Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-20 / 223. szám, hétfő

' ÚJ szú 3 1982. IX. 20. CSELEKVŐ HAZAFIASSÁG Vladimír Clementis születésének nyolcvanadik évfordulója V ladimír Clementis 1902. szeptember 20-án született Tisovecben. Prágában jogot végzett, majd 1925-től jogászként dolgozott Szlovákiában. Mint párttag szer­kesztői és újságírói munkát is ki­fejtett, a csehszlovák-szovjet ba­rátság gondolatát hirdette, szer­vezte a forradalmi szlovák értelmi­ség jelentős rendezvényeit, a párt által rendezett számos nyilvános gyűlésen szónokként szerepelt. 1935 és 1938 között a CSKP-t képviselte a parlamentben. A há­ború alatt Londonban tevékenyke­dett, ahonnan a népszerű rádió­műsorban szólt a szlovákiai fa- sisztaellennes front harcosaihoz. A londoni emigráció éveiben pro­paganda és elméleti tevékenysé­get is kifejtett. A felszabadulás után a Külügyminisztérium állam­titkára majd a Februári Győzelem után a tárca minisztere volt. 1950- ben a szocialista törvényesség megsértésének áldozata lett. Éle­tét erőszakkal kioltották 1952. de­cember 3-án. A felsorolt funkciók, legyenek azok bármilyen jelentősek is, önmagukban nem sokat árul­nak el munkásságának jelentősé­géről. Nemcsak azért emlékezünk meg születésének nyolcvanadik évfordulójáról, mert képviselő volt. Hiszen Csehszlovákia Kommunis­ta Pártjának, mint a-két világhábo­rú közötti időszak egyik legerő­sebb pártjának, csaknem negyven képviselője volt. Olyan sokan dol­goztak újságíróként, hogy számu­kat még eddig nem sikerült ponto­san meghatározni. A miniszteri funkció sem adna okot arra, hogy cikkeket és tanulmányokat írjunk Clementisről. Munkásságát azért méltatjuk, mert rendkívül jelentős volt. Clementist, az embert és kommunistát az elvhűség, a szi­lárd kommunista meggyőződés, határozottság és bátorság jelle­mezte. Első újságcikkében éppen- úgy mint búcsúlevelében bátran hirdette és védte meggyőződését. Ha csak az élete utolsó óráiban írt levelét ismernénk, akkor is képet tudnánk alkotni arról, milyen őszinte, lelkes és eszmeileg szi­lárd személyiségként fejtette ki politikai munkásságát a halálát megelőző huszonhét év során. Szerencsére azonban csaknem az összes, 1922-tól megjelent il­letve elhangzott cikkét, tanulmá­nyát és beszédét ismerjük. 1963 után, amikor a CSKP re­habilitálta Vladimír Clementist és a többi ún. burzsoá nacionalistát, könyv alakban kiadták a DAV cí­mű folyóiratot, amelyet 1924 és 1935 között Vladimír Clementis szerkesztett. Kiadták újságcikkeit, levelezését, ismerjük londoni üze­neteit, válogatás jelent meg rádió­beszédeiből valamint az emigráci­óban írt cikkeiből és az 1945-1950 között elhangzott be­szédeiből. Ahhoz, hogy megértsük Clementis munkásságának jelen­tőségét, ismernünk kell az össze­függéseket, azokat a problémákat, amelyekre reagált. Ú gy jellemezhetnénk a hú­szas évek első felét, ami­kor Vladimír Clementis világnéze­te és politikai nézetei kialakulófél­ben voltak, mint számos politikai erő és párt összecsapásának, az ellentétes koncepciók, eszmék és illúziók találkozásának éveit. Csehszlovákia a fontosabb politi­kai, szociális és gazdasági válto­zásokra utaló jelenségek ellenére kapitalista állam lett, a burzsoázia vezette burzsoá demokratikus rendszerrel A burzsoázia nem ha­zudtolta meg önmagát: úgy ural­kodott, hogy az ellentétben állt a dolgozók érdekeivel, szükségle­teivel. A hatalmi rendszert elméleti és gyakorlati szempontból is a centralizmus jellemezte, ami provokálta és megkárosította a szlovák nemzetet és a nemzeti­ségi kisebbségeket. Szlovákiában már a Csehszlovák Köztársaság létezésének első éveiben felme­rült a szlovák kérdés, vagyis az, hogy Szlovákia minden téren le­maradt a fejlettebb cseh országré­szek mögött. 1918-ban Szlovákia mint nem egyenrangú gazdasági és politikai partner csatlakozott az új államhoz, de az uralkodó cent­ralista burzsoázia nem tudta és nem is akarta megoldani a fennál­ló különbségeket, sót azokat saját érdekében tovább mélyítette. A szociális elnyomást így fokozta a nemzeti elnyomás, s ez lénye­gében a szlovák nemzet összes osztályát és rétegét érintette. Mi­vel azonban a szlovák burzsoázia kezében tartotta a hatalmát és nyereségét biztosító pozíciókat, a nyomás a szegénységre, az ipari és mezőgazdasági proletariátusra nehezedett. A burzsoá demokratikus rend­szer, amely határozottan haladást jelentett az Osztrák-Magyar Mo­narchia félhűbéri rendszeréhez viszonyítva, illúziókat keltett a de­mokráciáról, a politikai jogokról, a sajtó és gyülekezési szabadság­ról, amelyet ugyan az 1920. évi Alkotmány rögzített, de a politikai életben gyakran megsértették. Minderről már régen tudunk. A na­pi sajtóban kevesebbet beszélünk azonban arról, hogy nemcsak a CSKP kereste és fogalmazta meg a burzsoá Csehszlovákia problémáinak megoldását. Szlo­vákiában az egyes politikai pártok, különösen a választások előtt, szinte versenyeztek a programok előterjesztésében. De milyenek voltak ezek a programok? A lege­rősebb politikai párt, a ludákok a nemzetiségi kérdésre összpon­tosították figyelmüket, a kérdést autonómia kialakításával akarták megoldani, természetesen alap­vető társadalmi változtatások nél­kül. A szociáldemokraták foglal­koztak a társadalmi kérdésekkel, de azokat fokozatosan reformok­kal akarták megoldani. Az agrár­pártiak figyelmének középpontjá­ban a falu, a nagy- és középpa­rasztok álltak, csak elvétve foglal­koztak a kisparasztokkal, a falusi szegénységgel pedig már egyálta­lán nem. A nemzetiségi kérdést csak a legszükségesebb esetek­ben vették tudomásul, de többé- kevésbé illegálisan, nehogy meg­haragítsák csehországi partne­reiket. A CSKP volt az egyedüli olyan erő, amely kidolgozta a szociális és egyúttal a nemzeti­ségi kérdés megoldásának prog­ramját is, foglalkozott a városi és falusi szegénység helyzetével, az ipari és a mezőgazdasági munká­sok egységének kialakításával, védte a kisparasztok és az iparo­sok érdekeit, figyelemmel kísérte a szlovák nemzet, de egyúttal a ki­sebbségek, vagyis a németek és a magyarok helyzetét is. Ez az egyedüli párt tartotta szem előtt az internacionalizmus alapelveit. Az egyes nemzetiségek szegényei ezért a kommunista pártot támo­gatták. Azt, hogy az érdekeikért folytatott harc felkeltette az ér­deklődést, az 1925 évi választá­sok is bizonyították, amikor is a kommunista párt a választók számát illetően a második volt. Internacionalista irányzata azon­ban a háború utáni években ép­pen az értelmiségnek vette el a kedvét. „A kommunisták lelke­sedtek a proletár világforradalom gondolatáért, de a régi értelmiség aggódva kérdezte, hogy nem ég-e el ebben a forradalomban a szlo­vák nemzeti szabadság most szü­letett, még zsenge gondolata“ -ír­ta Ladislav Novomeský. ,,A szoci­alizmus gondolatának nálunk jó talaja volt, de nem voltak szocia­lista gondolkodóink, publicistáink, íróink, akik jól bántak volna vele, megfelelően propagálták volna,“ E zért térünk ma vissza Cle­mentis munkásságához. Ö helyesen tudott tájékozódni az akkori bonyolult időszakban, küz­dött azok az akadályok ellen, amelyek gátolták, hogy a proletá­rok és a szellemi munkások egye­süljenek a kizsákmányoló társa­dalmi rend megváltoztatásáért folytatott közös harcban. Nemcsak azért tudta propagálni a szocializ­mus gondolatát, mert a CSKP tag­ja volt, hanem elsősorban azért, mert tanulmányozta, magáévá tet­te ezt a gondolatot, alkotóan tovább fejlesztette a dolgozó nép gazdasági, politikai és kulturális szükségleteivel összhangban. Vladimír Clementis 1924-tól 1935-ig szerkesztette a DAV című folyóiratot, cikkeket írt a kommu­nista folyóiratokba és napilapok­ba. 1927-tól Az új Oroszországgal való gazdasági és kulturális köze­ledés társaságának alapítója és vezetője volt, számos cikket írt a szovjetek országáról. Cikkeiben foglalkozott a szlovák kulturális élet rossz feltételeivel, a kosúti sortüz után védte Major Istvánt, a magyar dolgozók szószólóját, a CSKP vezető képviselőjét. Szün­telenül bírálta a ludákok naciona­lizmusát, ironikus szavakkal, ha kellett megalapozott, statisztikai adatokkal alátámasztott érvekkel mutatott rá a csehszlovakizmus gyökereire. Eleinte nehezen értet­ték még, hogy Clementis harcolt a nacionalizmus és a cseh sovi­nizmus ellen, toleránsán viszo­nyult a nemzetiségekhez, tisztelte a Szovjetuniót és ugyanakkor lel­kes hazafi volt. Clementis beszé­deiben és állásfoglalásaiban a nemzetiségi kérdés nem hogy beleolvadt volna a proletárforrada­lom eszméibe, hanem éppen hogy megerősödött. A hazafiság szá­mára nemcsak szó volt, hanem tett is. A leghatározotabb tett pe­dig a forradalom volt a dolgozók és az állampolgárok többsége éle­tének megváltoztatása érdeké­ben. Az ilyen tetterős hazafiasság forradalmi tettekhez vezet. C lementis és társai révén egyre többen fokozatosan forradalmi hazafiságként kezdték értelmezni a hazasze retetet. A CSKP 1935 és 1938 között ezt programjaként, politikai irányvo­nalként érvényesítette a gyakor­latban. Clementis ezekben az években a CSKP képviselőjeként harcolt ennek az irányvonalnak a megvalósításáért. Bravúrosan, a tények ismeretében küzdött. Ereje elsősorban marxista-leni- nista műveltségében rejlett. A CSKP, a kommunista képvi­selők, a hazafias érzelmű közvéle­mény nem tudta azonban megmá­sítani az eseményeket. Akkor még nem... Néhány évvel később megkezdődött a fasizmus határo­zott felszámolása és nem véletlen, hogy ennek élén azok a személyi­ségek álltak, akiket a két világhá­ború közötti időszakból, az éles osztályharcok idejéből ismerünk, így többek között Clementis is, 1941-tól emigrációban élt. A lon­doni rádióban elhangzott első be­szédében lelkesen támogatta a szlovák nemzeti felkelés részve­vőit. Nem lehetett könnyű az akko­ri londoni körülmények között mar­xista-leninista szempontból meg­határozni a felkelés értelmét, a fel­kelőknek azt a jogát, hogy elhatá­rolják magukat a szlovák államtól és a nacionalizmustól és megfo­galmazni az új szociális és nem­zetiségi alapon épülő Csehszlová­kia tervét. Vladimír Clementis már 1927-ben egyik cikkében kifejtette a Szovjetunió iránti forró szerete­tét. 1945-1950-ben a külügymi­nisztériumban betöltött jelentős funkciókban is minden hatásköré­be tartozó eszköz felhasználásá­val következetesen, határozottan szovjetbarát irányzatot érvényesí­tett. V ladimír Clementis életművét aligha tudnánk találóbban és tartalmasabban kifejezni, mint azt annak idején Ladislav Novo­meský tette, amikor ezt írta róla: ,,Miben látom legjelentősebb hoz­zájárulását a szlovák politikai élet­hez és közélethez? Abban, hogy a szlovák értelmiség soraiban le­galizálta a kommunizmus iránti ér­deklődést, sót a támogatást is... Továbbá abban, hogy a marxista internacionalizmus gondolatát ügyesen és szerencsésen össze­kapcsolta a szlovák nemzeti kér­déssel, és azt nem a cseh haladó társadalommal való baráti együtt­élés kárára, hanem éppen annak érdekében tette. Az amit Clemen­tis hozzájárulásáról elmondtunk, magába foglalja egy másik érde­mét is, de ez rendkívül fontos, mert ma ez képezi nemzeti biz­tonságunk alapját: szüntelenül ar­ra tanított, hogy ismerjük meg és tiszteljük a Szovjetuniót.“ ZDENKA HOLOTÍKOVÁ Megtartom az előfizetőket- Hogyan is lettem kézbesítő? - ismételte meg kérdésemet Há- rendácsik József. - Azt is mond­hatnám véletlenül. A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalatnál dol­goztam kocsikezelóként. Meg­erőltettem a kezem, az orvos könnyebb munkát javasolt, a vál­lalatnál viszont ilyen nem akadt. Itt a faluban, Ipolynyéken akkor épp megüresedett ez a hely, felkínál­ták nekem. Ez 28 évvel ezelőtt történt. Azóta szinte minden nap viszi az újságokat és a postai küldemé­nyeket az előfizetőknek, a címzet­teknek. Kezdetben még egyedül győzte a munkát, sokkal kevesebb újság járt a faluba, Új Szóból pél­dául 72, napjainkban pedig körül­belül 300.- Mindig az volt a célom, hogy teljesítsem a lapterjesztés tervét. Igyekeztem, s sikerült. De nem­csak az új előfizetők toborzását tartottam szem előtt. Véleményem szerint legalább ennyire fontos a már meglevők megtartása. Ezt pedig a pontos, rendszeres kéz­besítéssel lehet csak elérni, mert ha valaki néha-néha nem kapná meg kedvenc lapját, könnyen le­mond az előfizetésről, mondván: rendszertelenül meg is vásárol­hatja. Reggelente míg a postaautó nem érkezik meg, az előző napi elszámolást végzi. Általában 8 óra körül jön meg Zvolenból, a kerületi elosztóból a postát szállító autó. Aztán már minden percet jól ki kell használni. Az újságokat és a többi küldeményt elosztják egymás kö­zött - Józsi bácsin kívül még két kézbesítő viszi a postát Ipolynyé­ken (Vinica) és Inámban (Dolinka) - és irány a körzet.- Már szinte automatikusan megyek be minden udvarba, aho­vá újság jár. El sem hinné mennyi­re várják az olvasók a lapot, a friss híreket. A fiatalabbak rendszerint a sportoldalon kezdenek olvasni, de a falusi embereket is érdekli a politika, az, hogy mi történik itt­hon és a nagyvilágban. Hétközna­ponként általában három órakor fejezem be a kézbesítést, de gyakran járom a falut este is, ami­kor az illetékeket szedem össze. A péntek mindig a legnehezebb nap: ilyenkor van a legtöbb újság, Az Új Szó napi és vasárnapi szá­ma, Szabad Földműves, a járási lap, hogy csak a nagyobb tételeket említsem. Ha véletlenül késve ér­kezik valamelyik hetilap, azt is pénteken kézbesítjük Alig győz­zük a munkát. Hét közben egyszerre elviszi az egész postát, pénteken viszont háromszor kellene térnie, de ilyen­kor az egyik adagot a felesége hordja szét, hogy mire a munkából hazaérkeznek az emberek, ott le­gyen az újság az asztalon.- A falu túlsó végére néha ke­rékpárral megyek, szerencsére már szinte sehol sem kell sárban járni. Jó lenne tudni, hány kilomé­tert tettem meg a huszonnyolc év alatt! Józsi bácsi és felesége öt gyer­meket nevelt fel: három lányt és két fiút. Már mind felnőttek, a leg­kisebb fiú is kiszolgált katona. Az apa foglalkozását egyikük sem folytatja. Vajon miért?- Kiskoruktól látták, hogy télen, nyáron, hóban, esőben, meleg­ben, hidegben mennem kell. Sem késni, sem másnapra halasztani nem lehet ezt a munkát. És a munkaidő? Ha szükséges este, vagy szombat, vasárnap is me­gyek. A felelősség is elég nagy, hisz nem kis összegeket kézbesí­tek. Meg érteni kell az emberek nyelvén. A kézbesítőt mindenki ismeri a faluban, ó is ismer mindenkit. Az évek során jó kapcsolat alakult ki köztük, mert Józsi bácsi igyekszik mindenkinek segíteni, tanácsot adni a küldeményekkel kapcso­latban.- Egy év múlva elérem a nyug­díjkorhatárt. Ha az egészségem engedi, szeretném a harminc évet kézbesítőként ledolgozni. A Postai Hírlapszolgálattal majdnem egy­szerre fogom ünnepelni a három évtizedet. Nehezen tudom elkép­zelni, hogy már nem fogom a falut járni, nagyon hiányoznak majd az emberek. Úgy tervezem, a szőlő­hegyen levő kis házamban fogok majd pihengetni. Akkor még több időm lesz az újságolvasásra. Most sem hanyagolom el egyetlen nap sem, hogy átlapozzam az újsá­gokat. Hárendácsik József az ipoly­nyéki posta szocialista munkabri­gádjának tagja. Megkapta a bronz jelvényt. Munkája elismeréseként több oklevelet kapott, legutóbb pe­dig a CSSZSZK kormánya és a Szakszervezetek Központi Ta­nácsa A szocialista verseny győz­tese címet adományozta neki. DEÁK TERÉZ EMELKEDŐ ÁRAK A Közös Piac tíz országában az év első hét hónapjában átlagosan 12 százalékkal emelkedett az alapvető árucikkek ára. Brüsszeli statisztika jelentése szerint a múlt év ugyanezen időszakával egybe­vetve az árak leginkább Görögor­szágban (21,5 százalékkal), Olaszországban (16,2 százalék­kal) és Franciaországban (13,6 százalékkal) emelkedtek. Csökken a műanyaggyártás Japánban A világ egyik legjelentősebb münyaggyártója tavaly 6,5 száza­lékkal - 7 millió tonnára - csök­kentette müanyagtermelését. A kedvezőtlen gazdasági helyzet leginkább a PVC-gyártókat sújtot­ta; az 1980-as év eredményeit figyelembe véve a termelés 21 százalékkal 1130 ezer tonnára csökkent. A polietiléngyártás 10 százalékkal csökkent, emelkedett viszont a polisztilén és a polipropi­lén gyártása. Elmélyül az együttmüködés Finnország és a KGST-országok között A KGST-országok már hagyo­mányosan fontos feladatot játsza­nak Finnország kereskedelmi kap­csolataiban. A Szovjetunió már 1974-tól a legnagyobb kereske­delmi partnere az országnak, a szocialista országok együttvéve pedig az 1974-es 10 milliárd finn márkás forgalom óta 32 milliárd márkára emelték az ország ke­reskedelmi forgalmát. Ennek eredményeként Finnország jelen­tős mértékben tudja fedezni fűtőa­nyag-szükségletét, s így szerzi be a nagy megmunkálógépeket, gép­kocsikat és mezőgazdasági be­rendezéseket is. Az ország ugyanakkor úszómüveket, vegy­ipari termékeket, papírt, cellulózt és konfekciót szállít a KGST-or- szágokba. (SH) *H!SKra3«ív: V-, :v ■' .. , . ',W

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom