Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-26 / 8. szám
Vasárnap 1982. február 28. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 6.19, nyugszik 17.17 Közép-Szlovákia: 6.27, nyugszik 17.25 Nyugat-Szlovákia: 6.35, nyugszik 17.33 órakor A HOLD kel - 8.53, nyugszik 22.52 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük Elemér és Zlatica nevű kedves olvasóinkat 1792-ben született Karl Ernst BAER német származású orosz természettudós, a modern fejlődéselmélet egyik megalapítója <+ 1876) • 1812-ben halt meg Hugo KOLLATAJ lengyel író és politikus (szül. 1750). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A PÁRT HARCA A FEJLETT SZOCIALISTA TÁRSADALOM FELÉPÍTÉSÉÉRT FRANTléEK HAJN CIKKE KÉT SZEMLÉLET HARCA FEKETE MARIÁN ÍRÁSA LAZÍTANI NEM LEHET KESZELI BÉLA RIPORTJA ÉLTETŐ ÉS PUSZTÍTÓ ERŐ SZASZÁK GYÖRGY RIPORTJA ÓVJUK KINCSEINKET ARNOÖT smőek írása ÉJJEL A FŰBEN VATHY ZSUZSA ELBESZÉLÉSE A BŰNÖZÉS MEGELŐZÉSÉÉRT ÍRTA: NYIKOLAJ SCSELOKOV, A SZOVJETUNIÓ BELÜGYMINISZTERE A Mosti Járási Pionír- ház több mint 750 gyermeket foglalkoztat különféle szakkörökben. A rádiótechnikai szakkör munkáját Jaromír Finferle irányítja. A pionírok érdeklődéssel figyelik magyarázatát (Libor Zavoral - ŐSTK - felvétele) Kenyerünkről Megközelítően sem tudnám megmondani, hányszor vettem védelmembe ,, mindennapi kenyerünket“. Hányszor írtam számokkal érvelve arról, milyen pazarlóan bánunk a kenyérrel fővárosunkban, mert Bratislavában legalább megközelítően kimutatható, mennyi kenyér kerül a szeméttartályokba. Az ok többnyire nem a kenyér minőségében keresendő, hanem abban, hogy feleslegesen sokat vásárolnak belőle, s ha megszárad, akkor a maradék a szemétbe kerül, mert a legtöbben csak a friss, puha kenyeret szeretik. Azt azonban senki sem ellenőrizheti, mennyi sertést, baromfit etetnek kenyérrel az országban. Nemrégen elterjedt a hír, hogy nálunk is felemelik a kenyér árát. Nem így történt, ez azonban nem vezethet arra, hogy valaki is pazarolja legfontosabb táplálékunkat. Mikor érjük meg végre, hogy a kenyér ismét visszakapja az őt megillető tiszteletet és megbecsülést, amelyben azelőtt része volt? Elvétve, helyenként még előfordul, hogy nem az említett ok miatt dobják el a kenyeret, hanem azért, mert készítésekor rosszul vizsgáztak a pékek. Azt mondjuk, hogy a kenyeret soha sem lehet megúnni. Ez csak akkor igaz - mondják szülővárosom lakosai -, ha jó minőségű kenyér kerül az asztalunkra, ha dicsérjük, nem pedig szidjuk \ a pékek munkájának eredményét. Tornaiján (éafárikovo) évek óta azt hallom, hogy nem jó a kenyér, kovásszá válik az ember szájában, lapos, keletien, nyers, sza- lonnás. A jelzők egész sorát szedik csokorba, ha a kenyér minősége kerül szóba. Nemrégen vendéglátóm a következő megjegyzéssel tette elém az aznap vásárolt kenyeret: ,,Nem biztos, hogy meg tudod enni, mert ti otthon megszoktátok a jó kenyeret“. Nem tudtam megenni a tornaijai kenyeret. A külseje sem volt étvágygerjesztő, a kenyérszeletekben lisztcsomók fehérlettek, a belső részében széles ,,szalonnacsík“ volt. Letörtem belőle egy darabkát és benne maradt az ujjlenyomatom. ,,Mi lesz a sorsa?“ - kérdeztem a kenyérre célozva, amikor asztalt bontottunk. ,, Megeszik a tyúkok“ - hangzott a válasz. Valamikor a régi kis sütödékben ropogós, jó illatú s kenyeret sütöttek - mondják Tornaiján, és hozzáteszik: „Igaz, akkor konkurencia volt, a pékekben pedig szakmaszeretet és becsvágy. Az akkori pékek ilyen kenyeret nem adtak volna el a fogyasztóknak, sértette volna az önérzetüket.“ A kis, elavult sütödéket már régen felszámolták. Egy helyen, az állami norma, a higiénia és a megkívánt technológia megtartásával sütik a kenyeret Tornaiján is, mint másutt. A pékek munkája ma is nehéz, felelősségteljes, s ugyanúgy, mint azelőtt, ma is érvényesülnie kellene a szakmai önérzetnek, a becsvágynak. Mert mindenekelőtt a pékektől függ, hogy milyen kenyér kerül asztalunkra, hogy dicsér- jük-e, avagy szidjuk a munkájukat. S részben az is tőlük függ, hogy mennyi kenyér kerül a hulladékba. Ez pedig senkinek nem lehet közömbös. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Igényes feladatok állnak a pártszervek és - szervezetek előtt a mezőgazdaság tervszerű irányítása tökéletesített rendszerének bevezetésével kapcsolatban. A mezőgazdasági dolgozókat a helyi viszonyoknak megfelelően meg kell ismertetni a rendszer alapelveivel s konkrét érvényesítésével. A legfontosabb az, hogy a rendszert és egyes intézkedéseit helysen értsék még és használják ki a mai problémák kiküszöbölésének aktív eszközeként a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésében. Ez megköveteli, hogy az irányítási rendszerrel kapcsolatos intézkedések megvalósítása és kihasználása ne érjen véget a vállalatok szintjén, bontsák le ezeket a munkahelyekre, a munkakollektívákra. A pártszervezeteknek teljes mértékben támogatniuk kell az irányítási rendszer egyik fö célját - a dolgozók anyagi érdekeltségének elmélyítését a végzett munka minősége és hatékonysága alapján. El kell érni, hogy a jutalmazás valóban a tartalékok mozgósításának, az aktivitás növelésének és a dolgozók kezdeményezése fejlesztésének eszköze legyen. A XVI. pártkongresszuson kitűzött irányvonalat igényes feltételek között valósítjuk meg, ennek megfelelően fokozott követelményeket támasztunk a kádermunka hatékonyságával szemben. Elsősorban mindenütt támogatnunk kell azokat a vezetőket, akik megértik az újat, igényesen viszonyulnak saját munkájukhoz és munkatársaik tevékenységéhez, akik megkövetelik a feladatok következetes, fegyelmezett teljesítését. Azok helyébe, akik nem tudják teljesíteni feladataikat, bátrabban kell rátermettebb kádereket kinevezni. Határozottabban kell kialakítani a kádertartalékokat, céltudatosan fiatal, arra alkalmas dolgozókat kell felkészíteni és kinevezni a funkcióba. A pártszervek és -szervezetek munkájában kulcsfontosságú szerepe van az emberek között végzett munkának. Az arra irányuló munkának, hogy megértsék a párt politikáját, megértsék, miért hozunk bizonyos intézkedéseket. Mindenütt növelni kell a dolgozók részvételét a problémák megoldásában, az eddiginél jobban figyelembe kell venni javaslataikat, észrevételeiket. Az összes mezőgazdasági vállalatnál emelni kell a termelési értekezletek színvonalát, javítani kell a tömegpolitikai munkát, tökéletesíteni a gazdasági propaganda és agitáció formáit s módszereit, fejleszteni az emberek kezdeményzését a feladatok következetes teljesítése, mindennemű munka hatékonysága és kiváló minősége érdekében. (Részlet a CSKP KB 4. ülésén elhangzott beszédből) LKIMÁRiKAmíg a személyzei osztályról munkahelyére, az egy emelettel lejjebb lévő férfikészruha- részlegre tartunk, nem-fukarkodik a szavakkal: az általa irányított 20 tagú kollektíva, szocialista brigád munkájáról beszél. Az irodájában azonban, amikor kimondom, hogy róla szeretnék írni, Macek Rozália egy pillanatra elnémul, majd heves tiltakozásba kezd.- Rólam nincs mit írni, az én munkámat nem lehet elválasztani a többiekétől. A közös igyekezet nélkül nem lennének eredményeink, nem lehetnék büszke arra, hogy évente 32 millió koronás forgalmat bonyolítunk le, hogy a vásárlóink között sok az állandó, rendszeresen, nemcsak Bratislavából, hanem a közeli-távoli környékről is visszatérő vevő, amit a legfontosabb és legnagyobb elismerésnek tekintünk mindannyian. A vásárlók bizalmát megnyerni, elérni, hogy elégedetten távozzanak a részlegről, ez az, amit a fiatalokba, az új munkaerőkbe is elsőként igyekszik beleoltani. Sokéves tapasztalat tanította erre, a valaha más szakmáról ábrándozó, ma mégis a legjobb elárusítók között számon tartott szimpatikus asszonyt.- Tanítónő szerettem volna lenni, de mint abban az időben - 1949-ben - sok más családban, nálunk is a fiúk továbbtanulását tartották fontosabbnak. Hatan voltunk testvérek, nekünk, lányoknak munkát kerestek a szülök, jgy lettem elárusítónő - meséli a „vallatásnak“ engedve. Az évek során szakképesítést szerzett s húsz éve részlegvezetőként dolgozik. Részben a vágya is valóra vált: emberekkel dolgozik, példát mutat, s az elárusító utánpótlás nevelésében is részt vesz. A készruha-részlegen ugyanis az elárusítói szakmára készülő szakmunkástanulók, gyakorlati képzésével is foglalkoznak.- Szívesen végzem a munkámat, különben aligha bírtam volna ki ennyi éven át e nehéz szakmában. Mert bár sokan kétségbe vonják, nem könnyű foglalkozás a miénk. Férfikész- ruhákat eladni pedig talán a legnehezebb kereskedői feladat. Jól kell ismernünk az árut, tanácsot, útmutatást várnak tőlünk a vásárlók, hiszen nem egy-két napra, egyszeri alkalomra veszik, amit kiválasztanak. Van, aki öt-hat öltönyt, nadrágot, kabátot is felpróbál, amíg dönt. Mi pedig nem veszíthetjük el a türelmünket, még ha igyekezetünk hiábavaló volt, s a vevő üres kézzel távozik, akkor sem. Elvégre az ő pénzéről - s nem is kevésről - van szó. Hogy a kollektíva tagjai vezetőjükhöz hasonlóan értik a szakmájukat, arra bizonyság az elmúlt évben, az áruház működésének 45. évfordulóján a 6. ötéves terv feladatainak példás teljesítéséért a CSSZSZK kormányától és a Szakszervezetek Központi Tanácsától kapott elismerő oklevél s a szocialista brigád ezüst jelvénye, melyet már a brigád minden tagja megkapott.- Mi minden tartozik a részlegvezető feladatkörébe? - ismétli meg a kérdésemet. - Az, hogy mindenen rajta legyen a szeme. Ugye így van? - fordul helyeslésért a második műszakot irányító kolléganőjéhez.- Ügyelünk, hogy elegendő áru, rend legyen a részlegen. Habár rengeteg a papírmunka, a lehető legtöbbet tartózkodunk az eladótérben. Csak így ismerheti meg a munkatársait az ember, s ismerhetik ót meg azok. Az íróasztal mellől nem lehet irányítani, legfeljebb parancsolgatni, azt meg joggal bírálhatnák a többiek. A készruharészlegen dolgozó 20 asszony, lány jól megfér együtt, szívesen segíti kölcsönösen egymás munkáját, s hogy munkájukkal feletteseik és a vásárlók egyaránt elégedettek, ebben érdeme van irányítójuknak, Macek Rozáliának is. Sokéves kereskedői munkájáért kétséget kizáróan megérdemelten kapta meg „Az OTEX legjobb dolgozója“ ágazati kitüntetést. FLÓRIÁN MÁRTA „ÍGY LETTEM ELÁRUSÍTÓNŐ...“ újsiú 2 1982.11.26.
