Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-31 / 310. szám, péntek

Környezetünkért * KOMMENTÁLJUK- - : —j Ha van a szó szoros értelmé­ben mindenkit közvetlenül érintő kérdés, akkor a környezetvédelem kérdése egész biztosan az. Az ember társadalmi lény, sőt, a ter­mészetnek is szerves részét ké­pezi. Ugyanakkor alakítja, formálja is a természetet. Méghozzá a sa- jár érdekeinek megfelelően. Ám az a kérdés, hogy mi felel meg a leginkább az ember érdekeinek, nem mindig válaszolható meg egyértelműen. Vagyis,-fimit hasz­nosnak vélünk, az nem biztosan az, vagy nem mindenki számára az, esetleg kimondottan káros is lehet. Ez persze, olykor csak ké­sőbb, nem ritkán csak évek múltán derül ki. Sok a gépkocsi? De talán vegyünk néhány konk­rét példát! Itt van mindjárt a kör­nyezetvédelemmel, még inkább a környezetszennyezéssel kap­csolatban legtöbbet emlegetett té­nyező: a gépkocsik terjedése. Az autó minden kétséget kizáróan az ember kényelmét szolgálja, hasz­nos közlekedési eszköz, tehát örülnünk kellene elterjedésének. A kérdés mégsem ilyen egyszerű, s egyáltalán nem véletlen, hogy sokan nemcsak hogy nem örülnek a gépkocsik száma szüntelen nö­vekedésének, hanem kimondottan bosszantja, sőt, aggasztja őket a jelenség. Elsősorban azokat bosszantja, akik saját maguk nem utaznak autóval, de a gépkocsik által okozott környezetszennye­zésnek szintén károsultjai. Talán még inkább, mint azok, akik a gépjárműben ülnek. Ami tehát az egyik embernek előnyős, az a másiknak valóban lehet hátrá­nyos is. Mégis hiba vojna, ha a megol­dást az autók megsemmisítésé­ben, a világ gépkocsiiparának fel­számolásában látnánk. Sokkal in­kább járható útnak tűnik a környe­zetvédelem szempontjainak, igé­nyeinek a figyelembevétele a gép­kocsik gyártásakor. Ezt a követel­ményt ugyanis sokáig figyelmen kívül hagyták, s csak olyan igé­nyeket tartottak szem előtt, mint például a járművek gyorsasága, kényelme, üzemanyagfogyasztá­sa, külalakja, színe. Pedig a kör­nyezetvédelmi követelmények (ma már tudjuk) legalább ilyen fontosak. A gépkocsik mindenekelőtt a le­vegőt szennyezik. A levegőt azon­ban más is fertőzi: a villanyerőmü­vek, a kohók, a bányák, a világ­szerte nagy fejlődésnek indult vegyipar, a fűtés során elégetett óriási mennyiségű szén stb. Az iparilag fejlett országokban egyes területek különösen szennyezet­tek. Amerikai tudósok számításai szerint például a második világhá­ború után New Yorkban született minden lakos olyan mennyiségű ártalmas anyagot szívott magába a levegőből, amely napi 9 darab cigaretta elszívásával kerül az ember szervezetébe. A dohányo­sok szervezetébe természetesen ennél sokkal több káros anyag kerül. Svédországban végzett fel­mérések arra is figyelmeztetnek, hogy a sűrű forgalmú útkereszte­ződések közelében élő emberek testében több ólom rakódott le, mint a forgalomtól távolabb eső, hasonló korú emberek szerveze­tében. Zöldövezetek létesítése A levegőszennyezettség ellen az egyik legbeváltabb módszer a zöld­övezetek létesítése, fák ültetése, parkok létrehozása. Ezért hirdetik meg (kivált városainkban) az úgyne­vezett zöldprogramot, melynek ép­pen ez a célja. Fejlett szocializmust építő társadalmunk óriási összege­ket fordít a zöldterületek növelésére. Annál bosszantóbb (és ez sajnos egyáltalán nem megy ritkaságszám­ba), ha olyat kell látnunk, hogy az emberek letapossák a pázsitot, a ki­ültetett virágokat, hogy akadnak vandálok, akik facsemetéket tördel­nek ki és más károkat okoznak kör­nyezetünkben. Ugyancsak elszomo­rító látvány az utak mentén eldobott rengeteg szemét, az engedély nél­kül létrehozott megannyi szemét­domb. Egyre gyakrabban lehetünk szemtanúi annak is, hogy gépkocsi­tulajdonosok a természetben, pata­kok, tavak partján mossák járművü­ket, ami olajos szennyezéssel jár. Sőt, még olyanok is akadnak, akik a fáradtolajat egyszerűen a földre öntik. Ez több szempontból is meg­gondolatlan és káros, hisz az el­használt olaj értékesíthető (benzin­kutaknál leadható), az olajjal szeny- nyezett környezet a termőföldet ter­méketlenné, az ivóvizet pedig ihatat­lanná teszi. Hogy milyen veszéllyel fenyeget az ivóvizet nézve a fáradt­olaj, annak szemléltetésére hadd említsük meg, hogy a Gabčikovo- -Nagymaros vízlépcső építésén dolgozó teherautókat Bőstől mintegy 25 kilométerre vitték olajcserére csak azért, hogy véletlenül se jusson fáradtolaj a föld mélyében rejlő ivó­vízbe. Ismeretes, hogy a Csallóköz igen gazdag ivóvízben. Az ivóvíz kincs Az ivóvíz az emberiség egyik leg-, nagyobb kincse. Ahol nincs vagy kevés az ivóvíz, ott ma is nyomor tapasztalható - Afrika északkeleti vidékén, a Szaharában, Dél-Ázsiá- ban, Dél-Amerika egyes tájegysé­gein. Nyilván megértjük az ivóvíz tisztasága védelmének fontosságát, ha elgondolkodunk az Egészség- ügyi Világszervezet jelentésének néhány figyelmeztető számadata felett. Eszerint a Föld lakosságának több mint 25 százaléka - 1,2 milliárd ember - állandó ivóvízhiányban szenved. Sőt, ezek nagyobbik része baktériumoktól és vegyi anyagoktól szennyezett vizet iszik, ami évente mintegy 250 millió ember megbete­gedését, s csaknem ugyanannyinak a halálát okozza. Sokan úgy vélik, hogy a víz iga­zán nem lehet hiány, hisz a Föld kétharmad részét víz borítja. Csak­hogy a tengervíz nem iható, s a Föl­det borító víznek nem kevesebb mint a 97,2 százaléka az. Ráadá­sul a maradék 2,8 százalék édesvíz­nek is csupán egy része iható, mivel többsége a sarkokon található, illet­ve a magas hegységekben - glecs- cserek formájában. Bármennyire hi­hetetlennek tűnik, de a víznek nem több, mint 0,6 százaléka- áll rendel­kezésünkre - a tavak, folyók, illetve a talajvíz hasznosításával. De még ennek a fele is oly mélyen van, hogy szinte elérhetetlen. Igaz, ez még így is óriási mennyiség, de korántsem annyi, hogy hazardírozhatunk vele. Az ember környezetében igen fontos szerepet játszanak az erdők is. Annál aggasztóbb, hogy az erdők területe egyre kisebb. Az ENSZ Élel­mezési és Mezőgazdasági Szerve­zetének megállapítása szerint a vi­lág erdeinek a területe 1950 óta a felére csökkent. Ez annak a követ­kezménye, hogy évente 10-20 millió hektár erdő megy veszendőbe. Ez már csak azért is elgondolkoztató, mert az erdők pusztulása fokozato­san megváltoztatja a Föld éghajlati törvényszerűségeit, megbontja a környezet és az élőlények eddig kialakult összhangját. Az Amazonas folyam mentén elterülő őserdőnek (amely a legnagyobb a világon) már több mint a 10 százaléka elpusztult. Zajártalom Környezetvédelemről beszélve mindenképpen meg kell említeni a zajártalom elleni harc jelentőségét is. A gépkocsik gyors terjedése a zaj­ártalomban is döntő tényező. A 85 decibelt feletti zaj már károsan hat az ember szervezetére, s bizony egyre több az olyan hely, ahol a megengedettnél nagyobb a zaj­szint. A nagyobb városokban a zaj­szint évi növekedése az 1,5 decibellt is eléri. Bevezetőben azt mondtuk, hogy a környezetvédelem mindenkit köz­vetlenül érintő kérdés. így vagy úgy mindenki szennyezi környezetét, s mindenki tehet valamit annak ér­dekében, hogy környezetünk egyre kevésbé szennyezett, egyre szebb legyen. Ha csak annyit teszünk is, hogy nem lépünk a park füvére, nem dobjuk a szemetet a szemétkosár mellé, nem bömböltetjük rádiónkat úgy, hogy másokat zavarjunk vele, már akkor is hasznosat cseleked­tünk. Környezetünk védelmét mindannyiunknak saját magánál kell elkezdenie. FÜLÖPIMRE Közrend - közügy Az új lakótelepeken nem ismerik egymást az emberek, mégis nem egy háztömbben előfordul, hogy a gyerekek miatt összeszólalkoznak, zavarják egymás éjszakai nyugalmát. Egyszóval megsértik a szocialista együttélés alapelveit. Nem mentesek ez elól a falvak, a vidéki települések sem. Elég, ha a szomszéd baromfija kárt tesz a veteményben, vagy a kutya átbújik a kerítés alatt, máris összekapnak, válogatatlan sza­vakkal sértegetik egymást. A nemzeti bizottságok által a múlt évben megtárgyalt több mint negyvenegyezer kihágás 53 százalékát a szocialista együttélés alapelveinek megsértése tette ki. Sajnálatos az a tény, hogy több mint 5300 esetben tettlegességre is sor került, ami következtében 840-en rövi- debb-hosszabb időre munkaképtelenek lettek, illetve orvosi kezelésre szorultak. A nemzeti bizottságok közrendészeti szakbizottságainak tehát bőven akad munkájuk az említettek és más kihágások - az ittas emberek kiszolgálása, engedély nélküli építkezés, garázdaság, iskolakerülés stb. miatt. A legtöbb szakbizottság megalkuvás nélkül lép fel a törvénysértőkkel szemben, de főleg a vidéki településeken előfordul, hogy ismerősökről lévén szó, nehezen foglalnak állást. Pedig a további civako- dást csakis úgy lehet megelőzni, ha az okokat időben felszámolják. A látványos kézfogással lezárt ügy sem mindig hozza meg a várt eredményt. Ott, ahol a közrendészeti szakbizottság tagjai jól ismerik a polgárjogi törvényt és tudják is azt az életben alkalmazni, ott biztosítják a zavartalan szocialista együttélés, a közrend megszilárdítását. A nemzeti bizottságoknak és azok szakbizottságainak megvan a törvény adta lehetőségük arra, hogy ott, ahol a szép szó, a figyelmeztetés már nem segít, bírságot rójanak ki. Ezzel a lehetőséggel azonban nem mindig élnek. A tavalyi kihágások megtárgyalásakor csak 16 859 esetben róttak ki bírságot, csaknem ennyiszer megelégedtek a figyelmeztetés­sel és csak 1242 esetben éltek a nyilvános megrovás lehető­ségével, jóllehet ennek van a legnagyobb hatása. A dolog másik oldala, hogy bár a nemzeti bizottságoknak megvan a lehetőségük a kiszabott bírságok behajtására, a múlt évben is további 55 ezer koronával növekedett ezen a téren a tar­tozás. A közrend, a szocialista együttélés alapelvei ellen főleg a nagyobb ipari városokban és azon járásokban, települése­ken vétenek, amelyeken sok cigány lakos él, ahol az illetéke­sek megtűrik, hogy a vendéglőkben fiatalkorúakat, ittas embereket is kiszolgáljanak. A nemzeti bizottságok szakbi­zottságai főleg ezen a téren nem élnek a törvény adta jogaikkal. Sok helyen már felismerték, hogy a következetes­ség mellett a megelőzés a legfontosabb feladat. Ebben a törekvésben sokat segíthetnek maguk az állampolgárok, a polgári- és a lakóbizottságok, a tömegszervezetek és nem utolsósorban a segédrendőrök. A múlt évi, de az idei tapasz­talatok is azt mutatják, hogy a jogi propaganda terén is sokkal vagyunk még adósak. A CSKP KB 6. plenáris ülésének határozata és az azóta hozott törvények értelmében megnövekedett a nemzeti bizottságok jogköre, főleg a központi községekben. A nagyobb jogkör nagyobb felelősséggel jár. A nemzeti bizottságoknak mindenütt a helyi adottságokat, lehetősége­ket kell figyelembe venniük, s úgy megszervezni és irányítani a munkát, hogy a jövőben a közrend és a szocialista együttélés terén a kihágások száma lényegesen csökken­jen. NÉMETH JÁNOS ORVOSI TANÁCSADÓ A szívbetegek utókezelése Átadták Trstenában a Felső-árvai Kórház és Rendelőintézet gyer­mekosztályát. A hatvan férőhelyes létesítménynek négy szakrendelője is van. A képen: dr. Anton Rusnák szakorvos Drahoslava Stepitová ápolónővel egy gyermeket vizsgál. (Vladimír Gabčo felvétele -CSTK) Ma már köztudott, hogy a fejlett országokban a szív és az érbeteg­ségek nagyon gyakoriak. A halále­setek több mint a fele e betegsé­gek következménye. A rokkantsá­gi nyugdíjat is a szívbetegségek miatt juttatják a leggyakrabban. Szívbetegségben szenved a bete­gek nagy része, főleg az idősebb korosztály. A szív és az erek álla­pota viszont döntően befolyásolja más betegségek folyamatát, keze­lését, s az operációkat is. Nem véletlen tehát, hogy a fej­lett országokban mindig többet és egyre többet foglalkoznak a szív és az erek betegségeivel. A cél az, hogy minél biztosabban és minél több esetben megelőzzük a szív- betegségek keletkezését - ez az elsődleges prevenció. A betegség megjelenése után az a célunk, hogy a betegség lefolyását elő­nyösen befolyásoljuk, megelőzzük a betegség megismétlődését. Ha csökkenteni akarjuk a szív és ér­betegségek nagyarányú előfordu­lását, akkor szükség van a lakos­ság nagy részének az együttmű­ködésére. Ma már aránylag sokan ék ko­molyan foglalkoznak e kérdéssel. Az egészségügyi dolgozók egész­ségnevelési tevékenységet is vé­geznek: előadnak (TV-ben, rádió­ban, munkahelyeken, más közös­ségekben), megjelentetnek szak­cikkeket, kiadnak különféle szak- kiadványokat, hatékony prevenci­ós és felvilágosító munkát végez­nek. Ezekhez az erőfeszítésekhez sorolható a szívbetegek utókeze­lése - rekondíciója is. Rekondíción a szívbetegség­ben szenvedő, vagy akút szív (ér) betegséget átvészelő emberek tá­borszerű összevonáséit értjük, az­zal a céllal, hogy az új életkörül­ményekhez mielőbb alkalmazkod­ni tudjanak. Ennek a csoportos együttlétnek több előnye van. A betegek megismerik egy­mást, barátságokat, ismeretsége­ket kötnek, melyek nagy többsége otthon is folytatódik. Találkoznak egymással, együtt sétálnak, kirán­dulnak, megbeszélik problémái­kat. Megismertetjük betegeinkkel az ún. bioritmust - az életrend­szert. Megtanítjuk őket a helyes napirendre: meghatározott időben kelnek, fekszenek, rendszeresen táplálkoznak, mozognak, tornáz­nak, szórakoznak stb. Megtanítjuk betegeinket az egészséges és rendszeres moz­gásra. Minden napra külön kidol­gozott műsor szerint történik a mozgás, miközben a betegeket három csoportba osztjuk. Az utó­kezelés végén minden csoport elér egy bizonyos fokú mozgáské­pességet, megismerkedik a moz­gásképességgel, a munkabírást szabályozó tényezőkkel. Ezek a légzés, a szívfájdalom esetleges jelentkezése. Megszeretik a moz­gást, visszanyerik biztonságérze­tüket. Elsajátítják a szívbetegek diétájának előírásait, megtanulnak rendszeresen táplálkozni. Kölcsö­nösen megismerik egymás sorsát. Látnak jó és rossz példákat és ezekből levonhatják a tanulságo­kat. (gy nagyszerű csoportos pszi­choterápiában is részük van. Véleményünk szerint nagyon hasznos kezdeményezésről van szó. Kassán (Košice) 1973-ban alakult meg a szívbetegek tagoza­ta a Szlovákiai Rokkantak Szövet­sége keretében. 1975-ben már megszerveztük az első rekondíci- ót: egyhetes volt, orvos nélkül. Kassáról járt ki a kardiológus. 1979-ben már kéthetes volt: min­den napra pontosan kidolgozott műsor szerint éltek a betegek (dié­ta, mozgás, szórakozás, kultúra, előadások, beszélgetések), állan­dóan orvos és rehabilitációs nővér vigyázott egészségükre. A kardio­lógus is gyakrabban járt ki közé­jük. Azóta a gyönyörű környezet­ben elhelyezett tábornak évente kb. 75 részvevője van. Fontosnak tartjuk, hogy az utó­kezelés egy szervezeten és egy járáson belül történjék. így ki lehet használni a személyes kapcsola­tokat és biztosítani lehet a kezelés folyamatosságát. A mi esetünkben a részvevők a rokkantak szövet­sége kassai csoportjának a tagjai, akik a továbbiakban is rendszere­sen találkoznak, oktatjuk őket, foglalkozunk velük. Iparkodjunk minden járásban megalakítani a szívbetegek cso­portját a rokkantak szervezetén belül. A szervezetbe be kell vonni a helyi kardiológusokat - akik biz­tosítják a magas szintű orvosi gondoskodást. A helyesen meg­szervezett utókezelés nagyon fon­tos szerepet tölt be a betegek kezelésében. Ily módon megis­merhetik a betegségek keletkezé­sének fontosabb tényezőit, a be­tegségek elleni harc tudományos alapjait. Ezeket az ismereteket terjeszthetik saját családjukban, környezetükben is. így az utóke­zelés a szívbetegségek elleni harc fontos tényezőjévé válik. Dr. TURCSÁNYI LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1982. XII. 31.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom