Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-22 / 225. szám, szerda

Amin Gemajel az új libanoni elnök A bejrúti tömeggyilkosságért minden felelősség az USA-t terheli Visszatérnek a nemzetközi erők (ČSTK) - Kamal Aszad, a liba­noni parlament képviselőházának elnöke bejelentette, hogy a parla­ment Amin Gemajelt választotta meg az ország új elnökévé. A győ­zelemhez szükséges 62 szavaza­tot Amin Gemajel már a szavazás első fordulójában megszerezte. Amin Gemajel 1942-ben született. Apja, Pierre Gemajel alapította meg a falangista pártot, a jobboldali liba­noni keresztények pártját, s testvére Basir Gemajelnek, akit augusztus 23-án választottak meg az elnöki tisztségbe, de mielőtt elfoglalhatta volna, szeptember 14-én merénylet áldozata lett. Amin Gemajel a maro- nitákhoz, a libanoni keresztények legnagyobb csoportjához tartozik, s az ún. nemzeti charta szerint az ő soraikból választják a libanoni el­nököket. Amin Gemajel a bejrúti Szent Jó­zsef Egyetemen jogot tanult. Tanul­mányainak befejezése után néhány- évig ügyvédi gyakorlatot folytatott, majd vállalkozói tevékenységbe kezdett. Nagy kereskedelmi társasá­got épített ki, s ma Libanon egyik leggazdagabb embere. Politikai te­vékenységét 1970-ben kezdte, a fa­langisták képviselővé választották. Jelenleg a falangista párt politikai bizottságának a tagja. A politikai színtérről az utóbbi években háttér­be szorította öt öccse, Basir, aki a falangista párt fegyvereseinek pa­rancsnoka volt. Amin Gemajelt hat évre válasz­tották meg. Arafat Dzsiddában Jasszer Arafat, a PFSZ Végre­hajtó Bizottságának elnöke teg­napra virradóra Dzsiddában inter­jút adott a szaúdi tévének. Beje­lentette, hogy Szabra és Satila palesztin menekülttáborokban, valamint két nyugat-bejrúti kór­házban több mint 3200 embert gyilkoltak meg. Arafat, aki hétfőn érkezett Szaúd-Arábiába, hozzá­fűzte, az áldozatok pontos száma sosem lesz ismert, mivel az izraeli földgyaluk sietve eltakarították a Haddad őrnagy kommandói ál­tal elkövetett gaztettek nyomait. Szerinte megközelítőleg 1800 em­bert öltek meg a menekülttáborok­ban és több mint 1400-at a Gaza és Akka kórházakban. Arafat hangsúlyozta, hogy a tömeggyil­kosságért minden felelősség az Egyesült Államokat terheli, amely írásban garantálta Nyug at-Bej rút­nak és lakosainak biztonságát. A PFSZ vezetője tárgyalásokat folytatott Fahd szaúdi királlyal a li­banoni eseményekről s azokról a halaszthatatlan intézkedésekről, A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 26. közgyűlése Hazánk a fejlesztést a KGST-vel együttműködve tervezi Ladislav Šupka felszólalása (ČSTK) - A bécsi Hofburgban hétfő óta tart a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség 26. közgyű­lése. A tanácskozás első napján ,,Az atomenergia jelentősége a komplex energiafejlesztési ter­vekben“ címmel kerekasztal-ta- nácskozást tartottak. Ezen felszó­lalt Ladislav Šupka, a csehszlo­vák küldöttség vezetője, hazánk műszaki fejlesztési és beruházási minisztere. Elmondotta, hogy ha­zánkban elkészültek a 2000-ig szóló prognózisok, s ezek értel­mében energetikai alapunk fej­lesztését egyrészt a Szovjetunió­ból való földgázbehozatalra, más­részt pedig az atomenergia jelen­tős fejlesztésére orientáljuk. Bár az atomerőmüvek építési program­ját ezekre az évekre még nem szabtuk meg egyértelműen, a szá­mítások szerint az atomerőmüvek teljesítménye 2000-ben elérheti a 11-14 ezer megawattot. Eddigi tapasztalataink igazolják, hogy az atomenergetikai komplexum to­vábbi fejlesztése meghaladja egyetlen ország lehetőségeit. Ezért már a múltban is együttmű­ködtünk e téren a KGST tagorszá­gaival, mindenekelőtt a Szovjetunió­val. Ez az együttműködés a jövő­ben tovább bővül, s meggyőződé­sünk, hogy a szocialista integráció és munkamegosztás hozzájárul problémáink megoldásához. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tagországainak képvi­selői a tegnapi nap folyamán meg­tárgyalták a szervezet múlt évi tevékenységét, az 1983 -1988-as évekre szóló programot, a jövő évi költségvetést, valamint a tagor­Svédország szágok kötelező hozzájárulását az ügynökség költségvetéséhez. A résztvevőknek világosan állást kell majd foglalniuk Izrael tagsága megszüntetésének kérdésében is. Egy évvel ezelőtt, a 25. konferen­cián ugyanis a küldöttek nagy többsége elítélte Izraelnek az iraki atomkutató berendezések elleni támadását. Akkor úgy döntöttek, hogy ha Izrael nem teljesíti a Biz­tonsági Tanács 487-es számú ha­tározatát (ebben többek között fel­szólították Izraelt, hogy térítse meg Iraknak a támadás által okozott károkat), akkor kizárják a Nemzet­közi Atomenergia Ügynökségből. amelyekkel választ kell adni Izrael fokozott agressziójára a palesztin és a libanoni nép ellen. Az amerikai álláspont Rónáid Reagan amerikai elnök hétfőn este rádió- és tévébeszé­det mondott, melyben a legutóbbi bejrúti eseményekkel kapcsolatos amerikai álláspontot ismertette. Beszéde egyetlen elítélő szót sem tartalmazott sem az izraeli agresz- szorokkal szemben, akik a tömeg­mészárlást szervezték, sem a szélsőjobboldali libanoni hóhé­rok ellen, akik a tömeggyilkossá­got elkövették. Csupán annyit mondott, hogy Bejrútban „szörnyű tragédia történt“. Ez a hozzáállás is azt igazolja, hogy a bejrúti ese­ményekért az Egyesült Államokat terheli a felelősség, amely felfegy­verezte Izraelt, és véres gaztettek­re ösztönzi. Az elnök bejelentette, kormánya úgy döntött, hogy a nemzetközi erők keretében ismét tengerész- gyalogosokat küld Bejrútba, s sza­vai szerint „korlátozott ideig“ állo­másoznak majd ott. Ezzel egyidő- ben egy kormányképviselő Wa­shingtonban újságírók előtt kijelen­tette: az Egyesült Államok csak akkor küld katonákat Libanonba, „ha abba Izrael is beleegyezik“. Reagan elnök nem talált szava­kat arra, hogy elítélje Izraelt, ami­ért behatolt Nyugat-Bejrútba, vi­szont azt követelte, hogy „minden idegen csapatot“ vonjanak ki Li­banonból. Természetesen minde­nekelőtt a szíriai csapatokra gon­dolt, amelyek az Arab Liga man­dátuma alapján tartózkodnak Li­banonban. Ezzel egyenlőnek nyil­vánította az agresszorokat és azo­kat az erőket, amelyek az agresz- szorok áldozatait védelmezik. Rea­gan ismét hangsúlyozta, hogy erős és stabil kormányra van szükség Libanonban, amely az amerikai elképzelések szerint Li­banont az amerikai és az izraeli érdekek kiszolgálójává változ­tatná. Francois Mitterrand francia köztársasági elnök hétfőn a késő esti órákban bejelentette, hogy Franciaország ismét csapatokat küld Libanonba. Az Egyesült Államok aktívan készül a vegyi háborúra, már több mint 100- féle vegyi fegyverrel rendelkezik. 150 ezer tonna vegyi fegyvert halmoztak fel, ezzel a mennyiséggel a Föld lakosságát ötször el lehetne pusztítani. Tavaly Washington 260 millió dollárt fordított új vegyi fegyverek gyártására, s az idén ezt az összeget tovább akarják növelni. Felvételünkön: amerikai katonák védőöltö­zetben egy NATO-hadgyakorlaton. (Telefoto - ČSTK) NSZK Az új koalíció jövő márciusra tervezi az általános választásokat Helmut Kohl a CDU, a CSU és az FDP közös kancellárjelöltje (ČSTK) — A Helmut Schmidt vezette kisebbségi szociáldemokrata kormány megdöntését célzó ún. konstruktív bizalmatlansági indít­ványt október 1 -én, pénteken terjesztik elő. A CDU, a CSU és az FDP közös kancellárjelöltje Helmut Kohl, a Kereszténydemokrata Unió elnöke, az unionista parlamenti ellenzék jelenlegi vezetője. Az idő előtti általános parlamenti választásokat az NSZK-ban a jövő év március 6-án tartják meg. A fenti ajánlásokat tegnapra vir­radó éjszaka Bonnban mintegy négyórás tárgyalások után a CDU, Harcok Basra térségében (ČSTK) - Az iráni-iraki fronton folytatódnak az összetűzések. Az iraki főparancsnokság közlemé­nye szerint az ország fegyveres erői az utóbbi 24 órában két iráni megfigyelőállást semmisítettek meg, harcképtelenné tettek kilenc iráni katonát és egy harckocsit. Az iráni tüzérség lőtte Basra iraki ki­kötőt, és jelentős károk kelet­keztek. Az iráni katonai közlemény sze­rint az utóbbi két napban 250 iraki katona vesztette életét, két iraki tank használhatatlanná vált, 45 megfigyelőállást és három fegy- verrraktárt semmisítettek meg. Kommentárunk áj szú 1982. IX. 22. Kormányalakítási tárgyalások (ČSTK) - Ingemund Bengts­son, a svéd parlament elnöke megkezdte konzultációit a politikai pártok vezetőivel az új kormány megalakításáról. Mint ismeretes, a vasárnapi parlamenti választásokon a Szoci­áldemokrata Munkáspárt szerezte a legtöbb mandátumot, s így az új kabinet élén az új párt elnöke Olof Palme lesz, aki várhatóan október 8-án közli kormánya miniszterei­nek névsorát a parlamentben. Néppárt - ugyan igyekezett megő­rizni a már elért viszonylagosan magas életszínvonalat, de mivel az általános világgazdasági vál­ság hatására kedvezőtlen helyzet­be került az exportorientációjú svéd ipar, az államkassza csak hatalmas kölcsönök terhe mellett volt képes úgy ahogy fenntartani a „jóléti államot“. Mivel az ipari termelés hanyatlott, csökkentek a beruházások s így a munkanél­küliség ebben az országban az utóbbi évtizedekben sosem látott SVÉD SATU méreteket öltött. 166 ezren van­nak Svédországban munka nélkül, közülük 50 ezren 25 év alatti fiata­lok. Ez persze csak svéd mércével mérve súlyos helyzet, a tőkés or­szágok többségében a munkanél­küliek aránya jóval magasabb. T ény azonban: a svéd dolgo­zók sem akarnak hozzá­szokni ahhoz, hogy veszélyben érezzék anyagi biztonságukat. Márpedig a polgári pártok épp e legérzékenyebb pont ellen ké­szültek támadásra. Az 1982-83- as költségvetés példátlan „takaré­kossági“ intézkedéseket irányzott elő, ami már-már „reagani“, „thatcheri“ vagy legújabban „lambsdorfi“ módra az oktatásra, az egészségügyre szánt kiadások drasztikus csökkentését jelentené. A polgári pártok tehát gazdaság- politikájuk miatt szenvedtek vasár­nap vereséget. Felvetődik a kérdés, lehet-e egyáltalán enyhíteni a satu szorí­tásán, vagyis csökkenteni a költ- I ségvetési hiányt, ugyanakkor megőrizni a magas életszínvo­nalat. Mit javasol ebben a helyzetben Palme pártja? A választási kam­pány során is az egyik legvitatot- tab kérdés volt az ún. szakszerve­zeti alapítványok ügye. A szociál­demokraták elképzelései szerint az alapítványokhoz a vállalkozók és a dolgozók egyaránt hozzájá­rulnának, s a szakszervezetek ellenőrzése alatt ezeket az össze­geket a válsággal küszködő válla­latok vagy egész ipari ágazatok finanszírozására - így a munka- nélküliség enyhítésére is - fordíta­nák. Magyarul: az alapítványból részvényeket vásárolnának fel (Palme szerint az egyes vállalatok részvényeinek maximum 20 szá­zalékát), s így maguknak a dolgo­zóknak is beleszólásuk lenne a gazdasági tervekbe. A polgári pártok ebben a koncepcióban a tőkés gazdálkodás alapjait látják veszélyeztetve, a kommunisták vi­szont azért bírálják, mert lényegé­ben a dolgozókat arra kényszeríti, hogy a létfenntartási költségek szüntelen növekedése mellett mondjanak le a béremelésekről. H atékony receptet a gazda­sági gondokra tehát a szo­ciáldemokraták sem tudnak előír­ni. Több mint valószínű, hogy Pal­me is „takarékosságra“ kénysze­rül, ugyanis a satu szorítását a je­lenlegi körülmények között aligha lehet enyhíteni. A svéd dolgozók­nak mindenképp nagyobb „áldo­zatokat“ kell hozniuk a jövőben. PAPUCSEK GERGELY a CSU és a Szabaddemokrata Párt vezetői dolgozták ki. A dönté­seket jóváhagyásra még az érde­kelt politikai pártok parlamenti csoportjai elé kell terjeszteni. Bonnban senki sem vonja kétség­be, hogy ez megtörténik. A hétfő éjszakai „puhatolózó“ megbeszélések után a három párt vezető politikusai tegnap délután ismét tárgyalóasztalhoz ültek. Megfigyelők meglepően gyors­nak és egyértelműnek tartják az új koalíciós partnerek tárgyalásainak eredményeit, s ezeket Kohl átme­neti győzelmeként könyvelik el Franz Josef Strauss, a CSU el­nöke felett. Mint ismeretes, Stra­uss korábban az általános parla­menti választások mielőbbi meg­tartása mellett foglalt állást. Bonn­ban azonban felteszik a kérdést, milyen árat követel majd a későb­biekben Strauss „engedékenysé­géért“. A Genscher vezette FDP el­nöksége Bonnban tegnap reggel ülést tartott, s ezen a pártelnök, valamint Wolfgang Mischnik par­lamenti frakcióvezető adott tájé­koztatót a klerikális pártok képvise­lőivel folytatott hétfői tárgyalá­sokról. Szeminárium Moszkvában (ČSTK) - Moszkvában a Szov­jetunió megalakulásának 60. év­fordulója jegyében „A lenini nem­zetiségi politika az SZKP gyakor­latában“ elnevezéssel szeminári­um kezdődött. A szemináriumon részt vesznek a Szovjetunióval ba­ráti kapcsolatokat ápoló bulgáriai, csehszlovákiai, kubai, magyar- országi, mongóliai, NDK-beli, len­gyelországi és vietnami társasá­gok képviselői. Egyesült Államok Mozdonyvezetők sztrájkja (ČSTK) - Ronald Reagan amerikai elnök felkérte a Kong­resszust, hogy hozzon rendkívüli intézkedéseket a 26 ezer moz­donyvezető sztrájkjának meg­szüntetése végett. A mozdonyve­zetők már júliusban bejelentették, hogy munkabeszüntetésre készül­nek. Reagan akkor 60 napi időtar­tamra azonnal megtiltotta a sztráj­kot, s különbizottságot hozott létre az ügy kivizsgálására. Miután a bi­zottság két hónap után sem jutott eredményre, a mozdonyvezetők hétfőre virradóra sztrájkba léptek. Az amerikai kormány ismét a jól ismert recepthez nyúlt: kijelentet­te, hogy a vasutasok munkabe­szüntetése az Egyesült Államok védelmi képességét veszélyezteti, s ezért a munkabeszüntetésnek mielőbb véget keH vetni. B ár éles politikai harc folyt Svédországban egész nyáron, a vasárnapi parlamenti választások kimenetele egyértel­műnek látszott. A kérdés csak az volt, a kommunisták elég erősek lesznek-e ahhoz, hogy a Szociál­demokrata Munkáspárt rájuk tá­maszkodhasson a parlamentben (a kormányban való részvételükről nincs szó) vagy esetleg a Svédor­szágban is egyre feltörő - ám eléggé homályos programmal ren­delkező - környezetvédők pártjá­nak támogatására kell-e szorít­koznia. Nos, mivel a Svéd Balol­dali Párt - kommunisták (1967 óta nevezik így a pártot) megőrizte korábbi húsz mandátumát, a szo­ciáldemokraták pedig egymaguk több szavazatot kaptak (166 man­dátum), mint a három polgári párt együttvéve, a 349 tagú Rigsdag- ban a baloldalnak biztosítva van a kényelmes többsége, s a kor­mányaidat október elején - hat­éves szünet után - ismét Olof Palme veheti át. Svédországban tehát nem tudta tartani magát a Nyugat-Európában erősödő konzervatív hullám, aminek okait az ország sajátosságaiban kell ke­resni. A választási harc szinte kizáró­lag belpolitikai, gazdasági kérdé­sekre korlátozódott. Nem csoda, hisz a lakosság a saját bőrén érezte a polgári pártok hatéves kormányzásának „eredményeit“. Az 1976-ban hatalomra jutott (s pozícióit egy mandátumtöbbség­gel ugyan, de 1979-ben is megtar­tó) három burzsoá párt - a konzer­vatív Mérsékelt Egyesült Párt, a Centrum Párt és a Liberális

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom