Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-12 / 6. szám

H árom és fél évtizede, boldogult serdülőkoromban játszottam utoljára biliárdot. Vajmi kevés sikerrel. S megfellebbezhetetlenül kedvemet szegte, amikor a bra- tislavai Metropol kávéház játékasztala zöld posztóján kia­lakult nehéz „pozíció“ látványos megoldása túlságosan is látványossá sikerült. Szándékom az volt, hogy, félig felülve az asztalra, a dákóval a hátam mögött érjek el karambolt, vagyis a három elefántcsontgolyó előírásos ütközését. Az eredmény viszont a dákó ütközése volt az asztalt megvilá­gító lámpa szép vonalú, de nem elég szilárd búrájával és eléggé ásítozó diákpénztárcám „ütközése“ a fópincér szigorú számonkérésével. A további gyakorlat tehát, amely a mestert teszi - elma­radt. Mégis, mindig szívesen elolvastam erről a játékról mindent, ami csak a kezem ügyébe került. így legalább elméletileg izmosodtam. Sok-sok érdekeset tudtam meg róla. Egyebek között azt, hogy ez a francia eredetű játék századokkal korábban királyok és más nagyurak kedvelt időtöltése volt. De hódolt neki Goethe, Mark Twain és Napoleon is, az Éjszakai kávéház című festményében pedig megörökítette a postimpresszionizmus nagy alakja, a holland Vincent van Gogh. „Felfedeztem“, hogy a játék­ból később párhuzamosan sport lett. Az első világbajnok­ságot 1873-ben New York-ban rendezték meg és 1902 óta a nemzetközi sportszövetség által hivatalosan is elismert világbajnokságokat bonyolítanak le. Manapság ennek a sportágnak a legtöbb nyilvántartott játékosa Belgiumban van - huszonnyolcezer. Beszédes tény az is, hogy csak Párizsban ötvenezer biliárdasztalon űzhető ez a szórakoz­tató játék, vagy ha úgy tetszik, játékos sport. Nálunk is gazdag a múltja az asztali tekejátéknak, amely 1970-től sportágként helyet kapott a Csehszlovák Testne­velési Szövetségben. Hazánk legsikeresebb biliárd testne­velési egylete a bmói, amelynek elődje fél évszázaddal ezelőtt jött létre. Egyik legjobb játékosával, Antonín Fitippel (1947) lapoz­gatom az egylet gazdag krónikáját és hallgatom magyará­zatát:- Több mint száz tagunk van. Mintegy egynegyedük versenyző. Különben az országban 37 biliárdszakosztály működik, ebből Szlovákiában csak Trenőinben. Az első osztá­lyú bajnokságban nyolc háromtagú csapat vesz részt. Eddig csaknem minden évben mi vittük el a pálmát. Ezen kívül a csapatok még másod- és harmadosztályú bajnokságot is játszanak. A februárban záruló csapatbajnokság után tartjuk meg az országos egyéni bajnokságot. Ennek már hosszú évek óta ,,nagymenője“ egylettársam, Kovács Zoltán. Nemsokára ö is itt lesz, majd személyesen többet is elmondhat pályafutásáról. Az egylet klubhelyiségeiben mozgalmas az élet. A nagyteremben a két kis, vagyis 1x2 méter méretű asztalnál hosszú karambolsorozatok követik egymást. Csak a nemzetközi versenyelőírásoknak megfelelő méretű (285,5 x 142,25 cm), a dán Soren Sogard cég nagyasz­tala maradt gondosan letakarva. Mellette a falra erősített cédula név szerint tünteti fel, hogy ezen az asztalon ki játszhat.- ???- Ezt bizony gondosan óvjuk - veszi észre meglepődé­semet előzékeny kísérőm. - A kis asztalt ugyanis idehaza is gyártják és ára mintegy négy-ötezer korona. Ezt a nagyot viszont nem. A CSZTSZ vette számunkra, úgy tudom, ötezer dollárért. Különleges minőségű, tiszta gyapjú posztóját alulról termosztatos villamos hösugárzó tartja azonos hőfokon. Ettől is függ ugyanis, hogyan Szórakoztató játék és játékos sport gurulnak a golyók. Ezt az asztalt naponta hozzávetőleg hét órán át vesszük igénybe, s évente kell rajta cserélni a belga Simonis cég által gyártott posztót. Néhány lépcsővel feljebb a klubnak még két helyisége van, egy-egy kis asztallal. Természetesen ezeken is játszanak. Itt inkább csak a szórakozás kedvéért. Több­nyire az egylet idősebb, javarészt nyugdíjas tagjai, de a játékosok között akad fiatal is. Nyilván a falról leolvasható két tréfás jelmondat jegyében. Az egyiknek szövege: „A statisztika szerint a biliárdban fordul elő a legkevesebb haláleset“. A másiké: „A biliárd nemes játéka az ifjúság­nak - 16-tól 90-ig". Ez halálbiztos poén... (Kovács Zoltán sportmester a biliárd­asztalnál) A közben betoppanó Kovács Zoltán még messze van a felső határtól. Jövőre lesz csak nagyvenéves. Tarsolyá­ban ö is tartogat számomra meglepetést. Folyékonyan beszél magyarul.- Rozsnyón születtem, tulajdonképpen csak az iskolá­ban tanultam meg szlovákul. Tizenhároméves koromban a CSEMADOK klubtermében ismerkedtem meg ezzel a játékkal. Azóta is szeretem. Egy évvel később, apám halála után költöztünk ide, ahová már korábban férjhez- mentek édesanyám lánytestvérei. Először a labdarúgásnál kötöttem ki. Egy évadon át még a Zbrojovka első ligás csapatában is játszottam, de a biliárd csak nem hagyott békét. Tizennégy évesen jelentkeztem az egyletben. Akkori elnöke, Král professzor, meg is mondta: ,,Fiam, az édesanyád beleegyezése is szükséges ehhez... Megkaptam. Azóta, bár talán kissé nehezebben, a felesé­gemét is.- Kitől tanult a legtöbbet?- Igen sokat köszönhetek a már elhunyt Emanuel Sykorának, a volt ötszörös országos bajnoknak. Tanító- mesteremnek tekintem. De nem kevesebb múlik, más sportokhoz hasonlóan, a szorgalmon. Naponta két-három órát edzettem, és edzek. A bajnokság, a nemzetközi találkozók, a versenyek előtt még többet. Technikusa egy villámhárítókat szerelő és karbantartó üzemnek. Munkaköre lehetővé teszi ideje olyan beosztá­sát, hogy a sportra is jusson. Mert hát, a biliárd távolról sem élvez olyan előnyt, mint több más sportág. Ebben valóban teljes az amatörizmus. Tovább vallatom.- Első ízben 1971-ben lettem országos bajnok. Akkor még kis asztalon. Most már ugyanis csak nagy asztalon játszom. Egy esettől eltekintve, azóta is minden évben bajnokságot nyertem. A történethez illeszkedik, hogy ebben a sportágban az egyéniben négy bajnokság nyerhető. Kettő-kettő a kis, illetve a nagy asztalon. Nos, Kovács Zoltán eddig huszon- kétszer volt országos egyéni bajnok, tizenkétszer pedig a bajnokcsapat tagja. Köztársaságunkban tehát a legjobb. Ennek fényes bizonyítéka, hogy mindmáig a biliárd egyet­len hazai sportmestere. Egyéni csúcsteljesítményei is egyelőre utolérhetetlenek nálunk. Például a nagy asztalon, a megkötések nélküli ún. szabad játékban, egymás után háromszáz karambolt ért el. Ez ugyan még igen messze van a sokszoros világ- és Európabajnok belga Raymund Coulemans teljesítményétől, dehát prófétává válni oda­haza - ez sem kevés. S most még bizonyíthat is. Nagy örömére ugyanis sportszövetségünk jóváhagyta részvételét a svájci Luzern- ben március elején kezdődő egyéni Európa-bajnokságon.- Hogy meddig szeretnék még versenyszerűen játsza­ni? Úgy ötvenéves koromig. Mert higgye el, részben fizikailag, de főleg idegileg eléggé kimerítő ez a sport. Utólag bevallom - régi kudarcomra orvosló gyógyírként - szerettem volna a bajnokkal a bűvös nagy asztalnál legalább néhány karambolig menő partit lejátszani. Csakhogy meg­gondoltam a dolgot. Mert annak idején a lámpabúráért csupán harminc koronával könnyebbült meg a zsebem. Viszont mi lenne - így morfondíroztam -, ha most elkövet­ném a biliárdosok egyik szarvashibáját és felszakítanám a zöld posztót? Ez a portéka ugyanis nagyjából négy ezresbe kerül... így azután a dákót fájó szívvel inkább a hozzáértőbbek kezében hagytam. GÁLY IVÁN Kereskedők ÚJ szó 9 1982. II. 12. Az ország életében - különösen a tö­megekre gyakorolt közvetlen hatása mi­att - fontos feladatot tölt be a kiskereske­delem. Leegyszerűsítve úgy is fogalmaz­hatnánk, a kiskereskedelem irányítja a lakosság hangulatát. Bratislavában a fórévi úton modern épület ahZdroj élelmiszeripari vállalat igazgatósága. Ol­ga Jursovával, a személyzeti osztály ve­zetőjével a vállalat munkaerőgondjairól beszélgetünk.- A hirdetésekből ítélve gondjaik már- már krónikusak. Elemezték már az okait?- Sokszor. Ha végigjárná a terepet, látná, ahány üzlet, annnyi probléma. Mégis, a leglényegesebb talán az, hogy az élelmiszer-kereskedelemben kevés a férfi. Vállalatunk 1884 dolgozója közül 1462 a nő, vagyis a kereskedők 72,3 százaléka. Ez a gond egyik forrása. Az alapiskolások közül fóleg lányok választ­ják a kereskedői szakmát. Igyekvők, ren­desek, megbízhatók. El is végzik rendre az iparitanuló-iskolát. Mivel főleg a Csal­lóközből és Záhorieról jönnek hozzánk, Somorján szállást és teljes ellátást bizto­sítunk a számukra. Külön busz hozza be őket a bratislavai üzletekbe. Semmi gond velük, míg férjhez nem mennek - simít végig a homlokán.- Akkor megváltoznak?- Ök nem, de a körülményeik lényege­sen. Aki vidékre megy férjhez, végleg búcsút is vesz tőlünk. Aki ittmarad, annak is gond a késői zárás. A legmodernebbül gondolkodó férj is nehezen viseli el, hogy ha hazamegy a munkából, üres lakás várja. Mi ugyanis 18-19 órakor zárunk. Utána még pénztári mérleget készítenek, kitakarítanak. Jócskán benne járnak az estében, mire hazatérnek.- S mi van addig a gyerekkel, illetve a gyerekekkel?- Hacsak lehet, délelőtti műszakra osztjuk be a kisgyermekes anyákat, mert a bölcsődék és óvodák délután öt órakor bezárnak. Persze kérvényeztük már, hogy zárjanak később a gyermekintéz­mények, de ezt az egészségügy katego­rikusan elutasította. Be kell látnunk, hogy igazuk van. Ók a gyermekek testi, szelle­mi fejlődését tartják szem előtt. Nagy gond, hogy nem tudunk minden édesa­nyát délelőtti munkára beosztani. Ilyen­kor gyakran más munka után néznek.- A vállalat hogyan pótolja a távozó­kat? Hisz amint mondta, ezek képesített kereskedők.- Megoldást azért találunk. Aki három éve dolgozik becsületesen a kereskedel­mi hálózatban, s betöltötte a 22. életévét, egyéves kereskedelmi tanfolyamra je­lentkezhet. Ha sikeresen vizsgázik, meg­kapja a szakmunkás-igazolványt. Évente mintegy harmincán szereznek ezúton ké­pesítést.- A fizetés?- A képesített eladók 1350 koronás alappal kezdenek. Háromévenként emel­kedik a fizetésük. Javaslom, nézzen szét, mi a helyzet az üzletekben. INKOGNITÓBAN Belvárosi csemegeüzlet. Ügyes kislá­nyok szeletelik a sajtot, felvágottat, őrlik a kávét, mérik a halsalátát. Az üzletveze­tő középkorú férfi, bizalmatlanul méreget, míg betessékel az aprócska, túlzsúfolt irodába. Behúzza az ajtót és kihúzza magát. Ingerülten csuklik a hangja, ahogy megkérdezi:- Mi a panasza?- Semmi. Az üzlet munkaerőhelyzete, a dolgozók közérzete, munkaerkölcse ér­dekel.- Nem nyilatkozom. Az is bolond, aki ma kereskedőnek megy. Oda a szakma presztízse. Nem akarom megbántani, de az az igazság, hogy a sajtó, a rádió és a televízió járatta le a kereskedelmet a lakosság szemében.- Ezt hogy értsem?- Úgy, ahogy mondom. Született még olyan ember, aki nem követ el hibát? Na ugye! Csakhogy a kereskedőnek nem lehet még tévedni sem, mert rögtön fújják a bolhából az elefántot. A kedves vevő két korona, vagy egy ingerült szó miatt fellármázza a tévét, a rádiót, a szerkesz­tőségeket. És mindig neki van igaza.- Ezt személyesen tapasztalta?- Én nem, de néhány kollégám mesél­hetne egyet-mást. Úgyhogy én nem is nyilatkozom. A nevemet se kérdezze.- Szóval berúsnak látja a helyzetet?- Az nem szó.- Gyermeke van?- Két fiam.- Milyen pályát választottak?- A kisebbik még tanul. A nagyobb kereskedő - neveti el magát. Kezet rázunk. A bejáratnál még eszembe jut, az ajtón megnézhetném az üzletvezető nevét. De minek? ÜZLET A SARKON A régi bölcs városatyák a város köz­pontjában, forgalmas helyen építették fel a vásárcsarnokot. A ma más célokra használt csarnok sarkán aprócska bolt. Hosszú sor kígyózik az ajtaja előtt, bár szitál a hó. A kilincset egymásnak adják az emberek. Fiatal nő söpri kifelé a bolt­ból az olajos, fekete hómasszát. El sem olvadt a betonon. Az ajtónak háttal, vas­tag bekecsben, két fiatal lány veri der­medt ujjakkal, megállás nélkül a pénztár­gépet. A másik kezük boszorkányos ügyességgel emeli át a kosarakból az árut. Csukódik, nyílik az ajtó, dől rájuk a hideg. A polcok közti közlekedőtér síkos, lucskos. Nagy Béla, a kicsi, de forgalmas üzlet vezetője kimutatások fö­lött görnyed a kietlen, hideg irodában. Szívesen tájékoztat a gondjairól.- A kereskedelmi dolgozók munkakö­rülményei érdekelnek. Önöknél mi a helyzet?- Járt az üzletben, láthatja. Délelőtt tíztől este hatig legkevesebb ezer vevőt szolgálunk ki. Tegnap például 37 ezer korona volt a napi bevétel. Az éves terv hat és fél milliót irányoz elő. Ezt jóformán koronánként kell összeszednünk, mert nálunk legdrágább áru a 16,50-es étolaj. Bizony meg kell dolgozni, ha eredményt akarunk felmutatni.- Munkaerőgondjaik vannak?- Az idén a helyzet nagyszerűnek mondható. A tervezett munkaerő száma 8, s mi 7-en vagyunk. Persze volt idő, mikor csak 4-en dolgoztunk. Igaz, az egyik munkatársunk most beteg, mind­nyájan áthúltünk, mert az üzlet hideg. Ha bármelyikünk elmenne orvoshoz, rögtön kiírná. Az üzletből behozza a hőmérőt, leteszi elém. A higanyszál 7 fokot mutat.- Ez a helyzet. Egyetlen radiátorunk van. De hajtunk. Hogy mást ne mondjak, naponta ezer liter tejet eladunk. Ami elcsorog és feltörölgetjük, az sem kevés. Nyáron kritizálgatnak is a vásárlók, hogy folyik a tej, bűzlenek a ládák. Igazuk van, bár egy elárusítónő nem csinál egyebet, csak takarít. Takarítónőnk ugyanis nincs. Az eladók maguk takarítanak, havi 150 koronát kapnak érte.- Úgy látom, a gondok ellenére is állják a tél és a vásárlók rohamát.- Ja, az üzlet, az üzlet. Bírálni lehet, sőt kell, de a munkában lazítani nem. Hát még ha elsorolnám a raktározási gondo­kat! Olyan kicsi és zsúfolt a raktárunk, mint egy heringesdoboz.- Eszerint csupa gond az élete.- Most igen. Ezt a telet megemleget­jük. A nagy hideg, a hó a szállítást is késlelteti, a munkahelyi körülményeket is nehezíti. A két pénztárost, Balázs Júliát és Jolana Kantovát sajnálom leginkább. Egész télen dől rájuk a dermesztő hideg. Igazán nem könnyű, de álljuk a sarat. Ez a kis bolt mindenkinek útbaesik. Nem­csak a városházán, bankokban, a közeli hivatalokban dolgozók vásárolnak ná­lunk, a városnéző bel- és külföldi turisták is gyakran be-benéznek. Ezért remény­kedünk, hogy jövőre bővítik az üzletet, s javulnak a munkakörülményeink. Megérdemelnék, hogy reményeik tel­jesüljenek. A város rangja is megköveteli, hogy a vásárcsarnok patinás épületé­ben kulturált körülmények közt dolgozza­nak az eladók, s vehessük meg minden­napi vajunkat, tejünket, kenyerünket. TOROK ZSUZSANNA

Next

/
Oldalképek
Tartalom