Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-12 / 6. szám
Ádám, a tolvaj, már tizedik napja fogyasztotta zsákmánya maradékát, miközben hihetetlenül unatkozott. Reggeltől estig és estétől reggelig lustálkodott, hol a nyugágyban, hol a heverőn, vagy csak lekuporodott a műanyag szőnyeggel borított padlóra. Mértéktelenül falt, estefelé leitta magát, s már rég visszahízta azt az öt kilót, amit az előző rablás előkészületei alatt, majd a rabláskor leadott. Egy éve hagyta el tolvaj-felesége, szerénytelenül önállósítani akarta magát. De alaposan ráfizetett, mert mindjárt az első nagyobb lopásnál lefülelték és két évet rásóztak. Tolvaj Ádámnak már igen hiányzott a mindennapos veszekedés, és az sem pótolta az asszonyt, hogy időnként elugrott a Rüheshez címzett vendéglőbe, ahol a tolvajok, tolvajkák, tolvajocskák, betörők, lumpok, rablók egész bandái, sőt seregei jöttek össze... A nyughatatlan Ádám unottan és bosszúsan tért haza. Nem csoda, hogy hosszabb tétlenség után valami leleményes tolvajlásra vágyott. Érdemes eltűnődni azon, mikor és miért sóvárog egy tolvaj a lopás után. Hosszú hetekig él látszólag rendezetten, tiszta inget, vasalt nadrágot ölt, az orrát kikeményített zsebkendőbe fújja, rendszeresen borotválkozik, nyiratkozik, udvariasan köszönti a szomszédokat, hízeleg nekik, s egy napon ismét felébred benne a rabló. Tolvaj Ádámot is meghökkentette és meglepte, hogy éppen akkor támadt kedve betörésre, amikor pukkadásig agyonzabálva és benyakalva olvasta az újságban a hírt: Egy Erzin Atydin nevű török 43 óra alatt megevett 14 beafsteaket, 12 tábla csokoládét, húsz szalámis-sajtos szendvicset és 4 kiló őszibarackot. A termérdek ételen kívül megivott még 10 üveg gyümölcslevet és 25 csésze teát 4 pohár mézzel. Tolvaj Ádám idegesen fészkelődön a fotelban, a tenyere viszketni kezdett, s hirtelen megutálta az őt körülvevő étel-italt. Felállt, és abban a pillanatban határozott. Azon nyomban készen állt. Sietve nyúlt a tolvajszerszámokért, majd kilépett az esti utcára. Türelmetlen lába a csendes, külvárosi utcákba vitte, ahol ingerült kutyák ugattak és vonítottak. Ádám, a tolvaj hirtelen felfigyelt. Egy nagy ház előtt találta magát. Az ablakok sötétek, a kerítésen túl a kertben nem ugatott kutya. Magától értetődően lenyomta a kilincset, a kiskapu kinyílt, és tolvaj Ádám bement a kertbe. Óvatosan körüljárta a házat, már most szemrevételezett minden fontos apróságot, amely majd megkönnyítheti a behatolást, de a menekülést is. A ház mögött megtorpant, bosszúsan dünnyögte: - Hát mégis! - A magasföldszint egyik ablakában világosságot látott. Tolvaj Ádám nem tudta legyűrni kíváncsiságát, felmászott az ablaktól néhány méterre álló fára. A szobában fiatal nő járt fel-alá. Egyébként sehol senki. Lemászott a fáról és a bejárati ajtóhoz osont. Már be akart csengetni, de előbb lenyomta a kilincset. Az ajtó kinyílt, és komor, kanyarodó folyosó tárult a tolvaj elé, a folyosót a sarkon túl gyér fény világította meg. A helyiségbe vezető ajtó, ahol a fiatal nő tartózkodik, félig nyitva, nyugtázta Ádám, a tolvaj. Megindult, de azon nyomban visszafordult, és kihúzta a zárból a kulcsot. Óvatosan osont a folyosón, s abban a pillanatban csoda, hogy ijedtében fel nem kiáltott. A helyiségben, ahol a fiatal nő tartózkodott, szívet tépően felsírt egy kisgyerek. Tolvaj Ádám megtorpant, háttal a falhoz lapult. Egy pillanatig úgy érezte, a legszívesebben eltűnne innen, de egyúttal húzta is valami oda, ahol az emberporonyt bömbölt. A szíve hevesen dobogott, testén meghatottság áradt szét. Csoda, hogy ki nem buggyantak a könnyei. Eszébe sem jutott lopni, fosztogatni vagy betörni valamelyik szomszédos szobába. Mintha egyszeriben valami kifújta volna a lopási szándékot a fejéből. A gyermeksírás összevegyült a fiatal mama sóhajtozásával és zokogásával. S amikor a fiatalasszony hirtelen, iszonyattal felsikoltott: - Segítség! Segítség! - Ádám, a tolvaj az ajtóhoz rohant és sarkig tárta. A fiatal nő egy csecsemő fölé hajolt, a gyermek fuldokolt a sírástól, pár percre elcsendesedett, aztán ismét felüvöl- tött. A fiatal nő hátrafordult, s amikor meglátta az ajtóban Ádámot, szemében öröm és remény villant. Odaugrott hozzá, hevesen megragadta a kezét, és berántotta a szobába a gyerekhez.- Segítsen! Segítsen! - rimánkodott. - Fuldoklik... megfullad! Tolvaj Ádám döbbenettel nézte a beteg gyermeket, s úgy látta, valóban fuldoklik, az ajka elkékül, és úgy üvölt, mintha akármelyik pillanatban meghalhatna.- Én ehhez nem értek! - hátrált bánatosan a megrémült tolvaj Ádám a gyerektől.- Kerítsen orvost! - kérlelte forrón az anya. Tolvaj Ádám bólintott, és kifutott a házból az utcára. Házról házra csöngetett, felverte és riasztotta az egész negyedet, míg orvosra nem talált. Pizsamában cipelte a gyerekhez, és rendkívüli mód megörült, látva, hogy a kicsi él és éppúgy üvölt, mint az előbb. S mialatt az orvos figyelmesen vizsgálta a gyereket, tolvaj Ádám szétnézett maga körül, de leginkább a fiatal nőt vette észre. Nem több huszonöt évesnél, és gyönyörű. Bámulta az asszonyt meg a gyereket, s mintha megfeledkezett volna az időről. Szinte összerezzent, amikor az orvos nyugodt hangon közölte:- A legrosszabbján túl vagyunk ... A kicsike nemsokára rendbe jön, de most azonnal be kell szállítanom a kórházba... Öltöztesse fel, indulunk! Az asszony bebugyolálta a gyereket, magára is dobott valami szvettert, és be akarta zárni az ajtót, de nem találta a kulcsot. Tolváj Ádám e szavakkal nyújtotta át:- Itt van, leesett a földre. Az autó már a ház előtt várt. Tolvaj Ádám segített beszállni az asszonynak a gyerekkel, s az orvos sietve elhajtott a kórházba. Ádám, a tolvaj meghatottan integetett az autó után... Aztán megfordult, és elindult. Majd ismét megállt. Fürkészőn nézte a házat. Tudta, hogy teljesen üres, hogy elég volna felmászni a magasföldszinti erkélyre, lenyomni az erkélyajtót, ha éppenséggel nincs nyitva... Nem! - vetette el azon nyomban az ötletet. Észre sem vette, mikor állt meg mellette Kortyondi tolvaj.- Hozzáfogunk? - kérdezte kedélyesen, barátian hátba vágta Ádámot, s fejével az elhagyott ház felé intett. Ádám megijedt. - Miket zagyválsz?!- Méghogy én zagyvátok? - Kortyondi dühbe gurult.- Bizony zaqyválsz, testvér - mondta meggyőzően Ádám. - Ebbe a házba az imént ment be Novák felügyelő...- Novák? - Kortyondi meghökkent, rémülten nézett körül. - Akkor fussunk, amerre a szemünk lát, Ádám. Kortyondi kihúzta a kezét zsebe mélyéből, és sebesen elindult az egyik irányba. Ádám ellenkező irányba ballagott, ötven lépés után megállt, és újfent visszament az elhagyott ház elé. Bement a kertbe, körbejárta a házat és semmi gyanúsat nem észlelve, megköny- nyebbülten sóhajtott. Kora reggelig járta kör- be-körbe a házat, figyelte és őrizte. Amikor már pitymallott, s az utcán feltűntek az első járókelők, csak akkor szedelőzködött hazafelé... Délig aludt. Felkelt, megmosakodott, felöltözködött, evett... Eszébe jutott az asszony meg a gyerek. Odafutott a házhoz, de senkit nem talált ott. Visszament a városba, holdkórosként rótta az utcákat, és azon gondolkodott, el- menjen-e a kórházba, vagy a ház előtt várjon az asszonyra meg a gyerekre. Hirtelen úrrá lett rajta a félelem, hogy a gyerek talán már meg is halt. Hanem gyorsan elhessegette az efféle gondolatokat. Éppen egy játéküzlet mellett haladt el. Megörült, betért a boltba. Hosszasan válogatott játékot a gyereknek, s amikor már fizetni akart, rájött, hogy nincs pénze. Megszégyenülten kifutott az üzletből, ismét céltalanul bolyongott az utcán. Nem is tudja, mikor és hogyan került a vasútállomásra. Kis ideig hallgatta a vasutas kiabálását, aki vagonkirakásra szegódtetett férfiakat, zavartan körülnézett, aztán kissé restelkedve, maga is beállt közéjük. Délutánig dolgozott, akkor a markába számolták a pénzt, s ő sietett vissza az üzletbe. Kifizette a játékot, s egy másik boltban cukorkát meg csokoládét vett. Estefelé elindult az asszony meg a gyerek után. A ház mintha egész más volna, mint azelőtt. Több ablaka világított, de a kiskapu zárva volt. Ádám dobogó szívvel becsengetett. Kisvártatva kifutott a házból a fiatalasszony, s meglátva tolvaj Ádámot, egy pillanatra megtoppant. Hirtelen észbe kapott. - Maga az?- Hogy van a gyerek? - kérdezte Ádám, a háta mögé rejtette a játékot meg az édességet. Az asszony keserveset sóhajtott, és szívbe markolóan felzokogott.- Csak nem halt meg? - Hirtelen szorongás markolta össze Ádám torkát. Az asszony is megijedt. - Nem! De nagyon nagyon beteg... Pénzre van szükségem a drága külföldi gyógyszerekre meg az orvosokra... Sok pénzre! Segítsen rajtam, kérem szépen! Az asszony a kapuhoz támaszkodott, könyörgő szemmel nézett Ádám szemébe, forró lehelete gyönyörteljesen cirógatta a tolvaj arcát.- Várjon! Azonnal visszajövök - dadogta Ádám, a tolvaj, az asszony karjába nyomta a játékot meg az édességet, és sebesen elfutott. Rohant; mintegy bódulatban cselekedett. A legkisebb habozás nélkül legtitkosabb rejtekhelyére rohant, és kirabolta saját magát. Megragadta a hatalmas bőröndöt, amelyben összeharácsolt kincseit őrizte féltve, és futott vele vissza. Az asszony az utcán várta. Nem messze taxi állt. A házban már nem világítottak, a kiskapu ismét zárva. Tolvaj Ádám ereje fogytán, kifulladva ért a szépséghez, a súlyos bőrönd ernyedt markából az asszony lábaihoz csúszott.- Mindenem, amim van, a magáé - rebeg- te tolvaj Ádám.- Soha nem felejtem el! - mondta a fiatal nő, gyengéd csókot lehelt tolvaj Ádám homlokára, két kezébe fogta a bőröndöt s a taxi hátsó ülésére tette. O maga előre ült, a sofőr mellé.- Egy hét múlva találkozunk! - kiáltott az asszony a leengedett ablakon át, első ízben szelíden elmosolyodott, s szinte alig észrevehetően intett. A taxi elindult, és Ádám, a tolvaj magára maradt. Egy darabig ácsorgóit az utcán, abba az irányba bámult, amerre a taxi eltűnt, majd vidáman és boldogan hazatért aludni. Amikor egy hét múlva az ismerős ház előtt találta magát, az ablakok már ismét világítottak. Türelmetlenül becsöngetett, s izgatottan várt. Nemsokára idősebb férfi jelent meg az ajtóban, a háta mögül valamivel fiatalabb asszony kukucskált ki. Mindketten meglepődve néztek tolvaj Ádámra, alig köszöntek vissza. Ádám azonban ezt észre sem vette.- Hogy van a gyerek? - kérdezte egyenesen. A férfi és az asszony kérdőn egymásra néztek.- Miket beszél összevissza? Miféle gyerek? - kérdezte az ajtóban álló férfi bosz- szúsan.- A beteg gyerek - állította a magáét tolvaj Ádám. - Ma kellett a fiatal anyukának, hogy is hívják... az ördög vigye el... hazatérni a kórházból a gyerekkel... Biztosan az unokájuk!- Miféle gyerekről fecseg? - csodálkozott a férfi. - Miféle unokát emleget? Mi gyermektelen házasok vagyunk. Tegnap jöttünk haza háromhetes szabadságról, s azalatt a ház üres volt. Senki sem lakott itt... Tolvaj Ádám megrémült. - Az lehetetlen! Tenyerével eltakarta az arcát, s amikor a kezét leengedte, szemében könny csillogott. Félretolta a meglepett férfit és az asz- szonyt, berontott a házba, minden helyiségbe benézett, aztán szomorúan, szerencsétlenül elment. Az első kocsmában megállt, odatelepedett a tolvaj Kortyondihoz.- Fizess egy sört! - kérte Kortyondit. Tolvaj Kortyondi felröhögött: - Mi történt veled, hogy egy fityinged sincs?- Semmi, testvér, egyáltalán semmi! - felelte Ádám, a tolvaj, és gondterhelt fejét üres tenyerébe hajtotta. KOPASZ CSILLA fordítása ■ M M Mi H H Bi M WM ■■ I S zerette a bort, a hejehujázó dorW zolásokat és a lányokat. Ha béri gott, mindig azt énekelte, hogy: „Miatta virrasztók, sírok minden éjjel, mert a bo dogságom te tapostad széjjel.. Egyszer éjszaka a Vár alatti kocsmá környékén csatangolt és meghüiL. Krá kogva köhécselt, és forralt bort ivót Énekelni nem bírt, rekedt hörgések törte fel tüdejéből. Elment az orvoshoz, hog írjon neki elő valamit nátha ellen. A sor szeszélye a túlbuzgó orvoshoz küldte. A rendelő előszobájában sokáig vára kozott, míg sorra került. Az energiku fiatal orvos tettre készen fogadta, és úg; figyelte minden mozdulatát, mint a hiúi A fehér bóbitás nővér késeket, fúróka fogókat, ollókat fertőtlenített.- Na, öreg, mi baja? - kérdezte a orvos.- Köhögök.- Csak?- Csak.- No, majd meglátjuk - mondta kissi fenyegetően, amin Kovács módfelett el csodálkozott. Mintha haragudna, gondol ta... Az orvos megparancsolta, hogy vet kőzzön le derékig, s amikor Kovács szeli den ellenkezett, hogy ez talán feleslege: is, hiszen mindössze egy alapos hülésrc van szó, ráripakodott:- Ne okoskodjon, hallja, én vagyok a; orvos, nem maga!- Kopogtatta a mellét a hátát, a nyakát markolászta, és eg; hirtelen mozdulattal vesén ütötte rövk ujjú erős kezével.- Jaj - kiáltott Kovács -, jaj a vesém... - Tudtam - mondta az orvos -, vírusos pararellepipedon, vagy hagymáz, Ernő ke, kérem a gyomortükröző berende zést!... Az ápolónő hosszú acélcsövet dugót Kovács torkán keresztül a gyomrába, é; az orvos hosszan nézegette a csőtükör rel páciense gyomornedveit. Kovács hörgött, és őszintén megbánta, hogy világi életében gyarló ember volt, aztán arti- kulálatlanul imádkozni kezdett.- A gyomorsav negativ - jelentette k az orvos, és kihúzta Kovácsból a csövet1 összehúzott szemmel, töprengve bámulta, ahogy levegő után kapkod. - Hopsze - mondta -, kuc-kuc... - Majd átmenet nélkül a szemét kezdte vizsgálni. - Dül- lessze ki - parancsolta úgy, mintha valami nyomná belülről... - Felemelte a szemhéját, és egy kézireflektorral Kovács pupillájába világított. Kovács hunyorogva bámulta a fényt.- Ne hunyorogjon, mert lekötözöm! - bosszankodott az orvos. - így nem tudom megvizsgálni. Alaposan kivizsgálta. Megállapította, hogy ha ráül a beteg mellére, Kovácsnak lelassul a pulzusa. A diagnózis szilárd alapjául mutatkozott az a felismerés, hogy ha Kovácsnak harapófogóval húzzák a nyelvét kifelé a szájából, hörgő hangok szakadnak fel a torkából.- Magának össze van nőve a nyelve Ecsetnek, a fiatal festőnek ez volt az el kis teremben nyitották meg. A terem abla szenves háromszögű asztalka állott. Az as rokonszenvesebb könyv véleménybeírási Már az első nap fúrta Ecset oldalát a k kinyissa ezt a vonzó könyvet. De türtőzi döntött, hogy csak a kiállítás végén olvass seket. Hisz a könyvnek minden igazat < kiforrott tehetségéről; csak nem állhat, a képei mellett! Milyen jó, hogy van egy í A kiállításnak vége. Ecset a kisasztalhoz ült, kinyitotta a tel és miután megdörzsölte mellkasa bal felél Az első bejegyzés elég követelőző vol „Miért nincs semmi a kutyapecérek éli De a második a tavaszt jósolta: „A kiállítás különösen tetszett nekür ahogy a halász halászik, ahogy a fejőnő is, ahogy a szabó szabna. Azt kívánjuk a r továbbra is ilyen szépen fessen. A nyolc pajtásai. “ „Különösen tetszett nekem - Ecset a szívét a következő bejegyzés is - a távot kép. Mennyire kifejező! Úgy látszik, a a mocsárba bukik, s a tavacska fölött csak áll ki, s körötte zizzenni kezdnek a kék szil a tóban mindenből az igazi, hiteles a művésznek sikerül ábrázolnia rohanó I ezt a tavat, akkor nagy jövő vár rá! Bumbuliauskas. “ ,,Bumbuliauskas elvtárs - kapcsolódta getésbe - látott-e valaha igazi kacsát? Az fel a 35-ös autóbuszra, s menjen ef-a i könnyen meggyőződhet arról, hogy amit zett, az liba! Nem akarok ítélkezni a szí értékéről, még nem repültek a képre, de I cuclis csecsemő is megmondhatja." Olvas „Szégyen - háborodott fel a másik - miatt vitatkozni, s nem látni a lényeget! A - kacsa-e vagy liba? A legfontosabb a ti (Történet az ellenpontról)
