Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)
1982-12-11 / 294. szám, szombat
KIS __________ NY ELVŐR ü Mi is az „obvod“ magyarul? Tudjuk, hogy a nagyobb városok a közigazgatási szervezés megkönnyítése végett kisebb területekre vannak osztva: ezek vidéki viszonylatban egyenesen a járásoknak felelnek meg a községi közigazgatási egység mellőzésével. Szlovák nevük: obvod. Bizony bajban vagyunk olykor ennek a szónak a fordításával. A magyarországi nagyvárosok is hasonló közigazgatási egységekre vannak osztva, s ezeknek az egységeknek a neve ez: kerület. S itt éppen az okozza a bajt, ha valaki kerület-nek fordítja az obvod-ot, mert nálunk, Csehszlovákiában ezzel a szóval jóval nagyobb közigazgatási területet nevezünk meg, azt, amely több járást is magában foglal, vagyis amelynek Magyarországon a megye felel meg. Tudjuk, hogy Szlovákiában három ilyen kerület van: a kelet-szlovákiai, közép-szlovákiai és a nyugatszlovákiai, tehát nagy egységek ezek. Ha tehát Szlovákiával kapcsolatban is kerületekről beszélünk, meg a fővárosával kapcsolatban is, bizony zavart okozhat; s ha valaki a kerület szót hallja bizonytalan szövegkörnyezetben, meg kell kérdeznie, milyenfajta kerületről van szó. Többen úgy próbálják megoldani ezt a problémát, hogy ha a várossal kapcsolatban fordul elő az obvod szó, akkor körzeí-nek fordítják. Tehát a város első, második stb. körzetét emlegetik kerülete helyett, vagyis egy másik olyan szót használnak, amely- lyel szintén valamilyen szervezési-igazgatási egységet szoktak megnevezni. Csakhogy így sem problémamentes a dolog, ugyanis a szlovákban szintén van egy másik szó is, amely ugyanúgy szervezési-igazgatási egységet nevez meg, mint a magyarban a körzet, csak esetleg nem a nemzeti bizottságokkal kapcsolatban. Ez az okrsok. Általában ezt szoktuk inkább a körzet szó megfelelőjeként' használni. A magyarban a körzet szót használjuk az okrsok helyett, ha például a közbiztonsági szervek területi szétosztásáról van szó, de egészségügyi körzet, sőt ennek körzeti orvosa is van, tehát a körzet szó is eléggé foglalt már. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ennek az egészségügyben használatos körzet szónak a szlovákban éppen az obvod felel meg (gondoljunk csak a zdravotný obvod, obvodný lekár kifejezésekre), tehát ott is van bizonyos egybeesés a megnevezésben, de mivel az obvod egyik jelentése a közigazgatással, a másik az egészségüggyel áll kapcsolatban, kevésbé zavaró, mintha a magyarban a kerület szót használnánk két (egy kisebb és egy nagyobb) közigazgatási jellegű terület megnevezésére A körzet használata - tekintve, hogy már kétfajta (ha ugyan nem több) szervezési egységet nevezünk meg vele, szintén zavaró lehet. Mi legyen tehát az obvod megfelelője? A közigazgatással, vagyis a nemzeti bizottságokkal kapcsolatban már az Új Szó kialakította a maga szóhasználatát, de sajnos, ez még nem terjedt el eléggé, különösen a sajtón kívül. Ez a városkerület. Egy kicsit hosszabb, mint a kerület, de többet mondó; s ami fontos: félreérthetetlen. Az obvod-nak egészségüggyel kapcsolatos jelentése meg a körzet lehet. Ejtsünk itt szót arról is, hogy az egészségügyi körzetek rendszerint valamelyik nagyobb rendelőintezethez tartoznak. Az önálló rendelőintézet neve szlovákul: územná poliklinika. Ennek a magyarban - az egészségügyi szervezés bonyolult voltát is figyelembe véve - a szó szerinti fordítás felel meg legjobban: területi rendelőintézet. Ezeknek az intézeteknek az elnevezése ugyanis nem kötődik szorosan a városkerületekhez - tehát a városkerületi rendelőintézet kifejezés nem jöhet számításba -, továbbá a terület szó nem szerepel nálunk mint közigazgatási egység neve, így használata a rendelőintézettel kapcsolatban nem zaVaró. JAKAB ISTVÁN Vadgalamb-e a városokban élő galamb? Nemrég olvashattuk egy ismeretterjesztő cikkben, hogy a városban élő vadgalambokat pusztítani kell, mert sok kárt tesznek. Vajon valóban vadgalambok a városainkban szabadon élő galambok? A szakirodalomból kiderül, hogy bizony nem vadgalambok. Ezek a galambok - így a szakkönv -, bár teljesen szabadon élnek, nem tekinthetők vadmadaraknak, legföljebb „visszavadult“ házimadaraknak. A vadgalamb, pontos állattani nevén a gerle, egy más madárfaj, nem él városban, sem más lakott területen, hanem erdőkben, ligetekben, egyszóval nem azonos a városi galambbal. Az ugyancsak erdőkben, ligetekben élő kék galamb és örvös galamb szintén más galambfajok Az emberi lakóhelyek közelében a „visszavadult“ házigalambon kívül csak egy rokon madárfaj él, a balkáni gerle, melyet a köznyelv szintén galambként emleget, s amely csak az utóbbi ötven-hatvan esztendő során vált költöző madárból állandóan itttartózkodó közép-európai madárrá. Ezek szerint tehát a városi galambokat semmiképpen sem nevezhetjük vadgalamboknak, mint ahogyan a háztól elvadult •macskát sem lehet vadmacskának nevezni, jóllehet vadon él, mivel a vadgalambhoz hasonlóan a vadmacska is külön állatfaj. MAYER JUDIT A tervek szerint két év múlva adják át Komáromban (Komárno) az új művelődési központot - a Magyar Területi Színház székhelyét -, amelynek építésére eddig 9,5 millió koronát fordítottak. A művelődési központ fő kivitelezője a Nyitrai Magasépítő Vállalat galántai üzeme. (Emil Babin felvétele) Neve példaként cseng... Megemlékezés Major Istvánról születésének 95. évfordulója alkalmából 1921 tavaszán a fennállásának harmadik évébe lépő Csehszlovák Köztársaság joghatóságai beszédes bizonyságot szolgáltattak az új államhatalom osztálylényegéről. Az 1920-as decemberi általános sztrájk több ezer résztvevője került bíróság elé. Az üldöztetés hullámverésének közepette a Nyitrai Államügyészség ugyancsak buzgólkodott a vádemelésben a környékbeli agrárproletárokat is magával ragadó sztrájk résztvevőivel szemben. A korabeli hivatalos jelentésekben „verebélyi lázadásnak“ nevezett, s emberéleteket kioltó csendőrsortűzzel végződött megmozdulás perbe fogottjainak iistáján szerepelt a nagyhindi (Veľké Hyndice) tanító, Major István neve is. Persze, az érvényes jogszabályok értelmében Major István kitartásra, elszántságra buzdító magatartását nem volt nehéz felforgató tevékenységként kezelni. S ezért meglepő, hogy a Nyitrai Államügyészség elejtette a vádat. Bírósági eljárást csak a Bratislavai Főállamügyészség követelt, de jóval később, 1921 őszén, amikor már nyilvánvalóvá vált Major Istvánnak a kommunista mozgalom iránti elkötelezettsége. S minden bizonynyal itt kereshető az államérdekek nyitrai védelmezői részéről tanúsított engedékenység közvetlen dokumentumokkal egyébként nehezen bizonyítható háttere. Major István évtizedek múltán a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság magyarországi követeként írt egyik életrajzában említést tesz arról, hogy maguk a hatóságok talán hajlandónak mutatkoztak volna valamiféle pillanatnyi eltévelyedést látni a sztrájkszervezők közé került tanító magatartásában. Major István azonban vállalta tettét, hü maradt meggyőződéséhez, útja a kommunista mozgalom soraiba vezetett. Ma, évtizedek távlatából mindez valahogy túlontúl egy forradalmi életút egyenes- vonalúságát bizonyító mozzanatként kap hangsúlyt, s talán elhomályosulnak a válaszút elé került és harcvállalás egyéni - emberi terhei. Fábry Zoltán tapintott erre rá 1932-ben Major Istvánnak a börtönből való szabadulása alkalmával, azt az értelmiségi sorstársat köszöntve benne, ,,aki jólétet, állást feláldozva elrúgta magát az uralkodó osztálytól, hogy meggyőződése szabad szavát követve eljusson a proletárok igazához.“ Harminchárom éves volt, két kisgyermekről gondoskodócsaládapa, amikor a hivatásos forradalmár viszontagságos pályájára lépett. Olyan időszakban, amikor az alakulás, az indulás problémáival küszködő pártja a megélhetést biztosító feltételeket is csak nagy nehézségek árán tudta megteremteni funkcionáriusai számára. Major István családja elvesztette a tanítói állással együtt járó anyagi biztonságot, mindazokat az előnyöket, amelyekben a polgári demokrácia részesítette a rendszer hű szolgálatára beállított oktatási szervezet tagjait. Jó ideig csak a hozzátartozók segítségével tudta eltartani családját. Jövedelme azután is csupán szerény, a tanítói javadalmaktól jóval elmaradó juttatásnak számított, amikor már a part ismert tisztségviselője, s az 1925-ös választásokat követően a CSKP parlamenti képviselője lett. A képviselői mandátummal járó fizetséget a kommunisták a párt rendelkezésére bocsátották. Nem kevés gyötrelmekkel járó döntést jelenthetett Major István számára a tanítóskodásról való kényszerű lemondás sem. Érzelmi kötődésekkel is mélyen áthatott hivatástudattal oktatta betűvetésre a Zsitva-völgyi nyomorgó agrárpolgárok gyermekeit. Neki magának is küzdelmes gyermekkora volt. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a magyarországi tanítók az értelmiség legalacsonyabb fizetésű, a „nemzet napszámosainak“ nevezett rétegéhez tartoztak. Major István már ekkor nemcsak a helyzetükkel elégedetlenkedő tanítók közé tartozott, de a polgári demokratikus átalakulásért síkra- szálló haladó tanítómozgalom célkitűzéseinek támogatásából is részt vállalt. Bátorságukkal és igényes stílusukkal figyelmet keltő cikkeket írt a polgári radikalizmus és a munkásmozgalom együttműködését kifejezésre juttató lapba, az Új Korszakba. A demokratikus átalakulásért vívott harc lendületével Major István a Nagy Októbert követő forradalmi fellendülés sodrába kerülve a nyugat-szlovákiai német-ma- gyar szociáldemokrata baloldal soraiban találta magát. Bekapcsolódott a sztrájkok szervezésébe, s ugyanakkor költői rezdülésekre érzékeny lelkülettel, Ady forradalmi költészetének ihletésében fogant lírai szárnypróbálgatásokkal adott hangot az új világ beköszöntését váró érzelmeinek és meggyőződésének. Határozott cselekedetekkel váltotta egész életre szóló hitvallássá a szocialista forradalommal való verssorokba zárt azonosulást: „Jer, hisz a földön nincs olyan hatalom, ki tőled elszakítana!“ A mozgalom mindennapi aprómunkájának hajszájában elmaradtak a lélek belső hullámzásának kivetülései. Legalábbis Major István hagyatékában ennek nem maradt nyoma. Neve kommunista néptribunként vált ismertté. Szónoklatait a visszaemlékezések- de a korabeli rendőrségi feljegyzések - tanúsága szerint is nem az érzelmi túlfűtöttség jellemezte. Szavakészségével és az egyszerű ember gondjait-bajait szívén viselő magatartásával gyakorolt ma- randandó hatást a népgyűlések és a sztrájkelőkészító összejövetelek résztvevőire. A köztársaság védelméről szóló törvény tág teret biztosított a kommunisták tevékenységének korlátozására és bírósági felelősségre vonásukra. A hivatalos szervek által tett bírósági feljelentések oldalakon keresztül sorjáznak Major István rendőrségi nyilvántartásában. A polgári köztársaság idején összességében majdnem három évet- töltött börtönben. Ebből 18 hónapot a kosúti sortüzet követő per fővádlottjaként, amikor a csehszlovákiai polgári hatóságok- mint mindig - megpróbáltak mentséget keresni a tüntetők elleni brutális fellépésre. A kosúti vérengzés és Major István elítélése széles körű, a határokon is túlterjedő tiltakozási hullámot váltott ki. Major nevét megismerte az egész haladó csehszlovákiai közvélemény. Védőügyvédje, Vladimir dementis írta a Tvorbában, hogy Major neve szimbólummá vált ..... a m agyar róna parasztjainak és a szlovák Garam mente lakóinak ajkán népballadák és népdalok visszhangozzák‘ ‘. Persze, a nyílt erőszak légkörében maga az adott helyzet is meghatványozta a Major iránti rokon- szenvet. Személye önmagában is a kommunista párt törekvéseit megtestesítő szerepet kapott, amire a párt tudatosan is épített. Maga az a tény azonban, hogy neve az egész szlovákiai dolgozó nép vezéreként csengett, mélyebb összefüggéseket sejtet. Major István ugyanis a kosúti per idején már a CSKP össz-szlovákiai vezetőségének élén állt. S e tisztségbe nemcsak a dél-szlovákiai agrárprotelárok szószólójaként került. Egy tudatos magatartás eredménye is volt, amit az internacionalista összetételű szlovákiai kommunista mozgalomban való legteljesebb részvétel jellemzett. Kötődése a természetes dél-szlo- vákiai közeghez együtt járt nála a szlovákiai mozgalom tágabb összefüggéseiben mozgó szemlélettel, s e szemlélet jegyében fogant, a sajátosságok széles skálájának követelményeihez igazodni tudó cselekvőkészséggel. Fontos elvi cikkeket írt mind a magyar, mind a szlovák kommunista sajtóba. Néptribunként ismerték a délszlovákiai majorok agrárprotelár- jai, de a Tátra-vidéki hegyi falvak erdőmunkásai is. A népfrontpolitika idején, amikor előtérbe került a nemzetiségi kérdés demokratikus, a polgári demokrácia viszonyai között elérhető rendezésének szorgalmazása, a közös eszmei szempontokból kiindulva saját nemzetiségével való természetes azonosulása párosulni tudott a többi nemzet érdekeinek védelmét szolgáló hatásos fellépésekkel. A második világháború éveiben a moszkvai rádió szlovák adásában elhangzott kommentárjaival segítette a hazai, szlovákiai nemzeti felszabadító mozgalmat. Joggal írja róla a jeles történész, Zdenka Holotiková, hogy nehéz időszakban is egyaránt magukénak érezték a magyar és szlovák dolgozók. A nemzeti és demokratikus forradalom feltételei között ugyanis tapasztalnia kellett, hogy a nemzeti mozzanatok kiéleződésével összefonódó forradalmi folyamatban hány és hány ellentmondásba ütközhet a politikai szerepvállalás. Major István egyéniségének vonzerejében szervesen kapcsolódik elvhűség és humanizmus. Érdekes mozzanatokat őriz erről a harcostársak emlékezete. A polgári köztársaság idején gyakran állt elő olyan helyzet a mozgalomban, amikor tisztázni kellett emberek magatartását. A polgári sajtó élt a kommunisták rágalmazásának lehetőségével. S az üldöztetések légkörében a szükségszerű óvatosság sokszor túlzottan messzemenő feltételezésekhez vezetett. Major Istvánt szívesen látták a döntőbíró szerepében. Elvhűsége nem akadályozta az emberek iránti bizalmában. Sugárzó arca elárulta, mennyire örül, ha a vádak alaptalannak bizonyultak. Szerette az őszinte, bensőséges kapcsolatokat. 1964-ben az Új Szó abból az alkalomból, hogy Major István hamvait kegyelettel elhelyezték a Nemzeti Mauzóleumban, közölte Fábry Zoltán róla szóló megemlékezését. Ez a Fábry-írás nem tartozik a veretes esszék közé. A híres fábryi sarkítások feszültségéből előszikrázó, sokszor meghökkentő megállapításokat is hiába keresnénk benne. Fábry az egykori Major per légkörét idézve, annak hatása alá kerülve az osztályharcos politikai szóhasználat minden árnyaltságától mentes eszköztárával érzékelteti Major István személyében - úgy, ahogy azt róla, benne élő kép sugallta - mozgalom és kommunista harcos, szavak és tettek példamutató egységét. KISS JÓZSEF ÚJ SZÚ 4. 1982. XII. 11.
