Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-05 / 5. szám
ÚJ szú 9 1982. II. 5.- Hová igyekszel?- Haza.- És hol voltál?- Otthon - hangzik nemegyszer feleletként az egyik legszebb s legtartalmasabb szavunk. Az efféle válasz ugyan egy kicsit furcsának tűnik, mégis igaz lehet - főleg, ha a rohamosan duzzadó városok számos (vagy számtalan) lakójának szájából hangzik. Igaz lehet, mert az otthont nemcsak a kerítéssel és falakkal határolt kertes, illetve kert nélküli családi ház, vagy a bérház egy-, esetleg több szobás lakása jelentheti az embernek, hanem az egész falu, az egész város környékével együtt. Nem egy embernek pedig a gyermekkorában kapott, s azóta egyre értékesebb, egyre nagyobb féltéssel őrzött kincset, a távoli szülőföldet jelenti e csodálatos szó. Az új lakás nem mindenkinek jelent azonnali új otthont is. Sokan ingáznak még egy darabig - ki csak testben, ki csak lélekben, s ki így is, úgy is - ízlelgetik az új és a volt otthon varázsát, mérlegelnek, tanakodnak és terveznek. Van, kinek az otthonkeresés nem nagy ügy, s van, kinek az újban nehéz megtalálnia azt, amit a régi, a szülőház s a szülőfalu rejtegetett magában. De hát a növények is különbözőképpen viselik el átültetésüket. Egyikük könnyen és erősen gyökeredzik az új talajba, s van, amelyik csak sínylődik. Kassa (Koáice) szintén a rohamosan duzzadó, gyorsan fejlődő települések sorába tartozik... Átmeneti megoldás? Kendi Sándorék a Dargói Hősök lakónegyedben laknak, egy hetedik emeleti egyszobás lakásban. Két évvel ezelőtt házasodtak, akkor költöztek oda. Amíg csak ketten voltak, szinte minden hét végét „otthon“, azaz Szentesen (Pleáany) Sanyi szüleinél, vagy Nagyszelmen- cen (Veiké Slemence) töltötték. A kis Tímeával már körülményesebb az utazás, de azért így is gyakori vendégek szüleiknél. S nemcsak azért, mert a konyha szempontjából megéri a hazalátogatás, hanem azért is, mert nekik, s elsősorban a feleségnek, Erzsikének, „csodaszer“ az otthoni levegő.- Hogy miért hagytuk ott Bodrogközt, illetve Ungvidéket? A gépészeti ipariskola befejezése óta a Kelet-szlovákiai Vasműben dolgozom, s nem szívesen változtatnék munkahelyet, ugyanakkor a feleségem is - aki egészségügyi nővér - helyben kapott állást, míg Szentesről, vagy Nagyszelmencről Tőkete- rebesre - azelőtt az ottani kórházban dolgozott - 50 kilométert kellene utaznia naponta oda-vissza. A legnyomósabb ok azonban más volt. Az, hogy egyedül, azaz önállóan akartuk kezdeni a közös életet - összegezi véleményét a vasmű fiatal, 27 éves mestere.- Otthon érzitek már magatokat ebben a városban?- Kassát eléggé megszoktam már, hiszen a diákéveket is beleértve tizenkettedik éve élek itt. Elégedett vagyok, pedig egyelőre nem sok idő jut a színházlátogatásra, a sportolásra, vagy a társadalmi élet más szakaszain való aktívabb munkára.- Miért?- Talán azért, mert itt sokkal nehezebb beilleszkedni egy közösségbe, mint falun. A falu szervezettebb közösséget alkot, míg az ilyen nagy városban sokkal idegenebbek egymással szemben az emberek. Meg aztán váltott műszakban dolgozom, jó ideig a lakás berendezése kötötte le az időnket, mostanában pedig a kislányunk. Felesége is megbarátkozott már az új környezettel.- A mi kis otthonunkban jól érzem magam, a városból viszont könnyű lenne hazacsalni. Igaz, nem rossz itt, vannak már ismerőseink, a szomszédokkal is jó a kapcsolat, azonban én mégis jobban érzem magam a Latorca közelében. Ha ez a kis fészkünk ott lehetne... Talán 20-30 év múlva valóság lesz az elképzelésből - úgy fest a Kendi család távlati terve -, de addig még Kassán vár rájuk újabb otthonkeresés, mert a jelenlegi lakás egyre szűkebb számukra. „Csak békesség legyen“ Dunyák László öttagú családja a már belvárosnak számító Turgenyev lakótelep új, korszerű lakótömbjei egyikének négyszobás lakását igazi, meghitt otthonának vallja és érzi. A há- Én borsinak és kassainak is érzem magam - érvel a katonatiszt édesapja. - Borsihoz a gyermekkor, a szülőföld köt, Kassához pedig a jelenem. Itt jártam középiskolába, s néhány kisebb-nagyobb megszakítással azóta is itt élek. A szívemhez nőtt a város már régen, de 1972- től valahogy még jobban, mert azóta a családomé is. Borsiban a szülők, a rokonok, a régi ismerősök, az emlékek, a közeli Bodrog, meg többek között a szőlőskert jelenti az otthont, itt viszont a családom, a munkahelyem, a szintén itt lakó földijeim, a gyermekeim iskolája, továbbá a CSEMADOK, a színház, a sportrendezvények, az új városrészek és a műemlékkel, történelemmel teli belváros, a Bankó, a Csermely együttvéve.- S a kettő közül melyik a kedvesebb?- Kétségkívül a kassai, de azért a borsiról sem mondok le teljesen... A feleségnek szintén megfelel az új otthon, pedig ó többet élvezte Bodrogköz varázsát, hiszen Királyhelmecen (Krá- l’ovsky Chlmec) járt középiskolába is. - Csak békesség legyen, akkor az embernek nem nehéz megszokni az újat- vallja ö, s vele együtt még nagyon- nagyon sokan a földkerekségen. Igen, a békesség, az emberek közötti kapcsolatok alakulása, A három Dunyák kislánynak már igazi otthona a város rom kislánynak nemcsak a szűkebb, hanem a tágabb értelemben vett otthonát is jelenti már a város. Ők itt és tőle kapják azt, amit szüleik egykor Borsiban (Boráa) kaptak. Éviké második osztályos tanuló, Szilvia elsős. Mindketten anyanyelvűnkön indultak a tudás birodalmának meghódítására, s közben a szlovákot is gyakorolják. Nekik egyre tágabb teret ad az otthon, Erika viszont egyelőre megelégszik a négy szobából álló birodalommal és a sokablakos háznak rendezés alatt álló közeli környékével. Kendiék hármasban már nehezebben utaznak „haza“ • Minket a családi összetartás hozott ide - vallja a Bolyky házaspár az összhang igen fontos alkotója az otthon szó értelmének. Közelebb egymáshoz Bolyky István 68 éves, neje kettővel fiatalabb. 1977-ben költöztek Kassára, azelőtt Serkén (Sirkovce - rimaszombati járás) laktak. A Hernád parti városban először az idősebb fiuknál húzódtak meg, később egy kis egyszobás külvárosi lakás volt a hajlékuk, s egy ideje a város központjában álló, nyugdíjasok által lakott bérház egyszobás lakása az otthonuk. Szerintük ez akár a véglegesnek is megfelel, hiszen igen jó helyen van és elég nagy is. Ók nem ingáznak, legalábbis azonkívül, hogy évente egyszer, halottak napján hazalátogatnak. Igaz, István bácsi nem tagadja, hogy azért gondolatban elég sokszor haza- ruccan, de feleségének itt jobb.- Minket a családi összetartás hozott ide. A két fiunk ugyanis az ipari elvégzése után ittragadt, s mivel otthon már senkink nincs, utánuk jöttünk. Talán nekik is jobb így, nekünk pedig lényegesen, mert így Pistával meg Alival, no és családjukkal, az öt unokával hetente többször is együtt vagyunk, míg azelőtt csak hébe-hóba.- Amikor véglegessé vált, hogy Kassára költözünk, sokat foglalkoztatott minket az, hogy vajon megszokható-e a város - veszi át a szót a háziasszony -, de most már tudom, hogy megérte. Megérte, hiszen én beteges vagyok, fáj a kezem meg a lábam is, Itt pedig az ember azért hamarabb megpihenhet, jobban vigyázhat magára, mint falun...- Mivel telik a nap?- Én például - mondja a volt kovácsember - vásárolgatok, néha hazahozom All gyermekeit a közeli iskolából, olvasgatok, el-elnézek a könyvtárba is, a feleségem pedig többnyire kézimunkázik, meg aztán főzünk, mosunk, takarítunk, nézzük a tévét, szórakozunk, hol az egyik, hol a másik szomszéd van itt, vagy mi náluk... Szóval már egész otthonosan mozgunk, élünk új otthonunkban. Albérletből családi házba Hogy milyen örömet jelentett Koczúr Gyulának és családjának, amikor három évvel ezelőtt beköltöztek új, saját családi házukba, azt csak az tudja elképzelni igazán, aki - csakúgy, mint Koczúrék - ismeri, illetve ismerte az albérletből albérletbe való vándorlást. Gyula csicseri (Őiőarovce), Júlia, a felesége Gömör (Gemer) községből való. Kassán ismerkedtek meg, s ott keresték évekig leendő közös otthonukat.- Mindig az volt a vágyam, hogy egy nagyvároshoz közeli faluban lakjam. Arról álmodoztam akkor is, amikor albérletben kezdtem a házaséletet, majd akkor is Igen sokat foglalkoztatott ez a tervem, amikor már hármasban - mert közben megszületett az első gyermekünk - egyszobás, szűk üzemi lakásba szorultunk - emlékezik vissza a harmincnégy éves gépész- mérnök. - A hatévi albérlet, illetve az egyszobás lakás után óriási változás volt számunkra ez a széplaki ház, az új otthon. Persze, nem volt az olyan egyszerű, hiszen fel kellett építeni. A környezet valóban falusias, de ugyanakkor városias is, mert azon kívül, hogy gázzal fűtünk, s hogy itt nyugalom van, csak néhány lépés a nyüzsgő város. Még kevés embert ismerünk itt- ismerőseink többsége és a munkahelyeink is a városban vannak de így is elégedettek vagyunk. Van ugyanis egy kis műhelyem, a kert megművelése is jó s egyben hasznos szórakozás, az após pedig - mert ő az anyóssal Gömörból hozzánk költözött, itt találtak új otthonra- aprójószágot is nevel.-Tehát ez az igazi, a végleges otthonotok?- Az apósoméknak és nekem a feleségemmel minden bizonynyal, de hogy a gyermekeinknek is az lesz-e majd, vagy ők Bodrogközben, esetleg Gömörben, vagy másutt kötnek ki, azt előre nem tudhatjuk. GAZDAG JÓZSEF Koczúrék örülnek az új családi háznak (A szerző felvételei)
