Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-05 / 5. szám

Könyveket - korunkról Interjú Ladislav Ballek íróval, a Szlovák Irodalmi Alap igazgatóhelyettesével ÚJ szú 1982. II. 5. Ladislav Ballek annak a szlovák próza­iró nemzedéknek a képviselője, mely a 70-es években nőtt fel, s vált a szlovák irodalom figyelemre méltó tényezőjévé. Már a Posta délen című elbeszélésköte­tét is Dél-Szlovákiának szentelte. Azóta két terjedelmes regényt irt, melyek cse­lekménye a déli Palánk (az általánosított kisváros) háború utáni életét mutatja be. Minthogy közeleg a szlovákiai írók kong­resszusa, interjút kértünk Ladislav Bal- lektól. 0 A szlovák irodalomkritika az utóbbi tíz esztendőt ,,a szlovák regény évtizedé­nek“ nevezte, ön hogyan értékeli az utóbbi tíz esztendő prózairodalmát?- A mai szlovák epika helyzete való­ban nem rossz, sőt, sokan figyelemre méltónak tartják. Magam prózairodal­munk fejlődését normálisnak, természe­tesnek, jónak, reményekkel kecsegtető­nek tartom. Epikánk horizontális és verti­kális síkban is fejlődik, az elmúlt évtized­ben semmivel sem tett meg rövidebb utat, mint amilyet kellett volna, talán csak valamivel messzebbre jutott, mint azt vár­tuk. Ezeknek a kérdéseknek a részlete­sebb elemzése azonban a kritika fel­adata. • Milyen áramlatok és irányzatok fi­gyelhetők meg a jelenkori szlovák próza- irodalomban?- Prózairodalmunk legnagyobb terhe a középnemzedékhez tartozó és a náluk valamivel fiatalabb írók vállán fekszik. Születnek regények, kisregények, novel­lák, elbeszélések, figyelemre méltó és átlagos alkotások. A prózaírók mindenek­előtt a falura, a városra, a közelebbi vagy távolabbi jövőre, a jelenkorra összpontosítják figyelmüket, etikai, eto­lógiái és ehhez hasonló kérdések állnak a viták középpontjában. Úgy vélem, még mindig nem eléggé széles az irodalmunk által befogott témakör, és azt hiszem, a közvetlen jelenkornak, tehát a mának is több figyelmet kellene szentelni. • Véleménye szerint van-e igazi szlo­vák irodalmi élet, s ha van, hol zajlik és melyek a legfontosabb jellemzői?- Úgy gondolom, hogy létezik ilyen attribútumokkal illethető irodalmi élet, no­ha nem tagadom, hogy a mainál lehetne még élénkebb. Elsősorban a Bratislaván kívül eső, további kulturális központjaink­ban lenne szükség erre az élénkségre, egyszerűen azért, mert ha több kulturális központtal rendelkezünk, az nem csupán hasznára van a kultúrának, hanem annál jóval többet jelent. 0 Véleménye szerint esztétikai és tár­sadalmi szempontból milyen színvonalat képvisel a csehszlovákiai magyar iroda­lom a szlovák irodalomhoz viszonyítva?- Nem vagyok szakértője, nem vagyok avatott szakértője nemzetiségi irodalma­inknak, eredetiben nem olvasom a nem­zetiségi irodalmak alkotásait, s fordítá­sokra vagyok utalva. Ami a magyarul író szerzőink prózai műveit illeti, már régeb­ben az volt a benyomásom, hogy jók és érdekesek, az itteni magyar költészet viszont kevésbé keltett bennem vissz­hangot. Ám időközben kénytelen voltam módosítani a véleményemet. A Férfikor című antológia meggyőzött arról, hogy nálunk jó magyar költészet is születik, minőség tekintetében igazán nem ki­sebbségi. 0 Hogy véli, a kiadók eleget tesznek-e a szlovákiai magyar irodalom szlovák nyelven való bemutatásáért?- Már jeleztem, hogy csupán azt isme­rem, amit szlovák nyelven kiadtak, tehát csak egy részét a magyarul író költőink és prózaíróink műveinek. Az itteni magyar irodalom általam való ismerését vagy nem ismerését talán túl általánosnak is mondhatná valaki. De a mai minőségét (ŐSTK-felvétel) tekintve már teljesen világos, hogy na­gyobb mennyiségben kellene szlovákra fordítani, és az eddiginél jóval rugalma­sabban is... 0 Milyen formában támogatja a Szlo­vák Irodalmi Alap az Írókat, az újságíró­kat és műfordítókat?- A Szlovák Irodalmi Alap több mint 14 ezer tudósról, újságíróról és művészről gondoskodik. Az írókat, újságírókat és műfordítókat a Szlovák Irodalmi Alap többféleképpen támogatja. A leggyakrab­ban igénybe vett segélyformák többek között az írói ösztöndíjak, a bennlakásos alkotószabadságok, a rászorulók anyagi támogatása, kölcsönök nyújtása, anyagi ösztönzések, külföldi utazások költségei­nek fedezése, különféle jutalmak és pré­miumok nyújtása és így tovább. 0 A mai szlovák és cseh irodalmat tekintélyes számú, jól képzett műfordító- gárda tolmácsolja a magyar olvasókö­zönségnek. Nézetem szerint fordítóink megérdemelnek egy - évenként kiosz­tandó - önálló díjat.- Bizonyos, hogy figyelmet kell fordíta­ni a munkájukra. Kétségkívül megérdem­lik a nyilvános elismerést... 0 Van-e rá lehetőség, hogy az induló (egy-két kötetes) szlovákiai magyar írók számára is alapítson az irodalmi alap nívódíjat?- Minden figyelemre méltóbb ötletet meg kell vizsgálni. Egyébiránt úgy gon­dolom, hogy a már meglevő díjak alap­szabályzata semmiképpen sem zárja ki, hogy bármelyik díjat ók is megkap­hassák. 0 A XVI. pártkongresszus után mit tart a szlovák irodalom legfontosabb felada­tainak?- Hogy könyveket írjunk kortársainkról, a szocialista ember pozitív, kedvező jel­lemvonásairól. Hogy könyvek szülesse­nek korunkról. Jó, értékes müvek a jelen­korról, az irodalomnak mélyre ható elem­zéseket kell adnia a társadalmi átalaku­lásról, azokról a társadalmi változásokról, amelyeket már átéltünk, amelyeket nap­jainkban élünk át. A modern ember, a modern kor, a műszaki-tudományos forradalom közepén álló ember. 0 Az ön értelmezésében mit jelent elkötelezetten írni?- Az én értelmezésemben az annyit jelent, mint jól írni azokról a dolgokról, amelyek hasznosak az embereknek és az egész társadalmunknak. • A segéd című regénye igazi sikert aratott. Viszonylag nagy példányszám­ban kétszer kiadták, és több színház drámai változatát is bemutatta. Időköz­ben (kiváló tolmácsolásban) magyarul is megjelent. Gondolom, más idegen nyel­vekre is lefordították, sőt úgy tudom, film is készül belőle.- A segéd filmváltozata már elkészült. A mi kolibai filmgyárunk készítette a Ma­gyar Filmgyár közreműködésével. A film forgatókönyvét Ondrej Sulaj, a bratislavai Új Színpad dramaturgja írta, aki koráb­ban a regény színpadi adaptációját is készítette. 0 Palánk regényének színhelye egy dél-szlovákiai kisváros, ahol magyarok és szlovákok éltek és élnek ma is együtt, ön A segéden kívül elbeszéléseiben és más műveiben is írt már a sajátos dél­szlovákiai tájról, az ott élő emberek gon­dolkodásmódjáról, magatartásáról, szlo­vákok és magyarok együttéléséről. Mi az az - alighanem jelentős - élmény, mely figyelmét Dél-Szlovákia felé fordította, s mi működteti önben azt a belső mérle­get, mely biztosítja elfogulatlanságát a szlovák-magyar viszonyulások ábrázo­lásában?- Dél-Szlovákiában születtem és ott is nőttem fel. A gyermekkor gyönyörűségeit Gyügyfürdőn, de mindenekelőtt Ipolysá­gon éltem át. Elmondhatom, hogy benső­ségesen ismerem azt a tájat, mi több, a szívembe is zártam. Úgy szeretem, amilyen; mindennel együtt, ami hozzá tartozik. E táj jellegét, specifikumát az is meghatározza, hogy együtt lakják szlová­kok és magyarok, régi időkig visszanyúló együttélésük megteremtette a táj bizo­nyos szokásait, hagyományait, sajátos arculatát, amely megkülönbözteti minden más tájtól. És szívesen beszélek az ott élő emberek életérzéséről. Ami azt illeti, nem vagyok elfogulatlan a szlovák-ma­gyar viszonyok, kapcsolatok ábrázolásá­ban. Éppen hogy elfogult vagyok, de egy bizonyos életmód mellett török lándzsát, Szlovákia déli részének egyfajta élet­Gerstner István: DUNA MENTI TÁJ módja mellett, az emberek közötti igazán emberséges együttélés mellett és nem­csak Dél-Szlovákiában, hanem minde­nütt másutt is. 0 Hogyan kapcsolódik legújabb, 1981 végén megjelent regénye, előző mű­veihez?- Az Akácok című regényem, melynek cselekménye úgyszintén Palánkon ját­szódik, szabad folytatása A segédnek és a Posta délennek. Ugyanaz a város, többnyire ugyanazok a már ismerős figu­rák - éppen csak szerepet cseréltek; az előző könyvek fő alakjai itt epizódszerep­lők, az epizódfigurák pedig főszereplők. A regény cselekménye nagyjából a múlt század végétől a hatvanas évekig terjedő időszakot fogja át. A hősök említett sze­repváltásával kapcsolatosan bizonyosfé­le epikai igazságról szoktam beszólni - az nem ismer jelentéktelen embert és elhanyagolható emberi sorsot. 0 Es végül megengedi, hogy bepillant­sunk írói műhelyébe? Sokáig hordozza-e magában témáit, vagy ,,melegében“ no­vellába, elbeszélésbe önti lényegesnek tartott gondolatait? Vagy esetleg naplót vezet?...- Naplót nem vezetek, de ötleteimet, gondolataimat föl szoktam jegyezni, a té­mákat elég sokáig hordom magamban. Az írói munkából legjobban az elmélke­dést szeretem egy-egy új könyvön, hi­szen maga az Írás aztán már nem túl nagy élvezet, inkább küszködés, gürcö­lés. Élvezem, amikor működésbe lép a fantáziám, örömmel keresem a jó, vagy megfelelő megoldásokat, szeretek kom­binálni, új világot teremteni, építeni azt, alakítgatni és benépesíteni. KOVESDI JÁNOS SZENK SÁNDOR: KAVICSOK Logika- Ugye anyu, most dél van - mond­ja egy első osztályos kislány az anyu­kájának a napközi otthon kivilágított folyosóján.- Nem kislányom, sajnos már este van - hangzik a szomorkás válasz.- De déli este - ragaszkodik a kis­lány iménti megállapításához.- Déli este nincs. Van reggel, aztán délelőtt, dél, meg délután, és végül este, de déli este - csóválja meg az anyuka a fejét értetlenül. s És éjszaka is van - egészíti ki a kislány az anyukája magyarázatát.- Az látod van - simogatja meg a kislány okos arcát az anyukája.- Nemsokára éjszaka lesz.- Déli éjszaka - bólint rá a kislány.- Nem tudom, mit akarsz azzal a déllel! - ripakodik az anyuka türel­mét veszítve a kislányra.- Semmit - szeppen meg a kislány -, csak a tanító néni mondta, hogy most dél van. Aztán tavasz lesz, utá­na pedig nyár, majd ősz és ismét dél- védi a délelőtt tanultak igazát.- Amit te mondasz, az nem dél, hanem tél - enged fel az anyuka haragja. Szótlanul haladnak tovább, mint amikor zátonyra fut a beszélge­tés lebegő ladikja.- Mondd, kislányom, nem náthás a ti tanító nénitek? - tér vissza várat­lanul az anyuka a félbeszakadt be­szélgetés témájához.- Lehet, hogy náthás - áll meg egy pillanatra a kislány - hiszen elég hi­deg dél van. Esztétika- Ha megnövök, vörös hajú lányt veszek majd feleségül - közli egy barna bőrű, sötét üstökű fiúcska az uszodában az apukájával.- Miért éppen vörös hajút? - kérdi a férfi rosszul megjátszott csodálko­zással.- Mert a vörös nagyon jól illik a fe­ketéhez - mondja a fiú mély meggyő­ződéssel.- Honnan tudod te ezt? - kérdi az apukája.- Onnan - mutat a fiúcska a meleg vizes medence felé, ahol egy ragyogó mosolyé, fehér bőrű, fekete fürdőru­hás kislány áll ugrásra készen, váltig érő, vörös haját igazgatva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom