Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-19 / 7. szám
(A szerző felvétele) Közhely már, hogy a televízió hozzátartozik a családhoz, és elsősorban azok révén, akik rendszeresebb időközökben jelennek meg a képernyőn. Velük valamiképpen bizalmasabb kapcsolatban vagyunk, jobban odafigyelünk arra, miről beszélnek, milyen ruha van rajtuk, vagy éppen hogyan viselkednek a kamerák előtt. Leggyakoribb vendégként a rendszeresen jelentkező műsorok munkatársai szoktak megjelenni otthonunkban, közülük is főként a Tv-híradó gárdájának tagjai. így hát azok számára, akik állandó nézői a Csehszlovák Televízió hírközlő műsorainak, nyilván ismerős Izabela Pazitková, akit most közelebbről is szeretnénk bemutatni síz olvasónak.- Kezdjük talán az elején, az iskolás évekkel.- Annak idején, amikor elvégeztem az általános műveltséget nyújtó középiskolát, azon töprengtem, milyen úton haladjak tovább. Tanulni szerettem volna, ezt biztosan tudtam, de azt már nem tudtam eldönteni, hogy nyelveket ta- nuljak-e vagy matematikát. Végül is a Komensky Egyetem bölcsészkarára kerültem, ahol román nyelveket tanultam. Az egyetem elvégzése után egészen 1971-ig a rádióban dolgoztam, a nemzetközi kapcsolatok osztályán, mint dramaturg. Majd jelentkeztem egy televíziós pályázatra, melyet sikerült megnyernem.- Miután fölvették a televízióba, melyik szerkesztőségben kezdte a munkát?- A műsorok összeállításával foglalkoztam, ugyanakkor bemon- dónóként is dolgoztam, valamint műsorvezetőként és esetenként szerkesztőként önálló publicisztikai adásokat is készítettem.Mint forgatókönyv-szerzőt, elsősorban a kultúrával kapcsolatos témák érdekeltek.- Viszont láttuk önt olyan műsorokban is, amelyek tartalmának alig volt köze a hagyományos értelemben vett kultúra fogalmához.- Valóban előfordult, hogy megkértek, nem vezetnék-e ilyen adásokat is. Ha érdekesnek találtam a témát, elvállaltam a feladatot. Mint riporter nagyon kíváncsi természetű vagyok. Szeretném, ha a föltett kérdéseim, egy adott témában, a nézők többségében is fölmerülő kérdésekkel lennének azonosak. Amikor ez sikerül, akkor érzem a legszorosabbnak a kapcsolatot köztem és a nézők között. A kitérők ellenére vesszőparipám a kultúra maradt, s ezen belül az irodalom, a film és a színház, valamint a zene.- Évek óta csaknem rendszeresen vezeti a Válaszolunk nézőink leveleire című adást. Hozott-e valami újat önnek ez a műsor?- Külön hálás vagyok a sorsnak azért, hogy olyan műsort is vezethetek, melyet jószerével a nézők állítanak össze, a hozzánk érkező leveleikkel. Egy-egy adás témáját a levelekben leggyakrabban előforduló kérdések határozzák meg. Ezek nyomán hívunk meg a stúdióba is olyan szakembereket, akik képesek a lehető legrészletesebben válaszolni a kérdésekre. Nem ritka a nevemre szóló levél sem, amelyekben sok esetben tanácsért fordulnak hozzám a fiatalok és idősek. Ilyenkor talán még nagyobb felelősséget érzek, minden általam leírt vagy kimondott szót többször is átgondolok, mert ki szeretném zárni annak lehetőségét, hogy esetleg pongyola fogalmazással még a legjobb szándék mellett is rossz tanácsot adjak.- A bevezetőben elárultuk, hogy jelenleg a Tv-híradó szerkesztőségében dolgozik. Mikor és hogyan került ide?- Szeretek emberekkel találkozni, illetve szeretem megismerni azokat, akiket mélyen tisztelek, de személyes találkozásra velük eddig nem volt mód. Nos ez a vágy vezetett át 1976 őszén a Tv-híra- dóba. Ebben a szakmában talán nincs izgalmasabb, mint az újabb és újabb találkozások. Természetesen a kultúrához hű maradtam, sőt, legnagyobb megelégedésemre az általam legjobban kedvelt területeket bízták rám. A képernyőn keresztül találkozásokat szervezek olyan érdekes személyiségekkel, akik figyelemre méltót alkottak, ugyanakkor hajlandók kitárulkozni is, mint magánemberek; mindennapi gondjainkról is szólva. Meggyőződésem, hogy széles körben is tudatformáló lehet, ha egy neves ember hajlandó velünk megosztani nézeteit a világról.- ön kétféle „beosztásban“ szerepel a képernyőn. Mint riporter és mint műsorvezető. Melyik munkát kedveli jobban?- Nem szoktam különbséget tenni, és talán azért nem, mert a kettő között nincs lényeges különbség. Mint riporter, nemcsak kérdezek, de állást is foglalok. Mint műsorvezető, nem csak állást foglalok, de kérdezek is. Erre jó példa a tavaly indított Időszerű események című műsorunk. Ebben hétfőtől péntekig naponta szerepeltetünk meghívott vendégeket is; mindig egy konkrét és legtöbb esetben égető témához szólunk hozzá, persze nemcsak kulturális témához. • Kíváncsi természetű vagyok- Nem nehéz egy kultúrával foglalkozó szakembernek gazdasági, belpolitikai eseményekről szólni, ezekkel foglalkozni?- Azt hiszem a műsorvezetői státusz mindenhol a világon megkövetel egy bizonyos fokú univerzális tájékozottságot. Ennek elérésére törekszünk mi is. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy tökéletesen kell értenem mindenhez. Bizonyos jelenségek megítélésében nagy segítségemre vannak a szakrovatok vezető szerkesztői, illetve a szakosított szerkesztők.- A múlt évben mintha kevesebbet szerepelt volna a képernyőn. Mi volt ennek az oka?- Valóban így van, több mint fél évig tanulmányúton voltam Franciaországban; a Sorbonne-on hallgattam előadásokat huszadik századi francia és spanyol irodalomról. Tudniillik ezt a két nyelvet tanultam itthon is a legintenzívebben. Párizsban rengeteget jártam színházba, számtalan kitűnő filmet láttam, múzeumokat, képtárakat látogattam, eljutottam a francia televízióba is, de aminek legjobban örülök: megismerhettem a francia f átlagembereket, akik mint talán szerte a világon az emberek, békeszeretők.- Lám, még meg sem kérdeztem, honnan származik?- Poprádi vagyok, de úgy is mondhatnám, hogy magas-tátrai. Amikor Bratislavába kerültem, és megismerkedtem a szinte végtelennek tűnő Duna menti síksággal, nem tudtam vele mit kezdeni. Sokáig tartott, míg fölfedeztem varázsát.- Az évek során ön is több száz órát töltött a kamerák előtt. Érzi-e, hogy az az elismerés és megbecsülés, amit eddig kapott, megfelelő arányban van erőfeszítéseivel?- Enyhe büszkeséggel állíthatom, hogy viszonylag korán részesültem elismerésben munkámért. A legnagyobb elismerésnek azt tartom, ha a nézőktől kapok dicsérő leveleket. De örülök az őszinte bírálatnak is, mert abból tanulhatok. Ami a hivatalos elismerést illeti, elsősorban az Arany Kroko- dilusra vagyok büszke, melyet 1978-ban kaptam az év legjobb kommentátori és riporteri teljesítményért. Több esetben ítélték nekem a nyelvet legtisztábban használó riporternek járó díjat is. Ugyancsak elismerés számomra, hogy beválasztottak a Szlovákiai Újságírók Szövetségének Központi Bizottságába, ahol feladatom: foglalkozni a kezdő újságírókkal. Nem érzem, hogy munkám elrabolja minden időmet, még akkor sem, ha csaknem minden percemet neki szentelem. Ez azért van így, mert amit fő foglalkozásban csinálok, megegyezik azzal, amit a szabad időmben is csinálnek KESZELI BÉLA Riporter és műsorvezető Találkozás Izabela Pazitkovával Bár Claes Andrson, a kortárs finn drámairodalom egyik legjelesebb képviselője minden alkotásában hazai sorsokat ábrázol, hétköznapi történetei a világ bármelyik országában lejátszódhatnának. Talán ezért tűnik majd annyira ismerősnek A család című színműve is, amelyből Zsombolyai János, a Kenguru és a Vámmentes házasság rendezője készített tévéjátékot a Magyar Televízióban. Az apa alkoholista; nem sokat törődik a családjával. Alig van nap, hogy ne nézne a pohár fenekére, ha meg józan, akkor csendre vágyik. Felesége gyengének bizonyul a felnőttkor küszöbén álló három gyerekkel szemben, az apró-cseprő bajoktól a legnagyobb gondokig mindennel egyedül kell megküzdenie. De hiába minden... A megromlott viszonyok, az örökös szorongások a család fokozatos széthullásához vezetnek, s aztán már csak egyetlen kérdést kell megválaszolni: ki marad és ki megy el? Andrson művét évek óta játsszák már a finnországi színházak, az ősbemutatót Tartuban tartották, legutóbb pedig Helsinkiben fogadták nagy elismeréssel a darabot. A magyar tévéjátékban Bodrogi Gyula és Margitai Ági formálják meg a szülőket, az örökösen csavargó nagylányt Balogh Erika alakítja, akit Rátonyí Róbert operett-műsorában láthattak a nézők, öccsét Bánky Gábor, húgát pedig a bakfissá cseperedett Csőre, azaz Cinkóczi Zsuzsa kelti életre. -sz• A csavargó nagylányt Balogh Erika alakítja (Máté Magda felvétele)- Miért gondolkodik, beszél, ír a tévéről?- Kicsoda?- A tévénéző.- Nem mindegyik ír.- De gondolkodni és beszélni a tévé műsorairól szokott.- Ez csak természetes, hiszen mindenki nézi.- Azért ne ilyen hevesen! Ne általánosítson!- Ehhez nem keil általánosítás, erről meggyőződhet mindenütt, autóbuszon, üzletben, munkahelyen.- Ha nézi is, azért még nem feltétlenül gondolkodik arról, amit látott. Persze maga azt sem tudja, mi az aktív és mi a passzív tévénézés.- Miért ne tudnám? Aktív, amikor valaki véleményt mond a műsorról. Tételezzük fel, hogy dühöng, ordít, összetöri a készüléket.- Ugyan! Ez csak a pihent agyú karikaturisták képzeletében történik meg. Másról van itt szó.- Miről?-Az aktív és a passzív tévénézésről.- Maga most megtanítja velem a passzív és az aktív tévénéző szerepeit?- így is lehet mondani, de most már hallgasson meg! Tehát aktív az a néző, aki a tévé nézésére felkészül...- Tudom! Konyak, fekete... meg a kis feleség?- Kérem, ne szakítson félbe! Tehát az aktív tévénéző a készülék bekapcsolása előtt elolvassa a műsorújságot. Kiválasztja az őt leginkább érdeklő műsorokat és hétközben megnézi őket. S amikor...- S amikor nem tetszik a műsor kimegy kávét főzni, vagy összebújik a feleségével.-Már megint közbeszólt! Ez már nem a tévénéző aktivitása, ez a férjé. Tehát megnézi a műsort és gondokodik, beszél és ír róla.- Úgy emlékszem ezt már mondta egyszer, de még mindig nem beszélt a passzív tévénézésről.- Mert nem hagy szóhoz jutni. Az előbbiek alapján kiderül, hogy passzív az a tévénéző, aki minden műsort végignéz, a tévétornától az éjszakai hírekig.- De ez akkor nemcsak tévénézőként passzív...- Hanem?- Hanem férjként is.- No, ezt meg honnan szedi?- Hát nem maga mondta, hogy az aktív néző, ha rossz a műsor, kikapcsolja a készüléket és bekapcsolja a feleségét...- Hogy nem szégyelli magát? Miket beszél? Ezt az utóbbit a maga piszkos fantáziája szülte.- Persze, mert maga a ki-bekapcsolásokkal megbolondít.- Miért? Maga nem szeretne passzív tévénézőből aktívvá válni?- Nem.- Talán valami baj van a gondolkodásával? Menjen pszichológushoz!- Minek? En a tévé előtt rendszeresen gondolkodom és...- És ha rossz a műsor, kikapcsolja a készüléket és be...-Nem kapcsolom ki és nem kapcsolom be!- Nem?- Nem!!- Akkor mi van magával?- Nőtlen vagyok. (d-n) ÚJ SZÚ 14 1982. II. 19.
