Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)

1982-11-13 / 270. szám, szombat

A béke fáradhatatlan harcosa volt ÚJ szú 5 1982. XI. 13. Béke, háborúk nélküli, ember­hez méltó élet, barátság, bizalom - ezek a szavak gyakran hangzot­tak el Leonyid Brezsnyev beszé­deiben. Számtalan tanújelét adta, milyen mélyen átérzi azt a hatal­mas felelősséget, amelyet korunk­ban a nukleáris katasztrófa elkerü­léséért vívott küzdelemben az SZKP és a szovjet állam élén vállalt. Leonyid Brezsnyev életút- ján a legközvetlenebb tapasztalat­ból tudta meg, mi a háborá. Átélte annak borzalmait, de részese volt annak a nagy győzelemnek is, amely lehetővé tette az államok, az emberek közötti kapcsolatok új alapokra, a békés egymás mellett élés alapjaira helyezését. Leonyid Brezsnyev, mint a béke fáradhatatlan harcosa, kiemelke­dő érdemeket szerzett a nemzet­közi feszültség enyhítésében, a népek közötti barátság erősíté­sében, az SZKP XXIV. kongresz- szusán elfogadott, s a XXV. és XXVI. pártkongresszuson tovább­fejlesztett békeprogram. követke­zetes megvalósításában. Ez a bé­keprogram hatotta át Leonyid Brezsnyev egész nemzetközi te­vékenységét, s napjaink szovjet külpolitikájának meghatározó ele­mévé vált. „Több mint negyedszázada immár, hogy az emberiség meg­szabadult a világháború borzal­maitól. A szovjetek országa, a szovjet külpolitika nagymér­tékben hozzájárult a népeknek ehhez a történelmi jelentőségű vívmányához. Nem szűnt meg azonban az új világháború ve­szélye. Megakadályozni azt, hogy ez a veszély realitássá vál­jon - ez valamennyi békeszeretö állam életbevágó fontosságú kö­telessége. Az imperializmus ag­resszív politikájával a Szovjet­unió szembehelyezi a béke aktív védelmének és a nemzetközi biz­tonság megszilárdításának a po­litikáját... A nemzetközi politiká­ban az SZKP Központi Bizottsá­gának egész gyakorlati tevé­kenysége e cél elérésének van alárendelve“. (Az SZKP XXIV. kongresszusán, 1971 márciusában elhangzott beszámolóból) Amikor az imperialista erők a békeoffenzívától visszaszorítva elhatározták, hogy fokozzák felfor­gató és békeellenes akcióikat, s az enyhülés eredményeinek fel­számolását tűzték ki célul - táma­dásaik legfőbb célpontja épp a Szovjetunió volt, akkor az SZKP XXVI. kongresszusán 1981-ben megalkotta a nyolcvanas évekre szóló békeprogramját. „A jelenlegi nemzetközi hely­zet újabb, további erőfeszítése­ket követel, hogy kiküszöböljük a háborús veszélyt és megszilár­dítsuk a nemzetközi biztonsá­got... A kongresszus, figyelem­be véve a nemzetközi helyzet komolyságát, konkrét programot terjeszt elő a béke megszilárdítá­sára... Pártunk és a szovjet kor­mány fáradhatatlanul azért fog dolgozni, hogy a program valóra váljon... Mindent meg kell tenni azért, hogy gátat emeljünk a kor­látlan fegyverkezés és a katonai kalandok híveinek útjába. Min­dent meg kell tenni azért, hogy biztosítsuk az emberek jogát az élethez, s ebben senki sem hú­zódhat félre, senki sem lehet kö­zömbös.“ (Az SZKP XXVI. kongresszusának beszámolójából) Leonyid Brezsnyev igen széles körű tevékenységet fejtett ki a bé­ke, a nemzetközi enyhülés, a le­szerelés érdekében. Különleges jelentőséget tulajdonított a tőkés világ vezető hatalmával, az Egye­sült Államokkal való rendezett kapcsolatoknak. A hetvenes évek­ben lezajlott szovjet-amerikai tár­gyalások eredményei kedvezően hatottak az egész nemzetközi lég­körre, s így az enyhülési folyamat egyik meghatározó tényezőivé váltak. Ezek az eredmények nem utolsó sorban a Szovjetunió, s személy szerint Leonyid Brezs­nyev türelmének, kitartásának, jó­zanságának köszönhetők. A szov­jetunió nevében Leonyid Brezs­nyev írta alá az USA elnökével a hadászati fegyverek korlátozá­sáról szóló első és második meg­állapodást - a SALT-szerződése- ket, valamint a k«t ország kapcso­latait szabályozó alapelveket. Még emlékezetünkben él, hogy a szovjet külpolitika Leonyid Brezsnyev irányítása alatt mekko­ra erőfeszítéseket tett az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet összehívásáért és sikeres befejezéséért. Ez érthető, hisz Eu­rópán két világháború söpört vé­gig, s a legnagyobb szenvedése­ket a szovjet népnek okozta. Ami­kor 1975. augusztus 1-én a hel­sinki Finlandia palota hosszú asz­talánál 35 ország legfelsőbb szintű vezetője - köztük Leonyid Brezs­nyev - kézjegyével látta el az európai biztonsági és együttműkö­dési konferencia Záróokmányát, az a legjelentősebb eseménye volt a világnak, amely pozitívan hat a nemzetközi helyzet alakulására. „Mi, az európai biztonsági és együttműködési konferencia zá­rószakaszának résztvevői érzé­keljük ennek az eseménynek kü­lönleges jellegét és politikai horderejét... A tanácskozás ered­ményeihez olyan várakozások és remények fűződnek, amilye­nekre a háború utáni idők közis­mert együttes szövetségesi dön­téseit követő időszakban egyet­len kollektív akció sem jogosított fel... Azért gyűltünk össze Hel­sinkiben, hogy közös erővel olyan kontinenssé változtassuk Európát, amely mindörökre megszabadul a háborús megráz­kódtatásoktól.. (A Záróokmány aláírása alkalmá­ból mondott Brezsnyev-beszédből) Az enyhülési politika eredmé­nye volt az is, hogy Leonyid Brezsnyev számos nyugati or­szágban tett - tehetett - látoga­tást. Ugyanakkor a nyugati veze­tőkkel folytatott tárgyalásai min­den alkalommal új lendületet ad­tak a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésének, kölcsönösen előnyös együttműködésének. A szovjet párt és állam vezetője­ként látogatást tett az Egyesült Államokban, Franciaországban, NSZK-ban és másutt. Az európai helyzet szempontjából különösen fontos volt, hogy a Szovjetunió rendezte kapcsolatait az NSZK- val, s Bonnal és Párizzsal egy­aránt megkülönböztetett viszonyt alakított ki. Leonyid Brezsnyev tár­gyalásai Willy Brandtal, Helmut Schmidttel, Giscard D’Estaing-nel még akkor is eredményesek vol­tak, amikor a hetvenes évek vége felé az Egyesült Államok eltért a helsinki Záróokmány szellemétől és hasonló magatartást követelt szövetségeseitől is. Az utóbbi években mind na­gyobb szükség volt - és van ma is - az antiimperialista, haladó erők összefogására. Leonyid Brezs­nyev tudatában volt ennek, s nem­zetközi tevékenysége arra irá­nyult, hogy mind szorosabban összefonódjon a békéért, az eny­hülésért és a társadalmi haladá­sért vívott harc. Leonyid Brezs­nyev egész életútja mutatta, hogy mindenkor a szocialista közösség összeforrottsága, a forradalmi erők egységes fellépése erősíté­sére fordította a legnagyobb fi­gyelmet. Fontos, felelős tisztségei­ben fáradhatatlanul tevékenyke­dett a testvéri országok internacio­nalista együttműködésének elmé­lyítésén a Varsói Szerződés, és a KGST keretén belül. Az SZKP KB, a Legfelsőbb Ta­nács és a kormány nevében Leo­nyid Brezsnyev számos alkalom­mal terjesztett elő nagy fontossá­gú javaslatokat a leszerelés, a, fegyverzet korlátozása, ellenőr­zése érdekében. A szovjet indítvá­nyok felölelik a nukleáris leszere­lés problémáit, felszólítanak vala­mennyi tömegpusztító fegyverfajta és a velük folytatott kísérletek be­tiltására, ráirányítják a figyelmet az űrfegyverkezés veszélyeire. Az elmúlt évek szovjet békejavaslatai­nak sorából kiemelkedik az a kö­telezettségvállalás, hogy a Szov­jetunió nem vet be elsőként atom­fegyvert. ,,A szovjet állam, attól a törek­véstől vezérelve, hogy minden tőle telhetőt megtegyen a népe­ket fenyegető nukleáris pusztu­lás veszélyének elhárításáért, hogy végső soron kiküszöböljék ezt a veszélyt az emberiség éle­téből, ünnepélyesen kijelenti: a Szovjetunió azt a kötelezettsé­get vállalja magára, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert...“ (Az ENSZ-közgyűlés 2. leszerelési ülésszakához intézett Brezsnyev-üzenetböl) Leonyid Brezsnyev vezetésével a Szovjetunió természetesen a vi­lág különböző térségeiben kiala­kult feszültség enyhítésére is töre­kedett, s messzemenően igyeke­zett figyelembe venni az egyes államok érdekeit. Számos interjú­jában, az államfőkkel folytatott ta­lálkozói során elhangzott pohárkö­szöntőiben, a Taskentben és Ba­kuban, valamint a szovjet szak- szervezetek és a Komszomol kongresszusán elmondott beszé­deiben mélyrehatóan elemezte a nemzetközi helyzetet, s ennek megfelelően tett javaslatokat pél­dául az észak-európai atommen­tes övezet létrehozása kérdésé­ben, az ázsiai, az indiai-óceáni, a közel-keleti problémák megol­dására. „Ma olyan a nemzetközi hely­zet, hogy aggodalommal nézhe­tünk a nemzetközi kapcsolatok egész további fejlődése elébe. Az USA és néhány NATO-szö- vetségese mindent elkövet, hogy rontsa a nemzetközi lég­kört. Nyugat-Európát az új ame­rikai rakéták kilövőállásává akar­ják tenni, villámhárítóvá, amely az esetleges konfliktusban ma­gára vonná az ellencsapást. A nemzetközi kapcsolatok ala­kulásában most válaszúthoz ér­tünk. A Szovjetunió továbbra is szilárdan és tántoríthatatlanul a tartós békére és valamennyi állam békés, kölcsönösen elő­nyös együttműködésére törek­szik. .. A jövőt azonban nem a korlátlan fegyverzethalmozás­ban látjuk, hanem abban, hogy ésszerű megállapodást kössünk a másik féllel a katonai szem­benállás szintjének csökkenté­séről. ..“ (A szovjet szakszervezetek idén márciusi kongresszusán elhangzott Brezsnyev- beszédből) Az államok közötti politikai pár­beszéd mellett Leonyid Brezsnyev nagy jelentőséget tulajdonított a kelet-nyugati gazdasági együtt­működésnek. A gazdasági megál­lapodásokat méltatva 1979-es vá­lasztási beszédében kiemelte: „Ezek a szerződések Kelet és Nyugat sajátságos közös beru­házásai az egyetemes béke megőrzésének és megszilárdí­tásának fontos és kölcsönösen előnyös vállalkozásában.“ Többször figyelmeztetett arra, hogy az értelmetlen fegyverkezés nagy erőket von el a gazdaságtól, mindig olyan megállapodásra tö­rekedett, amelynek nyomán a ka­tonai kiadások helyett gazdasági fejlődés kerülhetne előtérbe. Ugyanakkor -afelől sem hagyott kétségeket, hogy a Szovjetunió mindent megtesz saját és szövet­ségesei biztonságának védelme érdekében. Leonyid Brezsnyev egész életét annak szentelte, hogy a világon mindenki tudatosítsa: az emberi­ség legnagyobb, elidegeníthetet­len kincse a béke, amely a világ boldog, szabad és társadalmilag igazságos jövőjének alapvető fel­tétele. Következő szavai ugyan 1974-ben, Nixon amerikai elnök­kel való találkozója során hang­zottak el, ám máig is érvényesek és Leonyid Brezsnyev hitvallása­ként is felfoghatók: „Az emberiség évszázadokon át e jelszó jegyében óvta bizton­ságát: ha békét akarsz, készülj a háborúra. Az atomkorszakban nagy veszélyt vállal magára az, aki ehhez tartja magát. Az utóbbi években azonban bolygónkon olyan óriási fegyverarzenál gyü- lemlett fel, hogy többszörösen elpusztíthatná a földi életet. Mi­vel mi tisztában vagyunk ezzel a veszéllyel, azt mondjuk és újra csak azt mondjuk: ha békét akarsz, folytass békepolitikát, harcolj ezért a politikáért.“ Két áláírás a SALT-II szerződés alján Leonyid Brezsnyev a XXIV. kongresszuson ismerteti az SZKP békeprogramját Kézjegyével látja el a helsinki Záróokmányt Brezsnyev és Nixon Moszkvában A szovjet küldöttség élén a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén

Next

/
Oldalképek
Tartalom