Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-25 / 228. szám, szombat

/ ÚJ szú 5 1982. IX. 25. ^ i \ A tudomány és a tudósok szerepe társadalmunkban A népgazdaság tervszerű irányítása tökéletesítésének komplex intézkedéseivel kapcsolatban Gustáv HUsák elvtárs hangsúlyozta, hogy alapvető feladat elsősorban fordulatot elérni az irányító munka módszereiben és az emberek gon­dolkodásmódjában, megvalósítani a következetes átmenetet a jelenségek és a folyamatok átfogó, rendszerezett értékelé­sére. Főleg arról van szó, hogy a mennyiségről áttérjünk a minőségre, a gazdasági törvények mélyreható elsajátítá­sára és érvényesülésük előfeltételeinek formálására. A Dubnica nad Váhom-i Nehézgépipari Vállalat sikeresen teljesíti a külföldi gépszállítások tervét. Dolgozói az év első nyolc hónapjá­ban több mint 90 millió korona értékű árut exportáltak terven felül. A képen: Peter Bagin, szocialista munkabrigád vezetője és Jozef Michalik egy DH-112 típusú exkavátor motorját szereli (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) Napi munkában hasznosítani az ismereteket Pártoktatási célok, tervek egy alapszervezetben A pártalapszervezetek szeptemberi taggyűlésén fő napirendi pontként szerepel az 1982-63-as pártoktatás. A tagsággal ismer­tetik a tematikus és az időrendi terveket, a beosztást az egyes alakulatokba, s természetesen szólnak azokról a célokról is, amiket a pártbizottság az új oktatási évben szeretne elérni. Az intenzifikálásnak természe­tesen sok útja módja van. A CSKP XVI. kongresszusa hangsúlyozta, hogy igyekezetünket gyorsabban kell orientálni azokra a területekre, amelyeken viszonylag a legna­gyobbak a társadalmi munka meg­takarításának lehetőségei és azonnal feltárható tartalékokkal rendelkezünk. Kiemelte annak szükségét, hogy a figyelmet össz­pontosítani kell főként az alábbi területekre: • az újratermelési folyamathoz szükséges alap-, nyers- anyagok és energia lehető legjobb haszno­sítására és a maximális gazdasá­gosság szavatolására; • a termelési állóalapok gyár- tásvolumenjének jelentős növelé­sére; • a társadalmi munkatermelé­kenység szüntelen fokozására és ennek közvetítésével a termelés és a nemzeti jövedelem növekmé* nyének fedezésére; • a céltudatos és koncepciós innovációs tevékenységre, hatá­sosabb ösztönzésére és az ennek megfelelő légkör megteremtésére; • az intenzitás és a hatékony­ság növelésére, elsősorban a tu­domány és a termelés mélyreható integrálása, a tudományos-mű­szaki haladás fejlesztése útján. A tudomány szerepe a szocializmusban Ezeket a törekvéseket a legta­lálóbban fogalmazza meg L. I. Brezsnyevnek, az SZKP KB főtit­kárának ismert gondolata: „Az a világtörténelmi feladat hárul ránk, hogy a tudományos-techni­kai forradalom vívmányait szerve­sen egybekapcsoljuk a szocialista gazdasági rendszer előnyeivel“. Éppen ezért a CSKP XVI. kong­resszusán is elhangzott a határo­zott követelmény: ,,Az intenzifiká- lás meghatározó tényezője, a tár­sadalmi munkatermelékenység növelésének legnagyobb erőforrá­sa a tudomány és a műszaki hala­dás. A tudományos-műszaki fejlő­dés megvalósítása egész társa­dalmunk valóban forradalmi fel­adata.“ Ennek a problémakörnek ran­gos helyre'kell jutnia a marxista -leninista propagandában. Alap­vető jelentősége van elsősorban a szocializmusban a tudomány társadalmi és integráló szerepe minden változása megértésének és megbecsülésének. A szocializmusban a tudomány társadalmi szerepe egyetemessé válik. A munkásosztály és az összes dolgozó átalakító erejévé, a néptömegek történelmi alkotó tevékenysége elméleti alapjává. A szocialista társadalomban a tudomány minden fő társadalmi funkciója - megismerő, világnéze­ti, termelő erői s az, hogy tudomá­nyos alapja a társadalmi folyama­tok irányításának - abba az átfogó szerepébe torkoll, hogy egyete­mes átalakító társadalmi erő. Har­monikus fejlesztésének alapvető előfeltétele a CSKP tudománypoli­tikai koncepciójának fejlesztése, amely bizonyos kölcsönös ará­nyaiban biztosítja a tudomány alapvető funkcióinak céltudatos és rendszeres fejlesztését. Ezeknek objektív az alapjuk és a társada­lom törvényszerű fejlődésének megfelelően változnak. Az objektí­ve meghatározott arányosság nem változtatható anélkül, hogy ne torzulna el általában a tudo­mány fejlődése és ne szenvedne kárt a társadalom. A tudományos­technikai forradalom területén számos nehézségünk fő oka ép­pen az, hogy sok esetben nem mérik fel komplex módon a tudo­mány jelenlegi szerepét. A tudományt egybekapcsolni a gyakorlattal A CSKP XVI. kongresszusa na­gyon sürgetően figyelmeztetett ar­ra, hogy a jelen fejlődési szakasz megkívánja elsősorban sokkal jobban kibontakoztatni a tudo­mánynak, mint a társadalmi folya­matok irányítása bázisának szere­pét. Éppen ennek a funkciójának fejlesztése nyitja meg egyidejűleg a tudomány fellendítésének és más irányú hasznosításának útját. Sürgető fontosságú kérdés fő­ként a tudomány érvényesítése a bővült társadalmi újratermelés, a közvetlen termelőerő alapvető tényezőjeként. A CSKP XVI. kongresszusa követelményeinek megfelelően éppen ez a probléma áll a párt, az állam és a CSSZTA vezető szervei figyelmének hom­lokterében. Helyes lenne, ha a marxista-leninista propaganda útján úgy ismertetnénk e probléma hazánkban, a többi szocialista or­szágban és főleg a Szovjetunió­ban való megoldásának alapvető koncepciós kérdéseit, hogy meg­felelően tájékoztassuk az embere­ket a kutatómunka kilátásairól, eredményei gyakorlati alkalmazá­sának útjáról módjáról és mecha­nizmusáról, s hogy maguk is síkra szánjanak a tudomány és a techni­ka gyakorlati érvényesítéséért. Hangsúlyozni szeretném azonban azt is, hogy a társadalmi munka­termelékenység lehető legna­gyobb mérvű növelésével, a dina­mikus innováció stratégiája alap­jainak lefektetésével egyidejűleg meg kell teremteni a dolgozók sokoldalú fejlődését megalapozó és ösztönző minél több előfeltételt. Ez annyit jelent, hogy a tudományt egybe kell kapcsolni a termelő­erőknek nemcsak tárgyi elemei­vel, hanem mind nagyobb mérték­ben, mondhatnám azt is, hogy jóval nagyobb mértékben, társa­dalmi és emberi elemeikkel is. Vé­leményünk szerint ezeknek a kér­déseknek sikeres megoldása tár­sadalomtudományi kutatómun­kánk és irányítási gyakorlatunk egyik kulcsfontosságú kérdése. A tudomány megfontolt és meg­alapozott megismerő funkciója mellett amely céltudatosan orientálódik a társadalmi gyakorlat alapvető szükségleteire -, feltéte­leink között jobban kell kibonta­koztatni világnézeti, kulturális-ide­ológiai szerepét. A párt szerepe a tudományban Nálunk a társadalmi célokkal összhangban a tudomány terv­szerű fejlesztésének kiindulópont­ja és előfeltétele elsősorban az össztársadalmi érdek valós formá­lása. Épnek formáit ismét a tudo­mány érvényesítése közvetíti, sót, ezek a formák a tudomány nélkül nem alakulhatnak ki. A társada­lomban az ilyen tudományrend­szer érvényesülésének, a társa­dalom tudomány álfali közvetlen befolyásolásának (az élet tudomá­nyos rekonstrukciójának) fő és döntő fontosságú szubjektuma a kommunista párt. Pártunknak ez a központi fon­tosságú szerepe azonban semmi­képp sem csökkenti, hanem - el­lenkezőleg - meg hatványozza a tudósok, a tudományos dolgo­zók szerepét és jelentőségét a szocialista társadalomban. A párt annak megértésére vezeti a kutatómunkásokat, hogy a meg­ismerés nem öncélú, hanem en­nek alapján kell - Marx szavaival élve - megváltoztatni a világot. A tudományos dolgozó társadalmi felelőssége a tudományos ered­mények orientációjáért és megva­lósításáért az életben, a gyakorlat­ban nálunk társadalmi helyzeté­nek új vetülete. Mindez jóval na­gyobb követelményeket támaszt a tudományos dolgozók személyi­ségének formálásával szemben, kiemeli világnézeti érettségük nö­vekvő jelentőségét. A másik olda­lon annak szükségét, hogy ki kell küszöbölni a régi felfogás marad­ványait, amely a tudós felelőssé­gét leszűkítette csupán bizonyos tudományág területére, „céhé­nek“ autonóm szabályaira, s amely külsődlegesnek, lényeg­telennek tekintette a társadalmi szükségletek iránti viszonyt. Ezért manapság nem lehet cé­lunk csupán a tudományos dolgo­zók tökéletes hivatásbeli felkészí­tése. Ezzel egyidejűleg megkíván­juk azt is, hogy tudományos-kuta­tási bázisunk dolgozója tevőleges elkötelezettséggel törekedjen a párt programja irányelveinek megvalósítására, szakterületén szükségét érezze és kötelességé­nek tekintse részvételét a társa­dalmi haladás és fejlődés éretté vált problémái megoldásában, hogy a szó legnemesebb értelmé­ben képességeit, tudását a szo­cialista társadalom szolgálatába állítsa. Ilyen társadalmi elkötele­zettsége mindig találkozik kom­munista pártunk sokoldalú megér­tésével és támogatásával. ZDENÉK SNÍTIL EZ UTÓBBIAKAT részleteztük Bakulár Sándorral, a Marcelházai (Marcelová) Egységes Földmű- vesszövetkezet pártalapszerveze­tének alel nőkével. Az alapszerve­zetnek hetvennyolc tagja és nyolc tagjelöltje van, így jelentős azok száma, akik részt vesznek a párt­oktatásban.- A pártelőadókat, a tagjelölte­ket és az idős tagokat leszámítva, a pártonkívüli vezető gazdasági dolgozókkal és a SZISZ-alapszer- vezet legaktívabb tagjaival együtt a pártoktatás soron következő év­folyamának mintegy ötven hallga­tója lesz. Ezúttal csak egy alakula­tot szervezünk. A négyéves tanul­mányi időszak alatt A fejlett szo­cialista társadalom építésének időszerű kérdéseivel fogunk fog­lalkozni. Az első évfolyamban a termelés hatékonyságának nö­velése, a gazdaságosság és a ta­karékoskodás a tananyag tárgya. Tehát azok a dolgok, amelyek a sikeres termelés alapvető felté­telei. A szó legszorosabb értelmé­ben időszerű téma, a hallgatók az egyes előadások, szemináriumok keretében olyan kérdéseket, prob­lémákat is megvitathatnak, ame­lyeket közvetlenül a munkahelyek­ről hoznak magukkal. A cél, az elgondolás helyes, a pártalapszervezet alelnökének szavai ezt mindennél jobban bizo­nyítják. A tananyag időszerűsége az eredményes oktatásnak azon­ban csak az egyik feltétele. A má­sik, legalább ennyire fontos kér­dés az oktatás megszervezése. Különösen a mezőgazdasági üze­mekben, ahol szezonmunkák ide­jén, így az őszi betakarítás, szán­tás és vetés heteiben is alapköve­telmény a munkaidő maximális ki­használása. Ugyanakkor azonban a politikai oktató-nevelő tevékeny­ség sem szorulhat háttérbe. E ket­tős követelménynek eleget téve a megoldások különböző változa­taival találkozunk, így például Marcelházán is. Mindenképpen jó megoldásként kell elkönyvelni, hogy az egyes témákat kétszer adják elő.- Vannak a földmüvesszövet- kezetben helyek, ahol még órákra is nagyon nehéz egyszerre kivonni az embereket a munkából. Ponto­sabban fogalmazva, nem lehet, egyetlen olyan időpontot találni, amely a termelés folyamatosságát tekintve valakinek ne okozna problémát. Például köztudottan zöldségtermesztő központ va­gyunk, s gépkocsivezetőink egy része mindig úton van. Ezért min­den előadást megismétlünk, vagy­is a hallgatók két időpont közül választhatnak. Igy a részvétel jobb, a munkahelyi objektív okok miatt senkinek sem kell hiányoz­nia az előadásról, a szeminári­umról. HASONLÓAN LÉNYEGES KÉRDÉS, hogy mikor tartják az előadásokat, eleget tesznek-e a folyamatosság elvének. Amint az alelnök további szavai elárul­ták, a szervezésben az idén is a korábbi évek gyakorlatát követik. Ök maguk is érzik, hogy ez a hall­gatók számára bizonyos megfe- szítettséget jelent, amit fel kell ol­dani, s ugyanígy a megszakadt folyamatosságot is ellensúlyozni.- A témák túlnyomó részét a téli hónapokban vesszük át, három­szori-négyszeri egésznapos okta­tás keretében. A pártoktatás tehát rövidebb időszakra tömörül, a no­vember-márciusi hónapokra. A pártvezetőség is tudatosítja, hogy az egésznapos előadássoro­zat megerőltető a hallgatók szá­mára, ezért más témaköröket is közbe iktatunk. Szó esik többek között a munkabiztonságról ésN a földmüvesszövetkezet termelési feladatairól, a gondokról, problé­mákról. Mivel az időpontok sűríté­sével az átlagosnál hosszabb az az időszak, amikor nincs pártokta­tás, de az időszerű bel- és külpoli­tikai események megvitatása, megértése ekkor sem maradhat el, a pártcsoportokon belül foglal­kozunk a napi eseményekkel. Ugyanez érvényes a taggyűlések­re is. A napirend meghatározásá­ban mindig ügyelünk arra, hogy a legújabb eseményekkel kapcso­latos kérdések is szóba kerülhes­senek. AZ EREDMÉNYES OKTATÁS­SAL kapcsolatban szólni kell a pártoktatók munkájáról is. Ezt elemezve elmondhatjuk, hogy a pártbizottságnak ilyen szem­pontból nincsenek gondjai. A ta­gok eszmei-politikai továbbképzé­sét mindig kiemelt feladatnak vet­ték, így jelenleg már tíz olyan tagja van az alapszervezetnek, akik el­végezték a marxizmus-leninizmus esti egyetemét. Valamennyien pártelóadók. Az 1982-83-as okta­tási évben közülük hatan fognak előadni, mindenki egy-egy témát, azt, ami érdeklődési- és munkakö­réhez a legközelebb áll. Mivel sa­ját előadókkal, dolgoznak, ez egy­ben lehetővé teszi, hogy az egyes előadások keretében a tananyag kapcsán azokat a kérdéseket is megvitassák, amelyek a munka­helyi termeléssel összefüggnek, így a pártoktatás közvetlenül segíti a hatékony és gazdaságos terme­lést, a mindennapi munkában. EGRI FERENC A laboratóriumi műszereket gyártó prágai vállalat dolgozói nagy gondot fordítanak kromatográfiai és elektrokémiai műszerek kuta­tására és kifejlesztésére. Ezeket a műszereket a mikroelektronika területén automata mérő- és szabályozó rendszerek használják fel. A képen: Alena Viktorová technikus egy asztali számítógép progra­mozását ellenőrzi. (Jan Vrabec felvétele - CTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom