Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-12 / 6. szám
ÚJ szú 5 1982. II. 12. A mikor először érkeztem New Yorkba, meglepett, hogy a földalattin, a középületekben, a telefonfülkékben a feliratok, a hivatalos tájékoztatók mindenütt kétnyelvúek: az angolon kívül spanyolul is tudatják a közlendőket. Ez szükség- szerűség: New York minden hetedik lakosának anyanyelve spanyol és közülük sokan csak gyengén, vagy jóformán egyáltalán nem beszélnek angolul. A városban több százezer olasz, kínai, jiddis és más idegen bevándorolt él. Ezeken a nyelveken azonban nincsenek feliratok. Az európai és az ázsiai eredetű amerikaiak előbb vagy utóbb megtanulnak angolul, asszimilálódnak, beolvadnak. Noha az Egyesült Államokban hivatalosan feladták az ú. n. olvasztótégelyelméletet, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy a bevándoroltaknak, ha nem is az első, de a második, legkésőbb a harmadik nemzedéke már nyelvében is teljesen amerikaivá lesz. Nem így a spanyolajkúak, akiket az ország különféle vidékein gyűjtőnéven hispanic-nak, latinó-nak, vagy latinnak neveznek. Ók számban egyre növekednek, rendszerint egy-egy tömbben, vagy városrészben laknak és megtartják nyelvüket, szokásaikat. És mivel bevándorlásuk gyorsul, népszaporulatuk pedig az amerikai átlag többszöröse, várhatólag már 1985-ben ók alkotják majd a legnépesebb kisebbséget az Egyesült Államokban. (A jelenlegi legnagyobb kisebbség, amelyet majd megelőznek, a négeKépünkön haiti menekültek egy csoportja látható, akik a múlt év karácsonyán éhségsztrájkkal tiltakoztak a floridai Miamiban levő gyüjtőtáborban az embertelen körülmények ellen (ŐSTK-felv.) NEW YORKI-I LEVÉL rek, akiknek anyanyelve rendszerint az angol.) A spanyolajkú amerikaiak száma máris meghaladja a 13 milliót. Honnan jöttek ezek az emberek? Egy részük sehonnan sem jött: „hozzájuk mentek“ az amerikaiak. Azokra a texasi, új-mexikói és más déli lakosokra gondolok, akiknek földjét a XIX. század rablóháborúiban ragadták el Mexikótól és csatolták az Egyesült Államokhoz. Nyelvüket, vallásukat, szokásaikat, részben életformájukat is tekintve szinte ugyanolyan mexikóiak, mint azok, akik a határ túlsó oldalán laknak. Talán csak életszínvonaluk magasabb valamivel, mint odaát, és természetesen amerikai állampolgárok. A második csoportot azok a mexikóiak alkotják, akik legálisan vagy illegálisan jöttek az utóbbi évtizedekben az Egyesült Államokba, az irtózatos hazai munkanélküliség és nyomor elöl menekülve. A harmadik csoport olyan latin-amerikaiakból - salvadoriakból, dominikaiakból, ecuadoriakból - tevődik össze, akik rendszerint szintén a mexikói-amerikai határon illegálisan átkelve ugyancsak a jobb megélhetés reményében telepedtek le az Egyesült Államokban. Nagyobb csoport még az emigráns kubaiaké, akik eredetileg ugyan főként politikai okokból jöttek el hazájukból, de akik korántsem mind ellenforradalmárok. Sokan közülük rokonszenveznek a szocialista Kubával, hazajárnak nyári brigádmunkára, rokonlátogatóba. Végül itt vannak az Egyesült Államok szabad társult államának nevezett gyarmat, Puerto Rico lakói. Ők amerikai állampolgárok, ha nem teljes jogúak is. (Nem vehetnek részt az elnök és a Kongresszus megválasztásában.) Odahaza a szigeten mintegy három és fél millióan élnek, de itt New Yorkban is immár csaknem egymillió a számuk. (Őket is a kínzó 40-45 százalékos munkanélküliség űzi el hazájukból.) Az Egyesült Államok egy-egy körzetében, városában tehát szembetűnik a spanyolajkúak jelenléte. Van, ahol ók alkotják a többséget. A New York-i Harlem keleti fertályán például - a közhiedelemmel ellentétben - alig látni négereket. Ennek a negyednek az elhanyagolt házaiban szinte kizárólag Puerto Ricó-iak élnek. Méghozzá rendszerint keservesebb körülmények között, mint a négerek. A New Jersey-i Union City lakosainak 80 százaléka, a legnépesebb amerikai állam, Kalifornia lakosainak 17, a harmadik legnépesebb állam, Texas lakosságának 20 százaléka spanyol ajkú. A floridai Miami körzetében 1,6 millió, Chicagóban 600 000 hispanic él. Ha Puerto Rico az Egyesült Államok ötvenegyedik államává válik, ami előbb vagy utóbb lehetséges (az ottani kormányzó és pártja harcol ezért), akkor olyan szövetségi állam is lesz már, amelynek egész lakossága spanyol anyanyelvű. Washingtonban egyébként nem örülnének ennek túlzottan. Nemcsak a nyelvi, etnikai - végső soron politikai - okok és következmények riasztják a washingtoni kormányzatot, hanem gazdasági meggondolások is. Puerto Rico már igy is nagy teher a szövetségi kincstárnak, amely meglehetős (bár éppen most csökkentett) összegekkel támogatja a sziget költségvetésének szociális programjait. Ha azonban Puerto Rico szövetségi állammá válna, ezek a terhek értelemszerűen megnőnének, igaz, a sziget lakosainak is kellene fizetniök szövetségi jövedelmi adót, ami alól most mentesülnek. De nemcsak a szavazati jogától megfosztott Puerto Rico van félgyarmati sorban, hanem sajátos módon az Egyesült Államok csaknem egész spanyol ajkú lakossága is benn az országban. Amerikában ók töltik be azt a szerepet, amelyet Nyugat-Németországban és Svédorszá- gan a törökök, Svájcban az olaszok, Franciaországban a marokkóiak és tunéziaiak. Ok a vendégmunkások, még akkor is, ha esetleg régebben élnek ezen a földön, mint „vendéglátóik“. Texasban, Új-Mexikóban - törpebirtokosok, de még inkább béresek, Kaliforniában - mezőgazdasági munkások, New Yorkban, Chicagóban, Los Angelesben, Bostonban - segédmunkások, köztisztasági dolgozók, áruházi eladók, házicselédek. Meg munkanélküliek. A hivatalos statisztikai adatok szerint az Egyesült Államok lakosságának 9 százaléka él a hivatalosan megállapított nyomorszint alatt. A spanyolajkúak körében ez az arány 21, sót a puerto ricóiak soraiban 39 százalék. (A kontinensen. Mert magában Puerto Ricóban a népjóléti kormányszervek a lakosság 60-61 százalékát kezelik a nyomorszint alatt élőként.) A spanyolajkúak nyomorának oka elsősorban nem a nyílt diszkrimináció, tehát nem az, hogy egyes cégek nem akarnak hispanicokat alkalmazni, vagy csak rosszul fizetett munkára veszik fel őket. A tényleges okot ott kell keresnünk, hogy a spanyolajkúak hiányos nyelvtudásuk miatt bizonyos munkaköröket valóban nehezebben képesek betölteni, de még inkább, hogy iskolázatlanok (sót, analfabéták is akadnak köztük), tehát valóban a legrosszabbul fizetett munkára alkalmazzák csak őket, ahol csupán a minimálisan megállapított órabért kapják. Vagy még azt sem. Az Egyesült Államokban ugyanis többmillió külföldi (főként spanyolajkú, azon belül is elsősorban mexikói) él munkavállalási engedély, általában mindenfajta útlevél, vízum nélkül. Nekik gyakran csak a törvény által engedélyezett minimális munkabér felét- kétharmadát fizetik a munkaadók, de még a társadalombiztosítási hozzájárulást is megspórolják rajtuk, mivel be sem jelentik őket. Ezek a „vendégmunkások“ ugyanis a kitoloncolástól tartva sehová sem mehetnek panaszra. Néha pedig még egészen szélsőséges esetek is előadódnak. A New York-i lapokban az utóbbi időben több riport jelent meg az ú. n. izzadságműhelyekről. így nevezik azokat a földalatti (gyakran a szó szoros értelmében a pincékben elhelyezett) iparengedély nélküli ruhaüzemeket, vagy más gyárakat, ahol a megszorult munkások az ipari forradalom korára jellemző állapotok között dolgoznak éhbérért. Nos, ezekben a műhelyekben a munkások többsége spanyol ajkú nő, aki tartózkodási engedély híján örül, hogy ott legalább félbérért dolgozhat. Csakhogy - mint ezek a riportok leleplezték - gyakori módszer, hogy a hispanic munkásnőt az első hónap ledolgozása előtti napon kirúgják állásából és egyetlen centet sem fizetnek neki. Nemrégiben állítottak bíróság elé egy ifj. W. M. Burris nevű arizóniai állattenyésztő gazdát (mifelénk kuláknak mondanák), aki éjszakára lelakatolt helyiségbe zárta irat nélküli mexikói béreseit. Mi több, amikor egyikük meg akart szökni, láncra is verte. A kizárólag angol ajkúak- ból álló esküdtszék felmentette Burrist. Tavaly az egész amerikai közvéleményt megrázta azoknak a mexikóiaknak az esete, akik az 50 fokos hőségben az embercsempészek által a nevadai sivatagban, a határ közelében magukra hagyatva hőgutát szenvedtek, kiszáradtak, szomjan vesztek. Ez természetesen rendkívüli eset volt. Az azonban egyáltalán nem rendkívüli, hogy a mexikói béresek el is jutnak céljukhoz, és aztán hónapokig, ha nem évekig fizethetik a kialkudott összeget az embercsempészeknek. Az úgynevezett illegális külföldiek problémája egyébként mindinkább foglalkoztatja az amerikai közvéleményt. Egyes becslések 10-11 millióra, a teljes lakosság 5 százalékára teszik számukat, illetve arányukat. Az innen adódó gondok valóban jelentősek. Nem terjed ki az illegális külföldiekre az egészségügyi ellátás, gyermekeik - elvben - nem járhatnak iskolába, ugyanakkor ők adót nem fizetve veszik igénybe a közszolgáltatásokat és így tovább. Vannak olyan javaslatok, hogy legalizálni kellene ezeket az illegálisokat. Reagan elnök maga is pengetett ilyen húrokat, különösen a Lopez Portillo mexikói elnökkel való találkozója előtt, amikor szüksége volt tárgyalópartnere jóindulatára. Mindamellett hivatalosan azóta sem történt változás ebben az irányban. Nem hivatalosan lassan-lassan mozdul valami. Előfordul, hogy az illegális bevándoroltakat felveszik a szakszervezetbe, ami biztosíték arra, hogy a legalacsonyabb, de mégis a törvényesen megállapított órabért kapják. Gyermekeiknek sok helyen lehetővé teszik, hogy iskolába járjanak. Más kérdés, hogy angol nyelvű iskolába. Mert a kétnyelvű (spanyol-angol) iskolák felállításának gondolata (a „törvényes“ hicparic gyermekek részére is) csak egészen a közelmúltban merült fel az Egyesült Államokban és az oktatási tárca költségvetésének lefaragása után kezd ismét a homályba süllyedni. Pedig nem kevés gyermekről lenne szó: New Yorkban és Denverben az iskoláskorúak 30, Los Angelesben 45, San Antonióban az 52 százaléka hispanic. És ha nem járhatnak spanyol-, illetve kétnyelvű iskolába, az nemcsak méltánytalan, hanem hátrányos is számukra. Amúgy is rendszerint elmaradott közegből jönnek és ha ehhez még a tanítási nyelv hiányos ismerete is járul, a hátrány sokszor behozhatatlan, a következmény: a lemorzsolódás. „A legtöbb latinénak még a tizenkét éves iskola elvégzése után is komoly nyelvi és más alapvető szakismereti problémái vannak“ - állapította meg La- vona Zuckerman, a miami Állampolgárok Oktatási Tanácsadó Bizottságának tagja. És ez természetesen már nemcsak az illegális idegenek, hanem általában a spanyolajkúak problémája az Egyesült Államokban. Az amerikai közvélemény többsége még mindig nem ad számot magának arról a tényről és következményeiről, hogy az országban létezik és gyorsan gyarapszik egy olyan kisebbség, amelynek anyanyelve nem angol és feltehetőleg a továbbiakban sem lesz az. KULCSÁR ISTVÁN Az egészségügy újítói Ho Sí Minh város egészségügyi dolgozói számos újítást vezetnek be a gyakorlatba napjainkban. Nem marad el az eredményes kezdeményezések haszna sem: az elmúlt öt évben nemcsak javult a nagyváros egészség- ügyi ellátása, hanem 5 millió dong értékű megtakarítást is elértek a jobb szervezés következtében. Az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók új gyógyító eljárásokkal kísérleteznek, amelyek szerencsésen ötvözik a nyugati és az ősi keleti gyógymódok előnyeit. A Szeptember 2. Gyógyszergyár és a város három kórházának munkatársai közösen kisértetezték ki azokat az új gyógyszereket, amelyeket import alapanyagok helyett már hazai drogokból készítenek. Az új szerek remekül beváltak a kórházi és klinikai gyakorlatban. Egy kísérletsorozat keretében a gyógyszermérgezések hatástalanításával foglalkoztak. Sikerült megszüntetni különböző fajta gyógyszer- mérgezéseket az akupunktúrás és gyógyszeres kezelés kombinációjával. Hoang Tien Bao professzor az égési sérülések kezelésére dolgozott ki új eljárást munkatársai segítségével.
