Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-13 / 217. szám, hétfő

T izennégy esztendeje annak, hogy a CSEMADOK Köz­ponti Bizottsága - amatőr és nép­művészeti mozgalmunk fejleszté­se céljából újabb formákat keres­ve, de függetlenül az országos népművészeti fesztiváloktól - meghirdette a nem hivatásos népi énekesek országos verse­nyét, mely az énekeseknek kívánt tágabb teret és lehetőségeket ad­ni. Tehát határozottan énekesköz­pontú volt. Az énekes hangja és előadásmódja volt a fő kritérium. Népdal, nóta, műdal, egyformán szerepelt az énekesek műsorá­Az utóbbi években a Tavaszi szél... szervezői szűknek érezték a verseny eredeti formáját. Egy­részt azért, mert szükséges új for­mákat keresni, másrészt meg folk­lórhagyományunk más értékei, más műfajok is helyet követelnek a versenyben. így 1979-ben meg­született az új irányelv, amely a szólóénekeseken, éneklő cso­portokon, népi hangszeres zené­szeken kívül bevonta a versenybe a néptánc- és a folklórcsoportokat is. Minden járásnak egy-egy összefüggő, megkomponált szín­padi produkciót kellett bemutatnia, amelyben népdal, népi hangsze­res zene, néptánc, népi szokás­anyag (főleg színjátékszerű nép­szokások), népmese, népviselet, népi díszítőművészet egyaránt helyet kapott. Nem akarom részletezni ennek az elképzelésnek a buktatóit és visszhangját azokban a járások­ban, ahol kudarccal végződött e próbálkozás. Tény, hogy a verseny irányítói is érezték a módosított irányelv fonákságait, ezért az 1982-es Ta­Közeledve a tizedik születésnaphoz A NÉPDAL JÖVŐJÉÉRT ban. Két évvel később, 1970-ben öltött végleges formát a verseny, s ekkor került előtérbe a népdal, amely minden nemzet dalkincsé­ben a legértékesebb. Népi kultúránk, így népdalkin­csünk is, elsősorban paraszti jelle­gű. íratlan, szájról szájra terjedő, emlékezet-őrizte költészet ez, akárcsak az ősi társadalmaké. Annyit ismerünk belőle, amennyit az utóbbi másfél száz évben a gyűjtők rögzítettek. A népdal, Kodály Zoltán szavai­val élve, ,,nemcsak a falusi ember primitív érzéseinek kifejezője (mi­lyen különös, hogy a legáltaláno­sabb emberi érzések a legna­gyobb költők lantján is a népdal primitív hangján szólalnak meg, annál inkább, mennél erőseb­bek!), hanem az egész nemzet lelkének tükre". Ennek a költészetnek épp oly bajos szerzőjét találni, akár az ősi varázsdaloknak. Az a paraszti dal, melynek művészi tömörségét, nyelvi, zenei báját és erejét egy Arany János, egy Bartók Béla cso­dálta meg, nem műkedvelői tevé­kenység eredménye. A népdal al­kotásában nemegyszer országnyi parasztság vett részt, méghozzá sok-sok nemzedéken keresztül. A népdal társadalmi jelentősé­ge és esztétikai értéke szabta meg a Tavaszi szél vizet áraszt népdal­verseny irányelveit. Az 1970-es versenyfelhívás már nemcsak a szólóénekeseket mozgósította, benevezhettek már az éneklő cso­portok is, ami ugyancsak megnö­velte az éneklési kedvet. Egyre­másra alakultak az éneklő csopor­tok. 1970-ben országos méretben 13, 1972-ben már 64 éneklő cso­port vett részt a különböző szintű fordulókban. 1974-ben 124, 1976­ban pedig 156 éneklő csoportot x tartott nyilván a CSEMADOK KB illetékes osztálya. Nincsen pontos értesülésem az ez évi verseny statisztikájáról, de következtethe­tünk abból, hogy a dunaszerdahe­lyi (Dunajská Streda), galántai és a komáromi (Komárno) járásban jóval tízen felül van a csoportok száma. Valószínű tehát, hogy or­szágos viszonylatban több mint 150 éneklő csoportunk működik. Nagyon biztató jelenség, hogy ezek között szép számmal talá­lunk fiatalokból álló -csoportokat. Az adatok is bizonyítják, hogy a népdaléneklés mozgalommá te­rebélyesedhetne, ha lenne olyan irányító szerve, amely céltudato­san és következetesen foglalkoz­na a népdal ügyével, a csoportok munkájával és lehetőséget nyitna arra, hogy szervezők, irányítók és szereplők kicserélhessék nézete­iket. vaszi szél... versenyfeltételeiben részben visszatértek az eredeti el­képzelésekhez, kibővítve azt a néptánc- és a folklórcsoportok kategóriájával. Az idei verseny járási fordulóira a tavaszi hónapokban került sor. A következő forduló decemberben lesz Nyitrán, Ipolynyéken (Vinica) és Nagykaposon (Veiké Kapu­sany). Az országos verseny pedig 1983 júniusában a zselizi (Zelie­zovce) országos népművészeti fesztiválon. Népi hagyományaink megőrzé­se, ápolása és terjesztése társa­dalmi feladat. A CSEMADOK ezen a területen számos kitűnő ered­ményt könyvelhet el. A Tavaszi szél... is egyike ezeknek. A továb­bi sikeres munka érdekében né­hány gondolat azonban ide kíván­kozik. Elsősorbán is magáról a ver­senyről. Eleinte talán megfelelt, de mostanában egyre inkább úgy tű­nik fel, hogy a munka fékezőjévé válhat. Új formát kell keresni, de csak olyat, amely ésszerű és a népművészet ügyét szolgálja. Többet kell foglalkozni a csopor­tokkal, azok szakmai irányításá­val, főként a felkészülés időszaká­ban. A szaktanácsadáson kívül megfelelő népzenei és folklór­anyaggal kell ellátni őket. Olyan publikációra van szükség, ame­lyek megfelelő mennyiségben hozzáférhetők mindazoknak, akik ezt a hagyományt ápolni akarják. Továbbá gondoskodni kellene arról, hogy a bíráló bizottságokba - elsősorban járási viszonylatban - olyanok kerüljenek, akik többet tudnak a népzenéről és a népi hagyományainkról, mint a szerep­lők. A bíráló bizottság feladata nemcsak bírálni, ítélkezni, rangso­rolni, hanem elsősorban irányt mutatni és tanácsot adni. Tudom ezt nálunk sehol sem tanítják. Ép­pen ezért lenne szükség egy hosszabb lélegzetű tanfolyamra. \ léleményem szerint haszno­V sabb lenne, ha a Tavaszi szél... megmaradna a népdalnál, a népzenénél. A többi műfaj ápo­lása is fontos, de szükséges-e így összekeverni? Lehet, hogy az or­szágos döntő műsora 1980-ban színesebb volt, mint a korábbiak, de nekünk arra is gondolnunk kell, hogy húsz év múlva milyen lesz zenekultúránk. Szükséges szám­ba venni, hogy mi mindent lehetne és kellene tenni a népdal jövőjéért, szerepéért; azért, hogy a népdal valóban a társadalom széles réte­geinek lelki és szellemi tápláléka legyen. ÁG TIBOR Talán az utolsó verőfényes nyá­ri nap az idén. A somodi (Drieno­vec) fürdőben már kevés a ven­dég; két-három turista a hatalmas gesztenyefák árnyékában. A szál­loda körterme azonban élettel teli! A nyitott ablakon át kórusművek hallatszanak: a kassai (Kosice) Csermely Kórus énekel. Három­napos gyakorlópróbán vannak itt, sok új taggal. Havasi József kar­nagy szeretné minél eredménye­sebben kihasználni az időt, ezért csak az ebédszünetben kerítünk sort a beszélgetésre. Az egyik szállodai szoba asztalát heten ül­jük körül. Szemben velem Havasi József, mellette Mózes Sándor, a kórus bizalmija, Kolár Péter, a kórus vezetője és Lengyel Lász­ló építészmérnök. Ő az egyik erőssége a tenornak. A másik ol­dalon Samu Katalin, a pelsőci (Plesivec) női kar vezetője, aki a mellette ülő gömörhorkai (Ge­merská Hörka) Palcsó Editet hoz­ta magával. - Milyen hagyományai vannak Kassán a karéneklésnek? - kér­dezem. - Kassán mindig laktak dalos kedvű, zenét szerető és értő em­berek - mondja Havasi József. - Több énekkar működött itt a múltban és működik ma is. Szel­lemi elődünknek mi a Kassai Mun­kásegylet Dalárdáját tekintjük, úgy mint közvetlen elődünk, az Uj Nemzedék énekkara, mely Ros­koványi László vezetésével. 1961 -ben alakult meg és 1967-ig szép sikerrel működött. 1973-ban mi ennek a hagyománynak a to­vábbéltetőiként láttunk munkához. - Három évvel ezelőtt az Új Szó i A Csermely kórusról = hasábjain drukkolva és egy kicsit aggódva is kérdeztük meg hogy: „Az óceánba folyik-e a Cser­mely?" A kórus akkor olyan anya­gi nehézségekkel küzdött, hogy hiába érdemelték ki a legjobb szlovákiai kórusok seregszemlé­jén való részvétel jogát, nem le­hettek volna ott, ha kulturális mi­niszterünktől nem kapnak rendkí­vüli anyagi támogatást. Változott-e a helyzet, és milyen sikereket ért el a Csermely Kórus? - Hadd kezdjem a legjelentő­sebb sikerekkel - mondja Kolár Péter. - 1978-ban aranysávos mi­nősítést nyertünk a galántai Ko­dály-napokon, 1981 -ben pedig ugyanitt szintén mi lettünk a leg­jobbak, közben 1980-ban részt vettünk a legjobb szlovákiai kóru­sok országos versenyén. Elfogult­ság nélkül mondhatom, hogy telje­sítményünket nagyra értékelték. A legjobb B-kategóriás kórus let­tünk, és Jozef Poprocky kórusmű­vének bemutatásáért - a szöveg szerzője Pavol Koys - elnyertük a Szlovák Zenei Alap nagydíját. Sajnos, az anyagi helyzetünk ma sem jobb, mint akkor volt. A Cser­mely Kórus lassan tizedik évébe lép, de eddig nem sikerült elérni, hogy legyen valamilyen költségve­tésünk. Anyagi eszközöket eddig csak ruhára kaptunk. Ha verseny­re vagy fesztiválra megyünk, igen nagy gondot jelent az autóbusz kifizetése. Nekünk egy háromna­pos próba megszervezése nagy fényűzésnek számít. Most már több mint egy éve komolyabb fel­lépésünk nem volt. Nem tudunk utazni, a meghívásokat kénytele­nek vagyunk lemondani. Fenntar­A 100 Folk Celsius-együttes a napjainkban egyre népszerűbbé váló country-zene egyik legjobb magyarországi művelője. Az ötta­gú együttes 1976-ban alakult az­zal a céllal, hogy különféle feldol­gozásban a hazai és a szomszéd­népek dalait toímácsoliák. Ké­sőbb versek megzenésítésével is foglalkoztak, míg végül a country­stílusban leltek önmagukra. Sike­rült jellegzetes hangzást kialakíta­niuk, amely néha emlékeztet a Bojtorjánra (az együttes négy tagja régebben a Bojtorján-együt­tesben tevékenykedett), legtöbb­ször azonban mégis a sajátos 100 Folk Celsius-hangzásra figyelünk fel. Ez részben annak tudható be, hogy különleges hangszereket használnak, részben pedig annak, hogy különleges játéktechnikát al­kalmaznak. Ilyen különleges hangszerek például a steel-gitár, a dobro-gitár vagy az öthúros blue­grass-bendzsó. E hangszereket különleges, ún. „finger picking" c I u a ra ra £ IS O >. ff o > (3 ffl M O CL technikával kezelik, tehát a hü­velyk-, a mutató- és a középső ujjra húzott pengetővel játszanak a húrokon, s így az egyes ujjak egymástól függetlenül, eltérő rit­musokban játszanak. Ezzel a technikával adják elő fergeteges ritmusú bendzsó- és gitárszóló­ikat. Country-zenét tartalmazó első nagylemezük a Start márkajelzésű hanglemezsorozatban nemrég lá­tott napvilágot. A lemez szívet­leiket gyönyörködtető igazi country-muzsikával, jó ritmusú, fül­bemászó dallamokkal van tele, melyeket a bravúros előadásmód, a kitűnő, ötletes hangszerelés a mai magyar country-zene él­vonalába emel. Az öttagú együttes tehetséges, képzett muzsikusok­ból áll. A következő felállásban játszanak: Drosztmér István - basszusgitár, ritmushangszerek; Kovács József László - bendzsó, gitár, autoharp; Littvay Imre tó szervünk a CSEMADOK. Már nem egy elnökségi ülésen törtük a fejünket, hogy milyen kiutat le­hetne találni. Kassán több ipari üzemet is meglátogattunk, kér­dezvén, hajlandók lennének-e patronálni bennünket. Sajnos, nem kaptunk kedvező választ. - Ezek szerint nincs kiút? -Talán lenne egy megoldás - gondolkodik el Kolár Péter. - Jó lenne, ha a CSEMADOK KB-nak sikerülne elérnie, hogy a. Szőtte­sen és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarán kívül még néhány olyan szlovákiai ma­gyar élegyüttes költségvetését is biztosítani tudná, mely országos versenyeken már többször bizo­nyított... - Hogyan sikerült - a körülmé­nyek ellenére - ilyen magas mű­vészi szintet elérni? Mózes Sándor: - Ez elsősorban karnagyunk ér­deme. Olyan nagy akaraterővel, mint amilyen neki van, kevés em­ber rendelkezik. Nem sajnálja sza­bad idejét a próbákra, pedig négy gyereke van. Kolár Péter: - Ennek a szintnek az elérése nem a véletlen eredménye. Több más egyéb mellett az is fontos, hogy van válogatási lehetőség. Lengyel László: - A Csermely Kórus nagyobb részét, fiatalok alkotják. Ezeknek a fiataloknak életkori sajátossá­gukból is adódik, hogy jól ráérez­nek a ritmikára, érzik a zenemű dinamikáját, a hangszíneket. Hi­szem, azt is megérjük, hogy beso­rolnak az A-kategóriába, Havasi József: - Mindent megteszünk, amire képesek vagyunk. Én ezt az egé­szet azért csinálom, mert nekem már az is borzasztóan tetszik, ha csak négy ember is elkezd énekel­ni. Az pedig, ha a négy emberhez még legalább négyszer tízet hoz­zá tudok tenni és így szólaltatjuk meg a művet, már gyönyörűség... - Beszéljünk még a tervekről is. - Ezekről viszont nem szere­tünk beszélni. Volt már rá példa, hogy nem valósíthattuk meg el­képzeléseinket. Egy azonban biz­tos: október 16-án Kassán, a Mű­vészetek Házában Kodály-emlék­estet tartunk. Ezen az esten a Kassai Tanítók Énekkara, a kas­sai zeneiskolák tanítónőinek énekkara, az állatorvosi főiskola Veterinär Kórusa, a Csehszlová­kiai Magyar Tanítók Központi Ének­kara, a buzitai énekkar, a pelsőci női kar, Pécsről a Nevelők Házá­nak énekkara, a budapesti Monte­verdi Kórus és hát a Csermely Kórus lép majd közönség elé. - Ennek a kassai rendezvény­nek én magam is , nagyon örülök - mondja Samu Katalin. - Nekünk, a pelsőci női karnak is kevés fellé­pési lehetőségünk van. A galántai Kodály-napokat minden három évben rendezik meg s közben szinte nincs alkalom, hogy kórusa­ink találkozhassanak. A kassai rendezvény nem verseny lesz - végre saját gyönyörűségünkre énekelhetünk! SZASZÁK GYÖRGY - mandolin, gitár, dobro, basszus­gitár; Mikes Attila-begedú\ Orbán József - gitár, szájharmonika. Va­lamennyien énekelnek, és többen közülük zeneszerzéssel is foglal­koznak. A lemez tucatnyi száma közül négynek Drosztmér István, háromnak Littvay Imre, kettőnek pedig Orbán József a szerzője. A Start márkajelzésű hangle­mezsorozatban - mint ismeretes - kezdő tehetséges együttesek mutatkoznak be. Nos, a hangula­tos lemez tanúsága szerint a 100 Folk Celsius-együttes inkább te­hetséges, mint kezdő. Olyan dala­ik, mint A jó öreg gépem, a Mikor Szekszárdra készültem, a Nagy­budapesti aszfalt-country, a Nincs jobb lány, mint a Jo-Jo, az Erdei virág, de a többi is méltán számít­hat nagy sikerre. Kétségtelen, hogy a 100 Folk Celsius-együttes startja a hanglemezpiacon sike­resnek minősíthető. SÁGI TÓTH TIBOR ÚJ SZÚ 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom