Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)
1982-09-03 / 209. szám, péntek
Rangos események Beszélgetés Takács Ernőddel, a Magyar Területi Színház igazgatójával- Jubileumi évadot kezdett a MATESZ. 1983 januárjában lesz harminc éve, hogy először mutatkozott be Urbán Ernő Tűzkeresztség című darabjával. Az azóta eltelt időszakról elsősorban a nézők mondhatnak véleményt, a most elkezdett évad pedig csupán tervekben, elképzelésekben létezik. Mi az, ami az idén meghatározza a színház munkáját?- Mindenekelőtt a dramaturgiai tervünk, amelynek összeállításánál figyelembe vettük az említett jubileumot is. A CSKP XVI. kongresszusa határozatainak szellemében akarjuk tovább javítani művészi munkánkat. Ennek megfelelően igyekszünk összegezni jó eredményeinket, hibáinkból levonni a tanulságokat. Szeretnénk aktuális színházzá lenni. Az aktualitás a mi esetünkben művészileg és eszmeileg elsősorban azt jelenti, hogy a műsorra tűzött darabokban mindennapi gondjaink kerüljenek előtérbe, vagyis mindaz, amit hétköznapjaink felvetnek. Nem szorulhat háttérbe a megvalósítás eszköztára sem, igyekszünk a modern színház kifejező eszközeit közérthetően alkalmazni, s így hatni mindazokra, akik előadásainkat látogatják. Ez persze nemcsak erre az évadra érvényes, hiszen szüntelenül figyelemmel kísérjük a repertoár darabokat is, vigyázva, hogy ne lépjünk túl a közérthetőség fokán.- Milyen drámákat mutatnak be az idén?- Eltérően a megszokottól, idén kilenc bemutatót tartunk, ötöt Komáromban és négyet Kassán. Ezt több dolog is indokolja, mindenekelőtt azonban igyekszünk a székhelyünkön rendelkezésre álló alkotói potenciált kihasználni. Ezzel együtt a megszokottól eltérő szervezést, művészi odafigyelést kíván mindenkitől. Elsősorban a két új csehszlovákiai magyar drámára hívnám fel a figyelmet. A kassai társulatunk mutatja be Tóth László Az áldozat című drámáját, és Komáromban láthatja gyermekközönségünk Kmeczkó Mihály Harc a kutyafejűekkel című mesejátékát. A Tóth-darab az ismert Kőmíves Kelemen ballada motívumaira íródott, de természetesen annál többrétegűbb és mélyebb gondolatokat vet fel életünkről. Kmeczkó gyermekdarabja a tatárjárást idézi a csallóközi néphagyomány és mondavilág alapján, s mondanivalójában hangsúlyos a hazaszeretet. Dramaturgiai tervünk egy-egy fontos bemutatója lesz a kortárs szlovák drámairodalomból Ján Solovič Ez aztán a meglepetés illetve Andrej Nemlaha Pityuka címú színműve. Az előbbit már másodszor játsszuk, persze teljesen más feldolgozásban, más alkotói közösség állítja színpadra. Nemlaha szatírája látszatra a ma- jomszeretetről szól, de a körötte tapasztalható dolgok sokkal veszélyesebbek mindannyiunkra nézve. Egyelőre csupán munkacímmel szerepel tervünkben Blanka Jirásková cseh szerző A záGyökeres György felvétele tonyra futott otthon című komédiája. A magyar klasszikusokból Csokonai Vitéz Mihály özvegy Kar- nyóné és Jókai Móv Szeretve mind a vérpadig című darabokat mutatjuk be. Idei elsó bemutatónk Rustam Ibragimbekov szovjet-azerbajdzsán író a Homokon épülő ház című drámája lesz. A világirodalom remekei közül Henrik Ibsen Nóráját mutatja be kassai együttesünk.- A dramaturgiai terv a színház jubileumán kívül más társadalmi illetve társulati eseményekhez is kötődik. Konkrétan mik ezek?- Mindenekelőtt három fontos eseményt említenék. Az első a már említett jubieum, amelyet munkával akarunk köszönteni. Ezért vesszük ismét elő, s kellő dramaturgiai átalakításokkal, fel- frissítéssel, ahogy mi mondjuk le- porolással állítjuk színpadra Jókai Mór Szeretve mind a vérpadig című történelmi drámáját. Több mint húsz éve mutattuk be először, s Jókai városa színházának jubileumán természetesen más szereposztásban, ismét bemutatjuk. A január 28-án esedékes bemutató köré több napos eseménysorozatot szervezünk, amely arra lesz hivatott, hogy tükrözze színházunk munkáját. A bemutatón kívül még hat-hét előadást tartunk, s úgy tervezzük, hogy bérleteseink láthatják a kassai együttes előadásában az Ibsen-darabot, s bérleten kívül Tóth László új drámáját. De az elmúlt évad sikeres darabjaiból is bemutatunk egyet-kettőt. Úgy véljük ez lehet a legméltóbb ünneplés. A második esemény szinte történelmi jellegű: először dolgozik majd színházunkban szovjet vendégrendező. I. P. Ki- szelev, a szaratovi Ifjúsági Színház főrendezője, a Szovjetunió nemzeti művésze rendezi Rusz- tam Ibraginbekov Homokon épülő ház című drámáját. Az idén ősszel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. és a Szovjetunió fennállásának 60. évfordulója alkalmából megrendezésre kerülő orosz és szovjet dráma fesztiválján ezzel a bemutatóval veszünk részt. Nagy várakozással tekintünk a szovjet rendező munkája elé, hiszen együttesünknél új, eddig talán fel nem ismert alkotói lehetőségeket hozhat felszénre. A harmadik esemény házi jellegű lesz, mert Horváth Lajos volt színészünk, aki jelenleg a prágai DA- MU-n rendezést tanul, jövőre ismét visszatér színházunkba. Vizsgarendezése Ibsen Nórája lesz, s az előkészületeiből ítélve, jelentős eseménynek nézhetünk elébe.- Szeretném, ha befejezésül ennek kapcsán szólna a színház utánpótlásának a kérdéséről is.- Aligha kell különösebben hangsúlyozni, hiszen munkájukkal már bizonyítottak, hogy a legutóbbi két évad alatt Gágyor Péter és Daniela Kapitáňová látásmódja gazdagította munkánkat. Sajnos a színészutánpótlás kérdésére már nem tekinthetünk ilyen optimizmussal. A budapesti Színművészeti Főiskolán tanultak és most tanulók közül újabban senki sem tér vissza hozzánk, pedig mindegyiküket mi javasoltuk és küldtük állami ösztöndíjjal külföldre. Biztató kezdeményezésnek tekintjük, hogy a bratislavai Színművészeti Főiskolán a jövőben a mi jelöltjeink számára speciális órákon oktatnák a helyes magyar beszédet, é s a nyelvhez szorosan kötődő tantárgyakat. Reméljük, így néhány éven belül megoldódik színészutánpótlásunk kérdése is, ami egyben színházunk biztató és reményteljes jövőjének egyik feltétele. DUSZA ISTVÁN Egy jól megcsinált sorozat Idestova öt esztendeje mutatta be a Csehszlovák Televízió a Kórház a város szélén című tizenhárom részes sorozatot. Jaroslav Dietl forgatókönyvíró és Jaroslav Dudek rendező munkája nagy közönségsikert aratott: az egyes folytatások nézettsége a sportmérkőzések nézőszámát is meghaladta. A sorozatot azóta nagy sikerrel mutatták be a Német Demokratikus Köztársaságban, a Szovjetunióban, Bulgáriában, és a Német Szövetségi Köztársaságban is. Ezekben a hetekben a Magyar Televízió sugározza Sova főorvos, Štrosmajer doktor, Blažej doktor és más szereplő történeteit. A sorozatnak ugyan még nincs vége, de a magyarországi sajtóban már számos méltató írás látott napvilágot. Száz Péter, a Film, színház muzsika szellemes és szigorú tévékritikusa többek között hangsúlyozza: „Jaroslav Dudek filmje a maga kiszámított egyszerűségében pontosan azokkal a felismerhető eszközökkel teszi lényegessé a Nagy Lényegtelent, ami megnyugtató ráadás egy átgürcölt hétköznaphoz. Ebben a filmben nincs semmi új. És ez benne a nagyszerű. A tépelődó főorvosok, szarkasztikus alorvosok, a könnyelmüA Kórház a város szélén magyarországi sikere ek és hivatásszeretóek, a kedves ápolónők, zord főnővérek, kezdő orvosnők és haladó betegek azonos gyűjteményét kapjuk most is, azzal a szelíden profi és remekül kiszámított gyengéd parnevüség- gel, hogy mindig minden majdnem olyan, mint az élet. A valóságnak ez a teljesítményváltozata, a majdnemnek ez a kísértetiesen pontos parafrázisa lenyűgözi az előfizetőt.“ Több lap kiemeli, hogy a sorozatban a néző olyan problémákat, gondokat lát, olyanokról hall, amely öt is izgatja, az ő életében is előfordul(hat). Barabás Tamás az Új Tükörben azzal kezdi, hogy ő a végtelenül hosszú Onedin családot abbahagyta az első epizód után, a Nem kell mindig kaviárt szintén, mindkettőt unalomból eredően. Most végre van valami - írja -, ami leköti azt a keddenként 8-tól 9-ig tartó időt. Majd így folytatja: „A Kórház... sorozatra az a meghatározás a legmegfelelőbb, hogy ügyesen megcsinált. Nem magas művészet ez és a mély irodalmat is messze elkerüli, bizonyára az alkotók is jól tudják ezt, épp attól dolgoztak jól, hogy vállalták önmagukat, nem szégyellték a „csupán“ izgalmas tévésorozat műfaját. Nincs itt igazán elmélyült jellemfestés, sem felkavaró társadalomábrázolás. A felszínt azonban olyan aktualitás- és érdekességigénnyel szántják, hogy csakugyan állandó érdeklődést keltenek. Leginkább azzal, hogy azonnal emberi kapcsolatokba hoznak minket szereplőikkel, akiknek sorsa eleitől fogva nem közömbös nekünk. Ez a Sova főorvos például éppen olyan naivul jóságos, meg nem alkuvóan jellemes, mint egy Spencer Tracy-szerep a régi hollywoodi időkből, de ahogy ott és akkor sem azzal törődtünk, miként Jókai olvasása közben sem, hogy létezik-e ilyen hős a valóságban, itt is inkább az a gondunk, hogy szurkolunk nekik: javuljon a helyet a kórházban, térjen meg iszákos fia, és ne tudja őt idő előtt nyugdíjba intrikálni az egyelőre ismeretlen (...) feljelentője.“ Az idézett és más lapok is kiemelik főleg Ladislav Chudík, Miloš Kopecký és Jozef Abrhám alakításait. A szinkronban pedig Štrosmajer és Blažej doktor magyar hangját, Velencey István és Újréti László teljesítményét emelik ki.-y-f A Kis Építő három évtizede Az óvodásoknak: Csipiszke Olvasóink ragaszkodnak hozzánk, fölöttes szerveink megbecsülnek - ez mondható el dióhéjban a harmincadik születésnapjához érkezett hazai magyar gyermeklapról, a Kis Építőről. A lap a szlovákiai pionírmozgalom egyik fóruma, amely fontos népszerűsítő és szervező munkája mellett az anyanyelvhez és a szülőföldhöz való viszony kialakításán is munkálkodik. Az eltelt három évtized alatt nagyot változott ez az újság. Ezerkilencszázötvenkettóben egyetlen szerkesztő állította össze számait, ma négytagú közösség dolgozik a tanévenként hússzor megjelenő példányokon, melyekre huszonháromezerötszáz olvasó tart igényt tájainkon. A Kis Építő a szikrák és a fiatalabb pionírok lapja, az alapiskolák első négy osztálya alkotja olvasótáborát. A szerkesztőség évek óta készül a még kisebbek, az óvodások aktivizálására is, hiszen hozzájuk szóló szaklapunk nincsen. Az idei évfolyam első számától kezdve egy új mesealak, Csipiszke kísérli meg a legapróbbak figyelmét lekötni; reméljük, az óvodákban felfigyelnek törekvésünkre, s nemcsak segítenek majd Csipiszke megszerettetésében, hanem észrevételeikkel is felkeresik a szerkesztőséget. Lapunk a most induló harminc- egyedik évfolyamban „így működik a tested“ címmel képregényt közöl; közreadja Moyzes Ilona „Parittyás“ című kisregényét, s a hagyományos versek, mesék, történetek és rejtvények mellett módszertani segítséget nyújt a pi- oní(vezetőknek és napközis pedagógusoknak. Egykori olvasóink ma az országépítés csaknem mindegyik területén megtalálhatók, van közöttük atomfizikus és szövetkezeti elnök, színész és olimpiai ezüstérmes sportoló. A maiak is rengeteg rajzot és verset küldenek, sok-sok levelet írnak. Egy fiúcska például, akit Roldannak hívnak, arra kíváncsi, miért hiányzik naptárainkból ez a spanyol nyelvterületen olyan ismert név, s miért tévesztik össze mindig a Rolanddal? Egy nagysal- lói (Tekovské Lužany) kislány beszámolt a kertjükben évek óta virágzó növényritkaságról, a havasi gyopárról, melyet a nagyapja honosított meg, s azóta is üveglapokkal óvják az esők elől. Olykor egész családok életét mondják el - akaratlanul - pár sorban levélíróink, amikor szüléikről írnak. A szerkesztőség számára sok tapasztalatot hoztak a pedagógusokkal kiépített kapcsolatok, a gyakori iskolalátogatások, s a tornagörgői védnökségi iskolával fennálló, kölcsönös barátság. Nem véletlen, hogy ősszel éppen itt, a tornagörgői alapiskola térségében ültetjük el a békefát. Ezen a Stószhoz olyan közel eső ponton írjuk majd a pionírkrónikába Fábry Zoltán szellemében, hogy részeseivé válunk az emberi megbékélésért folytatott küzdelemnek, megvalósítói a tavalyi, szófiai gyermekvilágtalálkozó üzenetének. A Kis Építő munkatársainak zömét a fővároson kívül élő írók, képzőművészek, művészek és pedagógusok alkotják. Úgy tetszik, ők érzik át leginkább, milyen sokat tehet akár egy ilyen kis, tizenhatoldalas újság is az ember- ré-nevelés folyamatában. Mostanában, a Szocialista Ifjúsági Szövetség közelgő harmadik kongresszusa előtt különösen megnőtt a munkatársak és olvasók aktivitása. A szerkesztőségbe érkező rajzok és versek egyértelműen tanúsítják, hogy az éppen cseperedő, a lappal most ismerkedő, s vele nyomban kapcsolatot kereső legújabb nemzedék képviselői között is bőven akad figyelmet érdemlő gyermek. BATTA GYÖRGY a Kis Építő főszerkesztője Színház - természeti környezetben Aki Český Krumlovba érkezik, a történelembe lép. Azon kevés városok egyike, amelyek teljességükben megőrizték középkori jellegüket. Ódon épületek, sgraffitók, freskók, árkádok - mintha csak egy művészettörténeti könyvet lapoznánk. Český Krumlov Prága után történelmi emlékekben a leggazdagabb hazai város. A gótika és a reneszánsz korából úgymond teljességgel maradtak ránk épületek ebben a másik Moldva-parti városban. Háború és a durva átépítések elkerülték a városkát, így sokszor elég eltávolítani a vakolatot, hogy az eredeti homlokzatok, mennyezetek, ősrégi gerendák láthatóvá váljanak. Český Krumlov felbecsülhetetlen kulturális értékeinek megmentése óriási anyagi ráfordítással már néhány éve folyik. A szakszerűen helyreállított épületeken már most látszik, milyen lesz majd a történelmi városkép. A felújítási munkák lassan haladnak, hisz az út itt kőkockákból épült, minden épület egyedi, csakis oda készített aoiakot, kilincset igényel. Egy bizonyos: ha majd befejeződnek a felújítási munkálatok, páratlanul szép lesz a város, s remélhetőleg az öt megillető szellemiséggel is megtelik majd, s országos illetve nemzetközi jelentőségű kulturális események színhelye lesz. Két egyedülálló színházzal is dicsekedhet. Az egyik a város fölött őrködő reneszánsz tornyú várban, a másik annak parkjában található. A prágai után, öt díszudvarával a Český Krumlov-i vár a legnagyobb hazánkban. Számos műkincse közül az egyik legértékesebb a XVIII. századi rokokó színház. Európa egyik legrégibb, eredeti formájában fennmaradt színházát értékes festmények, szobrok díszítik. Nemrég, alig huszonhét évvel ezelőtt épült Český Krumlov híres, forgó nézöterű szabadtéri színpada a vár francia parkjában. Építője Joan Brehms pontosan illesztette a természeti környezetbe. Bellarie nyaraló környékén az előadott darab jellegétől függően helyszínek sora veszi körül a 800 személyt befogadó nézőteret. Az előadás alatt a nézőtér mindig a megfelelő helyszínhez fordul. Fennállása óta a České Budéjovice-i színház társulata már több tucatnyi drámát mutatott be. A különös helyszín természetesen sok probléma elé állítja a színház dramaturgiáját; a rendezőt és az színészeket. A természeti környezet - a fák, a vár, a szabad ég - befolyásolja az előadandó darab kiválasztását. Szerencsére számos olyan dráma van, amely természeti környezetben is előadható. Fennállása óta Shakespeare, J. K. Tyl, Ján Drda, Božena Némcová drámáit játszották a legnagyobb sikerrel. Évente egy-egy új darabbal gazdagodik a program, így az idén Goldoni A hazug című színművét mutatták be. Ottjártunkkor, egy augusztusi szombat este az utolsó helyig megtelt a nézőtér. A közeli fák koronái természetes falat alkotnak a játéktér körül, így a város zaja nem zavarja az előadást. Kristina Taberyová rendezésében, Joan Brehms Velencét idéző, a természeti környezetbe ötletesen belekomponált díszletei között folyt az előadás. Karéi Charvát alakításában a léhütő Lelio hazugságaival már komikus helyzetek során teremtette meg, amikor egy felhőnek kedve szottyant, hogy megzavarja az élményt. A nézőtéren ernyők százai emelkedtek a fejek fölé, a rájuk zúduló esőcseppek elnémították a színészeket is, akik egészségüket veszélyeztetve megpróbáltak tovább játszani. Néhány percre megszakították az előadást, de a szűnni nem akaró eső végül is menekülni kényszerítette a közönséget. Ez már minden szabadtéri színház velejárója. Am a Český Krumlov-i színház különös hangulatáért a jövő nyáron megéri majd ismét ide látogatni. MOLNÁR ANGELA DJ SZÚ 6 1982. IX. 3.
