Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-10 / 293. szám, péntek

Felfedező úton A kéthegedűs játék reneszánsza Ágyviteltől házépítésig Ahol valakit szíves szóval fo­gadnak, s marasztalnak tétova szabódása ellenében, oda vissza­visszajár. Mert valami húzza, vonzza. Beszélgetések, egy-egy elénekelt népdal, az ott élők sorsa, életük érzékelhető változásai? Mindez együtt és külön-külön, ahogyan az egészben ott a rész s a részben az egész egy-egy eleme. Országban a falu, faluban az ország - lehetne mondani. Nem csak az újságírói kíváncsi­ság hoz ide időről időre, hanem az a titok, amit találkozásaim felszíne alatt, mint kavicsot a patak vizé­nek fénytörésében, meg-meglá- tok. Itt még megtalálható mindaz az erkölcsi, nyelvi, etnikai, lényeg, ami része volt az egykori paraszti faluközösségnek. Szemben szülő­falummal, amelyet évtizedekkel ezelőtt lassú kalapácsütésekkel felfejtett a jelenlevő ipar, amely fokozatosan létrehozta a ma már százévesnek mondható munkás­réteget. Gyermekkoromban is­merkedtem meg először kecsői (Kečovo) emberekkel. A horkai papírgyár fatelepére küldözgetett anyám faforgácsért, de kikötötte, kihez menjek, mert azzal a ,,ke- csői bácsival“ már megegyezett, hogy jó görcsölést is ad. A forgács is, a görcsölés is a nehéz, hóban végzett fatisztítás mellékterméke volt, s gyantától sercegő tüzén gyorsan főtt az ebéd, a kétlakiság terhével a mezőről a gyárba sza­ladó apámnak. Ezután jöttek az osztálytársak, akikben az ösztö­nös gyermeki látás és hallás felfe­dezett valami tisztább, nemesebb emberséget, palócosabb hangzó­kat, a magunkénál. Tóth Miklós, a papírgyárnak tisztított fát szállító fafeldolgozó vállalat horkai részlegének műve­zetője. Nem kérdeztem meg tőle, gondolt-e már arra, hogy azoknak a falubelieknek az utóda, akik évti­zedekkel ezelőtt még gyalog jártak oda dolgozni, s még' régebben a Kecső környéki erdőben szén- és mészégetéssel keresték a ta­risznyába valót. Verset is mond, a Jókai-napokon volt már máso­dik, harmadik, vezetett irodalmi színpadot, s évek óta a folklórcso­port szervezője, irányítója. Meg­beszélt találkozásunkkor termé­szetes fordulatként terelődik a szó a folklórcsoportra.- Van aki örül neki, hogy a falu­nak hírnevet szerez, mások viszo- lyognak tőle. Lenézik azokat, akik odajárnak, de ezt inkább ne firtas­suk. Egy biztos, hogy több ez a puszta szórakozásnál. Társadal­mi munkát is végzünk. Rengeteget dolgoztunk a CSEMADOK helyi szervezetének tagjaival együtt, a szénakaszálás idején. A kere­setből kicsit megerősítettük a szervezet költségvetését.- Hány tagú a csoport?- Úgy húszig emelkedik a lét­szám, változóan. Megemlíteném őket: Garaj Gyuláné, Lőrincz Bélá­né, Bárkái Erzsébet, Kubík István- né, Lőrincz Lászlóné, Lőrincz Jó- zsefné, Kálmán Dezsóné, M. Ko­vács Istvánné. Hegedűs Erzsébet, Lőrincz Jánosné. Sokat segít Ga­raj Gyula, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke és Ambrúzs Gyula, a hnb elnöke is.- Legutóbb milyen népszokást elevenítettek fel?- Törekszünk arra, hogy foko­zatosan mindazt összegyűjtsük, amit megőrzött az emberek emlé­kezete. 1976-ban a fonók szoká­sait, 1978-ban a legszebb dalain­kat, 1980-ban a fejbekötést, 1982- ben pedig az ágyvitelt mutattuk be a Tavaszi szél népdalversenyen. Sajnos, az idén családi okok miatt nem vehettünk részt a járási ver­senyben, az összeállítás viszont kész, és be is mutatjuk a faluban, így is lesz képviselőnk az orszá­gos döntőben, hiszen Lőrincz Jó- zsefné, aki csoportunk tagja, első díjat nyert az elődöntőben, a ha­gyományőrző szólóénekesek ka­tegóriájában.- Mi az ágyvitel? Ma is él ez a szokás?- Ha nem is ugyanúgy, de ma is elviszik a bútort, a kelengyét, per­sze nincs körülötte az a ceremó­nia, amit a színpadon bemutatunk. Még emlékszem rá, hogyan vitték gyerekkoromban. Néha sötétben is, hogy ne lássa a falu szeme, ne szóljon a falu szája. A lányos ház­tól a legényes házig leggyakrab­ban kocsin, díszes menettel vitték. A műsorunk ott kezdődik, amikor nyoszolyóaszonyok hozzák a ke­lengyét. Ilyenkor csinálták a szar- káztatást. Az egy kérdés-felelet játék, a szerelem, a házasság kö­rében elképzelhető mindenféle huncutságokkal, vaskos kiszólá­sokkal, de mély bölcsességekkel is fűszerezve. Aztán szép lassan bemutatják a hozott kelengyét. Meg is tapogatják, s közben folyik a párbeszéd: ,,Milyen szép fejelet hoztam!“ „De ne gyűrd annyira!“ „Lesz az még gyúrva is!“ S ez még a szelídebbek közül való. A stafírungot, ponyvát, kétmadza- gos tarisznyát, kelengyét átad­va, a vőlegényt még dunyha közé is bevágják az asszonyok. Azzal fejeződik be, hogy meghívják az ágyvivőket egy kupicára, majd ka­réjban táncolnak.- Egy-egy mai lakodalomban mit énekelnek?- A leggyakrabban már a mű- valődési házban tartják a lakodal­mat, s együtt van mindkét vendég­sereg. Más az, ahol külön a fiús, külön a lányos háznál áll a lagzi. Ez a két helyszín adja az alapot a ceremónia s mindannak a rítus­nak a felelevenítéséhez, ami a múltban született meg. Persze a régi népdalok is előjönnek azok­ban a mozzanatokban, amelyek érzelmileg évszázadok óta azonos telítettségűek. A búcsúztatók, az új asszony felavatása ugyan két különböző érzelmi skála, de fel­színre hozza a legrégibb és leg­szebb népdalokat is, Tehát ebben a dologban a külvilág szokásai változtak, de az emberek tudatá­nak mélyén még él a régi hagyo­mány. Tévedés lenne azt hinni, hogy Kecső valamilyen szellemi skan­zen, megkövesedett múlt, illuzóri­kus folklór-világ. Tóth Miklós vers­mondó mivolta máshol is munkál, dolgozik. Társakkal, segítőkkel, de néma szemlélődőkkel, s ilykor le­kicsinylő félreállókkal körülvéve. A CSEMADOK helyi szervezete és az alapiskola között nagyon jó a kapcsolat. Szcsuka József, az iskola igazgatója ottjártamkor egy­hetes tanfolyamon vett részt, ezért végül is Tóth Miklós volt kénytelen erről is szólni.- Minden évben megrendezzük a helyi vers- és prózamondó ver­senyt. Ez egyre fontosabb helyet tölt be a gyerekek, a fiatalok nyelvi tudatának formálásában. Erős pa­lóc hangzókat tanulnak nagyszü- leiktől, szüleiktől. Ez nem baj, hi­szen ebben ott rejtőzik a hagyo­mány, a megőrzésre is érdemes eleme a nyelvnek. De tudniuk kell a köznyelvi kiejtést is. Olykor har­mincötén is mondanak verset, és zsúfolásig megtelik a művelődési ház. Díjakat is adunk, s minden résztvevőnek jut egy-egy könyv. Az egyik győztesünk - Szcsuka Mária - a Dunamenti Tavaszon is szerepelt. Nem divatból csináljuk, bár kívánni sem lehetne jobb diva­tot Dél-Szlovákiában. így akarjuk megnyerni már óvodáskorukban a gyerekeket a kultúra, a közössé­gi munka szeretetére. A helyi nemzeti bizottság irodá­jában rendkívüli tanácsülést tarta­nak. Meglepődöm, látva a korban fiatal képviselők egész sorát. Az elnök, Ambrúzs Gyula sincs túl a harmincon. A képviselők átlagé­letkora aligha haladja meg a har­mincötöt. Az elnöki beszámolót hallgatva egyértelmű, hogy az öt­száz lakosú falu gondjai semmi­ben sem különböznek az ország más falvaiétól. Az új nemzeti bi­zottsági törvény gyakorlata, a tö­megszervezetek tevékenysége, az üzlethálózat és a szolgáltatá­sok kerülnek terítékre. Felfigyelek egyik mondatára:- Mindenekelőtt szeretném, ha a falu a nemzeti bizottság képvise­lőtestületének munkájába nyíltan betekinthetne. Ez fontos feltétele annak, hogy az embereket felelős­ségvállalásra, a közügyek segíté­sére és a hanyatló közösségi élet talpraállítására ösztönözze. Tovább haladva a beszámoló­ban megállapítja, hogy a költség- vetésükből maradt pár ezer koro­na. A népművelésre szánt összeg­ről hosszan beszél. Nem sok, mindenesetre a későbbi vitában eldöntik, hogy a folklórcsoportnak adják. Gondjaikat növeli, hogy az új óvodában hiányzó mászókák és udvari hinták miatt büntetést rótt ki a járási közegészségügyi állomás. Ezeket minél előbb be kell szerez­niük. A vitában olykor az újságíró felé is fogalmaznak gondolatokat. Ló- rincz László, a hnb titkára nyoma­tékkai mondja:- A fiatalok szeretnének tartó­san itt maradni. Itt akarnak élni, ezért házat is építenének, hogy modern otthonuk legyen. Sajnos elháríthatatlan akadályt jelent, hogy nem központi községben le­hetetlen építési engedélyt szerez­ni. Elvileg elfogadom, hogy épít­sen a fiatal Pelsőcön, Rozsnyón, de akkor ki jön a szövetkezetbe traktort vezetni, szántani, vetni, aratni? Innen kell ezt a kérdést is megközelíteni. Másra is kitér, amit fontosnak tart. Kissé igazolást is várva mondja el véleményét a szín­házról:- Évek óta jár ide a Thália. Tapasztalhatjuk, hogy olyan szín­darabokat játszanak, amelyek az idősebbek, de olykor a színház világában járatlan fiatalok számá­ra is érthetetlenek. Legutóbb a Za­varos örökséget játszották, s a CSEMADOK szervezetünk rá­fizetett, mert alig volt félház. Nem hiszem el, hogy nem érdeke a Ma­gyar Területi Színháznak, hogy a közönség is ott üljön a nézőté­ren, ne csak a bevételt könyveljék el. Örömmel látjuk őket, de gon­doljanak ránk is. Szavait hallgatva egyértelművé válik előttem: az itt élők minden tekintetben igényes, tartalmas életre vágynak. Az ember életé­nek értelmét társadalmunkban a munkával együtt a méltó családi otthon megteremtése és a tartal­mas művelődés, szórakozás is je­lenti. A falu százhatvan háza és ötszáz lakója egyszerre gyarapod­hatna. Az est sietve lepi meg a szűk völgyben és annak északnyugati oldalán fekvő falut; mintha az ide­érkező elől akarná eltakarni. A szétszéledő képviselők a falu közösségének gondjait viszik ha­za. Tóth Miklóssal, Ambrúzs Gyu­lával és a jnb képviselőjével ácsorgunk az épület előtt. Az el­nöktől még megkérdezem:- A hnb elnökeként is játszana az irodalmi színpadban?- Aligha érnék rá. Meg aztán egy építési engedély elintézéséért lemondanék erről az öröm­ről... DUSZA ISTVÁN Felnőttoktatás - országos szeminárium A CSEMADOK Központi Bizott­ságának rendezésében kétnapos országos szeminárium kezdődik holnap a felnőttoktatásról Loson­con (Lučenec), a Nógrád szál­lóban. Elsőként dr. Juraj Zvara tart előadást Szocialista hazafiság, nemzeti tudat, szocialista életmód címmel, majd dr. Rudolf Hubert A CSKP XVI. kongresszusa és a felnőttoktatás címmel. Vasárnap dr. Mózsi Ferenc ad elő a szocia­lista népművelés feladatairól.-bor Az európai zeneirodalom új ar­culatának kialakításával, megúj­hodásával összefüggő törekvések sok új zeneszerzői irányzatot szül­tek, vagy bontakoztattak ki az utóbbi időben. Az új hangzások, a hangszerek eddig nem ismert lehetőségeinek feltárása az előa­dóművészek táborába is nagy ér­deklődést kelt, hiszen mindnyájuk számára fontos, hogy a hallgató vonzónak, érdekesnek, esztétikai­lag felfedezőnek találja játékukat. Hogy mennyire nem igaz az a mondás, miszerint nehéz ma a zenében újat találni, azt bizo­nyítja Anna és Quido Hölbling a ki­váló művészházaspár egyedülálló hegedű duójának immár két éve tartó önálló hangversenysorozata. Ha belegondolunk, hogy két he­gedű kíséret nélkül szólal meg, bizony leszűkül elképzeléseink határa, s a közismert barokk mu­zsikán kívül nem nagyon jut eszünkbe más lehetőség e két hangszer érvényesülésére. Hölb- lingéknél is hosszú út vezetett Karol Dlugolinský felvétele a hegedű duó megalapításához. Az elhatározás rengeteg más, sokkal kecsegtetőbb ajánlat visz- szautasításával járt. Hiszen a Ze­neművészeti Főiskola elvégzése után néhány nemzetközi előadói versenyen kívül több európai or­szágban is vendégszerepeitek, majd a Szlovák Kamarazenekar tagjaiként bejárták Ázsiától Ameri­káig szinte az egész világot. Min­dennek egy újjászülető művészi eszme, a kéthegedűs játék rene­szánszának érdekében, 1980 nyarán búcsút mondtak. Elindultak egy járatlan (ma már tudjuk, hogy páratlanul sikeres) akkor viszont még bizonytalannak tűnő úton. Repertoárjukon Bartók-, Hinde­mith-, Prokofjev-, Martinű- és Di- bák-müveken kívül kilenc zenekari verseny, közel húsz kamaramű és megszámlálhatatlan preklasszikus hegedűkettős szerepel. Sikereik láttán kedves emlék­ként gondolnak vissza a világjáró utakra, s ma, amikor Szlovákia és Csehország városaiban és falvai­ban muzsikálnak, minden alkalom­mal gondtalan örömmel térnek visz- sza otthonukba, gyermekeik köré­be. A család, a Zeneművészeti Főiskolán vállalt tanári állás és a kamarahangversenyek alkotják életük, művészi tevékenységük tökéletes harmóniáját. Amit csinál­nak, amivel a szlovák előadómű­vészeket gazdagítják az a szó klasszikus értelmében modern és újszerűségében is mindnyájunk által elfogadott. A zene, a szép, a művészi érték e színvonalon már közkinccsé vá­lik - írja róluk a hazai és a külföldi sajtó -, s ezt Hölblingék is tudják, örülnek sikereiknek, az elisme­résnek. örömüknél talán csak szerénységük és művészi aláza­tuk nagyobb. RÁCZ TIBOR Szép ajándékok boltja Látogatás a prágai Magyar Kultúrában A szép könyvek, hanglemezek, zenemüvek, ipar- és népművé­szeti tárgyak kedvelői körében a prágai Magyar Kultúra szolgálta­tásai jó hírnévnek örvendenek. Ez az intézmény már több mint három évtizede szolgálja nagyszámú vá­sárlóközönségét. Ilyenkor, az ünnepeket megelő­ző hetekben, a megszokottnál élénkebb a forgalom a Národní trída sugárút közepén levő üzlet- helyiségekben, s a vidéki rendelők száma is megnövekszik. A könyvrészlegben csehek, ma­gyarok, külföldi turisták válogatnak a magyar és idegen nyelvű köny­vek között. Hasonlóképpen van ez a hanglemezek és a népművészeti tárgyak osztályán is. A cseh vevők elsősorban szaklapokat, folyóira­tokat, autótérképeket, kézimunka- és horgolási kiadványokat, divat­lapokat vásárolnak. A Prágában járó hazai magyar vevők főleg szépirodalmat, kortárs és klasszi­kus írók müveit, sok művészeti kiadványt kérnek. Figyelemre mél­tó, hogy a Prágában tanuló egye­temisták és főiskolások a legigé­nyesebb vevők közé tartoznak; szakkönyveket, monográfiákat, az Európa-zsebkönyvek példányait, kortárs magyar irodalmat, doku­mentum- és memoárirodalmat, vásárolnak. Farkas Arankától, a Magyar Kultúra vezetőjétől érdeklődöm, mit ajánl a vevőknek, most, kará­csony előtt?- Nemrég küldtük szét vásárló­inknak őszi-téli tájékoztatónkat, amelyben külön is felhívjuk figyel­müket több ajándékozásra alkal­mas árucikkünkre, hanglemezek­re, ipar- és népművészeti alkotá­sokra. Tájékoztatóinkat több ezer állandó vevőnk kapja kézhez, s már érkeztek is a megrende­lések.- Most kaptunk egy újabb könyvszállítmányt, amelyből meg­említenék néhány könyveimet - folytatja az igazgatónő. - Töb­bek között A. A. Milne-nek, a Mici­mackó világhírű szerzőjének Mi­csoda négy nap című könyvét, amelyet annak idején Karinthy Fri­gyes fordított magyarra, Krúdy Gyula Váci utcai hölgytisztelet címmel megjelent elbeszélésköte­tét. Itt van továbbá a szlovákiai olvasók körében népszerű Szilvá- si Lajos legújabb könyve, a Szö­kőév is. Készletünkben van még Hámori Tibor igen keresett Pus­kás-könyvéből, a Legenda és va­lóságból. Fiatal olvasóinknak ajánlhatjuk az így élt... sorozat Arany János kötetét és Szabó Magda ifjúsági regényének, az Abigélnak legújabb kiadását. Ér­dekfeszítő olvasmány. B. Pawlak lengyel író könyve századunk hí­res merényleteiről, címe: Merény­letek könyve.- A zene hozzátartozik az ün­nepi hangulathoz - jegyzi meg Farkas Aranka, majd így folytatja: Hanglemezújdonságaink kö­zül felhívnám az érdeklődők fi­gyelmét néhány komolyzenei fel­vételre, például Csajkovszkij Hu­moreszkjeire, Ránki Dezső zongo­raművész előadásában. Bartók A kékszakállú herceg vára című szerzeményének teljes magyar nyelvű digitális felvételére, amely­ről világhírű szovjet művészeket, Obrazcovát és Nyesztyerenkót hallhatjuk. Még az idén megérke­zik Budapestről Dvorák Új világ szimfóniájának felvétele a Magyar Állami Hangversenyzenekarral, Ferencsik János vezényletével.- Könnyűzenei felvételeink kö­zül megemlíteném Presser Gábor Elektromantic című lemezét, és a nemrég Prágában is sikerrel vendégszereplő Super Trio új dzsessz-felvételeit. Kaphatók ná­lunk nosztalgia-lemezek is, példá­ul Zárai Márta-Vámosi János leg­újabb lemeze, a Köszönet a bol­dogságért, s természetesen a köz­ismert együttesek - az Omega, a Neoton, a Piramis stb. - nagyle­mezei.- Boltunkban több száz művé­szi kerámia, ötvösmunka, hímzett terítő, blúz, dísztárgy stb. közül választhatnak vevőink. Megemlí­tem még, hogy a diákok számára hasznos, de könyvtárdísznek is beillő glóbuszokat kaptunk - mondta befejezésül a prágai Magyar Kultúra igazgatója. S. M. ÚJ SZÚ 6 1982. XII. 10. KECSŐI HÉTKÖZNAPOK, ÖRÖMÖK ÉS GONDOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom