Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-11 / 216. szám, szombat

ÚJ szú 5 1982. IX. 11. A KOLLEKTÍV VEZETÉS A párt alapszabályzata a kol­lektív vezetés lényegét úgy rögzíti, mint a pártirányítás, a tanácskozás, a döntés legfőbb alapelvét. Elméleti alapja a mar­xizmus-leninizmus tanítása a tö­megeknek a történelemben betöl­tött szerepéről, főképpen pedig a munkásosztály társadalmi fela­datáról. A párt mindig is óriási energiát, tapasztalatot és olyan erőt látott a tömegek alkotó tevé­kenységében, amely elkerülhetet­len a proletariátus világtörténelmi szerepének betöltése szempont­jából, a szocialista forradalom, a szocializmus és a kommuniz­mus felépítése során. Mindig tu­datosítani kell, hogy a munkás- osztály szerepe a társadalmi ter­melésben együtt jár a kollektív vezetés jellegével. Már a kapitalis­ta társadalomban a nagyüzemi termelés előkészíti, neveli a mun­kásosztályt és segíti az egyesü­lésben, erőinek összpontosításá­ban, szervezkedésében, a jogaiért vívott harcban, az elnyomás elleni küzdelemben. Lenin arra tanított, hogy a termelési feltételek és kö­rülmények a munkásokat arra ösztönzik, hogy összefogva, kol­lektíván cselekedjenek. A kollektív jelleg s az egység a munkásosz­tály élcsapatának, a kommunista pártnak is fő jellemzője. A párt szüntelenül és alkotó módon fej­leszti kollektív jellegét. A párt azt a - Lenin által is kihangsúlyozott - elvet vallja, hogy mindenki egyért, egy mindenkiért. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a szocialista építés időszakában a munkásosztály kollektív jellege új, minőségileg magasabb fokot ér el. Ez a tulajdonság fokozatosan minden dolgozó tulajdonságává válik. Vitathatatlan az is, hogy a fejlett szocialista társadalom építése során a kollektív jelleg egyre jobban erősödik, mind a párt, mind pedig az állami és a társadalmi szervek munkájában. A kollektív jelleg a kommunizmus­ban éri el a fejlődés legmagasabb fokát. A pártirányítás kollektív jellegét napjainkban meghatározza az a tény is, hogy nagyok és össze­tettek feladataink, melyeknek megoldása megköveteli minden dolgozó, az egész társadalom ta­pasztalatainak hasznosítását. Óri­ási mértékben megnövekedett a tudomány szerepe a párt prog­ramjának kidolgozásában és a CSKP, illetve a szocialista állam gyakorlati tevékenységében egy­aránt. Az új feladatok komplex megoldása egyre jobban igényli a kollektív megoldást, a kollektíva, de az egyén felelősségét is. A kö­zös együttműködés erősödését tapasztaljuk napjainkban, elsősor­ban a Szovjetunióval és a többi baráti, szocialista országokkal is. Világosan kitűnik ez például abból a közös nyilatkozatból is, melyet párt- és kormányküldöttségünk nemrégen tett szovjetunióbeli láto­gatása után adtak ki. Ez rámuta­tott, hogy az energetikailag taka­rékos technika, az elektronika, fő­leg a mikroprocesszorok, ipari ro­botok és programozott irányítású szerszámgépek gyártása során az eddigieknél jobban ki kell használ­ni a kollektív tapasztalatokat. Az új feladatok megoldása, melyek a szocialista társadalom építése során felmerülnek, megköveteli a személyi felelősségen túlmenő­en a hatékony kollektív megoldá­sokat is. Tudatosítanunk kell, hogy olykor az egyéni döntés károkat okozhat a vállalatnak, üzemnek, efsz-nek, állami gazdaságnak. A szocialista társadalom építése során szerzett tapasztalatok bizo­nyítják, hogy csak a kollektív ve­zetés szavatolja a tudomány és a technika vívmányainak rugal­mas alkalmazását, a dolgozók ta­pasztalatainak tudományos általá­nosítását, a tudomány és a politika egységét. A pártirányítás kollektív jellegé­nek lényege abban van, hogy a párt- és a társadalmi élet minden fontos kérdését a pártszerveze­tekben és -szervekben, közösen megvitatják és elbírálják kicserélik véleményüket, mérlegelik a javas­latokat és közösen hozzák meg a döntést. A kollektív vezetés, a közös felelősségvállalás a de­mokratikus centralizmus legfőbb vonása. S okéves tapasztalatokból tudjuk, hogy az egyoldalú­an meghozott döntésekre gyakran a szubjektivizmus jellemző. Ez ért­hető is, hiszen egyetlen ember kevesebb információval, tudással rendelkezik, mint a közösség, s ez nehezíti az objektív döntést. Egyetlen tisztségviselő - ha még oly tapasztalt is - sem képes he­lyettesíteni a kollektívát. A kollek­tív vezetés tehát garancia a hibák előfordulásának minimálisra csök­kentésére, a véletlenszerűségek, az egyoldalúság, a szubjektiviz­mus, a voluntarizmus elkerülésére a munkánkban. Jó iskola, mely a párt tagjait és a vezető kádere­ket neveli, s erős közösséggé ko­vácsolja. Segíti a szervezési adottságok kibontakozását, fej­leszti a bírálatot és az önbírálatot, erősíti' a fegyelmet s hozzájárul olyan fogyatékosságok kiküszö­böléséhez, mint például az öntelt­ség, a szerénytelenség, a felelőt­lenség. A vezető kádereket arra tanítja, hogy együttműködjenek a pártaktívával, a legjobb dolgo­zókkal, vezetőkkel, feltalálókkal, újítókkal. A marxizmus-leninizmus klasz- szikusai a vezetés kollektív jelle­gével kapcsolatban hangsúlyozták annak gyakorlati jelentőségét. Azt hirdették, hogy a kollektív jelleg nem öncélú, hanem a helyes dön­tések meghozatalának eszköze. Termeszetesen a pártvezetés kol­lektív jellegének érvényesítése nem történik automatikusan. Érvé­nyesítésére meg kell teremteni a feltételeket. így szükséges, hogy a párt szerveit az alapszabályzat­nak megfelelően demokratikus alapon hozzák létre: hogy lentről felfele válasszák őket, tevé­kenységükről beszámoljanak, felelősek és visszahívhatók legye­nek. A minőség és a mennyiség szempontjából a pártszervek összetétele megfeleljen az osz­tály, a szociális, a kor, a nemzeti­ség szerinti arányoknak. Hazánk­ban ezeket a feltételeket be is tartják. A választott szervek összetétele lehetővé teszi, hogy szoros kapcsolatban álljanak a munkásosztállyal, a földműves- szövetkezetek dolgozóival és min­den dolgozóval, s így kifejezhetik az egész társadalom érdekeit. T ovábbi feltétele a párt kollek­tív vezetésének, a válasz­tott pártszervek rendszeres, terv­szerű és gyümölcsöző munkája, mégpedig a pártépítés minden fo­kán. A választott pártszervek munkája szervezésének alapkö­vetelményei és normái megtalál­hatók a párt alapszabályzatában. Fontos feltétele a kollektív jelleg érvényesítésének a feladatok és a megtárgyalandó kérdések he­lyes megválasztása. Minden párt­szervnek kötelessége a legfonto­sabb, a döntő, alapvető kérdések­kel foglalkoznia hatáskörén belül. Nem várhat mindig a felsőbb uta­sításokra, nem foglalkozhat for­mális kérdésekkel csak azért, hogy mondjuk ne vethessék sze­mére a gyűlés megtartásának el­maradását. A kollektív vezetés so­rán elkerülhetetlen az elvszerűség követelményének megtartása. Az elvszerűség és a következetesség megtartásában Lenin is példát mutatott. Nem tűrte meg az ideo­lógiai megingást, a kétarcúságot, a pártszerv tagjainak elvtelensé- gét. A marxizmus elveinek követ­kezetes érvényesítése érdekében nemegyszer megvált a párt koráb­bi tagjaitól, ha azok elárulták a marxizmust, vagy ha a gyakor­latban elferdítették a párt politiká­ját, nem teljesítették a határozato­kat. Például annak ellenére, hogy Martovhoz személyes barátság fűzte, nem_habozott határozottan föllépni ellene, amikor az opportu­nizmus iszapjába süllyedt. Lenin azt írta, hogy a marxizmus meg­szégyenítői ellen és azok ellen, akik elferdítik a munkásosztály po­litikáját, élet-halál harcot fognak vívni. A kollektív jelleg azt is meg­követeli, hogy a választott szerv minden tagja részt vegyen a munkában. Különösen fontos, a választott szerv és tagjai közti helyes kölcsönös viszony. Hiszen mondjuk a vezető titkár vagy a pártelnök tekintélyének tisztelet­ben tartása egyáltalán nem jelenti a személyi hatalom érvényesíté­sét. Az a jó tagja a választott szervnek, aki szabadon, meré­szen kifejezi véleményét, meg­győződését, nem riad vissza az akadályoktól. A tisztségviselő nem lehet közömbös, akinek mindegy hogyan érvényesítik a gyakorlat­ban a tudomány vívmányait, nem hunyhat szemet a hibák fölött, s mindig támogatni kell azokat, akik a megoldást keresik. Segíte­nie kell, hogy a tanácskozásokon mindenki szót kapjon. Csakis így tükrözi igazán a döntés az egész kollektíva akaratát. Az irányító vá­lasztott szerveknek azon kell fára­dozniuk, hogy senki se kényszerít- hesse egyéni, nemegyszer szub­jektív véleményét az egész kollek­tívára. A véleménynyilvánítás min­den egyes párttagnak joga. A kol­lektív vezetés érvényesítése szi­gorú és öntudatos fegyelmet igé­nyel. Nem jelenti a személyi fele­lősség csökkentését, hanem ép­pen ellenkezőleg: minden vezető­nek felelnie kell tetteiért, munkájá­ért, a rábízott feladatokért. Dr. JÁN MACHYNAK A blatnicei (hodoníni járás) Jövő Efsz-ben folyik az új tömegtakarmány- szárító próbaüzemelése. A létesítmény vizsgálatába a prága-repii Mezőgazdasági Gépkutató Intézet és a Pohorelicei Állatélelmezési Kuta­tóintézet munkatársai is bekapcsolódtak. Uj módszerrel 150 fokon aluli hőmérsékleten dolgozzák fel a lucernát, a zöldséget és a kukoricaszárat. A szárító része annak a komplexumnak, amelyben 16 000 köbméter összkapacitású toronyraktárakat és takarmányfeldolgozó gépsorokat létesítenek. Ez a beruházás - amelynek értéke csaknem 17 millió korona - jelentős hozzájárulás az állami célprogram egyik feladatának megvalósításához, az alacsony hőmérsékletű takarmányszárítók kiépí­téséhez. A képen balról: Ludék Bryxi mérnök, Václav Šeda termelési igazgatóhelyettes és Karéi Chmelík mérnök, a mezőgazdasági Gépku­tató Intézet munkatársa a próbaüzemelés eredményeiről beszélgetnek; a háttérben az épülő torony raktárak. (Képtávíró - ČSTK) Mezőgazdasági gépújdonságok a brnói vásáron A Motokov külkereskedelmi vál­lalat több mint 25 különböző típu­sú traktor, mezőgazdasági gép és berendezés bemutatását készítet­te elő az idei brnói nemzetközi gépipari vásárra. Ezek többségé­ben az Agrozet termelési-gazda­sági egység vállalataiban, a trak­torokat például a Zetor Brno válla­latban, a trágyaszórókat az Ag- rostroj Pelhrimov vállalatban, a ra­kodógépeket a Humpoleci Gép­gyárban, a talajelőkészítő és a ve­tőgépeket a ROSS Rodnice gép­gyárban gyártják. A Motokov kol­lekciójában szerepelnek továbbá a Martini Nehézgépipari Művek­ben gyártott, II. egységesített so­rozatba tartozó traktorok. A csehszlovák mezőgazdasági gépgyártás újdonságai között a hazai és a külföldi érdeklődők megismerkedhetnek a RUR5 Uni- verzal H tráqyaszóróval, a PD 6­021 jelzésű kombinátorral, a PH 2- 020-as tárcsás tarlóhántóval, va­lamint az Ágra Pŕekouč vállalat­ban gyártott, automatikus vezérlé­sű szénaszel löztető berende­zéssel. A mezőgazdasági gépgyártó vállalatok három terméket nevez­tek be a brnói vásár aranyérméért folyó versenybe. Erre a magas kitüntetésre egyaránt esélyes le­het az SPS-35-ös motoros járva- szecskázó, melynek sorozatgyár­tása a harmadik negyedévben kezdődik az Agrostroj Prostéjov .vállalatban, továbbá az RM-10-es univerzális trágyaszóró, s a Zetor Crystal 10045-ös traktor. A felvé­telen az SPS-35-ös motoros jár- vaszecskázó munka közben lát­ható. JAN DUSÍK (A szerző felvétele)- Sokan mondják manapság, hogy a mai fiatalokból kihalt a ro­mantika. Pedig ez a vonás is él bennük, csak másfajta romantika ez, mint a régi. Az építés, az alkotás, a nevelés romantikája, - mondja Kopasz Mária tanítónő, a bolyi (Boľ) alapiskola pionírcsa­patának vezetője, aki küldöttként vesz részt a SZISZ kongresszu­sán. Majd így folytatja. - Ma már a jövő felől kell nézni az ifjúságot. Lehet? Lehet, mert tudjuk, merre haladunk, ismerjük a cél. A tegnapi és mai pionírokban és például mindig a holnapi munkásokat, mérnököket, óvónőket, meg ápo­lónőket látom. Nem vágyódom másféle, mesterséges romantika után. így látni, így élni a mában izgalmasan nagyszerű. És úgy véli, hogy ez a látásmód jellemző minden kommunista pe­dagógusra. Akárcsak őt, más, fia­tal tagjelöltet és ifjú kommunistát is a párt, az idősebb kommunisták neveltek ilyennek.- Hálás is vagyok érte - mond­ja. - Folytatom a munkájukat. Sok minden, ami vágy és álom volt régebben, a mai fiataloknak ter­mészetes. De nem erre vágyott mindenki, aki a másért küzdött? Nem az lebegett a szemük előtt, hogy jön majd egy nemzedék, amely biztos alapról messzebbre akar repülni? Nos, itt vagyunk. A pionírokról így beszél: a gyer­mekeink. Azért, mert ő mind­egyiket úgy szereti, mint anya. Nem titkolja, hogy elszomoro­dott amikor két, középiskolába je­lentkező pionírnak nem sikerült a felvételi vizsgája. Ám tárgyila­gos, mert így folytatja:- Csak a vágyak nem dönthet­nek. A társadalom igénye és az egyén igénye nem mindenben egyezik. A lehetőségeket, a reális lehetőségeket kell figyelembe venni, nem a vágyakat. Iskolájuknak, pionírcsapatuk­nak jó a híre, neve. Nincs olyan országos verseny, vetélkedő, ren­dezvény már évek óta, ahol ők ne szerepelnének. Több pionírakció kezdeményezésük nyomán lett ál­talános, közismert a pionírmozga­lomban. A CIMEA, a gyermek- és serdülőkori mozgalmak nemzet­közi bizottsága egyik klubjával, a szovjet pionírok területi törzska­rával állandó, baráti kapcsolatot tartanak, mintha nem is egy körze­ti alapiskola pionírcsapata lene az övék, hanem valamiféle központ. Ö pedig megkapta: a „Példás pio­nírvezetők kollektívája“ címet.- Semmi akadálya - hangoztat­ja -, hogy itt, Bodrogközben, ne olyan legyen a munka. Csak raj­tunk múlik. Nincs is, hiszen tagja a Közpon­ti Pionírtanácsnak, a pionírok lap­ja, a Tábortűz szerkesztő bizottsá­gának, és eddig sohasem hiány­zott az ülésekről, a tanácskozá­sokról. Nem egy ízben megtörtént, hogy este az országos pionírtalál­kozó, vagy más, országos rendez­vény problémáival foglalkozott, Bratislavában, másnap délután pedig otthon a bolyi alapiskolában pionírkarnevált rendezett, vagy éppen tanácskozást a pionírtudó­sítókkal.- Nagyon közelről, premier plánban látom a fiatalokat - ma­gyarázza. - Minden, másféle hí­resztelés ellenére állítom, hogy ők is a tökéletesítésben látják a fejlő­dés útját. Csak legyen időnk, türel­münk kihámozni ezt az összefüg­géstelen mondatokból, azokból a vitákból, amelyet folytatnak. Lássuk tisztábban az idős és fia­tal, a kommunisták és a szervezett fiatalok érdekazonosságát, ahogy a szüfő látja gyermeke érdekét, és a gyermek tiszteli a szülő akaratát. Erről van szó. Bizonyos benne, hogy egyebek között erről is szó lesz a Szocialis­ta Ifjúsági Szövetség kongresszu­sán. A pionírok nevelésének kér­déseivel is foglalkoznak majd a küldöttek, bár a pionírmozgalom dolgozói már megtartották orszá­gos konferenciájukat.- Nem leszünk hát csak hallga­tók - jegyzi meg. - Tudjuk, merre tartunk. Az utat végigjárni azon­ban nem lesz könnyű, és arra is gondolni kell, hogy a gyermekeink, a pionírok a mi cselekedeteink nyomán fognak haladni. HAJDÚ ANDRÁS „Tudjuk, merre haladunk...!“ Küldött lesz a SZISZ kongresszusán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom