Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-01 / 207. szám, szerda

Arjai, egyesüljetek; SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Jövőbe tekintve írta: Juraj Buša, az SZSZK oktatási minisztere A tanév kezdetén a pedagógusok és az oktatásügyi dolgozók az elért eredmények, illetve a nevelés és művelődés céljai tükrében elgondolkoznak az iskola feladatai és szerepe fölött. Ezzel kapcsolatben szeretném felvetni Komenský egyik gondo­latát: Minden, ami az iskolában történik, segítse és szolgálja a jövőt. Kétségtelen, hogy ez a gondolat teljes egészében csak a szo­cialista iskolában érvényesül, mely a fiatalok életre való felké­szítése követelményének sokoldalúan tesz eleget. Erről tanús­kodnak azok a feladatok is, amelyeket a párt XVI. kongresszusa tűzött ki a nevelés és művelődés terén, valamint a csehszlovák közoktatási rendszer továbbfejlesztéséről szóló CSKP KB Elnökségi határozat. Nehéz tömörem jellemezni, milyen eredmé­nyeket értünk el e határozatok teljesítésében, hol vannak tartalé­kaink, nehézségeink, milyen újabb feladatok várnak ránk. E célokat figyelembe véve az iskolának az új tanévben is figyelmét az oktató-nevelő munkára, a tartalmi korszerűsítésből eredő feladatok megvalósítására, a fogyatékosságok kiküszö­bölésére és a tartalékok jobb kihasználására kell fordítania. Ha azt mondjuk, hogy a szocialista iskola a jövö számára készíti fel a fiatakokat, természetesen hazánk szocialista jövő­jére és az emberiség békés jövőjére gondolunk. Vitathatatlan, hogy ennek a célnak a marxizmus-leninizmus, a proletár és a szocialista internacionalizmus szellemében végzett nevelő­munka felel meg. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy ifjúságunk politikailag öntudatos, s ezt tettekkel is kifejezésre jutattja. De tegyük a kezünket a szívünkre; ezt az öntudatosságot eseten­ként nem értelmezzük-e leszűkítve, azaz, az egyéneket nem annak alapján ítéljük-e meg, hogy felszólaltak-e a gyűlésen, vagy hány tisztséget töltenek be. Másrészt a nálunk és a világ­ban zajló eseményekkel szemben megnyilvánuló közömbössé­get is tapasztalhatunk, vagy tanúi lehetünk annak is, hogy a fiatalok figyelmen kívül hagyják egy újabb világégés veszélyé­nek lehetőségét. Nem az a célunk, hogy háborús hisztériát szítsunk az ifjúság körében. Ám eszmeileg fel kell vérteznünk fiataljainkat, hogy képesek legyenek helyesen tájékozódni és cselekedni a mai bonyolult világban és képesek legyenek elhatárolni magukat a burzsoá ideológiától. Fel kell készíteni a fiatalokat nemcsak a békés életre, hanem a béke és a szocializ­mus védelmére is. A kommunista nevelés és az eszmei-politikai nevelő munka terve s az egyes tantárgyak nevelési célja az iskola eszmei­politikai tevékenységének csupán a gerince. Csakis a pedagó­gusok mindennapi nevelőmunkája vezet az ifjúság politikai gondolkozásmódjának és tevékenységének magasabb szintre való emeléséhez. A szocialista iskola pedagógusának nemcsak magyaráznia kell az ismert igazságokat, szükséges, hogy képes legyen ezekért lelkesíteni is a tanulókat. S ez nem csak a peda­gógusokra, hanem a szülőkre is vonatkozik és érvényes nem csupán az eszmei-politikai nevelés terén, hanem a munkához való szocialista viszony kialakítására is. S éppen a munkára nevelés a kommunista nevelésnek és a fiatalok jövőre való felkészítésének az a része, ahol még mindig vannak tartalékaink. A munkához való helyes viszony kialakításában az eddiginél nagyobb hangsúlyt kell kapnia az eszmei és érzelmi motivációnak. Ne csak tanítsunk, hanem megfelelő módszerekkel tanítsuk is meg a fiatalokat arra, hogy a munkát és a kötelességet ne csupán szükséges rossznak tartsák, hanem már az iskolában tegyék magukévá, s később ehhez igazodjanak is, hogy a munka létszükséglet s a teljes élet szempontjából épp oly nélkülözhetetlen, mint a szeretet, a csa­lád, a barátság stb. Egyidejűleg arra is meg kell tanítanunk őket, hogy a munkát ne úgy értelmezzék, mint személyi szükségleteik biztosításának módját, hanem lássák társadalmi hasznát is. E tekintetben azonban a pedagógusok és a szülők sok esetben adósai a fiataloknak, hiszen többnyire csak a fiatalok értelmére hatnak különféle érvekkel és megfeledkeznek az érzelmi viszony kialakításáról. Ez aztán gyakran megmutatkozik a fiatalok pályairányításában is. Egynémely szülő gyermekei pályaválasztásakor csak a hivatás anyagi előnyeit vagy a jó beosztást, esetleg kényelmességi szempontokat vesz figye­lembe, megfeledkezve a hivatás szépségéről, társadalmi fontos­ságáról, s gyakran figyelmen kívül hagyják a fiatal természetes érdeklődését, adottságait és képességeit is. Iskoláink végzett növendékeinek tudásszintje az alapiskolától egészen a felsőoktatási intézményig - az iskolatípusok tartalmi korszerűsítésével összhangban - fokozatosan emelkedik. A tar­talmi korszerűsítés feladatait tanintézeteink egészében véve eredményesen teljesítik, és a korszerűsítés útját gátló nehézsé­geket is eredményesen oldjuk meg. A határozatok megvalósí­tása útján az első lépéseket tehát már megtettük. Jelenleg az elért eredményeket értékeljük, hogy kiküszöbölhessük a fogya­tékosságokat. S ez az út már a minőségi munka követelményé­nek érvényesítését mutatja. Az új tanévben igényes és felelős­ségteljes munka hárul az alapiskolákra, hiszen már a korszerűsí­tés hetedik évébe lépünk. Továbbra is figyelmet kell fordítanunk a közép- és főiskolák növendékeinek megfelelő felkészítésére, s törekednünk kell a tudományos kutatómunka hatékonyságának fokozására. Bár az utóbbi időben e téren kedvezőbb a helyzet, ennek ellenére van még mit javítanunk. Annál is inkább, hogy a felsőoktatási intézmények nem számolhatnak tudományos intézeteik bázisá­nak gyarapításával. Szükséges ezért, hogy erőiket a döntő feladatok megoldására koncentrálják. A jövőben intenzívebben kell kihasználni a felsőoktatási intézmények oktatóinak szaktu­dását, a tudomány és kutatás eredményeit pedig még hatéko­nyabban kell alkalmazni a gyakorlatban. A Sigma konszern üzemeiben ezekben a napokban folynak az utolsó előkészületek a brnói 24. nemzetközi gépipari vásárra. A Sigma lutini üzeme az idén elsó ízben állít ki mikroszámítógép irányítású automati­zált szivattyúállomást öntözőberendezésekhez. A képen: dr. Véroslav Kotlík matematikus ellenőrzi annak a TNS jelzésű mikroszámítógépnek a programját, amely irányítani fogja az automatizált szivattyúállomás üzemelését (Ladislav Galgonek felvétele - ČSTK) Ma érkezik hazánkba Grisa Filipov (ČSTK) - Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök meghí­vására ma baráti munkalátogatás­ra hazánkba érkezik Grisa Fili­pov, a Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke. Grisa Filipov 1919. július 13-án az ukrajnai Kagyijevce faluban született. Szegény bolgár emig­ráns parasztcsaládból származik. 1936-ban családjával együtt visszatért Bulgáriába és még ugyanabban az évben belépett a munkásifjúsági szövetségbe. 1938 és 1940 között a szófiai Kliment Ohridszkij Egyetem Mate­matika-Fizikai Karán tanult. Aktí­van bekapcsolódott a haladó diák­ság harcába. 1940 óta tagja a Bol­gár Kommunista Pártnak. Forra­dalmi tevékenységéért a monar­chia fasiszta bírósága 15 évi bör­tönbüntetésre ítélte. A bulgáriai szocialista forrada­lom győzelmét követően Grisa Fi­lipov felelős párt- és állami tisztsé­geket töltött be. 1948 és 1951 között egy moszkvai főiskolán ipa­ri és kereskedelmi gazdaságtant tanult. Ezután az Állami Tervbi­zottságban és a Bolgár KP appa­rátusában tevékenykedett. 1964- tól 1968-ig a Minisztertanács új népgazdaság-irányítási rendszer­rel foglalkozó állandó bizottságá­nak elnöke volt, 1968 decemberé­ben kinevezték az Állami Tervbi- (Folytatás a 2. oldalon) SZERDA 1982. szeptember 1. XXXV. évfolyam 207. szám Ára 50 fillér Jókívánságok Líbiába (ČSTK) - Gustáv Husák köz- társasági elnök táviratban fejezte ki jókívánságait Moamer Kadhafi ezredesnek, a líbiai forradalom vezetőjének Líbiai nemzeti ünne­pe alkalmából. Ugyanebből az alkalomból Ľu­bomír Štrougal miniszterelnök Abdasz Szalam Ahmed Dzsal- ludnak, a Líbiai Általános Népi Kongresszus forradalmi vezetősé­ge tagjának, Bohuslav Chňou­pek külügyminiszter pedig Abdái Ati Ubajdinak, a Líbiai Általános Népi Bizottság Külügyi Hivatala titkárának küldött üdvözlő távi­ratot. Kedves vendégek az Agrokomplexen (ČSTK) - Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, Peter Colotka a CSKP KB Elnökségé­nek tagja, szlovák miniszterelnök és Miloslav Hruškovič, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára, tegnap Nyitrán megtekintette az Agrokomplex ’82 országos mezőgazdasági kiállí­tást. A vendégek a kiállítási anya­got Ján Janiknak, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, a KB titkárá­nak és Ján Janovic szlovák me­zőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszternek a társaságában nézték végig. Megismerkedtek Magyarország kiállítási anyagával, amely nagy­ságát és a kiállító vállalatok szá­mát tekintve a legnagyobbak közé tartozik az idei vásáron. A pavilon­nak abban a részében, ahol a Slu- šovicei Efsz mutatja be termékeit, tájékozódtak a KSL új kukoricater­mesztési renszerröl. Részletesen megtekintették a vendégek a szovjet kiállítást, amely a szovjet mezőgazdaság és élelmiszeripar eredményeit és idő­szerű feladatait szemlélteti. Lenárt, Colotka és Hruškovič elvtárs a bolgár, az NDk és a len­gyel kiállítási anyaggal is megis­merkedett. A Szlovák Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási Minisztérium ki­állítási anyagát szemlélve a ven­dégek Vladimír Margetin minisz­ter társaságában megismerkedtek a biomasza komplex feldolgozá­sával. A hatéveseknek egy új vi­lág felfedezésének kü­szöbe a tanévnyitó, de minden diák izgalmas várakozással te­kint elébe, s talán nincs felnőtt, aki ne gondolna vissza némi nosztalgiával a régi szeptem­ber elsejékre. Hiszen minden szeptember elsejében van va­fontosabb és legidőszerűbb feladata a háborús veszély el­hárítása, a béke megvédése. Nem örvendetes feladat ez, de létfontosságú, hiszen az em­beriséget a „korlátozott“, vala­mint a „tartós atomháború“ őrült elméletének kiagyalói könnyen egy nukleáris kataszt­Békenap lami közös, s mégis annyira különböznek. Ma nemcsak a tanévkezdő szeptember elsejére emlékez­nek az emberek, hanem arra a másikra is. 1939. szeptem­ber elsején a fasiszta Német­ország megtámadta Lengyel- országot. Az a szeptember el­seje a világégés küszöbe volt. Emlékeztet és figyelmeztet ez a dátum; a mai nap a béke világnapja, a népek háború és fegyverkezés ellen vívott har­cának napja. Sokszor elmondtuk az utób­bi hónapokban - napjaink leg­rófába sodorhatják. Az ilyen tervek mögött - mint mindig - az amerikai imperializmus világuralmi tervei állnak. Az USA kormánya a legvadabb szovjetellenesség útján, a lá­zas fegyverkezés fokozásával akarja a nagytőke, a katonai­ipari komplexurr^ érdekeit ki­szolgálni. Nincs a világon olyan nép, amelyet ne veszélyeztetne ez a politika, a százmilliók nem ezt az utat választják. Az ese­mények igazolják, hogy a fegy­verkezési verseny fokozásával arányosan növekszik az em­berek békevágya, izmosodik a békéért síkraszállók tábora. Egyértelműen megdőlt az az amerikai elmélet, hogy a nyu­gati békemegmozdulásokat Moszkvából szervezik és irá­nyítják. A békeharc nemcsak Nyugat-Európában öltött eddig sosem tapasztalt méreteket, hanem magában az Egyesült Államokban is. Hiába veri az imperializmus propagandagé­pezete a nagydobot, a töme­gek békét követelő szavát nem harsogja túl. Az emberek felis­merték, hogy csak két út között választhatnak, s a tömegek az egyedüli ésszerű alternatívát, a békét, a leszerelést választ­ják. Nem járunk messze az igazságtól, amikor azt állítjuk, hogy a világpolitikában egy új jelenségnek vagyunk tanúi:, a haladó békeerók világméretű összefogásának. Például a washingtoni hidegháborús politika eredményeként Kelet és Nyugat békevédői, a Béke­menet ’82 résztvevői közösen (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom