Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)
1982-12-23 / 304. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1982. XII. 23. A VILÁG NÉPEINEK AZ EGÉSZ EMBERISÉG JAVÁT SZOLGÁLÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉÉRT SZÁLLUNK SÍKRA az ország egész gazdaságának további fejlesztése - megköveteli a mezőgazdaság országos méretű szakosításának következetesebb elmélyítését. És még egy kérdés. Egy olyan nagy országban, mint a miénk, a közlekedés egészen különleges szerepet játszik. Ez a szerep gazdasági is, politikai is, s - ha úgy tetszik - lélektani is. Jól működő közlekedés nélkül nagyon nehéz biztosítani az összes köztársaság gyorsított ütemű fejlesztését, gazdasági együttműködésük további bővítését. De a közlekedés nemcsak a szorosan vett gazdasági feladatok megoldása szempontjából fontos. A falut a városhoz közelebb hozó közlekedés és az úthálózat fejlesztése nem kis mértékben elő fogja segíteni például a káderek falun maradását is. Természetesen segít egy nagy társadalmi kérdés, a munkaerő-tartalékok ésszerű és rugalmas hasznosításának megoldásában is. Biztosítva az emberek mindennapi érintkezését, az élő kapcsolatot a köztársaságok és az ország körzetei között az egész Szovjetunió méreteiben, a közlekedés elősegíti, hogy az emberek hozzájussanak a szocialista civilizáció vívmányaihoz a szó legszélesebb értelmében. A köztársaságok egyesülése a szövetségben nemcsak anyagiakban eredményezett kiegészítő erőforrást, hanem a szovjet nép szellemi gazdagságában is. Ugyanakkor e téren is korántsem aknáztunk ki minden lehetőséget. Erőteljesebben kell keresni a kor követelményeinek megfelelő munkamódszereket és formákat, amelyek lehetővé teszik a kultúrák még gyümölcsözőbb kölcsönös gazdagodását, s szélesebbre tárják az emberek elótt annak lehetőségét, hogy az egyes népek kultúrájának legjavához juthassanak hozzá. Ebben a nemes feladatban mind nagyobb szerepet kell játszania a rádiónak és a televíziónak, csakúgy, mint - magától értetődően - a többi tömegkommunikációs eszköznek. Természetesen szem előtt kell tartani, hogy minden nemzet szellemi örökségében, hagyományaiban, mindennapi életében nemcsak jó, hanem rossz, túlhaladott dolgok is vannak. Ebből következik még egy feladat: nem szabad a rosszat tartósítani, hanem ezt az örökséget meg kell tisztítani a túlhaladott dolgoktól, mindattól, ami a szovjet együttélés normáival, a szocialista erkölccsel és kommunista eszméinkkel ellentétes. Az élet bizonyítja, hogy a nemzetek és nemzetiségek gazdasági és kulturális haladása nemzeti öntudatuk elkerülhetetlen növekedésével párosul. Ez törvényszerű, objektív folyamat. Fontos azonban, hogy az elért sikerek nyomán kialakult természetes büszkeség ne váljék nemzeti dicsekvéssé vagy önhittséggé, ne szüljön elkülönülésre mutató tendenciákat, tiszteletlen magatartást a többi nemzettel és nemzetiséggel szemben. Ilyen jellegű negatív jelenségek még előfordulnak. Ezt helytelen volna a múlt csökevényeiként magyarázni. Ezeket a munkánkban elkövetett hibák is táplálják. Ebben a kérdésben - elvtársak - nincsenek lényegtelen apróságok. Minden fontos: a nyelvhez, a múlt emlékeihez való viszony, a történelmi események bemutatása, valamint az is, hogy az emberek élet- és munka- feltételeire hatva átalakítjuk a falut is, várost is. A lakosság természetes vándorlásának következtében még inkább soknemzetiségűvé válik minden köztársaságunk, ilyen vagy olyan mértékben minden terület és város is. Egyre inkább a párt nemzetiségi politikájának közvetítőjévé, végrehajtójává válik tehát minden tanácsi és pártszerv, minden helyi káderünk. Nekik kell mindennap valóra váltaniok e politikánk magasztos elveit, biztosítva a kisebb és a nagyobb nemzetek, nemzetiségek képviselőinek harmonikus testvéri kapcsolatát a munkában és a magánéletben is. A párt mindig nagy figyelmet fordított a szovjet munkásosztály - társadalmunk vezető ereje - nemzeti osztagainak növelésére. Az eredmények kézzelfoghatóak: Most minden szövetségi köztársaságban a munkások alkotják a legnagyobb társadalmi csoportot. Ugyanakkor a munkásosztályon belül jobban kellene hogy képviselve legyenek a helyi nemzetiségek. Ebből fakad a XXVI. kongresszuson megfogalmazott feladat: bővíteni és javítani kell a szövetségi köztársaságokban élő összes nemzet és nemzetiség körében a szakmunkásképzést. Ez szükséges a gazdaság fejlesztése szempontjából. Fontos politikailag is. A soknemzetiségű munka- és munkáskollektívák alkotják azt a közeget, ahol a legjobban kialakítható az internacionalista szellem, a Szovjetunió nemzetei testvériségének és barátságának szelleme. Rendkívül fontos kérdés a dolgozók képviselete a köztársasági és az össz- szövetségi szinten az állami- és pártszervekben, Természetesen nem a képviselet valamiféle formális normáiról van szó. Helytelen a pusztán számszerű hozzáállás az ilyen kérdések megoldásához. Következetesen meg kell viszont valósítani, hogy az egyik vagy másik köztársaságban élő valamennyi nemzetiség a szükséges módon legyen képviselve a párt és tanácsi szervek különféle láncszemeiben. A soknemzetiségű szövetségi és autonóm köztársaságok feltételei közepette a káderek kiválasztásakor és elhelyezésekor különösen elengedhetetlen a szakmai és erkölcsi-politikai felkészültség figyelembevétele, a gondoskodás, a figyelmesség és a nagy tapintat. Jelentőségét tekintve állandó és nem átmeneti feladat a szovjet emberek nevelése, országunk valamennyi nemzete és nemzetisége kölcsönös tiszteletének és barátságának, a nagy szovjet haza iránti szeretetnek, az internacionalizmusnak, a más országok dolgozóival vállalt szolidaritásnak a szellemében. E feladat megoldása kötelessége valamennyi párt- és komszomol szervezetnek, a tanácsoknak és a szakszervezeteknek, fegyveres erőinknek, amelyek mindig az internacionalizmus jó iskolái voltak. Az ország valamennyi oktatási intézményének ez kell hogy feladata legyen. Az internacionalista nevelés területén csakúgy, mint az ideológiai és tömegpolitikai munka egészében is hatalmas feladatok állnak előttünk. Eredményeink meggyőző, konkrét szemléltetése, az élet által állandóan újratermelt, új problémák komoly elemzése, a gondolat és a szó frissesége - ez az út, amely egész propagandánk tökéletesítéséhez vezet. E propagandának mindig igaznak és valósághűnek, érdekesnek, érthetőnek kell lennie, ami nagyobb hatékonyságot is eredményez. A Szovjetunió nemzetei közötti barátság és együttműködés további fejlesztése jelentős mértékben a szocialista demokrácia elmélyítésétől függ. Valameny- nyi nemzetiség dolgozóinak mind nagyobb részvétele a társadalmi és állami ügyek irányításában - a legtömörebben így lehet jellemezni politikai életünk vezető tendenciáját. A párt mindent meg fog tenni azért, hogy ez erősödjék és fejlődjék. Az elmondottakból következik, elvtársak, hogy a fejlett szocializmus feltételei között sem kerülnek le a napirendről a nemzetek közötti kapcsolatok problémái. Ezek különös gondoskodást és állandó figyelmet követelnek a kommunista párttól, a pártnak behatóan meg kell vizsgálnia ezeket, ki kell jelölnie megoldásuk módját, alkotóan gazdagítva a nemzeti politika lenini elveit a fejlett szocializmus gyakorlatával. Bátran beszélünk a meglevő problémákról és a megoldatlan feladatokról is, mert biztosan tudjuk, hogy képesek vagyunk megoldásukra, s meg is kell oldanunk őket. A tettek beszédesebbek, mint a hangzatos szavak, s ma tettekre van szükség ahhoz, hogy erősebbé váljék a szovjet szocialista köztársaságok hatalmas és erős szövetsége. Biztos, hogy így gondolják a teremben egybegyűltek, így gondolja ezt pártunk és a szovjet nép. 2. A Szovjetunió - a nemzetek békéje és szabadsága nemes ügyének oltalmazója Elvtársak, 1922. december 30-án, ugyanazon a napon, amikor Moszkvában elfogadták a Szovjetunió megalakításáról szóló nyilatkozatot és szerződést, a Laussane-i konferencián Lenin megbízásából bejelentették: a szovjet köztársaságok az egyetemes béke érdekeitől vezérelve „sürgős kötelességüknek tartják, hogy minden erejükkel hozzájáruljanak a emberi fajok közötti politikai egyenlőség, a nemzetek önrendelkezési joga tiszteletben tartása, valamennyi állam teljes politikai és gazdasági függetlensége rendszerének megteremtéséhez“. Ilyen egyszerűen és érthetően fejezték ki az elvileg új külpolitika lényegét, amelyet következetesen kezdett végrehajtani az ország, ahol a világon elsőként győzött a szocializmus. Annak megfelelően, hogy újabb és újabb szocialista országok jöttek létre, kezdett kialakulni a nemzetközi kapcsolatok teljesen új típusa. Ezek alapja: az eszmei egység, a célok közössége, az elvtársi együttműködés valamennyi állam érdekeinek, sajátosságainak és hagyományainak teljes tiszteletben tartásával. Mindezek alapja a szocialista internacionalizmus elve. E kapcsolatok fejlesztésében járatlan úton jártak a szocializmus országai. Az emberiség múltbeli tapasztalatai nem tudtak választ adni olyan kérdésekre, amelyeket az élet felvetett. Érthető, hogy itt nem sikerült minden egy csapásra. Annál kevésbé, mivel a szocialista világrendszert alkotó országok sok szempontból eltérő kiindulópontról indultak - mind belső fejlettségi szintjüket, mind a külső körülményeket tekintve. Nem mindig sikerült levonni az időszerű következtetéseket azokból a változásokból, amelyek magában a szocialista világban mentek végbe. Ráadásul a nemzetközi helyzet sem adott sok időt az elmélkedésre: a kapcsolatok új formáit menet közben kellett kipróbálni. Olyan illúziók is voltak, amelyeket le kellett rombolni és hibák, amelyekért fizetni kellett. Országaink mai helyzetét értékelve azonban megelégedéssel mondhatjuk: sokat tanultunk, a szocialista államok közössége hatalmas és egészséges szervezet, amely jelentős és pozitív szerepet játszik korunkban. A testvéri együttműködés mechanizmusa országaink életének különböző területeit, a szocialista építésben kialakított együttműködésünk különböző irányait fogja át. Közös erőfeszítéssel mind sikeresebb módját találjuk meg annak, hogy a közösség együttes érdekeit összekapcsoljuk a közösség minden egyes országának érdekeivel. Természetesen most sem mondhatjuk hogy túl vagyunk minden nehézségen, elértük az ideáiis állapotot. Ami tegnap nem felelt meg, azon ma javítani kell. Közösségünk országai előtt sok komoly feladat áll. Ezek közé tartozik szocialista vívmányaink és értékeink védelmezése az imperializmus nyomásával szemben, a közös harc a béke megszilárdításáért és a feszültség enyhítéséért, politikai együttműködésünk további korszerűsítése, és végezetül az, hogy újabb ösztönzést adjunk a gazdasági integráció folyamatának. így még sok munka vár ránk. Szeretném megerősíteni, hogy a Szovjetunió megteszi a lehetséges maximumot a világszocializmus erősítéséért és felvirágoztatásáért. Elvtársak! A nemzeti probléma szocialista megoldásának tapasztalatait a gyarmati elnyomás alól felszabadult országok tucatjaiban figyelmesen tanulmányozzák. A szocialista építésben elért sikereink, a fasizmus felett aratott történelmi jelentőségű győzelem, a Szovjetunió valamennyi nemzetének és nemzetiségének felemelkedése hatalmas ösztönzést adott a nemzetek felszabadító harcának. A Szovjetuniónak a gyarmatosítás felszámolásáért kibontakoztatott aktív és határozott küzdelme, a nemzetek felszabadítása és egyenjogúsága ügyéhez nyújtott változatlan támogatása megkönnyítette számukra a szabadsághoz és a haladáshoz vezető utat. Ezt jól tudják Afrika és Ázsia, az Arab Kelet és Latin- Amerika népei. A gyarmati elnyomás alól felszabadult fiatal államok jelenleg a nemzetté válás és a társadalmi fejlődés nem egyszerű időszakát élik át. Visszahúzó erőként hat a gyarmati sortól örökölt elmaradottság, a belső viszályok és konfliktusok. A meg nem erősödött országokat számos, az újgyarmatosítók által felállított csapda fenyegeti. Meggyőződésünk azonban, hogy az imperializmussal való határozott szembeszállás, az átgondolt gazdasági, társadalmi-politikai fejlődési stratégia, egymás érdekeinek és jogainak kölcsönös tiszteletben tartása lehetővé teszi ezeknek az országoknak, hogy leküzdjék a növekedés nehézségeit. A szovjet emberek sok sikert kívánnak nekik függetlenségük megerősítéséhez, a haladásért és a népjólétért vívott harcukhoz. Tisztelettel viseltetünk az el nem kötelezett országok mozgalma iránt, amelyek békeszeretö politikája hasznosan járul hozzá a nemzetközi élethez. Változatlanul és határozottan azok oldalán állunk, akiknek még ma is harcolniuk kell nemzetük szabadságáért, függetelnségéért, puszta létéért, akiknek vissza kell verniük az agresszor támadásait, illetve az agresszióval való fenyegetést. Ez az álláspontunk elválaszthatatlan attól a harctól, amelyet a Szovjetunió következetesen és lankadatlanul vív a tartós világbékéért. Hat évtized alatt radikálisan megváltozott a szovjet állam helyzete, mérhetetlenül megnőtt tekintélye és befolyása. A békés együttműködés sűrű szálai fűzik a Szovjetuniót valamennyi földrész országaihoz. Tekintélyes hangon szól a nemzetközi fórumokon. A békés egymás mellett élés elvei - amelyek a Szovjetunió külpolitikájának alapját alkotják - széles körű nemzetközi elismerést vívtak ki maguknak, bekerültek számos nemzetközi dokumentumba, többek között az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Záróokmányába. A Szovjetunió javaslatai szolgáltak alapul az ENSZ által a béke és biztonság megszilárdításáról elfogadott legjelentősebb határozatokhoz. De a béke megszilárdítása útján megtett minden lépés nem volt és nem is lesz könnyű, megkövetelte az imperialista,,héják“ ellen vívott kemény harcot. Ez a harc különösen most éleződött ki, amikor nyugaton aktivizálódtak azok a legharcia- sabb körök, akikben a szocializmus iránti osztálygyűlölet a realitásérzék, sőt egyszerűen józan ész fölé kerekedik. Az imperialisták nem mondanak le a szocialista országok elleni gazdasági bojkott gondolatáról, a belügyeikbe való beavatkozásról abban a reményben, hogy meg tudják ingatni ezen országok társadalmi rendszerét. Katonai fölényre törekszenek a Szovjetunió, az egész szocialista közösség felett. Természetesen ezek a tervek kudarcra vannak ítélve. Senkinek sem sikerül visz- szaforgatni a történelem kerekét. A szocializmus „megfojtására“ irányuló kísérletek már akkor meghiúsultak, amikor a szovjet állam éppen csak lábra állt, és a világon az egyetlen szocialista ország volt. Még kevésbé sikerülhet ez most. De lehetetlen nem észrevenni, hogy Washington jelenlegi politikája különösen veszélyes határokig kiélezte a nemzetközi helyzetet. Hihetetlen arányú, mind ez idáig rekordnagyságú méretet öltöttek az Egyesült Államok és az általa irányított NATO katonai előkészületei. Washingtoni hivatalos személyiségektől a „korlátozott“, a „tartós“ és másfajta atomháborúkról hallhatók eszmefuttatások. Az embereket belenyugvásra szeretnék szoktatni arra törekedve, hogy hozzászoktassák őket a nukleáris háború elfogadható voltához. Korunk realitásai iránt valósággal vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne lássuk: bármilyen módon, bárhol lobbanjon is lángra az atomfáklya, elkerülhetetlenül ellenőrizhetetlenné válik, és általános katasztrófához vezet. Álláspontunk ebben a kérdésben világos: nem szabad megengedni sem kicsi, sem nagy, sem korlátozott, sem totális atomháborút. Nincs jelenleg fontosabb feladat, mint megállítani az új háborús gyújtogatókat. Ezt kívánja minden nép érdeke. Éppen ezért, amikor a Szovjetunió egyoldalú módon kötelezettséget vállalt, hogy nem alkalmaz elsőként atomfegyvert, ezt a lépést az egész világon helyesléssel és reménnyel fogadták. Ha példánkat követik más atomhatalmak is, akkor ez valóban jelentős hozzájárulás lesz a nukleáris háború kiküszöböléséhez. Azt mondják, hogy a Nyugat nem vállalhat hasonló kötelezettséget, mivel a Varsói Szerződés állítólag fölényben van a hagyományos fegyverek terén. Mindenekelőtt - és nincs így, amit a tények és a számok tanúsítanak. Ezen kívül - mint ismeretes - mi ezekben a kérdésekben is a fegyverzet korlátozásáért, a kölcsönösen elfogadható ésszerű megoldások kereséséért szádunk síkra. Készek vagyunk arról is megállapodni, hogy a felek ne csak nukleáris, de hagyományos fegyvert se alkalmazzanak elsőként. A nukleáris háború veszélye reális csökkentéséhez vezető egyik legfontosabb út természetesen az, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok szerződést köt a hadászati nukleáris fegyverkezés korlátozásáról és csökkentéséről. Mi teljes felelősséggel közelítjük meg az erről folyó tárgyalásokat, olyan becsületes megoldást keresünk, amely nem okoz kárt egyik félnek sem, és elvezet nukleáris arzenáljuk csökkentéséhez. Az amerikai fél részéről mi eddig, sajnos, másfajta megközelítést tapasztaltunk. Miközben szavakban a „radikális csökkentésre“ szólítanak fel, valójában csak a szovjet hadászati potenciál csökkentését akarják, közben az Egyesiüt Államok a saját kezét szeretné szabadon hagyni hadászati fegyverzetének növelé- (Folytatás a 6. oldalon)
