Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-14 / 296. szám, kedd

GYÖNYÖRŰ JÁTÉKOK KÖLTŐJE Ján Smrek nemzeti művész halálára UU FILMEK Rita asszony menyasszony (szovjet) Ljudmila Gurcsenko a szovjet film főszerepében „Lassítsd le lépted, ifjúság - még itt vagyok mögötted /las­síts, míg még egy vers megszüle­tik / bennem és míg én magam is / újabb versek számára újjászüle- tek.írta Ján Smrek Gyönyörű játék című versében idestova két évtizeddel ezelőtt, a hatvanon már túl, de a hetvenen még innen. írta ezt a költő, aki az élet - a gyönyö­rű játék - szerelmese volt s akart maradni mindvégig. Néhány nap­ja, tudjuk, hiába lassítaná már lép­tét előtte az ifjúság, nem születhet újabb vers a költőben, és ő maga , sem születhet újjá újabb versek számára. A költő meghalt. Decemberben, abban a hónapban, amelyben született is. Két nap múlva ünne­pelhette volna 84. születésnapját. Ó, akinek a költészetét egy másik évszak hónapjának a nevével is jellemezhetnénk akár, a májussal, mely az ifjúságé, a szerelemé, a születésé, és mindezzel együtt: a szépségé. Ján Smreknek beval­lottan is a legkedvesebb hónapja, volt, és legkedvesebb versei kö­zött tartotta számon a kimondottan májusi tematikájú darabokat, me­lyeket több nyelvre is lefordítottak. Hadd jegyezzük itt meg, hogy a Cseresznyevirágok balladájának magyar tolmácsolását, mely Vo- zári Dezső munkája, külön is ki­emelte Ján Smrek válogatott ver­sei gyűjteményének utószavában: majdnem szebb, mint az eredeti, írta. íme egy részlet: ,,Susog a kert, a vér dalol, / és perzsel a szó és száj, a drága. / A forró arcot meglegyinti / cseresznyefák virágos ága. “ Ez a vers tulajdonképpen egyik „gyakorlati megvalósulása“ an­nak a költő világát úgyszintén jel­lemző szándéknak, melyet a Má­Czingel László, a somorjai (Sa- morín) Csalló Népművészeti Együttes művészeti vezetője ab­ban a pillanatban úgy érezte, ér­demes volt. öt év munkáját, gond­jait szépítették azok a percek. Nem akart szűnni a vastaps, az együttest harmadszor, negyed­szer is visszahívták, s a szereplők önfeledten, újra és újra ropták a táncot. Ugyanazt érezték, mint a művészeti vezetőjük. Fennállásának ötödik évfordu­lóján az együttes eljutott odáig, hogy önálló, egész estét betöltő műsorral lépett a közönség elé. A program második része tánc- színházi összeállítás volt. Kialudtak a rivaldák, s mi az öltözőben beszélgetünk.- Több mint fél évtizede merült fel az ötlet, hogy a mi városunkban is alakíthatnánk amatőr népművé­szeti együttest. Főleg Presinszky Lajos, a Nemzeti Front városi bi­zottságának elnöke melengette ezt a tervet, és sokat is tett azért, hogy az óhajokból valóság legyen - emlékezik vissza Valacsay Ist­ván, az együttes táncosa és se­gédrendezője. - Sokan tamáskod- tak is, mondván, hogy a Csalló­közben alig található folklóranyag, ebben a kisvárosban még ennél is kevesebb, de a lelkesedés ezúttal is erősebbnek bizonyult.- Kemény öt évet hagytunk ma­gunk után - kapcsolódik be a be­szélgetésbe Kocsis Éva. - Volt úgy, hogy szombaton és vasárnap nyolc-tíz órát is gyakoroltunk, hét­főn sajgó lábakkal mentünk mun­jusi bodzabokor című versében így fogalmaz meg: ,,Bokor ha szó­lal, s pillangó: megértem. / Néma felhőt én megszólaltatok. / Elle­sem fűszál titkát, miképpen / a föld szájából a gondolatot. // Mert fű­ben, kőben és minden anyagban / varázsként rejlik a lerakodott idő, / ha lényegére rátapint a költő / ihlete alvó titkokat zendító. “ Nem véletlen, hogy nevével kapcsolat­ban gyakran emlegették a vitali­tást. A tárgyi, természeti és emberi világ megannyi apró mozzanatát emelte költészetté, és velük együtt foglalta versbe élményeit, érzése­it, érzékeny lelkének „mozdulata­it“ - örömmel, megkapó termé­szetességgel, ugyanakkor párját ritkítóan sokszínű gazdag nyelve­zettel, melyet nem vihettek félre az indulásának idején még virágzó különböző avantgarde irányzatok sem. Nem volt kísérletező szel­lem, de merített az új poétikákból, ugyancsak természetes módon ol­vasztva be azokból költészetébe a számára fontos elemeket, hogy népe is, szülőföldje is, hazája is tisztán szólalhasson meg a költe­ményekben. Volt szava a háború ellen, az emberség, a szépség nevében. ,, Némára apadtak a szökőkutak. / Kupolák orma fe­lett / éj lobogója lebeg. / Lámpák ontják a lomha / sötétet: minden utca egy-egy katakomba. / Bomba köröz, talán Nápoly fölött. / De Róma örök, / Róma sebezhetet- len. // De szíven üt a tudat: / ma nem a szerelemről szólnak itt, / szinte ríkatják hangjukat / arról, hogy bizony napról napra több / az özvegy és az árva itt a járókelők között. “ Költészetének alakulásában nagy szerepet játszott világirodal­mi tájékozottsága és tájékozódá­kába. Néhányan elmaradoztak, talán azt hitték, hogy a tánc csak szórakozás és könnyű lubickolás a sikerben. Pedig a tapsért, egy- egy jelenet sikeréért keményen meg kell dolgozni. Szaporodik az asztaltársasá­gunk, egyre több élménnyel színe­sedik a közelmúlt. Az első fellépés izgalma. Mások a válogató verse­nyek izgalmait említik, s aztán az első fellépést Zselizen (Želiezov­ce), majd Gombaszögön, Svidní- ken és a Magyar Népköztársaság­ban: Kalocsán, Győrött és máshol. Aztán a továbblépésről beszél­nek. Arról, hogy egy idő múltán már tűrhetően adtak elő néhány ismert, talán túlontúl ismert táncot. Ám ők már az induláskor többet akartak. A Szőttes mintájára gyűj­teni is, közkinccsé tenni a dél­szlovákiai magyarság népművé­szeti értékeit. S bebizonyítani, hogy a Csallóköznek, sőt Somor- jának is vannak olyan hagyomá­nyai, szokásai, amelyeket érde­mes művészi eszközökkel felele­veníteni, megmenteni a mai és az elkövetkező nemzedékek számá­ra. így született meg Czingel Lász­ló Legényavatás, Quittner János Somorjai Koronára süt a nap és Valacsay István Menyasszonybú­csúztató című koreográfiája. Az önálló műsor legérdekesebb ré­szei. A zenei anyagot Ág Tibor állította össze. A Legényavatás az idei országos népművészeti fesz­tivál egyik nagydíját nyerte el.- Az eltelt öt esztendő közül az idei volt a legszebb. Az együttes sa, amely segített őt mint iroda­lomszervezőt és szerkesztőt is. Ez utóbbi tevékenysége ugyancsak jelentős fejezete életművének - megindítja a fiatal szlovák írók könyvsorozatát, megalapítja az Elán című lapot, melynek hasábja­in a világirodaimat is igyekszik behozni a szlovák irodalmi köztu­datba. Egész sor írót, költőt aktivi­zált műfordításra. Smrek, aki gyer­mekkorától ismerte és beszélte a magyar nyelvet, ismerte és sze­rette a magyar irodalmat, Beniak és Lukáč révén nagy teret ad lap­jában a Nyugat nemzedékének. Ő maga csak később kezd tolmá­csolni más nemzetek irodalmából, és főként a felszabadulás után. Fordítja többek között Villont, Pus­kint, 1950-ben megjelenik Ady- gyűjteménye, két év múlva József Attila-fordításai, majd 1953-ban Petőfi-kötete, amelyért hamaro­san megkapja az állami díjat. E munkáját a legjobb Petófi-tol- mácsolások között tartják számon. Azóta többször megjelent, és gyűjteményes válogatás része­ként is. Ugyanúgy Adyja. Annak ellenére, hogy mindkét költőnket sokan fordították a szlovák iroda­lomban, Smrek mégis tudott velük újat hozni, korszerű lenni, mellőz­ve a korábbi fordítások romantikus pátoszát. Irodalmunk nagy barátjától, is­merősünktől búcsúzunk Ján Smrek személyében, akinek a verseiből nemcsak szép váloga­tás jelent meg magyarul, hanem aki az elmúlt évtizedekben folya­matosan jelen volt lapjaink hasáb­jain műfordítóink révén. És jelen lesz bizonyára a jövőben is. kitűnően szerepelt, s engem tisz­teltek meg a legjobb férfi táncos címével. Zselizen - mondja kissé elpirulva Kaluž Arpád. Aztán arról beszélt, milyen fontos, hogy a Csalióba járó fiatalok nemcsak a beatzenét ismerik, hanem azt is, amit nagyapáik énekeltek, tán­coltak. Ürge Mária, a zenekar vezetője meséli:- Számomra a legszebb él­mény az volt, amikor néhány hete a közeli Csenkén léptünk fel. Idős nénik ültek az első sorokban, s amikor játszani kezdtünk, felcsil­lant a szemük. Sőt, velünk énekel­tek. Láttam meghatódottságukat, hiszen valahonnan a mélyről tör­tek fel ezek a már-már elfelejtett népdalok. Az anyagiakról is kérdem őket, mert a népművészeti együttes fenntartásához, a különböző vise- letek megvarrásához bizony, sok pénz kell. Nincs okuk a panaszra. Mindkét fenntartójuk, a CSEMA­DOK városi bizottsága és a városi művelődési otthon a lehetőségek­hez mérten támogatja őket. Több­ször kaptak anyagi segítséget a járási szervektől, sőt a kulturális minisztertől is. Ott vannak az élvonalban. De ez kissé elcsépelt meghatározás, mi több: viszonylagos. Szerették volna megismerni nemcsak a ha­zai magyar, hanem a szlovákiai színvonalat is. Ezért jelentkeztek a minősítő versenybe, ahol a „C“ kategóriába sorolták őket, vagyis az országos középmezőnybe, öt év munkája után ez szép siker.- Jólesett a mai vastaps, s na­gyon örültünk annak is, hogy Sza­mos László, a vnb elnöke meghí­vott bennünket baráti beszélge­tésre. Ez is a megbecsülés egyik szép megnyilvánulása. Nála első­sorban arról volt szó, hogyan tovább. S a bemutatót követő féktelen jókedv most mintha egy kissé alábbhagyna. De csak néhány percre. Aztán egészséges önbiza­lommal mondják, hogy szép do­log, jó dolog a siker, de sokáig nem szabad benne sütkérezni, mert ez a magatartás tévutakra vezet. Egy helyben való topogás- hoz. önismétléshez. Márpedig az elkövetkező öt év­ben még többet kell dolgozniuk azért, hogy a Csalló tovább fejlőd­jön, előbbre lépjen a szlovákiai középmezőnyben. SZÍLVASSY JÓZSEF Testre szabott szerep, szoktuk mondani, ha a szöveg -, vagy forgatókönyvíró a figurát kimon­dottan valamely színésznek írja, „benne“ gondol­kodik, vagy a szerep „meg­találja“ a leg­megfelelőbb szereplőt. Nos, úgy tetszik, hogy a Rita asszony menyasszony cí­mű film főszere­pét is Ljudmila Gurcsenkónak, a mai szovjet filmművészet egyik legkiemel­kedőbb egyénisé­gének írták, avagy a rendező szerencsésen választott. Akárhogy történt is, tény, hogy Pjotr Todorovszkij megfelelőbb szereplőt nem is ta­lálhatott volna Rita asszony szere­pére. Ljudmila Gurcsenko a filmben egy közel negyvenéves asszonyt játszik: Rita a házasságkötő terem előtt hiába várakozik vőlegényére, Gavrilov gépészre, de az csak nem jön. Az asszony nem tudja elhinni, hogy a férfi csaló. Rendületlenül várja, pedig hirtelenjében két part­nere is akad, akik szívesen állná­nak a „hűtlen“ Gavrilov helyére... A rendező a hősnőnek a szerel­mére való elszánt, görcsös vára­kozását könnyed vígjátékká oldja. Forgalmi dugó Filmkomédia? Ebben az eset­ben talán pontatlan ez a meghatá­rozás, a helyzet ugyanis, melybe a film szereplői kerülnek, inkább bosszantó vagy tragikus, mint mu­latságos. Hiszen a hatalmas autó­pályán veszteglő, egymásba torló­dó végtelen autóáradat tulajdon­képpen pokoli. A helyzet és a be­lőle eredő életérzés rokonságban áll Fellini 8 és fél cimű alkotásának indító képsorával és Godard irtóz- tató víziójával, a Week-end-del. Luigí Comencini, a Forgalmi du­gó rendezője megpróbálja a néző elé tárni: mi történik, ha csaknem teljes huszonnégy órára meg kell állni az autópályán. Az abszurd­nak látszó, de egyáltalán nem le­hetetlen szituáció színhelye a Ró­ma felé vezető autósztráda. Sze­mélygépkocsik, teherautók, mo­torkerékpárok, mentőautók torlód-' nak össze - ismeretlen okból - szinte pillanatok alatt. A vesz­teglő autók utasai először csak idegeskednek. Aztán ki-ki vérmér­séklete szerint viselkedik: telefo­nál, szunyókál, eszik, veszekszik, szerelmeskedik, kibékül a felesé­gével, megutálja a férjét... És a forgalmi dugó csak nem oldódik. Leszáll az alkony, majd az éjszaka is. Az egyik kocsiban az alvó férjet megcsalja a felesége, a másikban négy huligán meg­erőszakol egy fiatal nőt, s megve­rik a segítségére siető kamionos sofőrt. Egy ügyvéd a kocsiba sze­A siker legfőképpen Ljudmila Gur­csenko érdeme; a rendkívül sok­színű és eredeti egyéniségű mű­vésznő színészi eszközeinek egész arzenálját felvonultatva utá­nozhatatlan bájjal, vitalitással és elbűvölő líraisággal játssza napja­ink emancipált, megalkuvást nem tűrő, de szeretetre vágyó és azt szeretettel viszonzó nőtípusát. Ljudmila Gurcsenko tehetséges és érzékeny színészegyéniség; erről nemcsak a most látható sze­relmi románcban nyújtott alakítá­sával győzi meg a nézőket, hanem korábbi szerepei is ezt tanúsítják. Emlékezzünk csak az öt este, a Szibériáda vagy a Húsz nap háború nélkül című nőalakjaira. relt telefonon próbál, kapcsolatai révén, szabadulni a reménytelen helyzetből... Marcello Mastroiannit - aki önmagát játssza - egy, a sztrádához közeli házikóba hív­ják, ahol gyorsan hagyja magát elcsábítani... Tehát az élet betört ide is. A kocsik vesztegelnek, de az érzékek és érzelmek, az embe­ri indulatok a maguk törvényei szerint bonyolódnak tovább, újabb és újabb bonyodalmakat szülnek... Sokféle epizódból összefűzött, mozaikszerű ez a film; az egyes epizódokat azonban az összes szereplőre egyaránt érvényes kö­zös helyzet köti össze, s ebből bontakozik ki hangsúlyosan a „mondanivaló“: a mai olasz tár­sadalom egyik lényeges betegsé­ge, éspedig: a meghunyászkodás, a terrorcselekmények és az erő­szak puszta tudomásul vétele, a társadalom védtelensége az anarchistákkal szemben. Luigi Comencini fölényes mesterségbeli tudással forgatott kiváló filmje szó­rakoztató, mulatságos, de egyben tragikus és elgondolkodtató is. A szereplők: világhírű színészek. A filmet olyan sztárok segítették sikerre vinni, mint Marcello Mast- roianni, Stefania Sandrelli, Alberto Sordi, Annie Girardot, Ugo Tog- nazzi, Miou-Miou, Fernando Rey, Gerard Depardieu és a nemrégen elhunyt Patrick Dewaere.-ym­BODNÁR GYULA Előbbre lépni A Csalló Népművészeti Együttes munkájáról (olasz) Jelenet az olasz filmből ÚJ SZÚ 4 1982. Ált 14. Az önálló, jubileumi műsor egyik jelenete (Gyökeres György felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom