélgenerá­tor kerekeit, amely a szélenergiát villamos energiává alakítja át. Saj­nos, a szélgenerátorok felállítása és üzemeltetése csak széljárta te­rületeken gazdaságos. A századforduló idején nagy fi­gyelmet keltettek a svéd, a dán és a holland kísérletek, amelyek célja az volt, hogy villamos energiát termeljenek szélmalmok segítsé­gével. A Szovjetunióban a harmin­cas években indultak meg az ilyen irányú kísérletek. A 100 kW-os balaklavai szélerőmű fejlesztése 1931 és 1935 közé esett. A szél­erőművet évi 300 000 kWó energia fejlesztésére építették sajnos, a szeszélyes széljárás miatt nem váltotta be a hozzá fűzött remé­nyeket. A harmincas években egyéb­ként a világon több mint száz nagyvállalat foglalkozott szélge­nerátorok fejlesztésével. Ebből az időből származnak az USA 5 és 220 kW teljesítményű szélgenerá­torai is. A második világháború következtében lelassult a fejlődés és a gyártás ezen a téren, az ötvenes évek elején megélénkült, majd később újra pangásnak in­dult. Napjainkban a szélgeneráto­rok fejlesztésében hármas ten­dencia figyelhető meg: alacsony, közepes és magas színvonalú ge­• 5 kW teljesítményű kis szél- erőmű, farmok energiaellátá­sára nerátorokat fejlesztenek műszaki szempontból. Sok az ellentmon­dás az egyes országok fejlesztési politikájában, de a jelek szerint mégis szükség van erre a hármas osztályozásra. A méregdrága kí­sérleti szélgenerátorokat egy-egy fejlődő ország nem képes megfi­zetni. A sivatagi, szavannás terü­letekkel rendelkező országoknak viszont nagy szükségük van a szélgenerátorokra, de elfogad­ható ár és megfelelő teljesítmény mellett. Az 1980-as müncheni XI. Ener­gia Világkonferencián a megújuló energiaforrások új rendszereivel foglalkozó beszámolók között nagy szerepet kapott a szélener­gia hasznosításának bemutatása. Egy dán beszámoló ismerteti, hogy 1976-ban egy négyéves ku­tatási programot indítottak nagy, villamos energiát kitermelő szél­erőmüvek kifejlesztése érdekében. Az új program keretén belül két új szélgenerátort helyeztek üzembe, amelyek háromágú szélkerekének átmérője 40 m, a toronymagasság pedig 46 m. A generátorok teljesít­ménye 12-15 m/s szélsebesség esetén eléri a 630 kW teljesít­ményt. A várható évi villamos- energia-termelés 1,5GWógenerá- torként. A konferencián egy kana­dai beszámoló a szélgenerátorok második generációjának, a 2—4 • Görög szélmalom gabonaőr­lésre MW egységeknek a fejlesztéséről szólt. Ezek szerint ezek az egysé­gek 5 cent/kWó-ért termelnék a villamos energiát, ha a föld felett 10 méterrel legalább 5-8 m/s se­bességű szél fúj. Az NSZK-ban is foglalkoznak a szélenergia jövőbeni szerepé­vel ..Megállapították, hogy a ten­gerparton a szél éves átlagsebes­sége elári a 8 m/s-ot A helyi szélviszonyokhoz megfelelő szél­generátorok építése már folyik. 1982-ben 3 MW-os, 100 m átmé­rőjű forgórésszel, 100 m magas­ban elhelyezett szélgenerátort he­lyeznek üzembe. 1982 után 5 MW- os 145 m átmérőjű forgórésszel ellátott, 120 m magasban elhelye­zett szélgenerátorok üzembe he­lyezését tervezik. Műszaki problé­mák a megvalósítással nincsenek, viszont nem áll rendelkezésre ele­gendő üzemi tapasztalat, ami a megbízhatóságot bizonyítaná. A Szovjetunió és a többi KGST- ország szintén jelentős szélva- gyonnal rendelkezik. A szélgene­rátorok fejlesztése terén figyelem­re méltó kísérletek viszont csak a Szovjetunióban folynak. Jelen­leg a 100 kW vagy az ennél kisebb egységek sorozatgyártás előtti tö­kéletesítése folyik. Megkezdődtek a néhány MW-os egységek fej­lesztési munkái is. A szélgenerá­torokat főleg a lakott vidékektől • Vízemelő szélmalom Hollan­diában (A szerző rajzai) távol eső mezőgazdasági területe­ken akarják hasznosítani. Új fel­használási területként jelentkezik a távolsági gázvezetékek katód­védelmeinek villamos árammal történő ellátása. így a gázvezeték csöveinek élettartama a három­szorosára növelhető, de a csőve­zetékek mentén 20-30 km távol­ságban megbízható áramforrások­ra van szükség. XXX Ellentmondások és főleg gaz­dasági nehézségek jellemzik a napjainkban a szélenergia ki­használását célzó erőfeszítéseket világszerte. Pedig a szél tiszta energiát szolgáltat a környezetét egyre jobban féltő ember számá­ra. Sajnos, sok próbálkozás azon bukik meg, hogy a széljárás sze­szélyes és a drága pénzen felállí­tott szélgenerátor csak nevetsé­gesen kis mennyiségű villamos energiát termel. Remélhető, hogy Földünknek azon a részein, ahol állandó jellegű, erős szelek ural­kodnak, az energiatermelés e módszere beválik, és így vi­szonylag olcsó energiához juthat az ott élő ember. KOVÁCS ZOLTÁN A SZÉLENERGIA ÚJ SZÚ 17 1982. III. 5. ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK KORRÓZIÓVÉDELEM MŰANYAGGAL Az Ukrán Műanyagkutató Inté­zet fém- és vasbeton konstrukciók dekoratív védőbevonataihoz új anyagot fejlesztett ki, amelynek elődeinél rugalmasabb és jobb a tapadóképessége. A stiroprén- nek nevezett új anyag szintetikus kaucsuk, sztirol, lágyítószerek, töl­tőanyag, pigmentek és a polimeri- zációt serkentő anyagok kompo­zíciója. A festékszóróval felvihető szí­nes stiroprén réteg vastagsága 400 mm, szakítószilárdsága pedig 150 N/cm2. A mechanikai fe­szültség okozta szerkezeti repe­dések feletti stiroprén réteg csak megnyúlik, s mivel a nedvességet nem engedi át, továbbra is véd a korróziótól. A bevonat ellenáll a maró gázoknak és lúgoknak, valamint a hőmérséklet hirtelen változásaink is. (Tyehnyika i nauka) ROBBANÁSOK A NAPRENDSZERBEN Még további négy bolygó vár felfedezésre a Naprendszerben- állapítja Szavelij Gamburg, szovjet bolygókutató. Egy kis mé­retű bolygó minden valószínűség szerint a Merkur pályáján belül, a Naphoz legközelebb kering. To­vábbi - nagyon távoli - bolygó felfedezésére lehet számítani a Neptun pályáján túl - lehet, hogy itt nem is egy, hanem két bolygó vár még felfedezésre. A szovjet kutató a természet szimmetriájá­nak gondos elemzésére építi felte­vését és azt is állítja, hogy a Jupi­ter és a Szaturnusz óriás bolygók­nak több holdjuk van, mint ameny- nyit eddig felfedeztek. Feltevését bizonyítja, hogy az amerikai Voya­ger űrszondák a Jupiter három ismeretlen holdját fényképezték le- éppen abban a térségben, aho­vá Gamburg tíz évvel ezelőtt ,,megjövendölte" őket. Gamburg szerint négy gigantikus robbanás­sorozat ment végbe a Napon - ezek hozták létre a bolygókat és holdjaikat, négy különböző típusú égitestet kiformálva a Naprend­szerben. (d) KOZMIKUS KOHÁSZAT A Szaljut-6 űrállomás gazdag tudományos programjából is ki­emelkedő jelentőségűek a kris­tálytani kísérletek, amelyeknek során a súlytalanság állapotában tiszta kristályokat, ötvözeteket és félvezetőket hoztak létre. Az űrál­lomás olvasztókemencéiben több száz anyagmintát olvasztottak meg és újfajta ötvözetet hoztak létre. A pseudoötvözetekben pél­dául olyan komponenseket egye­sítettek, amelyek normális körül­mények között nem kapcsolódnak egymáshoz, például bizmutot és alumíniumot. A röntgenelemzés tanúbizonysága szerint ezek az anyagok még a kozmikus körül­mények között sem oldódtak fel tökéletesen egymásban - ezért nevezik ezeket az anyagokat pse- udoötvözeteknek. Uj anyagok a „gázfémek“ is - a folyékony fémötvözetek olyan gázokat vet­tek fel, amelyek a súlytalanság állapotában többé nem távoztak el belőlük. (d)

Next

/
Oldalképek
Tartalom