Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-12 / 6. szám

AJÁNDÉk SZIGOR SZIPORKÁK Ritka az olyan vendég, aki sokáig elüldögél valahol, ha úgy érzi magát... mint otthon. xxx Ha valaki semmiről sem ál­modik, ez azt jelenti, hogy min­dene megvan. xxx * Mennyi remek életpályát jár­tak végig - mindig csak a fal mellé húzódva! xxx Nem mindenki töpreng fe­szülten - egyesek csupán a homlokukat ráncolják eről­ködve. xxx Ha a rák megáll az elért eredménynél - ez már előre­lépés. xxx A legsúlyosabb hibákat ta­núk jelenlétében követjük el. xxx Az ember a maga idejével legjobban a más idejének ro­vására takarékoskodhat. ‘ x x x Mivel az ember értelemmel megajándékozott lény, termé­szetesen olyanok is akadnak, akik kimaradtak az osztásból G. Gy. fordításai KATONÁK A katonák nehéz ládát cipelnek. Mikor leteszik, hogy megpihenje­nek egy kicsit, éppen arra jön egy falusi ember és megkérdi:- Mit cipelnek, legények?- Hadititok! - feleli az egyik.- És nagyon nehéz a láda?- Már hogyne lenne nehéz, mi­kor tele van lőszerrel!- Milyen szép gyöngysor! Hát mégsem feledkeztél el a születés­napomról!- Hogy feledkeztem volna el? Amikor ezt a gyöngyöt megtalál­tam az autóbuszban, azonnal rád gondoltam. SZÍNHÁZBAN Ketten beszélgetnek a szín­házban:- ön értette az utolsó jelenetet?- Nem, voltaképpen nem...- Hát akkor mit tapsolt olyan lelkesen?- De hiszen maga kezdte! Kovács találkozik Szabóval, aki egy szép kis lámpát visz.- Mit viszel? - kérdi Kovács.- Hangulatlámpát - feleli Szabó.- Azt sem tudom, mi az - mondja Kovács.- Hát kérlek, ez egy olyan szí­nes, díszes lámpa, amit hangulat- keltés céljából gyújtanak meg az emberek.- Ennek semmi értelme - le­gyint Kovács -, ha én hangulatban vagyok, eloltom a lámpát. Az apa szigorúan rászól a kis­fiára.- Hányszor mondtam, hogy ne játssz a gyufával?- Nem játszottam, csak meg kellett gyújtanom a cigarettámat. ILLEM A vendég megkérdezi a házi­asszonyt:- Ki az az idős hölgy, aki ott, a sarokban beszélget?- Az egyik lányom - válaszolja kimérten a háziasszony.- Ó, istenem! - próbálja helyre­hozni hibáját a vendég. - Ugye, sokkal idősebb, mint ön? KOSZTOLÁNYI DEZSŐ KAKAS- Más nemzetek oroszlánt, kerecsent, mesebeli sárkányt választanak jelképükül. Én a franciáké vagyok. Ennek a népnek bálványa az értelem és az önismeret. A földön jár. Hatalmas képzeletének nincs szüksége arra, hogy nagyob- bítsa, szépítse magát. Ezért nem szégyenli, hogy nemzeti madara az éber, koránkelő, szorgalmas, erősen polygám természetű baromfi. A világ szemétdomb. Meg kell rajta ta­lálni a szemet. Kapirgálva ma­gam is a szemétben leltem meg a tudományos pozitiviz­must és az irodalmi realizmus nagy kincsét. GÉM- Csak a kíváncsiság nyúj­tott ki ilyen nyurgára, ilyen vé­konyra. Kandián tekingetek er- re-arra, mindent látni akarnék, folyton ágaskodom. Sekély vi­zekben, gázlókban úgy álldo­gálok sovány lábaimon, mint holmi állványokon. Kémkedek magas megfigyelő állásomról. SIKETFAJD-Tessék? é STRUCC- íme a madarak zsiráfja és tevéje. Ha csupasz nyakamra, megkoppasztott lábamra tekin­tesz, azt hiszed, hogy még nem öltöztem föl egészen. De- Hát te hova mész? Valakit felkö­szönt eni?- Dehogy. A szervizbe... (Ludomír Nikolíni karikatúrája) A hét vicce- Óriási szerencsém van a nőkkel!- Miért?- Egyik sem akar hozzám jönni feleségül. Az élelmes (Vladimír Pavlik karikatúrája) HANGULAT Homtul? évM NŐK- Eljegyeztem magam - dicsek­szik az egyik leányzó.- Kivel? - kérdi a barátnője.- Egy röntgenspecialistával.- Végre egy ember, aki lát ben­ned valamit! NAGYTAKARÍTÁS A lakásban nagytakarítás van. Minden a feje tetején áll. A feleség így szól a férjéhez:- Szaladj le az utcára és hívj fel a fülkéből, mert sehol sem találom a telefonunkat! MAI TÖRTÉNET Kiss és Nagy találkozik.- Ha jól emlékszem, tavaly osz­tályvezetőnek készültél egy nagy vállalathoz.- Jól emlékszel.- És mit csinálsz most?- Semmit.- Hogyhogy?- Fél éve már osztályvezető vagyok... TEJ * Az iszákosnak azt mondta az orvos, hogy teljesen mondjon le MADARAK ez az átmeneti állapot örökké tart. Ostoba, fekete szemem­mel állandóan keresek valamit. Tudod, mit keresek? Afrikát, Afrikát. VERÉB- Aki éhes és szegény, az szemtelen és komisz. A lúd, melyet kukoricával tömtök, nem az, a kanári sem, melynek cukorral kedveskedtek, a kövér galamb sem, melyet tiszta bú­zával etettek. En azonban, a kis szárnyas koldus, aki ko­pott, barna ruhámban sová­nyan lesem a morzsák ala­mizsnáját, a telhetetlenség és tolakodás hírébe keveredtem. Furcsa az élet. Pedig hűséges és ragaszkodó is volnék. Té­len, mikor a vándormadarak elrepülnek s minden néma, a jégvirágok között csak az én nótám hallik, melyet soktagú családommal együtt állhatato­san csiripelek. Egyszerű ez, mint a nyomorúság panasza és nagyon egyhangú. Körülbe­lül így szól: „Csak egy kicsit, csak egy kicsit,“ HOLLÓ- Fiég dalolt meg engemet hí­res versében Poe Edgár, és habár a század eljár, nem múlt el egy sora sem. Most is itt ülök s előre károgok, miként a dóré pusztulás vad hirdetője, a zord rímet keresem. Gyászruhámban, kárvallottam a bús rímet keresem s azt üdvözlöm: „Sohasem!“ a szeszről, és csupán tejet igyon. A szerencsétlen három napig - undorát leküzdve - többször is ivott tejet, a negyedik napon azon­ban kifakadt:- Most már értem, hogy a cse­csemők miért bőgnek folyton. ISKOLÁBAN A tanító az iskolában az elvont dolgok fogalmát magyarázza:- Elvont az a dolog, amit nem tudunk a kezünkkel megfogni. Na, Pistike, mondj egy példát!- Például egy izzó vasdarab. BESZÉDE FECSKE- Hőmérsékletem 44 fok. Ebben a magas lázban bár­mely más élőlény elpusztulna. Engem ez hajt, hogy szellők­ben, fellegekben hútőzzem. Kívül levegő. Belül, a könnyű testemben, torkomban, tüdőm­ben, csontjaimban szintén le­vegő. Az bélel ki egészen. Óránként átlag kétszáztizenhat kilométert haladok. Mindig frakkban és fehér mellényben. Mint előkelő személyiség, a hi­degebb idő beálltával minden évben afrikai fürdőhelyre szál­lók. A saját repülőgépemen. CSIRKE- Az emberek figyelnek, hogy csetlem-botlom ajjarom- fiudvaron a suta lábaimmal, a korcs szárnyaimmal, s meg­állapítják, hogy madárnak vaj­mi balog vagyok és valami hi­ányzik hozzám, hogy tökéletes legyek. Hogy mi ez a titokzatos valami nem tudják. Én tudom. Egy kis tejfölös-paprikás már­tás kellene mellém meg egy kis galuska. GÓLYA- Amikor megpillantasz, szájodon elkényszerült mosoly játszik, megindultság a gyer­mekkorból, kajánság és ősi bá­mulat. Bizony, hékás, én félig- meddig a családhoz tartozom. Most azonban közölhetem ve­led, hogy nem én hoztalak. Valaha én is ezt hittem, gólya- fiók-koromban. De azóta az anyám engem is fölvilágosított. ÚJ SZÚ 22 1982. II. 12. Gossányi Péter rajza Szöveg nélkül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom