Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)
1982-10-23 / 252. szám, szombat
KIS ______ NYELVŐR Va k, vakabb, legvakabb... Egy iskolai ellenőrző felmérésben többek között olyan feladat is szerepelt magyar nyelvből, hogy a megadott mellékneveket fokozzák a tanulók. Maguknak kellett megállapítaniuk, melyik melléknév fokozható ezek közül, s melyik nem. A példák összeállítói abból indulnak ki, hogy a fokozás tulajdonképpen összehasonlítás; ennek során különböző tulajdonságokat hasonlítunk össze egymással. Tehát például a piros melléknév fokozható, mert az általa kifejezett tulajdonságnak lehetnek enyhébb és erősebb változatai, így a piros, pirosabb, legpirosabb szóalakok ezeket a fokozatokat fejezik ki egymáshoz viszonyítva. Szerepelt azonban a feladatok között a vak melléknév is. Amikor a tanuló, talán mechanikusan, leírta a vak, vakabb, legvakabb alakokat, a pedagógusnak ezeket a felsőbb szervek utasítására hibának kellett tekinteniük, mondván, hogy ez a fokozás logikai szempontból helytelen. Ugyanis a vak melléknév már a teljes vakságot fejezi ki. Aki nem teljesen vak, azt nevezhetjük csökkent látásúnak, gyenge látású-nak stb. De aki vak, az teljesen világtalan, s ennek a tulajdonságnak nincsenek fokozatai. Aki így gondolkozik, s ilyen úgynevezett beugratós feladatot ad a tanulóknak, az nem ismeri jól a nyelvet. Lehet, hogy az egyes tanulók csak gépiesen fokozták a vak melléknevet, mégsem tévedtek. Nem tévedtek, mert a vak melléknévnek nemcsak konkrét jelentése van, hanem több átvitt jelentése is. Például az értelmező szótár szerint vak lehet az olyan személy is, aki lényeges vagy bizonyos dolgokban nem lát tisztán, tudatlan a maga sorsa felől. Ilyen példákat találunk rá: vakon éli életét; süketen és vakon megy el valami mellett; a világ dolgozói ma már nem vak tömegek; a szerelem vakká tette; vak a természet szépsége iránt; stb. Vajon az ilyen emberrel kapcsolatban nem lehet-e fokozni a vak melléknevet? Ilyen tekintetben nem lehet egyik ember vakabb, mint a másik? Vajon nem mondjuk-e némelyik emberre még ezt is: „Vakabb a vaknál?“ Dehogyisnem. Sőt ezt is: „Süketebb a süketnél“ pedig a süket is látszólag a tulajdonság legfelsőbb fokát fejezi ki, mint a vak. Természetesen ennek is van átvitt jelentése. Hiszen az értelmező szótár szerint az olyan személy is süket, aki dacból, érzéketlenségből vagy közömbösségből nem hallgatja meg, nem veszi tudomásul valakinek a szavát, intését, tanácsát, kérését. Bizony az ilyen emberek között nemcsak süket van, hanem ezek lehetnek egymáshoz viszonyítva süketebbek és legsüketebbek is. Ide kívánkozik bizonyításul még egy érdekes szólás: „Pápább a pápánál.“ ezt a magát nagyon okosnak, csalatkozhatatlannak tartó emberre mondjuk. S azért érdekes, mert bár némelyik olyan főnév, amellyel tulajdonságot is szoktunk kifejezni, fokozható (például: szamár, számárabb, legszamarabb: kutya, kutyább, legkutyább), a pápa szó nem tartozik ezek közé: sem az alapfokát, sem a felső fokát nem használjuk tulajdonság kifejezésére. Csupán a középfoka, a pápább él, az is csak ebben a szólásban. Márpedig, ha azt is mechanikusan néznénk, a pápább alakot sem mernénk kiejteni vagy leírni. Vigyázzunk tehát az iskolai feladatok megválasztásában, s ne gépies gondolkodásra neveljük a tanulókat! JAKAB ISTVÁN Mi az igazság? Beszédünk sallangjai úgy élnek, hogy mi magunk szinte nem is sejtjük létezésüket. így volt ezzel hajdani tanárom, aki, köztudott szűkszavúsága ellenére, huszonötször is elmondta egy órán a „mint ilyen“ frázist. Veszélyesebbek azonban a köznyelvben terjedő cikornyák. Először csak balatoni barátom hökkentett meg, amikor így fogadott: Az az igazság, hogy már nagyon vártunk. S ez a számomra új „az az igazság“ a megérkezésünk megünneplése miatt éjfélbe nyúló estén oly sokszor elhangzott, hogy végül minden igazság kétséges lett előttem. Sajnos, nem egyedi esetről van szó. Már nagyon gyakran hallani e furcsa „nyomatékot“. Nemegyszer a rádióban és a televízióban is elhangzik a riportalanyok szájából. Ez esetben nem csupán a beszédünk tisztaságának ártó sallangról van szó, hanem állításunk igazának, hitelének rombolásáról is. SÁNDOR KÁROLY Károkozó vagy kártevő? A szlovák škodca főnevet és a szlovák škodlivý melléknevet sokan és sokszor fordítják le magyarra a károkozó szóval. Hallottam, sót olvastam ilyen és hasonló mondatokat: Az egerek veszedelmes károkozók; Irtani kell a károkozó galambokat stb. Nézzük csak meg, mi nincs rendben ezzel a károkozó szóval. A károkozó összetett melléknévi igenév. Általában elég ritkán használatos, főnévként pedig jóformán egyáltalán nem. Melléknévi jelzőként inkább csak céljában, hatásában káros, ártalmas dologra vonatkozik. Van például károkozó beszéd, károkozó szándék, de károkozó állatról vagy károkozó növényről nem szoktunk beszélni. Az imént kifogásolt mondatokban pedig állatokról - egérről, galambról - volt szó, amelyek kárt okoznak. Állatra, növényre, amely természete, élettevékenysége folytán az ember gazdaságában, a termesztett növényekben, az ember által létrehozott környezetben kárt tesz, kárt okoz, nem azt mondjuk: károkozó, hanem ezt: kártékony vagy kártevő. Van tehát kártékony vagy kártevő állat - ragadozó, madár, féreg, hernyó stb. -, kártevő gyom és így tovább. A kártevő összetett melléknévi igenevet főnévként is használjuk, vannak például állati és növényi kártevők. A szlovák škodca, cseh škúdce főnév is elsősorban kártevőt jelent, a škodlivý melléknév jelentése pedig lehet ’káros,’ ’kártékony,’ ’ártalmas’ és esetleg ’károkozó’ is. De nem mindegy, mikor melyik szótári értelmezést választjuk. A škodlivý úmysel jelzős kifejezést fordíthatjuk károkozó szándék-nak, de például a škodlivý účinok kifejezésnek a helyes magyar megfelelője: káros hatás, nem pedig: károkozó hatás. MAYER JUDIT A rádió új épülete a városközpont felől PIRAMISÉPITES Ha netán bárki is Egyiptom régmúltját idéző barangolásban reménykedik, akkor némi „pályamódosításra“ szorul, mert utunk csakis a mába, a bratislavai Gottwald tér közelében épülő új rádióközpontba vezet. Aki naponta eljár mellette, betéve ismeri: szerkezete egy csúcsára fordított piramisra hasonlít, és némi utánaszámolás- sal arra is rájön: kivitelezése immár tizenötödik éve húzódik. Tavalytól a munkák felpörgetett ütemben folynak, ami könnyen észrevehető nyomokat hagy az épület külalakján. De vajon mit takar a látszat? - erre a kérdésre kerestem választ a beruházáson. Legenda a japánokról - nélkülük Tán egyszer valaki rászánja magát arra, hogy megírja a rádióközpont építésének történetét. Egy dolog jó előre bizonyos: gazdag forrásanyagra talál, feltéve, ha a „szemtanúk“ rendre kötélnek állnak. Mert ők mostanában nem szívesen emlegetik a múltat, legalábbis a múlt év előtti időszakot nem. Egy legenda magyarázatát mégis mindenki kicsikarja belőlük. A történet akkor kelt szárnyakra, amikor kitudódott: az épület melletti útra villamospályát fektetnek. Erre - a szóbeszéd szerint - a japán műszakiak úgy reagáltak, hogy összecsomagolták dolgaikat és hazautaztak azzal az állítással: a villamosok zavarni fogják a technológiai berendezés működését. És íme az indoklás, mely fényt derít a legenda alaptalanságára: A villamospálya tervezésekor a Bratislavai Közlekedési Vállalat megegyezést kötött a rádióközpont beruházójával, miszerint az esetleges zavaró hatások kiküszöbölésére a síneket az üzemeltetési épülettől csupán 60 méterre szabad lefektetni. És a megállók sem kerülhettek a rádió közelébe, nehogy a műszaki berendezés „észlelje“ a villamosok fékezésekor és indulásakor keletkező áramhatásokat. A rezgésektől sem kell tartani, mert minden hangérzékeny terem „ház a házban“ rendszerben épült, ami any- nyit jelent, hogy a külső betonfal az alapokon nyugszik, míg a belső rész rugókra helyezve a tetőszerkezeten függ, s a két fal között levegőréteg van. A leginkább veszélyeztetett közvetítőfülkék pedig a tizenegyedik emeletre kerültek, s ez a magasság már eleve kizárja a külső hatások beszűrődését. A kétkedőknek még hozzáteszik, semmilyen japán műszakiak nem voltak az építkezésen, s részvételükkel még csak nem is számoltak. A beruházó helyzetjelentése- A rádióközpont kivitelezésének bonyolult időszakát éljük- ecseteli a helyzetet Ján Kupka, az építkezési főosztály vezetője.- Jelenleg az objektumok komp- lettizálása tart, de az ütemterv késedelmes teljesítése miatt néhány „érzékeny“ határidő megtartása veszélyben forog. A mostani lemaradás időtartama két és hat hónap között mozog. S ez egyaránt érvényes mind az építőipari munkákra, mind a technológia szerelésére. Az építkezésen eluralkodott az alibizmus és a bürokrata hozzáállás. Vannak már szerelők az épületen, de a nagyobb horderejű munkához nem láthatnak hozzá, mert a szerelési feltételek nem biztosítottak számukra. Emiatt létszámban sincsenek any- nyian, mint amennyivel erre az időszakra számoltunk. Még rengeteg munka vár elvégzésre, s a végső határidő, vagyis a próbaüzemelés megkézdése - jövő év július elején - egyre inkább közeledik. Sokáig gondot okozott a munkaerőlétszám feltöltése, s az anyaghiány is gyakran felütötte a fejét. Példának felhoznám a háromrégetes üveggel ellátott ablakok esetét. Már az eredeti tervdokumentáció számolt velük, de az építkezés lassúbb lefolyása miatt a főkivitelező, a bratislavai Stavoindustria nem követte figyelemmel a helyzet alakulását, és későn rendelte meg az ablakokat. Ján Kupka dolgozószobájában (Polák László felvételei) Csak később derült ki, hogy ezeknek a gyártását hazánkbam már leállították és újabbakat még nem állítanak elő. Pótmegoldás után kellett nézni, de ez időbe kerül, s újabb tervrajzmódosítást jelent. És hasonló időigényes huzavona még több is akad. A Banská Bystrica-i Smrečina, amely a térakusztikai rész szállítását és szerelését vállalta - munkaerőhiányra hivatkozva - lassan tudott csak megbirkózni feladataival, alaposan késleltetve ezzel a befejezési munkák menetét. Fokozatosan a Tesla szerelői jutnak főszerephez. Rájuk marad a technológiai rész gerincének összehozása. Most minden igyekezet arra irányul, hogy az üzemeltetési épületet szerelésre készen vehessék birtokukba. Elmondanám még, hogy az egész komplexum költségei 680 millió koronát tesznek ki, s ebből az építkezésre valamivel több, mint félmilliárd korona jut. Két objektum készen van: a Žilinská utcai garázsok a fölöttük lévő étteremmel és a trafóállomás, mely átadás előtt áll. Az atipikus építmény 19 szintes lesz, ebből négy az alagsorban található majd. A főépülethez tartoznak még a különféle stúdiótermek, melyek kí- "I is külön-külön láthatók. A jövő évi próbaüzemelés megkezdésére nem készül el minden. Hátramarad még a homlokzatok befejezése, a tereprendezés és a parkosítás. Ennek végső határideje 1984. június vége. Szerelők - rajtrakészen A bratislavai Tesla a technológia fő szállítója és szerelője egyszerre. Szerelőinek már javában dolgozniuk kellene a beruházáson, de az említett határidőcsúsztatások következtében csupán néhányuknak van egyelőre m inkája. Ján Sprušanský, szerelőmester így vélekedik erről:- Teljesen befejezett és tiszta helyiségekben akarnánk szerelni. A valóságban azonban befejezettlenekben vagyunk kénytelenek hozzálátni a munkához. Az átadás szakaszokban, részenként történik, két-hathónapos késéssel. Eltökélt szándékom, s ebből nem engedek: míg a tizenegyedik emelet nem lesz kulcsrakész állapotban, nem kezdhetjük el ott a nagyon érzékeny berendezések szerelését. És az sem mindegy, mikorra készül el, mert az október közepére rögzített határidő valóban a végső, kitolása komoly következményekkel járhat. Igaz, most csak heten vagyunk, de a tervezett negyven fős szerelőgárda létszáma a későbbiek során sem nagyon emelhető, mert a szerelésben egymást akadályoznánk. A munka dandárja tehát még előttünk van, a hajrázás ránk vár, s az is meglehet, a korábbi lemaradásokért egyszer rajtunk verik el a port.- A mi szerepünk egy picit más ezen a beruházáson - szól közbe Viliam Santner, a Bratislavai Villanyszerelő Művek szerelőcsoportjának vezetője. - Nem vagyunk annyira kiszolgáltatva az építőknek, viszont szorosabb együttműködésre kényszerülünk velük. A trafóállomás technológiai berendezéseit mi szereltük. Nagyjából kész, csak néhány apróság nincs még megoldva. Különben az áramforrások szerelése és a technológiai berendezésekkel való összekapcsolása tartozik itteni feladataink közé. Jelenleg csupán négyen dolgoznak, de többnek úgy sem tudnék érdemleges munkát adni. Egy „érzékeny“ határidő csúsztatása Bezzeg tavaly, mikor teljesítettük a tervet nem jöttek kérdezősködni - mondja kicsit keserű szájízzel Juraj Hošoff, a Stavoindustria itteni központjának vezetője, amikor a lemaradás okairól faggatom. Nemcsak saját hibaszázalékaikból merít, hanem mások részesedését is firtatja:- Az előző években kapacitás- hiánnyal küszködtünk, de ezen nagyjából túljutottunk. Tavaly a beruházáson először sikerült teljesítenünk a-tervet. Áprilistól kezdve viszont a tervrajzok hiánya okoz gondot. Egyszerűen nem tudunk a megszabott ütemben haladni, mert vagy nincs mi szerint, vagy a tervrajz pontatlansága miatt utólag kell egyes műveleteket elvégeznünk. Most már rájöttünk: hiba volt belemenni a tervrajzdokumentáció szakaszos szállításába. Alaposan késleltetett bennünket a Smrečina lassúsága is, s így később láttunk utánuk munkához. Gyakran ugyanazokra a helyekre kell többször visszatérnünk, hogy egyáltalán befejezhessünk valamit. De míg tervrajz nincs, ezt se tehetjük meg. Építkezési terepszemlére invitál, hátha a személyes élmény még többet elárul. Többek között megmutatja az üres liftaknát és megjegyzi, hogy az anyagmozgatáshoz az arrébb működő egyetlen felvonó kevésnek bizonyult. Szóba jönnek az építőmunkások is. Összesen háromszázhuszonha- tan vannak, de alig látunk közülük valakit. „Szétforgácsoltán dolgoznak a különböző objektumokon, s a sok emeleten“ - válaszolja kíváncsiskodó kérdésemre. Utána elköszön, mert munkaértekezletre várják. Három hét múlva a beruházónál érdeklődöm: vajon a Tesla szerelőmestere által emlegetett „érzékeny" határidőt sikerült-e megtartani. Ján K ipka csupán ennyit mond:- Nem. További egy héttel elhalasztottuk, de ez sem reális határidő. A késés oka a sok gond. Ráadásul a Tesla szerelői is néhány napra elmentek... Szavaiból a gondterheltség érződik. Jómagamat is lehangol a hír, de meglehet mindez abból ered: nem ismerem még igazán a beruházáson uralkodó viszonyokat. S talán túlságosan is a rádió- hallgató szemszögéből figyelem a beruházás kivitelezését, és csak arra várok, mikor hangzik el az éter hullámain: Itt a Csehszlovák Rádió Bratislavai Adása! Megkezdjük közvetítésünket az új rádióözpontból... De ki ne várná türelmetlenül ezt a napot?! J. MÉSZÁROS KÁROLY ÚJ SZÚ 4 1982. X. 23.
