Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-19 / 7. szám
Fiatalon, egészségesen aligha gondol valaki arra, hogy egyszer szüksége lehet mások, a társadalom segítségére, emberségére. Pedig az életkor határának kitolódása és a betegségek, részben a civilizációs és a foglalkozási ártalmak, valamint a balesetek miatt is mind többen kénytelenek szembenézni ezzel a meztelen ténnyel. Jelenleg minden huszonkettedik állampolgárunk egészség- károsodott olyan mértékben, hogy rokkantjáradékot kap. Nem szorulnak valamiféle jótékonykodásra. Hiszen hazánkban a szociális ellátás, ha nem is mondható tökéletesnek, de a fejlett országok átlagszintjét mindenképpen meghaladja. A tennivalók dandárja a nemzeti bizottságokra, a szociális, az egészség- és iskolaügyi, valamint az egyéb állami szervekre hárul. Mellettük azonban nem kis szerepe van a rokkantak szövetségének is. Annak ellenére, hogy a Nemzeti Frontnak ez az érdekképviseleti szervezete soraiban a rokkantaknak csak a kisebbik részét - országosan mintegy százkilencven- ezer, Szlovákiában pedig ötvennyolcezer főt - tömöríti. Jelentősége egy mondatban így fogalmazható meg: alapvetően járul hozzá ahhoz, hogy az egészségkárosodottak ne csak elfogadói legyenek a társadalmi segítségnek, hanem cselekvő részesei is problémáik jobb megoldásának, a lehetőségekkel összehangolt társadalmi beilleszkedésüknek. Az ezzel összefüggő kérdésekről beszéltünk Gabriela Leto- vancovával és Pavol Jancuékával, a Rokkantak Szövetsége Szlovákiai Központi Bizottságának osztályvezetőivel. A múlt esztendő fő hozama 4 Az alkalom nyilvánvaló - december végén zárult a rokkantak nemzetközi éve. Szövetségüknek éppúgy, mint egyéb szerveknek és társadalmi szervezeteknek is ebben az évben számtalan rendezvénye volt. Elmélyült a politikai-nevelő munkájuk, sok volt a művelődési akció, felpezsdült a szociális és a szakköri tevékenység, javult az együttműködés az állami szervekkel és így folytathatnám a sort. Az eredmények értékesek, de egyszerű - amúgy is túl sok teret igénylő - felsorolásuk helyett, hadd kérdezzem meg: miben látják ennek az elmúlt évnek a legnagyobb hozamát? P. JANCUŐKA: Létrejöttek, illetve kibővültek a rokkantakról való átfogó, komplex gondoskodás előfeltételei. S ezzel egyidejűleg jobb és összehangoltabb lett az ezért felelős láncszemek tevékenysége. G. LETOVANCOVÁ: A legnagyobb eredménynek azt tekintem, hogy a nyilvánosság jobban tudatosíthatta problémáinkat. Egyben a sajátos jellegű tennivalókat is, például az ún. építészeti akadályok eltávolításának igényét. Hiszen ez sokszor jelentősebb beruházási költségek nélkül is megvalósítható. Szóval nemcsak az anyagiaktól függ minden, hanem a szemléletváltástól, a problémák megközelítésének módjától is... P. JANŐUŐKA: (gy van, az utóbbi nem kevésbé fontos. Az anyagiakról csak annyit, hogy szövetségünk idei költség- vetési szintje is magasabb a tavalyinál. Az utóbbi évek nehezebbé vált gazdasági helyzete tehát nem tükröződött és tükröződik kedvezőtlenül anyagi ellátottságunkon. G. LETOVANCOVÁ: Néha nem is annyira az anyagi eszközök a meghatározóak. Lehetőségeinket egyebek között korlátozza a megfelelő létesítmények hiánya. Hogy példával is éljek, mozgássérültjeink számára körülményes a sajátos követelményeket kielégítő üdülők biztosítása. Az egészségügyi szerveknek természetszerűen határt szab a rokkantsegédeszközök importjánál a rendelkezésükre bocsájtott devizakeret. Fordulópont a láthatáron? ÚJ szú 9 1982. II. 19. • A segédeszközökkel kapcsolatban - úgy tudom - évek óta ismétlődnek a panaszok. G. LETOVANCOVÁ: Ez elsősorban az ortopédiai-protetikai segédeszközök, * GONDJAI ÉS TERVEI Beszélgetés a Rokkantak Szövetsége Szlovákiai Központi Bizottságán nevezetesen a különféle mankók, gyógy- cipők, művégtagok, fűzök stb. egy részére vonatkozik. Különben megjegyzem, hogy a hazai segédeszközök kisebbik hányadát a rokkantak ingyen kapják, nagyobb részét pedig 20-80 százalékos árengedménnyel. Tény, hogy panaszok állandóan vannak. Főleg a hosszú várakozási időre, amely, teszem azt a gyógy- cipönél, jelenleg kilenc hónap, a rossz minőségre, az elavult, nem divatos formára, a túl nagy súlyra és így tovább. Igaz viszont, hogy a termelők is esetenként joggal hivatkoznak tőlük független nehézségekre. P. JANŐUŐKA: Húsz évvel ezelőtt született a probléma megoldására kormányhatározat. Az illetékesek azóta is sokszor foglalkoztak vele, de a helyzet inkább rosszabbodott, mintsem javult volna. A rokkantak nemzetközi éve azonban mintha e tekintetben is megmozgatta volna az. állóvizet. A vállalatokban keresik a probléma megoldásának nyitját. Egyes jelek arra utalnak, hogy ebben az esztendőben számolhatunk a fordulat kezdetével. Mi a helyzet a rokkantkocsikat, illetve a személygépkocsi kiutalásokat illetően? G. LETOVANCOVÁ: A személygépkocsikra, míg a piacon nem volt belőlük elegendő, elsőbbséget biztosító vásárlási utalványokat kaptunk a kormánytól tagjaink számára. Az igénylők most már választhatnak az értékesítésre kerülő típusok közül. Állami támogatást kapnak, mégpedig a vételárra 7-15 ezer koronát, továbbá az üzemeltetésre és a kötelező biztosításra is. P. JANŐUŐKA: A kézi meghajtású rokkantkocsikat az egész ország számára az Ergon vállalat gyártja. Sajnos, minőségük kifogásolható, viszont azonnal kaphatóak. Az akkumulátoros rokkantkocsikat az NSZK-ból importáljuk. Korábban a várakozási idő három év volt, most nagyjából egy év. Szó van arról is, hogy megvesszük ezeknek a kocsiknak a gyártási szabadalmát. Rájuk is gondoljunk Úgy hiszem, igen fontos kérdés az építészeti akadályok fokozatos felszámolása, hogy a rokkantak, elsősorban a mozgássérültek, könnyebben elérhessék munkahelyüket, az iskolát, lakásukat és természetesen az üzleteket, a középületeket, a művelődési létesítményeket és hozzáférhetőbbekké váljanak számukra a tömegközlekedési eszközök. P. JANŐUŐKA: Véleményünk szerint ennek a kérdésnek a figyelem homlokterében kell állnia. Hiszen megoldása nélkül igen sok rokkant még személyi adottságainak megfelelően sem tud beilleszkedni az élet vérkeringésébe. Gondolni kell arra is, hogy sok ezzel összefüggő intézkedés, például karfák, korlátok, nem túl meredek lejtésű feljárók, közlekedési jelzőberendezések, járdaszigetek építése és létesítése nemcsak a mozgássérülteket és általában a rokkantakat szolgálja, hanem ezen túlmenően további százezreket, sőt milliókat. Az idős, a beteg embereket, a kisgyerekes anyákat is. Sok minden történt az effajta hiányosságok kiküszöbölésére a Z-akció keretében és más formában is. Többnyire azonban hiányzik a tudatosság, s az, hogy a tervezők kikérjék a mi véleményünket is. G. LETOVANCOVÁ: Ez annál is inkább szükséges, mert egyelőre még az egészségügyi létesítmények zöménél sem gondoltak az ilyen akadályok elhárítására. • A CSSZK-ban már több atipikus lakóház is felépült, amelyek környékén és belső kiképzésükben igazodtak a rokkantak lehetőségeihez, jogos igényeikhez. Szlovákiában mikor várható az első fecske? P. JANŐUŐKA: Ez feltehetőleg Pies- íanyban, a tervek szerint 1984-ben átadásra kerülő lakáskomplexum lesz. Mellette a Tesla vállalat felépülő műhelye alkalmat nyújt majd a munka általi rehabilitációra is. Gyakorlattá érhetne azonban a szövetségi kormány által elfogadott alapelv, miszerint a kivitelezői módon épített ezer lakás közül négynek atipikusnak kellene lennie. Egyszóval meg kellene felelnie a súlyos egészségkárosodottak, főképp a mozgássérültek és a vakok követelményeinek. A munka orvosság is Jelentős eredmény, hogy hazánkban mintegy negyedmillió rokkant dolgozik. Ez nemcsak anyagi helyzetükön javít, hanem elvitathatatlan főleg a szellemi gyógyhatása is. G. LETOVANCOVÁ: Meg kell mondani azt is, hogy a rokkantak túlnyomó többsége munkájában nagyon lelkiismeretes. Erről meg lehet győződni Szlovákiában a rokkantak tizenhét kisipari szövetkezetében. De elszórtan is, sok üzem és szervezet úgynevezett védett munkahelyein. Általában megállapíthatjuk, hogy a társadalomnak gazdaságilag is kifizetődik a rokkantak testi és szellemi felkészítése a munkavégzésre. P. JANŐUŐKA: Annál sajnálatosabb, ha mondjuk a társadalom százezer koronát fordít egy súlyos egészségkárosodott főiskolai oktatására, s az illető azután képtelen a képesítésének megfelelő munkakörben elhelyezkedni. Mert ilyesmi is előfordul... G. LETOVANCOVÁ: Ez gyakran csak egy-egy munkahely vezetőjének a hozzáállásától függ. De a nyilvánosság körében is előfordulnak olyan helytelen nézetek, hogy „minek akar munkába állni, amúgy is elég szép rokkantjáradékot kap“. P. JANŐUŐKA: Tegyük hozzá, hogy főleg a könnyebb egészségkárosodást szenvedettek csoportjaiban a helyzet feltétlenül javult. Kedvezőek a tapasztalataink például a Povazská Bystrica-i Jnb- vel, a bratislavai IV. városkerülettel, az üzemek közül a Bratislavai Elektrotechnikai Művekkel, az árvái Teslával, a szervezetek közül pedig a Csehszlovák Állami Fürdőkkel. Azt azonban el kellene érni, hogy több rokkant munkafolyamatba illeszkedéséről gondoskodjanak azok az üzemek, amelyek szinte „produkálják“ az egészségkárosultakat. Több üdülési lehetőség 0 Ehhez kötődik az üdülés, a gyógykezelés témája. P. JANŐUŐKA: Mennyiségi és minőségi javulás tapasztalható. Szövetségünknek azonban, sajnos, Szlovákiában nincs üdülője. Tagjai csehországi üdülőkbe kapnak beutalókat. Az igényeknek maradéktalanul nem tudunk megfelelni. Jó lenne, ha valamelyik szervezet, vagy vállalat bérbe adna, illetve eladna nekünk egy ötven-hatvan férőhelyes üdülőt. G. LETOVANCOVÄ: A gyógykezelés helyzete is javult. Viszont erre is vonatkozik, hogy egyelőre ez sem bizonyul elegendőnek. Tagjaink több gyógyfürdői beutalót igényelnek. Az is fontos lenne, ha a kórházak mellett végleg kiépülne a gyógyrehabilitációs létesítmény-hálózat azok számára, akik nem szorulnak intézeti gondozásra. Nyilván a problémáknak, a közel- és a távolabbi jövő céljainak csak egy részével foglalkozhattunk. Azt is csupán nagy vonalakban. A mondottakból azonban így is kiviláglik két dolog. Az egyik, hogy sokat tettünk és teszünk is a megrokkant százezrek érdekében. A másik, hogy még jóval többet kell tennünk. Annyit, amennyit csak tehetünk. S ez nem nagylelkű kegy, hanem egyszerűen társadalmi és emberi kötelesség. GÁLY IVÁN Diszkoszvetés - rokkantkocsiból (A. Konecny felvétele)
