Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)
1982-10-18 / 247. szám, hétfő
O-lázadunk második felében már egyértelművé lett, hogy a tudás (divatos szóval: információ) nem csupán könyvekben terjed. Olyan információ-hordozók kerültek a legszélesebb tömegek életébe, amelyekről sem tárgyi mivoltukról, sem használatukról szólva nem lehet azt mondani, hogy könyvek. Gyakoriságuk és egyediségük (a kettő rendszerint együtt jár) tette szükségessé, hogy a többnyire hagyományos dokumentumokat gyűjtő könyvtáraink ne csak a megőrzésükkel foglalkozzanak. A hanghordozókról - hanglemezekről, hangszalagokról - van szó, amelyek reneszánszukat élik. Nemcsak a hagyományosnak tekinthető zenei felvételek népszerűek, de egyre inkább terjednek a versek, mesék, hangjátékok, nagy sikerű színházi előadások, híres emberek vallomásainak, állathangok, speciális effektusok és nyelvleckék felvételei. Korongalakú lemezen, hangszalagon, magnókazettán. így állt elő az a helyzet, hogy a könyvekhez hasonlóan szaporodtak a hangfelvételek; a követhetőség érdekében, a tudományos igényű feltárás, a zenetudomány, a zeneoktatás szükségleteihez, de a nagyközönség igényeihez is mért könyvtári szolgáltatásokat kellett bevezetni. Bár itt egy-egy „olvasó“ ellátása a berendezések miatt jóval költségesebb, mint a könyveket gyűjtő könyvtári részlegeken, a tudományos és művelődési igények fokozódása, a zenetanulás terjedése nyomán egyre inkább elengedhetetlen mindennapi könyvtári szolgáltatásként veszik igénybe a zenei részlegeket. Szlovákiában a népkönyvtárak hálózatában van ugyan 41 könyvtár, ahol hangfelvételeket is gyűjtenek, de önálló részleg csak a bratislavai Egyetemi Könyvtárban, a III. és IV. városkerületi, az érsekújvári (Nové Zámky), a Banská Bystrica-i, a Spišská Nová Ves-i járási és a kassai (Košice) Városi Könyvtárban működik. Első pillantásra megállapítható, hogy egyáltalán nem kielégítő a helyzet; különösen olyan járások esetében, mint a komáromi (Komárno), ahol mozgalmas a zenei élet, és Szlovákiában az egyik legszínvonalasabb zeneoktatás folyik. A zenei részlegek közül a legrégebbi a bratislavai Egyetemi Könyvtáré. Az elmúlt hónapokban a nagyközönség huzamosabb ideig nem látogathatta, mivel átszervezték. A könyvtár épületkomplexumába szervesen illeszkedő Liszt-pavilonban található, amelynek termébe korszerű műszaki berendezéseket (B 101 sztereo magnetofonok, MC 400 sztereo hanglemezjátszók, egy speciális Tesla elosztópanel és egy keverőpult) szereltek. Ezt a könyvtárosok áldozatkész szervező munkája előzte meg. 1951-ben dr. Jana Terrayová kezdte a könyvtár gyűjteményéből kiválasztani a zenei témájú könyveket, folyóiratokat, kottákat. A rendszeres hanglemezvásárlás 1955-ben indult meg, majd 1956-ban már a nagyközönség is igénybe vehette az egyelőre szűkös szolgáltatásokat. Akkoriban a szakszervezeti klubban folyt a zenehallgatás. Vladimír Dvorák irányításával bővítették és fejlesztették a kezdeményt részleggé, amely 1966 óta mint az Egyetemi Könyvtár zenei kabinetje működik. A kabinetnek jelenleg három dolgozója van. A vezetőjén kívül van egy szakdolgozója és egy elektroműszerésze, aki a berendezések kezelése és karbantartása szempontjából pótolhatatlan munkát végez. életévüket, az iskola igazolását mutatják be. Intézmények részére különböző évfordulók alkalmából speciális zenei összeállításokat is készítenek. Hagyományos könyvtári szolgáltatásaik közül fontos az állandó bibliográfiai tájékoztatás, az új szerzeményekből negyedévenként rendeznek kiállítást. Ennek kapcsán kell elmondani, hogy minden hazánkban kiadott és külföldről behozott hanglemezt megvásárolnak. A részleg állományának hetvenöt százaléka komolyzenei felvétel, a többi könnyűzene, beat, rock, dzsessz, népzene, szöveg, nyelvtanfolyam és speciális hangfelvétel. A bratislavai Egyetemi Könyvtár zenei kabinetjének dolgozói sok tekintetben úttörő jellegű munkát is végeznek a szlovákiai könyvtárak zenei részlegeinek létrehozásában. Az eredményességhez azonban ez nem elegendő, szükséges lennek az egyes járási Műhelytörténetek Zene a könyvtárban Az Egyetemi Könyvtár új zenei részlege (Gyökeres György felvétele) 1969 óta van a kabinet a Lisztpavilonban, ahol Liszt Ferenc kilencéves korában hangversenyezett. Az elmúlt egy évtized alatt több mint tízszeresére bővült, és az érdeklődés ötszörösére nőtt. A kilencezer hanglemezből, a tizenkétezer zenei szakkönyvből és folyóiratból álló állomány szüntelenül gyarapszik. Az ..olvasók“ egyszerre 13 különböző programot hallgathatnak, s ennek a legkülönbözőbb variációi lehetségesek. Az általánosan ismert, Európa valamennyi országában végzett szolgáltatás - az egyszeri meghallgatás - mellett, az itt lévő műszaki berendezés lehetővé teszi, hogy a kiválasztott hangfelvételt az első meghallgatással egy- időben az egyes boxokban elhelyezett magnetofonokra is feljátsz- szák. így a tanulmányozás, a kutatás olyan segédeszközt kapott, amely szükségtelenné teszi a lemezjátszót kezelő műszerész beavatkozását. Az „olvasó“ maga kezeli a magnetofont, és közben a kölcsönzött kottát vagy partitúrát is tanulmányozhatja. A szolgáltatások közül a legspeciálisabb, hogy hozott magnetofonszalagra (orsós magnetofonnal) a kiválasztott hanglemezek bármelyikéről elkészítik a kívánt hangfelvételt. Ezeket a szolgáltatásokat minden olvasó igénybe veheti, aki az egyetemi könyvtár rendes olvasójegyének gazdája. A konzervatóriumok elsősei és másodikosai mivel még nem töltötték be a 16. könyvtárak kezdeményezése is. Bár a meglévő zenei részlegek általános szolgáltatásai meghaladják a szocialista országokban általánosan ismert formákat, a mennyiséggel - különösen a növekvő igény szempontjából - már kevésbé lehetünk elégedettek Tény az is, mind ez ideig a népkönyvtárak módszertani irányítását végző martini Matica slovenská (mint nemzeti könyvtár), nem dolgozta ki a zenei részlegek modelljét, s az általános alapelvek, az állománygyarapítás, kezelés, kölcsönzés, a diszkográfiai tájékoztatás gyakorlata sem általánosan ismert. A falusi könyvtárak sarkában álló mechanikus karral ellátott hang lemezjátszók kora letűnt. Aligha akad józan szemléletű könyvtáros-szakember, aki a zenei részlégek általános elterjedéséért tevékenykedve, a falusi könyvtárak ilyen irányú fejlesztését szorgalmazná. A tény azonban tény marad: a járási könyvtárak ilyen irányú szolgáltatásai fejlesztés előtt állnak. A századforduló modern közkönyvtárainak egyik jellemzője lesz a kiépített zenei részleg DUSZA ISTVÁN A visszaemlékezések, életrajzok. naplók, pályaképek napjainkban tapasztalható reneszánsza nemcsak a memoárirodalom kedvelőinek öröme; ha nem is mindig szolgálnak hiteles forrásul a történelmi érdeklődésű olavasónak - hiszen az emlékezet bocsánatos botlásai akár nemes emberi gyarlóságnak is tekinthetők de mindig a közelmúlt történelmi és társadalmi rajzát adják. Az eltérések, az emlékezet más-más vonalvezetése a szubjektumot átszűrt, s gyakran már objektív értékelésen is átesett adott valóság képét mutatja meg. Nemegyszer éppen az első tényező esik nagyobb súllyal latba, hiszen mi sem tökéletesíti jobban egy korkép élességét, mint a konfrontáció. Persze a kellő alapismeretek, a dištancia és a beleérzés mindenképpen hasznára válik az olvasónak: tudjuk, tapasztaltuk, a nyomtatott szó sem mindenkor feltétel nélkül hiteles. Mátrai László Műhelyeim története című könyve, a Szépirodalmi Könyvkiadónál gondozott Műhely sorozat egyik legújabb kötete, pompás ötvözete mindannak, amit a memoárirodalom műfaja kínálhat, vagyis önéletírás, korrajz, pályakép, műhelytanulmány, kortársi portré, szakmatörténeti áttekintés stb. együtt - mégis alapvetően és elsősorban esszé, a pálya állomásait bemutató esszék sora. A szerző maga külön - bár rendhagyó - műfajnak tekinti az Illés Endre elindította sorozatot. Tudniillik nem pusztán az életútról. nem is csupán a művekről, hanem az élet során megalkotott művek' műhelyeiről rajzolt képet, ami az előző kettőnek összessége, s azontúl még több és még más is. ,, Amire a műhelytörténet vállalkozni merészelhet: az egymást követő műhelyek hangulattörténetének szubjektív megfogalmazásán keresztül éreztesse egy egész korszak objektív hangulattörténetét, amihez sem a műhelyekben készült művek elemzése, sem a műhelyekben alkotók élményeinek története nem férkőzhet eny- nyire közel. “ Mátrai László Állami-díjas akadémikus, filozófia- és művelődéstörténész első műhelye - egy józsefvárosi lakatosműhely. Apjáé, innen - a szomorúság és szegénység - meg a históriából - az első világháború - kerül az induláshoz útravaló. Műhely a Tavaszmező utcai gimnázium is - hírhedt és híres tanárával, a tanárként vonzó, emberként taszító Karácsony Sándorral és műhely a vakációk idején otthont adó papnagybácsi kincsekkel teli tisztaszobája Sárospatakon, egy kosár- nyi könnyvei, köztük a Filozófiai írók Tárával. Tudós műhely már, sőt többszörözen az. az egyetem. A hallgató Mátrai számára Pauler Ákos filozófiai. Gombocz Zoltán nyelvészeti, vagy Horváth János irodalomtörténeti szemináriumainak intellektuális légköre, európai színvonala teszi azzá. Élmény és mű cimü könyve alapján Mátrait egyetemi magántanárrá nevezik ki. s most már ő is szemináriumot vezet a budapesti egyetem bölcsészeti karán. A felszabadulás után pedig - bár saját bevallása szerint akkor még marxista műveltsége gyenge - megbízott tanárként Lukács György professzor mellett ad elő filozófiát. A Nyugat szerkesztőségi asztalához Halász Gábor hívja meg. aki az Élmény és műről elismerő méltatást írt. Mátrai érzékenyen elemzi Babits Mihály „mérsékelt, pasz- szív“ humanizmusának metamorfózisát, egyre harcosabbá válását, s az akkori szellemi erőtér egy másik egyéniségének, Szekfű Gyulának és folyóiratának, a Magyar Szemlének sokféle vitára késztető szerepét. Mátrai szerint az intellektuális szféra e két szélsőséges személyisége erényekkel és hibákkal teli magatartását alapvetően „a magyar közgondolkodás átkozott, végzete filozófiátlan- sága“ okozza, amitől aztán köny- nyen elhomályosul az ideológiai, politikai tisztánlátás is. ‘Mátrai maga is szerkeszt folyóiratot. Műhelyei: az Apollo, haladó humanizmus és racionalizmus plattformján álló kelet-európai művelődéstörténeti szemle, melyet Bóka Lászlóval és a közelmúltban elhunyt Gál Istvánnal alapít, majd a közel negyedszázad múlva, 1957-ben indított materialista világnézeti orgánum, a Világosság. Ezenközben, húsz év Tudományos akadémián, húsz év a minőségrontás elleni küzdelemben. Es a legfontosabb, a szó teljes értelmében vett igazi műhely: az Egyetemi Könyvtár. 48. esztendőn át „a béke, a nyugalom, a szellem oázisa“, ahol a frissen nyomott könyvek és folyóiratok festékszaga - ahogy Mátrai írja - csak a frissen sült kenyér illatához hasonlítható. A könyvtárosság „természeténél fogva nemzetközi mesterség, amint a tudomány, a művészet is természetüknél fogva azok“. Jó könyvek, jó könyvtárosok, és jó olvasók (például Szerb Antal, akiről megragadó portrét olvashatunk)... Vérbeli esszék Mátrai László Műhelytörténetei. Az irodalmi utalások pontosak, tiszták és találó- ak. a tudós eszmefuttatások szabatosak, közérthetően világosak, pezseg a humor, célba talál az irónia. Az olvasó bebarangolja egy ország, egy korszak, egy kultúra, egy közélet, egy magánélet, egy szakma, egy kreatív, gondolkodó és cselekvő ember szellemi útjait. NAGY JUDIT AHOL MINDENNAP KÉT KIADVÁNY JELENIK MEG Tádzsikisztánban az öregek azt mesélik, hogy az emberek azelőtt olykor lovat vagy néhány bárányt is adtak egy könyvért. Avicenna, a középkori híres orvos megemlítette, hogy csak azzal szerezte meg a buharai emir könyvtára használatának jogát, hogy kigyógyította őt súlyos betegségéből. Kevés olyan szerencsés ember akadt, akinek otthon .könyve lehetett, hogy elolvashassa - s ez is rendszerint a Korán volt. 1897- ben, a cári hatóságok által itt végzett, részleges felmérés adatai szerint, a 9-49 éves korú lakosságnak mintegy 98 százaléka analfabéta volt. 1924-ben, amikor a Tádzsik Szovjet Köztársaság megalakult, területén csupán négy iskola működött. Ugyanabban az évben, 1924- ben szervezték meg itt az első nemzeti nyomdát. Ennek mindössze egyetlen primitív nyomdagépe volt; ezt néhány láda betűvel együtt külön karaván szállította ide Buharából. Tagjai életüket kockáztatva, a bászmácsok (ellenforradalmi banditák) heves támadásait visszaverve, tették meg a Du- sanbéba vezető 700 kilométeres utat. A Tádzsik Szovjet Köztársaságban manapság 3100 iskola, 10 főiskola, valamint egyetem van. Hogy a lakosok tudásszomját, könyv utáni vágyát kielégítsék, Tádzsikisztánban 53 nyomdát, négy kiadót létesítettek. Tádzsikisztánban évente több mint 700 különböző könyvet és brosúrát adnak ki, vagyis naponta átlagosan két kiadvány lát napvilágot. A tádzsik kiadók nagy figyelmet fordítanak az orosz irodalom és más szovjet népek irodalma klasszikus műveinek lefordítására. A tadzsi- kok anyanyelvükön olvashatják Puskin, Tolsztoj, Gorkij, Abaj, Ajt- matov alkotásait. A könyvtárak polcain ezek a könyvek Shakespeare, Viktor Hugo, Balzac. Petőfi. Dreiser és más írók összes művei mellett állnak. I —. év végén jelenik meg ĽZZ. a könyvkereskedésben Stefan Zweig eddig ismeretlen, az író halála után mintegy negyven esztendővel fölfedezett regénye, a Rausch der Verwandlung. A könyv a szerző ismert lélektant műveinek sorába illeszkedik, főszereplője Christine Hoflehner, egy szerény életet élő postai tisztviselőnő, akit kilátástalan mindennapjaiból egy gazdag amerikai nagynéni meghívása ragad ki. A fiatal lány elfogadja a meghívást, s kitűnően beilleszkedik a fényűző környezetbe, míg egy napon - ugyancsak véletlen folytán- visszataszítják az előző, kietlen életébe. Ekkor találkozik Ferdi- nanddal, „az ifjúval, akinek, fiatalságát a háború rabolta el“, s aki „az élethez való jogért“ küzd. E harcban hú társra lel Christiné- ben, de az idill éppúgy tragikus fordulatot vesz, mint Bonny és Clyde kettősének idillje. x Colleen McCullough ausztrál írónő inkább csak az angol és francia nyelvterületen közismert eddig megjelent két regénye- A szerelem másik neve és A madarak halálukkor elrejtőznek - révén. Az utóbbi regény, amelyet a szerző nem kevesebb mint tízszer írt át, tizenötmilliós (!) pélVilágkönyvtár dányszámban kelt el. Az írónő visszavonultan él egy ezerhatszáz lakost számláló szigeten, reggel kilenckor fekszik, délután kettőkor kel, s minden idejét a munkának szenteli. 1982-től kezdve a Nobel-díjakkal járó összeget díjanként egymillióról másfél millió svéd koronára (mintegy 200 ezer dollárra) emelték - közölték Stockholmban a Nobel-alapítvány székházánál. Az összeget azért növelték, hogy kiegyenlítsék az infláció okozta értékcsökkenést, illetve az tette lehetővé. hogy az alapítvány jövedelme az 1980-as 12,4 millióról 1981-ben 17,1 millió svéd koronára ugrott. A Nobel-alapítvány tulajdonában levő ingatlanok és részvények értéke ma 362 millió koronára rúg (36 százalékos növekedés 1980-hoz számítva.) Az irodalmi, fizikai, kémiai, orvosi és közgazdasági Nobel-díja- sok nevét minden év októberében közlik, a díjak hivatalos átadására pedig Alfred Nobel (1833-1896) halálának napján, december 10- én Stockholmban, illetve - a békedíj esetében - Oslóban kerül sor. Több mint 750 millió példányban jelennek meg évente szépirodalmi müvek a szovjet köztársaságokban. A Szovjetunió legnagyobb kiadója a Hudozsesztven- naja Lityeratura, befejezte a 200 kötetből álló Világirodalmi Könyvtár megjelentetését — ebben több mint 80 országból való, 3235 író művei kaptak helyet. A Világirodalmi Könyvtár köteteinek össz- példányszáma: 60 millió. A kiadó nemrég a Klasszikusok és kortársak elnevezésű tömegsorozat megjelentetéséhez kezdett hozzá: hamarosan 24 kiadvány lát napvilágot, összesen 26 millió példányban. Az olvasók megismerkedhetnek a régi Oroszország irodalmi emlékei, az Irodalmi memoárok. A XX. századi külföldi regény, a Kortárs külföldi novella sorozatokkal. Az Egyesült Államok irodalma című sorozat amerikai költők verskötetével és Herman Melville Moby Dick dmü regényével indul. A kiadó a legközelebbi években különböző írók műveinek mintegy 70 gyűjteményes kötetét jelenteti meg - e kiadványok példányszáma meghaladja a 33 milliót. ÚJ SZÚ 4 1982. X. iO.
