Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-03 / 209. szám, péntek

Pohárvándorlás és hiányzó árcédulák Ellenőrző úton a Zempléni Šírava partján KOMMENTÁLJUK A nap sugarai minden kétséget kizárva bizonyítják, hogy hazánk egyik legmelegebb pontjának kö­zelébe érkeztünk. Az eredetileg víztárolónak épült tó környékét üdülőközponttá fejlesztették a Vi­horlat alatt. A Zempléni Šíravánál járunk. Michalovce, a közeli járási székhely felől gépkocsival, a járási népi ellenőrző Bizottság két dolgo­zója kíséretében érkezünk az üdü­lőközpontba. Első állomásunk a Podháj táborozó hely. Példásan rendezett, csendes környezet. A kis turistaházak környékén virá­gok díszlenek. A fiatal nyárfák le­veleinek susogása megnyugtató- lag hat az emberekre. De miért ez a tolongás a szociá­lis berendezések körül? - Tegnap megrepedt az egyik vízvezetékcső - magyarázza a takarítónő. - Min­den percben itt lehet a szerelő. Szerencsére a többi fülkében min­dent rendben találnak kísérőim, aggodalomra nincs ok. Egy tartályból fiatalember méri a sört. Elmondja, csak a nyári idényben vállalta ezt a munkát. Közvetlenül a sörgyárból hozták a frissen hütött sört, az érdeklődés óriási. De valami, mintha nem len­ne rendben!- Én nagysört kértem - hangzik egy cseh turista figyelmeztetése.- Sajnálom, csak kis papírpo­haraim vannak, nem adhatok másban - szól a fiatal csapos, bizonytalan, szégyenkező han­gon. - Honnan vegyek, ha nem adnak? Jelenlétünkre felfigyelhetett Ju­raj Poprík, a vendéglátó ipari léte­sítmény vezetője, mert félliteres üvegpoharakkal siet felénk.- öt korona betétet kérjen min­den pohárért - utasítja a fiatalem­bert, majd felénk fordul. - Másként nem tehetünk, nem győzzük po­harakkal, a betét sem sokat segít, mert a poharak így is eltűnnek, kevés kerül vissza belőlük. A közeli zöldségesbódé körül a környékbeli községekből érke­zett idősebb asszonyok gyümöl­csöt kínálnak a fürdőruhás embe­reknek. A portéka árát szóban közük, kinek-kinek annyiért adják, amennyiért tudják. Árcédulát elfe­lejtettek a kosarakra tenni. A fi­gyelmeztetés után mégiscsak elő­kerülnek! A Zelenina üzletében is „bú­jócskát játszik“ az árcédula? Az ellenőrök a dobozok mögött talál­nak néhányat.- Most kaptam árut, nem volt még időm rendet teremteni - men­tegetőzött Tatjana Mogišivá üzlet­vezető. Még messze van az ebédidő, de az önkiszolgáló étkezdében sok az ember. Mindenütt tisztaság fogad, ilyen környezetben az étel is jobban izlik. Azon a napon há­rom fajta levesből és ugyanannyi főételből választhattak a vendé­gek. Az érdeklődés szemmel lát­hatóan igen nagy, de vajon van-e elegendő étel, ital, üdítő?- Mindenből van elegendő - tá­jékoztat Marta Mikulová, az étkez­de főnöke. - Naponta több száz adag ételt, rengeteg üdítő italt adunk el. Tapasztalataink szerint a vendégeink elégedettek. Ennek nagyon örülünk, viszont annak már kevésbé, hogy rengeteg evő­eszköz és üvegpohár eltűnik az asztalról. Érthetetlen, mintha nem lenne elegendő emléktárgy, amit megvásárolhatnának a tó partján? Az egyik ellenőr elárulja, hol van a titok nyitja. A sátrakban lakó vendégek jelentős része nem hoz magával otthonról poharat, erre pedig - különösen kánikula idején - mindig szükség van. Hát ez a megoldás! Megállunk egy közeli, kerítéssel körülvett építkezés mellett. Az új bevásárló- és szolgáltató központ formálódó épületének környékén nem találunk egy lelket sem, aki elmondhatná, miért olyan nagy a csend ezen az építkezésen . A né­pi ellenőrök jegyzetfüzetébe ezzel kapcsolatban is beíródik néhány észrevétel. Innen a Csehszlovák Testneve­lési Szövetség Központi Bizottsá­gának gondozásában levő hajó­házba látogatunk. Itt főleg a ví­zisport kedvelői étkeznek, kapnak szállást, de mások is. Kapacitása meghaladja a 360 ágyat. Állandó­an foglalt. Vezetője, Andrej Fedor- ko, elégedetten tájékoztat:- Kollektívánk munkájával elé­gedettek a vendégek és mi is, bár idénydolgozók, többnyire a hu- mennéi szakmunkásképző iskola tanulói. Ezt a szakmát tanulják, ezért a munkához is helyesen vi­szonyulnak. Naponta több mint hatszáz adag ételt adunk el, az üdítő italokból bő választékunk van. Akad probléma is, de azért vagyunk itt, hogy megoldjuk azokat. Például a „pohárvándorlást“ is megoldották. Harminc fillért szá­molnak az ízléses müanyagpoha- rakért, ezekben mérik, árusítják az italokat. Azt viszont - a népi ellenőrök­kel együtt - nehezen értem meg, miért nem oldják meg hasonlókép­pen ezt a kérdést a Villám vendég­lőben? Ott egy pohár sörét 7,80 koronát fizet a vendég. Ebben az árban a betét is benne van, amit a vendégnek távozáskor vissza kell kérnie. S ha nincs szerencsé­je, esetleg sorba is állhat emiatt! A népi ellenőrök ezt is feljegy­zik. Minden pozitív vagy negatív jelenségre felfigyelnek. Nemcsak a fogyatékosságokra vadásznak, hanem azt is feljegyzik, ami jó, és örömére szolgál a Šírava partján üdülő embereknek. Igazuk van, minden példából okulni lehet. Utunkat a Medve-hegy felé foly­tatjuk, amely a tópart egyik sűrűn látogatott központja. Tele van em­berekkel az élelmiszerüzlet is. A vezetőre, Viera Michalkovára várni kell, az áruátvétellel foglala­toskodik. Joggal felvetődik a kér­dés: miért az árusítás időszaká­ban hordják az árut az üzletekbe? Különösen az üdülőközpontokban nem helyes ez az eljárás. A két népi ellenőr közben széj­jelnéz, s bőven jegyezget. Kíván­csiságuk egyre fokozódik, s nem alaptalanul. A kiflinél darabonként 10-15 filléres árdrágítást állapíta­nak meg. A hűtőszekrényben két­hetes, fogyasztásra már alkalmat­lan szalámit találnak. - Ennek itt semmi helye - figyelmeztet az egyik ellenőr. Az előírásoknak nem megfelelő módon hűtötték nyitott üvegben az uborkát, a kon- zerveket is. Mindez jegyzőkönyvbe kerül. Az üzletvezetőnő ezt tudomásul veszi, de távozásunk előtt felpap­rikázott hangulatban megjegyzi: - Kérem, árunk van bőven, ha valami nem tetszik maguknak, jöj­jenek, dolgozzanak itt:- No, ezt jól megkaptuk - szó­lok az egyik ellenőrnek.- Hát igen, ilyen emberek is vannak, akik így gondolkodnak. Azt hiszem, más véleményen lesz majd, mert a mulasztásokért drá­ga árat kell fizetnie. Szemleutunkat az egyik legfor­galmasabb helyen, a Kamenec motelnél fejezzük be. Itt egy het- ventagú kollektíva dolgozik, Pavol Ihnát vezetésével. Naponta több mint 1700 reggelit, illetve ebédet és vacsorát adnak el. Igazán bő­séges a választék. Egyebeken kí­vül saját készítésű fagylaltot, süte­ményt, ételkülönlegességeket, többek között roston sütött halat is rendelhet a vendég. Probléma? Itt is a „pohárván­dorlás“ okozza a legnagyobb gon­dot, az idénykezdés óta több ezer pohár tűnt el, a betét nem segít. Befejeződött az ellenőrzés. A népi ellenőrök jegyzetfüzetei bő­ségesen megteltek a tapasztalato­kat, észrevételeket rögzítő feljegy­zésekkel, Milan Ryník mérnök még elmondja, hogy az észrevéte­leket összesítik, feldolgozzák és jelentés formájában az illetékes járási szervekhez továbbítják az­zal a céllal, hogy a tapasztaltak alapján, megfelelő intézkedések­kel a jövőben még kellemesebbé tegyék az ide látogató vendégek pihenését, szórakozását. KULIK GELLÉRT Megkülönböztetett figyelmet A sorkötelesek rövidesen bevonulnak a tényleges katonai szolgálatra. Nagy részük már az iskolákban, később a Honvé­delmi Szövetség kiképző központjaiban honvédelmi ismere­tekre tett szert, elsajátította a kézifegyverek kezelését. Meg­szokták a közös munka örömét, a kollektíva erejét. A honvé­delmi nevelés nagy jelentőségű, az egész társadalom ügye, éppen ezért megkülönböztetett figyelmet kell rá fordítanunk. Ezt húzta alá a CSKP XV. kongresszusán előadói beszédében Gustáv Husák elvtárs is: „Szüntelenül arra kell törekednünk, hogy az ifjúság tisztában legyen a jövővel szembeni felelős­ségével, a szülőföld iránti szeretetét a szocializmus javát szolgáló hasznos munkában fejezze ki, a szocialista hazafi­asság mély érzését egészítve ki a proletár internacionaliz­mussal, s legyen kész a szocialista haza építésére és védel­mére!“ A fiatalok honvédelmi nevelését már az iskolában el kell kezdeni. A tanulók érdeklődésének megfelelően a szakköri tevékenységeket keli többek között erre a célra kihasználni. Az a fiatal, aki a pionírcsapatban honvédelmi ismereteket szerez, kellő alapokra tesz szert, a későbbiek folyamán megszereti a honvédelmi és műszaki sportokat, s ha elérke­zik az idő, és sorköteles lesz, a kiképző központot régi ismerősként látogatja. Igen fontos hogy már az iskolában megtanuljanak úszni, mert jelenleg az a helyzet, hogy a fel­nőtt fiatalok nagy része nem tud úszni, s fizikai erőnlétük sincs a kívánt színvonalon. A sorkötelesek kétszakaszos felkészítése meghozta a várt eredményt, de ez nem jelenti azt, hogy minden téren elége­dettek lehetünk. Elsősorban is a foglalkozásokon való rész­vétellel van baj, szlovákiai viszonylatban 80 százalék körül mozog. Figyelemre méltó, hogy a közép-szlovákiai kerület­ben a sorkötelesek felkészítésében többször tettek szert országos elsőségre. Ebben a kerületben ugyanis azt vallják, hogy a fiatalok honvédelmi felkészítését nem lehet és nem szabad a bevonulás előtti egy évre leszűkíteni, a folyamatos­ságra kell törekedni. Nem egy tapasztalat bizonyítja: ott, ahol a kiképző központokat közvetlenül a munkahelyeken, illetve az iskolákban rendezik be, nem okoz gondot a fiatalok részvétele a foglalkozásokon. Nem kell utazniuk, s ezzel időt és pénzt takarítanak meg, aminek több szempontból is nagy a jelentősége. Számos helyen, amikor a honvédelmi nevelés kérdése kerül szóba, a tornaterem, az úszómedence és az oktatáshoz szükséges helyiségek hiányára hivatkoznak. A Honvédelmi Szövetség a helyi nemzeti bizottságokkal karöltve igyekszik ezeken a gondokon segíteni. Nem ártana azonban elgondol­kodni, hogy a sokszor kihasználatlan művelődési otthonokat hogyan lehetne testnevelési és honvédelmi célokra felhasz­nálni. Minden településen nem építhetnek úszómedencét, de ott, ahol jól gondoskodnak a fiatalokról, a nehézségek ellenére is el tudják érni, hogy iskolás korukban megtanulja­nak úszni. Ehhez önfeláldozó munkára, a tömegszervezetek összefogására és a nemzeti bizottságok támogatására van szükség. A pártszervek- és szervezetek feladata, hogy a hon­védelmi neveléssel kapcsolatos párthatározatoknak a min­dennapi életben érvényt szerezzenek. NÉMETH JÁNOS ORVOSI TANÁCSADÓ Beteglátogatás a kórházban A svidníki Ludvík Svoboda Kórház és Rendelőintézet átadása jelentős mértékben hozzájárul az egészségügyi szolgáltatások javulásához a bardejovi járásban. Ezzel a kórházi ágyak száma 190-ről 420-ra emelkedett. Az új létesítmény fekvőbetegosztálya kilenc részből áll. A legnagyobb a 90 ágyas belgyógyászati, a 60 ágyas sebészeti, nőgyógyászati és szülészeti, valamint az 50 ágyas gyermekgyógyászati osztály. A bőrgyógyászati, az ortopédiai, a fül-, az orr- és a gégegyógyá­szati osztály az egész járás számára biztosítja szolgáltatásait. Az új kórháznak 273 alkalmazottja van. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) Gondolom, kevesen vannak olyanok, akik még nem jártak vol­na kórházban, akár mint betegek, akár mint beteglátogatók. Mennyi élmény, mennyi érzés és gondolat árasztja el a látogatót. Rádöbbe­nünk, az egészség fontosságára, meg is fogadjuk, hogy ezentúl jó­zan és helyes életmódot folyta­tunk, csakhogy megelőzzük a be­tegségeket. Okulni akarunk a lá­tottakból. Hazánkban az egészségvédel­met törvény szabja meg, amely kötelezi a lakosságot, hogy az egészségügyi dolgozókkal együtt­működve védelmezzék és szilár­dítsák egészségüket. Az egész­ségügy feladata, hogy célszerű prevencióval megelőzze a beteg­ségeket, a betegeket a legrövi­debb időn belül meggyógyítsa, il­letve ' legalább megakadályozza a betegség rosszabbodását. Ez a beteg és az orvos közötti kölcsö­nös együttmüködés nélkül szinte lehetetlen. Mi, egészségügyi dolgozók az egészség iskolájává szeretnénk tenni a kórházakat. A gyógykeze­lésen kívül meg szeretnénk taníta­ni a betegeket az egészségvéde­lemre és a helyes életmódra. A kórházi beteg helyzete külön­leges. Lehetnek fájdalmai, némely kivizsgálás vagy gyógykezelési beavatkozás kellemetlen, fájdal­mas, sokszor félelmetes. A bete­gek a kórházi rend megtartására kényszerülnek, megkövetelik tőlük a szigorú fegyelmet, tiltják a do­hányzást, az alkoholfogyasztást. Sokszor nem kellemes a diétás étrend, például a sótlan leves, hús stb. Fontos szerepet játszik a be­teg elkülönítése a családtól, és számos más tényező is nagy ha­tással van viselkedésére, lelki megterhelésére, reakcióira. Ezek nem egy esetben feldúlt, ingerült állapotot válthatnak ki. Viszont a kiegyensúlyozott, jó lelkiállapot fontos a gyógykezelésben, az or­vos és a beteg együttműködésé­ben. A beteg rendszerint vissza- szerzi vidámságát, súlyosabb esetekben visszanyeri önbizalmát, az élet iránti érdeklődését a csa­ládjával és barátjaival való kap­csolata révén. Ezért engedélyez­zük a beteglátogatásokat, persze csak bizonyos napokon. A kórházi rend tisztelete és be­tartása a látogatók számára is kö­telező. Minden szabálysértés vét­séget jelent, nagy kárt okozhat a betegnek. A látogatóktól elvár­juk, hogy vegyék figyelembe az orvosok, nővérek tanácsait, még ha nem is nyerik el tetszésüket, de ezek a beteg érdekét szolgálják. A látogatás módját az osztály főorvosa határozza meg. A járó betegekkel rendszerint a látogatók külön erre kijelölt helyiségben ta­lálkozhatunk. A fekvő betegek lá­togatását a szobában a kezelőor­vos engedélyezheti, aki a beteg állapota szerint szabja meg a láto­gatás időtartamát és a látogatók számát is. Gyermekeket 10 éves korig ne vigyünk látogatóba. Egyéni esetekben a főorvos ki­vételes látogatást is megenged­het. Bizonyos körülmények között, mint pl. vírusos járvány esetében a beteglátogatás szigorúan tilos. A kezelőorvos meghatározott idő­ben tájékoztatást ad a beteg álla­potáról. Telefonon az orvos nem adhat tájékoztatást nagyon egyedi eseteken kívül. Respektálni kell, hogy némely kórházi osztályon vagy osztály­részben a beteglátogatás szigorú­an tilos a beteg fertőzése megelő­zésének érdekében. Ide tartoznak a sebészeti, a szülészeti, az új­szülött és a fertőző osztályok. Nagyon fontos, milyen hatást gyakorolnak a látogatók a betegre. A látogató viselkedjen tapintato­san, legyen vidám, de vegye fi­gyelembe a többi beteget is. Hogyan sértik meg leggyakrab­ban a látogatók a kórházi rendet? • Nem tartják be a látogatási időt, kivételes látogatást erősza­kolnak ki indokolatlan esetekben 0 Megsértik a dohányzási tilal­mat. Nehéz megérteni azt a láto­gatót, aki a 20-30 perces látoga­tás alatt sem bírja ki dohányzás nélkül. 0 Ételt, alkoholt s más szigorú­an tilos dolgokat ajándékoznak a betegnek azzal a megindokolás­sal, hogy azt a beteg szereti vagy kívánja. Ezzel megakadályozhat­ják a gyógyulás folyamatát, hisz a diétás étkezés a gyógykezelés fontos formája. 0 A beteget saját gondjaikkal terhelik, ahelyett, hogy életerőt, derűlátást keltenének fel benne. 0 Sokszor szinte tömegesen lerohanják a beteget. Egyszerre érkezik az egész család, a közeli és távoli rokonok, barátok, ami a beteget kifárasztja. Osszuk be egymás között a látogatásokat, ez a betegnek is sokkal kellemesebb. 0 A beteg ágyára ülnek, és nem tartják be a kórház többi higi- énai szabályát sem. Befejezésként csak annyit, hogy szocialista társadalmunk az egészségvédelmet és a gyógyke­zelést kimagasló feladatának te­kinti. E feladat teljesítésében fon­tos a lakosság egészségügyi és a dolgozók szoros együttműködé­se, kölcsönös támogatása, mar- csak azért is, mert az egészség döntő tényező az ember boldog­ságában, örömében. DR. RÉPÁSSY BÉLA ÚJ SZÚ 4 1982. IX. 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom