Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-24 / 305. szám, péntek

Csap Mária (képünkön) és a többi üvegfúvó így formázza az üveggolyót (A szerző felvételei) Ahol egész évben karácsony van öreg az épület, ahonnan útjukra indulnak a színes üveggömbök, a törékeny fenyóto- boz-utánzatok és más karácsonyfadíszek. A néhai kastély nemcsak a sajátos külseje, nemcsak kopottsága révén lóg ki a mai Csetnek (Štítnik) fó terét közre fogó házak sorából. Belső képe és élete is egészen más, mint közeli és távolabbi szomszédjaié, illetve a gömöri városka többi épületéé. Az idegen­nek elég csupán betekintenie a boltíves, sötét bejárati folyosóra, az ott sorakozó, jellegzetes papírdobozok láttán rájön, hogy ebben a házban „egész évben karácsony van“.- Ez a régebbi üzemegységünk. Itt több, mint két és fél évtizede hagyományos kézi termelés folyik,, viszont a közelmúltban be­rendezett és beindított lubeníki részlegünkön már gépek végzik a munka javát- tudjuk meg Jozef Kramectől, a sirki Gemer, Rokkantak Ipari Szövetkezete helyi üzemének vezető­jétől. Ahhoz, hogy megtudjam, Csetneken ho­gyan készülnek a karácsonyi díszek, a vén épület öt helyiségét kellett megtekintenem. Az elsőben, ahová Jozef Krameccal benyi­tottunk, kellemes meleg fogadott. Hogy nem a fűtő tett a kelleténél több lapáttal a tűzre, arra azonnal rájöttem, hiszen a terem két oldalán levő munkapadok mindegyikén felfe­deztem a vékony fémcsövekből kilöveló húsz-huszonöt centiméteres lángnyelveket. Az ezer-ezerötszáz fok Celsius meleget árasztó sárgás fénycsóva mindegyike mö­gött egy-egy üvegfúvó ült. Először az égő lánggal felszabdalta a kerítéslécnyi hosszú­ságú üvegcsövet - azaz az ország üveggyá­raiból érkező alapanyagot majd az arasz­nyi csodarabokat egyenként felhevítette és egyszeri fújással vékony falú, átlátszó gömb­bé formázta. A kívülállónak túl egyhangúnak tűnik ez a munka, azonban Milan Novák szerint, aki az üzem megalapításától ezt csinálja, ko­rántsem az. - Az üvegfúvásnak is megvan a maga varázsa, szépsége és érdekessége - vallja. - Mi ugyanis nemcsak egyszerű gömböket készítünk, hanem más díszeket is. így például kacsát, hattyút és sok más olyan dolgot, amire ötletünkből, meg az üvegből telik. A félig kész díszek később a színező műhelybe kerülnek.- Ebben a lombikban cukoroldat van, a másikban pedig ezüst - ismertetett meg munkájával Helena Krišťáková, majd beszél­getés közben fogta a színtelen üveggömbö­ket és egy vékony csövön cukros ezüstolda­tot töltött beléjük. - Most pedig bemártom ebbe a forró vízbe, mozgatom egy kicsit és ... és a gömb fala belülről ezüst színűvé változik. Utána ebben a kemenceszerű me­legítőben megszárítjuk és következhet a kül­ső festés, a minták készítése. Természetesen, az újabb művelet egy másik teremben történik. Egy-egy műszak­ban tizenheten pingálják, ékesítik az üvegdí­szeket. Ha az ember Edita Rusňáková, Mar­gita Gallová vagy Elena Tomašíková kezét figyeli, azt gondolja, nem is olyan nagy dolog a festés: csak egy ecset kell hozzá, festék meg egy szék. Az asszonyoknak már való­ban úgy megy ez a munka, mint a karikacsa­pás, hiszen több, mint két évtizede végzik, ám a fiatalabbaknak, a kezdőknek van mit csi­nálniuk, hogy sem mennyiségben, sem mi­nőségben ne maradozzanak le s hogy a he­lyi üzem a lubeníkival közösen teljesíteni tudja évi termelési tervét, azaz legalább tízmillió korona értékű fenyődíszt gyártson. A festőktől a csomagolókhoz kerülnek a törékeny ékességek. Ók levágják a fúvás- kor megmaradt hosszú csószárat, majd do­bozokba rakják az árut. A színes fenyődí­szek Csetnekről az üzlethálózatba kerülnek, onnan pedig az ország és szinte az egész világ karácsonyfáira. Ez a kis üzem - amely minden bizonnyal igencsak megörülne, ha a kertje végén zöl- delló erdő hatalmas fenyőfái alá korácsonyi ajándékként egy új raktárcsatnokot kapna - így igyekszek hangulatosabbá és pompá- sabbá tenni a béke és szeretet ünnepét. GAZDAG JÓZSEF A mikor sötétedéskor kattintunk egyet a villanykap­csolón, hogy világosság gyúljon szobánkban, vagy ha bekapcsoljuk kocsink fényszóróját, talán eszünkbe se jut, hogy a villanykörte és a fényszóróban megbúvó égő hány részecskéből állt össze. Milyen finom kézmozdulat, éber szem és a vékony fémszálakat is pontosan a tűhegynyi pontra illesztő gép összhangja kell ahhoz, hogy az üvegburában akaratunkra fényessé válja­nak az izzószálak. A Tesla Holešovice érsekújvári (Nové Zámky) üzemé­ben, a közel másfélezer dolgozó szocialista kötelezettség­vállalásait elemezve, részben a fentiekről is képet kaptunk. Üvegrúdtól az égőig Az asszimetrikus autóizzókat gyártó részlegen Mojzes Péter mester irányításával mintegy nyolcvanan dolgoznak. Akárcsak másutt az üzemben, a gépek mellett itt is túlnyomó többségben nők szorgoskodnak.- E parányi belső üvegrúd elindulásától géppel, emberi kézzel húsz komoly munkaműveletet kell elvégezni, amíg csomagolásra kész lesz az izzó - mondja a mester, miközben elindulunk, hogy végignézzük a gyártás folya­matát. A részlegen nyolc ellenőrző állomás van. Ezek egyikén még az üvegbúrába bújtatás előtt alaposan szemügyre veszik a kész belső testet. Lépés Ilona harmadmagával végzi az ellenőrzést, majdhogynem követhetetlen gyors mozdulatokkal. Mire a szemlélő felismeri a televíziós képernyőn a testecske egyes részeit, ő az üvegre rajzolt beosztások szerint egy csipesszel már el is végezte az apró fémlemezek és vékonyka szálak távolsági korrekció­ját.- öt dologra kell egyszerre figyelnem. Gyakorlat kell hozzá, hogy az ember az esetleges legkisebb eltérést is azonnal meglássa és helyreigazítsa. Harmadik éve csiná­lom e munkát, bár szemet érőltetö, de érdekesnek találom. A napi két-két és fél ezer vizsgálat után bizony fáradt a szemem, este már csak a nagyon jó tévéműsort van kedvem megnézni. Távolabb kolléganője, Országh Zsuzsanna szinte meg­ismétli szavait. Az ő munkájához nem kell képernyő, csupán erős figyelemösszpontosítás. Szaknyelven beosz­tása, fűző. Az elkészült búrára kell ráhelyeznie a csatla­kozó fejet, de úgy, húgy az előbbiből kilógó három huzal mindegyikét a megfelelő lyukakon szúrja át. A vékonyka huzalok egyetlen megkülönböztető jele, a pár milliméternyi különbség. A világítás önmagában nem elég- Itt a figyelem állandó összpontosítása alapkövetel­mény - mondja Marian Stuller mérnök, termelési felelős, miközben a gyártóvonal végén kezébe vesz egy autóizzót. - A puszta tény, hogy ez világít, ugyanis még nagyon keveset mond. Ehhez tudni kell, hogy Svédország, Dánia, Anglia, Franciaország és Dél-Amerika országútjain futó autókban is az itt készülő izzók világítanak. Az export IZZČ megköveteli a tavaly elfogadott nemzi betartását. A puszta világításon túl mutatót kell izzóinknak teljesíteniük, téból harminc állta a próbát, az idén közel hetven, s lesz ez még jobb is. Mielőtt valaki mindezt egyszerű m el, mondjuk el gyorsan, hogy az é évente hatvan millió villanykörte ké száznegyven változatban, és e tétel teszi ki a közvilágításra használt A többi autóizzó. A nemzetközi norrr közül mindössze huszonötnél lehet ki lyik mutatótól. Ezek ismeretében kétszeresen éli azon tények, amelyeket Peter Zbýňo üzemgazdász összegezett.- Az év tíz hónapja alatt áruterme százalékra teljesítettük, és minden f< előző évekhez hasonlóan ezúttal is eleget éves feladatainknak. Pá'+iu; exportkötelezettségünket is teljesíte alatt megtakarított anyag mennyis előirányzottnál tíz százalékkal több csökkentettük a ráfordítási költség szembenézve az anyagbeszerzés kör1 ségekkel, nekiláttunk egy tízmilliós ör A kezdeményezökes;- Új termelési részleget építünk felállításán kívül minden további mur Nagy segítségünkre van az Auróra vesszövetkezet építő csoportja. A s természetesen visszaadjuk a segítse gozóink a kilenc hónap alatt 420( építkezésen, de ez nem ment a a távollévők feladatait a kollektíva vállalta. Párhuzamosan átépítjük az a jövőben mi magunk főzhessünk a ■ Ladislav Stanček szakszervezeti < Mária, a káderosztály vezetője, az tagja további gondolatokkal egészíte- Fiatal, mindössze tizenkét éves üzemünk. Dolgozóink négyötöde i huszonkét év. A fiatalokban megvi a kellő tudás és akarat a munkához, az egyéni érdekeltség, s a legjobba erkölcsi elismerés, valamintdolgo Jozef Kramec és Edita Rusňáková elége­dettek lehetnek, hiszen a csetneki kará­csonyfadíszek iránt nemcsak hazánkban, hanem külföldön is nagy az érdeklődés Együtt lesz a ( Megfogyatkozott a család létszáma. Lányuk férjhez ment, évekkel ezelőtt el­költözött a háztól. Fiuk tavasszal nősült, menyük kívánságára az apóséknál laknak.- Ez az első esztendő - mondta Mol­nár István egykedvűen -, amikor kará­csony estéjén a feleségemmel csak ket­ten ülünk az ünnepi vacsorához. Míg Erzsébet asszony, a felesége az ólban gömbölyödő hízó és szárnyas jó­szág körül végzi esti teendőit, a közelgő ünnepről beszélgettem a házigazdával. Egyszerű szavakkal ecsetelte:- A szeretet ünnepén, - mely egybe­esik névnapommal - természt$sen most is együtt lesz a család. Jó alkalom ez arra, hogy a feldíszített karácsonyfa alatt együtt örüljünk, átadjuk az ajándékokat egymásnak. Persze el kell mondanom nekik, hogy az idei karácsonyt és az István-napot, remények-gondok között ünnepeljük. Reménységünk forrása, hogy közös erővel leküzdjük a gazdasági nehézségeinket, kétségeinket viszont a nagyvilágból érkező rossz hírek táplál­ják. Az imperializmus újabb háború kirob­bantásán spekulál. A fegyverkezési ver­seny állandó fokozásával tovább növeli a nemzetközi feszültséget. Reagan ame­rikai elnök az MX rakéták felállítását sürgeti, de az emberiség békét akar, megértésre törekszik, s nem arra, hogy gyilkolja egymást. A vendégszerető háziasszony munká­ja befejeztével kacsahúst, bort helyezett az asztalra, s míg a finom falatot és a hegy levét kóstolgattuk, ő szőtte tovább a megkezdett beszélgetés fonalát.- Pista, a férjem most hatvankét esz­tendős, megjárta a második világháború poklát. Képzelje, amikor öt évi távoliét után hazajött, alig ismertem rá: ruhástól jó, ha ötven kiló volt. Hogy mihez kezd­tünk? A Bélárdi Állami Gazdaságban dol­goztunk. Később a földeket a kastélyban berendezett mezőgazdasági szakközép- iskola tangazdaságához csatolták, mi továbbra is a tangazdaságban marad­tunk, férjem közben megszerezte az érettségi bizonyítványt. Útja mégsem az irodába vezetett, Kommunista példamutatással továbbra is a kétkezi munkások között dolgozott. Ô így beszélt erről:- Voltam fejőgulyás és sertésgondozó, majd a növénytermesztésben gyalog­munkás. Csak később léptettek elő cso­portvezetőnek. A hatvanas évek elején aztán a szomszédos Barslédecról felke­restek az elvtársak. Azt mondták: rosszul áll a szénájuk, s kértek, vállaljam el az elnöki tisztséget a szövetkezetükben.- Fontos-e, hogy az efsz elnökének szakképzettsége legyen?- Nem hiszem, hogy jó a kérdés. Én másként válaszolok: szerintem az is fon­tos, hogy az elnöknek politikai képzettsé­ge legyen. Szükséges ide egy olyan képesség, amit egyébként minden veze­tőnek tudnia kell: beszélni az emberek nyelvén. Molnár István szót értett a tagsággal, jóban-rosszban több min tíz évig állt a közös gazdálkodás élén. Közben a kör­nyékbeli kis szövetkezeteket neyericei irányító központtal egy közös nagygaz­daságba olvasztották, de ő már nem vállalt funkciót az új környezetberi.- Persze, ezután sem éltem tétlenül

Next

/
Oldalképek
Tartalom