Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-06 / 289. szám, hétfő

SW': N emrégiben ismét rangos popzenei koncertnek adott otthont a Bratislavai Művelődési és Pihenöpark. Itt rendezték meg, harmadszor, a Blues a Dunán fesztivált, melyen felvonult a leg­jobb csehszlovák blues zenészek és énekesek jelentős része. Jóné- hányuk a két korábbi találkozón is szerepelt. Nincs okunk kételkedni a fesztivál életképességében, de pár év múlva a közönség elfordul­hat a rendezvénytől, ha gyakran látja ugyanazokat az arcokat. A „választék“ ugyanis nem túl nagy. Éppen ezért is ideje lenne nemzetközivé tenni a koncertet, ahogy ez már a nevében is benne van. A Duna menti országok zené­szeinek felvonultatása emelné a fesztivál színvonalát és jelentö­zös fellépése. Mindketten meste­rei hangszerüknek, az előadásból azonban hiányzott az összeszo­kottság. Varga nem sok hajlandó­ságot mutatott az együttműkö­désre. Nézzük most a sikeresebb elő­adásokat. Az egyik legjobb hangu­latú koncertet a prágai Žlutý Pes adta, Ondrej Hejma vezetésével. Műsoruk kizárólag bluesokból állt. A fő hangsúlyt végig a hangulatra és a fergeteges ritmusra helyez­ték, nem igyekeztek kiemelni az instrumentális „oldalt“. Régen hallottam ilyen átütő erejű, maga­biztos ritmusrészleget, mint ebben a műsorban. Különösen a dobos, Jirí ,,Atom“ Šustera volt elemé­ben, igazi csúcsformában. Az első este lépett fel a fiatal bratislavai Demikát. Zeneileg az új hullám, a punk és a rock sajátos keverékét adják; lényegbevágó dolgokról énekelnek a mai fiatalok nyelvén. Egészében véve nagyon ígéretes együttesről van szó. Érdemes megjegyezni a gitáros, Andrej Óé­ban nevét. Egyéni és magas szín­vonalú játékával szinte pillanatok alatt tört be a csehszlovákiai gitá­rosok magas szintet képviselő él­vonalába. Az utolsó fellépő, Vladi­mír Mišík és az ETC... volt. Misík ma már a csehszlovák folk és blues élő klasszikusa, tevékeny­sége egyedülálló az országban. MINDIG AZ IGAZAT Portré Pavol Mattoš rendezőről Blues - felsőfokon is ségét, lehetőséget adna a kölcsö­nös ismerkedésre és jobban kielé­gítené a közönség igényeit is. A fesztiválon több kiváló kon­certben volt részünk, de szóljunk előbb a csalódásokról. Az YPS együttes besorolása nem tartozott a szerencsés húzások közé, mű­sora messze a többi mögött ma­radt. Egyhangú, ötletnélküli zenét játszottak, erős Status Guo-beü- téssel. Való igaz, hogy az YPS egyike a kevés rockzenekarnak Csehszlovákiában, de pillanatnyi­lag még a Katapult kezdeti színvo­nalát sem éri el. Színpadi mozgá­suk, erőltetett „vadságuk“ néha szinte kínos volt. Sokkal jobb szín­vonalú a Lipa Andrst Blues Band. A tisztán bluesra orientálódó ze­nekarok közül jelenleg a legigé­nyesebb zenét játsszák, tagjai az élvonalba tartoznak. Az utóbbi, két évben azonban stagnálnak. Álta­lában megelégednek régi blues- darabok feldolgozásával, melyek színvonalasak, de valahogy hi­ányzik belőlük a zenével és a han­gulattal való azonosulás, az össz­hang túl akadémikus. Úgy érzem, hogy a Band számára túl szükek a blues keretei, az együttes így nem tud teljes mértékben kibonta­kozni. A CaK Vocal fellépése szin­tén elég vegyes érzéseket keltett. Új kompozícióikban nem sok ere­deti ötletet hallhattunk, többször ismételték régi önmagukat. Úgy tűnik fel, a vokálegyüttes még nem tudta kiheverni legjobb énekesük és zeneszerzőjük távozását. Ér­dekes volt Marián Varga (billen­tyűsök) és Pavol Kozma (dob) kö­Kitünö volt a műsora, de még szebb a ráadás. Keresve sem le­hetett volna jobb befejezése a fesztiválnak, mint az ETC... és a Žlutý Pes közös fellépése. Vladi­mír Mišík, óndrej Hejma és a töb­biek előadása alatt az utóbbi évek legszebb popzenei pillanatait él­hette át a nagyszámú közön­ség GYUROVSZKY LÁSZLÓ- Találkozhatunk reggel hatkor a próbán. Ha van kedve, nézze végig, mit csinálunk, legalább egy kicsit megismerkedik a csoporttal- felel a kérésemre Pavol Mattoš. a senicai amatőr színjátszó cso­port rendezője. Két kávé után is ásítozom. és iparkodom nyitva tartani a sze­mem ezen a ködös reggelen. Alig néhány órája ért véget az előző esti előadások vitája, s ez a nap is csak valamikor holnap, hajnaltájt ér véget, de a rendező és a cso­portja igazán megér ennyi fárado­zást, biztattam magam. Pavol Mattoš éppen tíz éve rendez.,, Leg­alul" kezdték, a ..C" kategóriá­ban. Jelenleg a legjobb szlovák amatőr színjátszó csoportnak tart­ják őket. A reflektorfény és a szereplők ugratása száműzi álmosságomat- Elnézést - szól hozzám a ren­dező ma kiabálni is fogok Már hajnalban lelket kell vernem a tár­saságba. szokatlan ez a nagy tér. este meg fellépünk, jól kell gazdál­kodnunk az idővel. A próbán semmi lazítás, üresjá­rat, négy órán keresztül. Jelenték­telennek tűnő részeket ismételtek meg ötször, tízszer, egészen ad­dig, ameddig nem sikerült csak­nem tökéletesre- Kettőkor folytatjuk - kiáltott fel a színpadra, s aztán hozzám szólt:- Addig beszélgethetünk, persze, ha lesz miről - teszi hozzá ne­vetve.- Hát igen, az indulás - mondja, közben kavargatja, ki tudja hánya­dik kávéját. - Bratislavai születésű vagyok, szüleim gyermekkorom­ban meghaltak. Lehet, ez az oka „Környezetszennyezés“ A buszmegálló hideg. Még nem oszlott fel a reggeli köd. Az autóbusz még mindig se­hol. Mint a gólya, váltogatom lábamat. Ezt teszik a többiek is. Egyhangú csönd közöttünk; álmos tekintetek Két suhanc közeledik a megállóhoz. Cigarettáznak és röhögnek. Az egyik mesél valamit. Nem értem, hogy mit. de a trágár szavak így is eljut­nak a fülemig. Végre itt a busz. Utastársaim egymást lökdösve jutnak fel rá. Itt-ott káromkodás hallatszik. Már megint - mondom ma­gamban. Lépten-nyomon trá­gár szavak. Az utca lassan benépese­dik. Teherautók szállítják min­dennapi áruikat. Vidáman lé­pegetek, már a hideg sem za­var. Aztán egy ember elcsú­szik, a tejesláda kiesik kezé­ből, és ... hangzik a „szép szavak“ áradata. Elkedvetlenedve megyek tovább, édes anyanyelvűnkről gondolkozva. KABAI ILDIKÓ Szilva József: Kodály idézése (fametszet) zárkózottságomnak. En nem tud­tam kedélyeskedni, ma is úgy va­gyok, ami szívemen, az a számon. Sokan nyersnek tartanak, pedig csak őszinte vagyok. Mindenkivel szemben. Az igazság kimondásá­nak az igénye vezetett el a színját­száshoz is. A katonaság után Se- nicára kerültem népművelőnek. Játszottam az ottani csoportban, lassan kialakult bennem bizonyos elképzelés a modern színjátszás­ról. Népművelőként ezeket a né­zeteimet hangoztattam, s érez­tem, hogy a hallgatók, az amatör rendezők nem hisznek nekem. Mit papol itt nekünk ez a tacskó - ezt olvastam le ábrázatukról -, hiszen még sohasem rendezett. Ekkor dacból jelentkeztem a Népműve­lési Intézet rendezői tanfolyamára. Az életben olykor szerencse is kell: ezt a tanfolyamot Peter Scherhaufer, az ismert brnói ren­dező vezette, akinek hasonló volt az elképzelése a színházról. Bará­tok lettünk. Minden évad elején, amikor végiggondoltam, mit és ho­gyan fogok rendezni, vonatra ülök, s Peter barátom egy délelőtt rá­döbbent engem arra, hogy tíz év után is milyen keveset tudok a színházról, mert azokra a bizo­nyos miértekre nem mindig tudok válaszolni. Akkor hazajövök, hete­ken át alig alszom, minden jelene­tet százszor végigrágok, csak ezután megyek az olvasóoróbára.- Akkor hát milyen legyen a jó amatőr színház? Szinte lecsapja a kávéscsészét.- Én csak jó vagy rossz színhá­zat ismerek. Az amatőr jelzőnek szociológiai funkciója van, nem minősít. Tény viszont, hogy az amatőröknek nincs annyi megkö­töttségük, bátrabban kísérletez­hetnek. Én annak a híve vagyok, hogy a színház elkötelezett le­gyen, de mindig az igazat sugallja, tehát ne kozmetikázott képet raj­zoljon önmagunkról, életünkről. Sajátos eszközeivel mutasson rá a különböző torzulásokra, döb­bentse rá az embereket a hibáikra. Elkötelezett, időszerű, igaz - ezek színházeszményeim kulcsszavai. Á csoport ízléséről érdeklődöm.- Nekünk nehezebb dolgunk van, mint például a zelenčieknek. Az ő szereplőik fiatalok, egy nem­zedékbeliek. Nálunk nyugdíjastól a gimnazistáig minden korosztály megtalálható. Nyilvánvaló, hogy ízléseik sem egyformák. Tavaly például Ján Chalúpka egyik vígjá­tékát próbáltuk. Igyekeztem kerül­ni az idillikus képeket, groteszk játékot próbáltam kerekíteni a múlt század szlovák falujában játszódó történetből. Az idősebb szereplők fellázadtak, azt vágták a fejemhez, hogy gúnyt űzök a szlovák színját­szó hagyományokból. Holott egyáltalán nem erről volt szó. Mondtam nekik, hogy az életben sokkal több a gondokkal, olykor keserves munkával teli hétköznap, mint az ünnep. S a múlt század­ban ez még inkább így volt. Ebben pedig éppen ez a hétköznap, a dolgos, a boldogulását kereső kisember érdekel. Erényeivel, hi­báival, örömével és bánatával együtt. Talán csak akkor nyugod­tak meg, amikor az országos fesz­tiválon elsők lettünk. Az idei előadásukra, Örkény Tótékjára terelődik a szó. M it színész, a Tóték postása­ként (Gyökeres György felvétele)- Tavaly még csak annyit tud­tam. hogy Örkény jó drámaíró. Nem ismertem a műveit. Egyik este, úgy tizenegy óra tájt, a fele­ségem letett egy könyvet, s aludni készült. Ránéztem a címlapra: Macskajáték. Nocsak, milyen macskákról olvas az asszony, kí­váncsiskodtam, s belelapoztam a könyvbe. Örkény István drámái, látom az alcímet. Az első mú a Tó­ték volt. Elkezdtem olvasni. Fél kettő volt, mire végigolvastam, s újra kezdtem, annyira magával ragadott. Akkor már tudtam, hogy ez lesz a következő rendezésem Hónapokon át mindent elolvastam Örkénytől és Örkényről, ami szlo­vákul és csehül megjelent. Zseni­ális szerzőnek tartom. Félelmete­sen sokat tud a közép-európai emberről, lelkivilágáról, félmúltjá­ról és jelenéről. A Tótékban azok­ról ír. akik uralkodnak, zsarnokos­kodnak, s akiket megaláznak.- Az idén a csúcsra ért, a tíz évvel ezelőtti kezdő ma a legjobb szlovák amatőr rendezők egyike - mondták sokan.- Nem szeretem ezeket a jelző­ket. Tény, hogy sikerült sok min­dent megvalósítani abból, amit szerettem volna. Senica nem nagy város, de a Tótékat például nyolc­szor játszottuk telt ház előtt. Ref­lektorfénybe kerültünk, de vigyáz­nunk kell arra, nehogy sokat süt­kérezzünk a dicsőségben. Vissza kell térnünk a hétköznapokba. Most Szaltikov-Scsedrint olva­som. Szellemes és igaz dolgokat írt az emberek kapzsiságáról, nye­reségvágyáról, harácsolásáról. önzéséről. Ezeket a napjainkban is fölöttébb időszerű gondolatokat kellene valahogy színpadra állíta­ni. Sok ember elé tükröt tartani. Este a Tóték nagysikerű elő­adása után a bárban koccintottunk.- Látja, ez a csodálatos a ren­dezésben. Kiálltam a függöny elé. A közönség a Totóknak tapsolt, de én ekkor már az új darabra gon­doltam, milyen nehéz lesz jól meg­rendezni. Viszont ez a taps bátorí­tott is: újra meg kell próbálkoznom azzal, hogy ismét izgalmas szín­házat csináljak. SZILVÁSSY JÓZSEF A kreativitás gyakran emlege­tett fogalom a neveléstudomány­ban Es nem véletlenül, különö­sen, ha mai kor igényeire gondo­lunk. Rubinstein a nevelés legfőbb szerepét így fogalmazta meg: ...... ez er meg ezer szállal kapcsolja az embert az élethez, úgy. hogy min­den oldalról olyan feladatokat lás­son maga előtt, amelyek lényege­sek és vonzók a számára, s ame­lyeket magáénak tekint, a megol­dásukba bekapcsolódik“. Az iskolai oktató-nevelő munka folyamatában szinte minden tény­kedésünk ezt célozza. A feladat kiterjed a gyermekek tanulással töltött idején túlra is, hogy minél változatosabbak, tartalmasabbak GYEREKEK - GYEREKEKNEK legyenek napjaik. A különböző te­vékenységek: a sport, zene, szín­játszás. játék, tánc. bábozás -'spind ezt a célt szolgálják. Sze­rencsések azok a gyerekek, ahol olyan pedagógusok tanítanak, akik a kötelező tanítási órák után az említett tevékenységi formák rejtelmeibe is bevezetik a gyere­keket. Köztudott, a gyermekek fantáziáját csak mozgásba kell hozni, s csodálatos dolgok szület­nek, születhetnek. A XV. csallóközi kulturális na­pok keretében Nagymegyeren (Čalovo), a városi művelődési házban az Ekecsi (Okoč) és az Alistáli (Hroboňovo) Magyar Taní­tási Nyelvű Alapiskola tanulói ad­tak tartalmas, szép műsort a hely­beli óvodásoknak és az alapiskola 1-4 osztályosainak. Az ekecsi bá­bosok, Németh Ilona tanítónő irá­nyításával, méltán nyerték el a gyermekközönség tetszését. Mind a bábok kivitelezésével, mind a mesék eleven, értelmes megjelenítésével. Különösen az állatmesék tetszettek; nagy tapsot kapott például az állatok farsangi mulatsága. Az alistáli csoport, me­lyet Szikhardtné Kiss Zsuzsa ve­zet. mai szerzők müveiből, mon- dókákból és dalokból szerkesztett összeállítást mutatott be. Sok és sokféle kelléket alkalmaztak, játé­kukban ötletes megoldások sor­jáztak. volt benne minden, tánc is, humor. móka. Ugyancsak szépen beszéltek, jól enekeltek és mozog­tak. látszott a szereplőkön, maguk is élvezik a játékot, amelyért vas­taps volt a jutalmuk. Végezetül: gyakrabban kellene mindenütt szervezni ilyen műsoro­kat, találkozókat, gyakrabban kel­lene ilyenformán is teret adni a já­téknak - a nevelésben is. ÁG ERZSÉBET ÚJ szú 4_« 1982. XII. 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom