Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)
1982-08-06 / 185. szám, péntek
Nemzedékregény? Ordódy Katalin könyvéről Gyökeres György felvétele Az „összehajtogatott lábról“ és egyéb nyelvi szörnyszülöttekről Gondolatok egy kiadvány kapcsán M ásodik kiadásban jelent meg Ordódy Katalinnak 21 évvel ezelőtt publikált Nemzedékek című müve, egyike a szlovákiai magyar irodalom elsó nagyszabású regénykísérleteinek. A könyvet annak idején Fábry Zoltán elemezte az Irodalmi Szemlében, értékei mellett rámutatva alapvető hibáira is. ,,A nemzedékregény hatványozott egész, folyamatossági teljesség: a mű sikere arányosságán, szerkezeti elosztottságán, az összefogó, összegező, sűrítő helyek és momentumok megválasztásán múlik... Az egyes kötetre sűrített nemzedékregény nem engedheti meg magának a regénymatéria teljességét, a regény hömpölygőn lusta áramlását, terjengósségét. Korképe nem körkép, a regényíró itt csupán reflek- torozott momentumok helyes megválasztásával, kiemelésével dolgozhat.“ (írod. Szemle, 1962, 438.) Kár, hogy a második kiadásnál Fábry helytálló észrevételeit nem vették figyelembe, mert a részletes kritikáién emlegetett hiányosságok ma - a magyar regényirodalom további fejlődése után — szembetűnőbbek, mint annak idején. Ordódy azóta úgy nyilatkozott, hogy nem nemzedékregényt akart írni, hanem három lázadó ember regényét; ez azonban mit sem változtat a lényegen. A mű valóban három, többé-kevésbé összefüggő részből áll, melyeket külön regénynek is lehet tekinteni. Az elsó történet egy fiatal magyar festömúvészjelöltnek és egy prágai ortodox zsidócsalád lányának a szerelméről szól. Kétségkívül ez a regénykompozíció legjobban sikerült része. Ebben vitathatatlan a nemzedéki ellentét ábrázolása is, mert a kérlelhetetlenül szigorú apa inkább lánya halálát kívánja, minthogy keresztényhez, idegenhez menjen feleségül. Ruth öntudatosodásában, lázadásában nagy a szerepe egy rendkívüli felvilágosodott és haladó szellemű zsidó barátjuknak is. A lázadás indító oka a lány mélyen átérzett szerelme, apja iránti ragaszkodásának törvényszerűen ellenszenvvé való változása. Ordódy jó pszichológiai érzékkel rajzolja meg az anya jellemét is, míg a magyar dzsentri származású Kerényi János jellemzése kissé halványabbra sikerült, egyéniségét, fejlődését nem mutatja be részletesebben, de annyit megtudunk róla, hogy haladó szellemű, következetesen becsületes müvészlélek. A Fábry említette légkör, az Osztrák-Magyar-Monarchia 1914 előtti társadalmának, korának ábrázolása kissé felszínes, de feltűnő a véletlen indokolatlan szerepe a szerelmesek összekerülésében. A másik hiba a regényes keretnek a történetekkel való egyeztetése. A ,,keret“ ugyanis két munkaszolgálatos fogolynak a szökése A Literárni mésíčník ötödik számának gazdag anyagából külön érdeklődésre tarthat számot Milan Blahynka A cseh költészet 1981- ben címú írása, amelyben az elmúlt esztendő termését mérlegeli. Megtudhatjuk többek között, hogy 1981-ben 38 eredeti mű (kötet) jelent meg cseh költők tollából. Nagyjából ugyanennyit tesz ki az ismételt kiadások, válogatások és antológiáik aránya, s jelentős az év folyamán kiadott fordítások száma is. Többek között Apollinaire, Okudzsava, Byron, Jeszenyin, Guillén, Jevtusenko kötetei jelentek meg új cseh fordításban. Az eredeti cseh alkotások háromnegyedét a 33-63 éves korosztályhoz tartozó költők kötetei teszik ki, míg a harminc éven aluliakat mindössze hárman (Albrechtová. Kre- nek, Procházková) képviselik. A tízből öten elsó kötettel jelentkeztek, ami egyben azt is jelenti, hogy éppen ez a korosztály terebélyesedik a legdinamikusabban. A tíz műből — Blahynka szerint - Sys (Americký účet), Peterka (Autobiografia vlka) és Černík a második világháború végén. Egy pajtában rejtőzve mondják el egymásnak élettörténetüket, s egyikük, Viktor, a lázadó Ruthnak és Kerényinek a fia, de valószínűtlen, hogy ilyen aprólékos részletességgel emlékezne szülei évtizedekkel azelőtti élményeire, sőt, még számára ismeretlen nagyszüleire is. Még feltűnőbb ellentmondás: később, a fajüldözés idején még az is elfelejtődik, hogy zsidók voltak, s így ő is félzsidó. Előzőén katonatiszt, majd egyetemi hallgató volt, s az írónőnek nem jut eszébe, hogy az ilyen posztokon különös szigorúsággal ellenőrizték a származást, s neki még a nyilas uralom idején sem támad emiatt kellemetlensége. A második regény (rész) Kerényi Viktor dzsentri származású értelmiséginek a második világháború alatti eszmei fejlődését és az ellenállókhoz való csatlakozását beszéli el - a „keret“ szerint azon idő alatt, amíg a pajtában a szovjet csapatokra várakoznak. Ez a mű legbonyolultabb, a fócselekményhez alig kapcsolódó epizódokkal tarkított része. Az író nemcsak azt hagyja figyelmen kívül, hogy az első rész tanúsága szerint Viktor félzsidó, s ezen a szálon törvényszerűen eljuthatna a fasizmussal való szembeszálláshoz, hanem az első rész főhőse, Viktor apja is valahogy jellemet cserél: horthysta hazafi, a főszolgabíró és egy miniszteri főtanácsos kebelbarátja. Igaz, az író negatív figuraként ábrázolja, de nem mutatja be, hogyan lett ilyenné az első rész szimpatikus festőművésze, s ha ő meg is feledkezett volna felesége származásáról, hogyan feledkezhettek meg erről a fasiszta hatóságok a származások kivizsgálása idején? Egyébként, mint az első részben, itt is megjelenik a főhős és az apa közti eszmei-nemzedéki ellentét. Mivel az apa itt másként van jellemezve, mint az első részben, s a cselekmény sem függ össze, úgy látszik, mintha ez a rész egy másik regény volna. De az ellentmondásoktól akkor sem szabadulnánk meg, mert a keret a két részt összefogja, s nyilvánvaló, hogy itt ugyanazt a Kerényi Jánost látjuk idősebb korában. A zsidó feleség és anya nem tűnhet el egy fasiszta kort ábrázoló regényből akkor sem, ha közben meghal, mert a megbélyegzés férjén és fián is rajta marad. Ezért az első két rész feltétlenül nemzedékregény, míg a harmadik valóban nem az, hanem egy kommunista munkás élettörténete, akivel Viktor csak véletlenül kerül egy táborba, elfogatása után. M íg az első rész dinamikusan pergő cselekményű s érdekes lélektani helyzeteket ábrázol, a második néhol terjengős, s olyan epizódok vannak benne, amelyek alig tartoznak a fócselekményhez, (Mezivék) kötetei mellett elsősorban Éva Kotarbová (Kameny) és a debütáló Zdenék Rieger (Radši) érdemel külön figyelmet. Hét elsőkötetes szerző mutatkozott be, akik közül a legfiatalabb harminc, a legidősebb negyvenegy éves. Hatan jelentkeztek második kötetükkel, köztük a már említett Kotarbová és Albrechtová, valamint a mindössze tizennyolc éves M. Procházková. Az 1930-as években születettek közül Florian, Mo- ravcova, Šerík, Vyhlídal, Boušek, Ŕehák jelentkeztek új kötetekkel. A tanulmány szerzője is kiemeli közülük Miroslav Flórian nemzeti művész munkásságát, akinek két új kötete (Odliv noci; Zítŕejší snehv) és válogatott verseinek első kötete (Vybrané spisy I.) is az elmúlt évben került a könyvpiacra. A lap további anyagaiból kiemelhetjük még a Druzsba Národov című szovjet irodalmi folyóiratból átvett anyagot. A folyóiratról tudni kell, hogy elsősorban ennek a hasábjain szólalnak meg orosz fordításban a szovjet nemzetiségi elhagyásuk előnyére vált volna a mű tömörségének s a lényegre koncentráltságot megkövetelő elbeszélésnek. A világháború második felében lejátszódó események hátterében nem érezzük a feszült, háborús légkört, az urak úgy mulatoznak, mintha mi sem izgatná őket, s a háborús rendeletek, szigorítások (jegyrendszer, csökkenő fejadag stb.) még háttérként is alig észlelhetők. Ezt már Fábry is megállapította idézett kritikájában: ,,A regénynek nincs adekvát atmoszférája, légköre és korlevegó- je. Az atmoszféra: íz, szín, hang. Az atmoszféra az a burok, amelyben a regény születik és él. “ Eszmei szempontból főként a hor- thyzmus felemás politikájának érzékeltetése hiányzik. Persze, Or- dódyból nem hiányzik a jószándék: haladó, háborúellenes, igazságszolgáltat ó regényt akar írni, de művészi eszközeivel ezt nem tudja maradéktalanul megvalósítani. A harmadik részt csak a fiktív keret kapcsolja az első kettőhöz, s ez így ellentmondástól mentes. Itt Viki fogolytársa, Bódis Feri beszéli el életének történetét. Szegényparaszti családban született, Bratislavában volt pincérínas, itt válik ifjan kommunistává. Elbocsátják, 1938-ban Magyarországra kerül, villamoskalauzként dolgozik, majd őt is letartóztatják. Ez a rész egyöntetűbb a másodiknál, az epizódok arányosabbak és szorosan összefüggnek a központi cselekménnyel. Az ellenállók üldözését a rendőrségi kihallgatásokat leíró részeletek egészen izgalmasak. Ugyancsak izgalmasan érdekes a két fogolynak a bevezetésben előadott szökése. Viki és Feri viszontagságos menekülésének története. Feri kommunistává válásának és mozgalmi tevékenységének leírása viszont nem mentes bizonyos sablonoktól: a belső meggyőződés helyett inkább a külső kapcsolatokat mutatja be. A Nemzedékek irodalomtörténeti érdeme, hogy az első volt a nagyobb koncepciójú felszabadulás utáni szlovákiai magyar regények között. Irodalmi életünkben felkeltette a nagyregény iránti igényt. Igaz, a néhány évvel utána következők (Egri, Rácz, Duba, és mások) jórészt saját élményeikből, mintegy vallo- másos, nemzetiségi regényt alkottak (specializálva a műfajt). Rácz regényének (Megtudtam, hogy élsz) hármas kompozíciója erősen hasonlít Ordódyéhoz, s ennek újabb kiadása mintául szolgálhatott volna a Nemzedékeknek is, mert Rácz müvének eredetileg sematikus harmadik részét igazi hozzáértéssel átdolgozta. Ordódy esetében maradandó irodalmi értéke csak az első könyvnek, Ruth lázadása történetének van. (Madách, 1982) CSANDA SÁNDOR írók. E mostani válogatásban (amely már harmadik az LM-ben) Raszul Hamzatov avar, Gennagyij Juszkov komi, Marcelijusz Marti - naitisz litván költők verseivel, valamint Hrant Mathevoszjan örmény és Grigorij Baklanov orosz prózaíró egy-egy elbeszélésével találkozhat az olvasó cseh fordításban. Ugyancsak egy szovjet folyóirat, a Lityeraturnaja Ucsoba anyagából találunk egy terjedelmes válogatást a Műhely rovatban is. Több írás foglalkozik - meg nem élt nyolcvanadik születésnapja kapcsán - A. A/f. P/sa kritikai munkásságával. A Napjaink rovatban pedig az ötvenedik születésnapját ünneplő Pavel Francouz két rövid elbeszélését olvashatjuk, akinek írásaival már a magyar olvasók is találkozhattak, legutóbb a Hány színű a szivárvány című antológiában. A jubiláló író munkásságával Alena Hájková rövid írása alapján ismerkedhet meg a lap olvasója. NÉMETH GYULA Szerkesztésében, tudományos igényében meglehetősen felemás, ám célkitűzésében mégis rendkívül hasznos kötetet adott ki a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó. Bertók Imrét és kollektíváját feltétlenül dicséret illeti, hogy összegyűjtötte a szlovák-magyar szak- és műfordítás kérdéseiről tartott szemináriumok néhány anyagát. Elsősorban azért, mert számos lényeges gyakorlati tennivalóra és tudományos feladatra hívja fel a figyelmet, miközben nyelvünk, nyelvművelésünk jelenlegi állapotáról is sok megszívlelendőt közöl. Évekkel ezelőtt a hazánkban egy évtizedig vendégtanároskodó Deme László hívta fel a figyelmet arra, hogy tudatunkban, nyelvünkben milyen károkat, hézagokat okoz, ha az úgynevezett felső réteg, tehát az irodalmi nyelv, és az alsó szféra, a családban beszélt nyelv között nem jól funkcionál a középső szint: a hivatali, a közéleti nyelv. A most kiadott kötet egyik érdeme, hogy a széles tömegeket meghatározó hivatali, közéleti nyelvünket is számba veszi. Hubik István, a kötet egyik legalaposabb s talán legérdekesebb tanulmányának a szerzője helyesen állapítja meg: „Nyelvőreink dolga, hogy mennél szélesebb körben, a rádióban, a napi sajtóban figyelmeztessenek a fölösleges nyelvromlásra, és ébren tartsák, élesítsék a tompulásra hajló nyelvérzéket Nyelvőreink dicséretes módon teszik is a dolgukat. Csakhogy egy közösség nyelvi szintjét elsősorban mégis az határozza meg, amit az írásbelisége képvisel.“ Irodalmunkról, műfordításaink döntő többségéről e vonatkozásban elismerően szólhatunk. Ám a széles tömegeket más írásbeliségek is befolyásolják. A tanulókat a tankönyvek, a felnőtteket különböző hivatalos anyagok, nagy példányszámú publikációk. A kötet idézi az egyik elsősegélynyújtási útmutatót: „A beteget a hátára fektetjük, és a kezeit, lábait mértékletesen összehajtogatjuk". Egyik ismerősömet többször figyelmeztettem, de ennek ellenére a gázmúvesites helyett felszólalásaiban következetesen a megmosolyogtató, ám tragikus emlékeket is idéző „gázosítást" használja. S a hallgatóság nem csodálkozik: ök is így hallják, így olvassák szükebb pátriájukban A gyűlés végén ók is, mások is természetesnek tartják, ha azt kérdik: kinek van „feltölteni való“, sőt „felbővítő“ javaslata, a kiegészítő javaslat helyett. Egy faluban a Dom smútku felirat alatt éveken át az díszelgett, hogy Siralomház. Ki-ki sorolni tudná a lehangoló példákat közéleti nyelvünk szörnyszülöttéiről. Csuka Gyula tanulmányában néhány tankönyv nyelvi színvonalát értékeli. Bizony, nemcsak a hatodikosoknak készült Állattanban van 34 fordítói hiba. Más könyvben is előfordul magyartalanság, frazeológiai és terminológiai bizonytalanság, helytelen, olykor érthetetlen szakkifejezés, nyelvi fordulat. Nem elegendő, ha csupán az írásbeliségek szerzőinek felelősségérzetére, igényességére, csak az egyéni nyelvművelésre apellálunk. Intézményesen is kell cselekednünk. A kötet ilyen vonatkozásban is útmutató. Egyrészt a tudomány nyelvművelés, a műfordítás elméleti vonatkozásainak fontosságára hívja fel a figyelmet. Dénes Imre, Bertók Imre és Zeman László dolgozata ezt a fontos irányt képviseli. Ezek és más munkák is igazolják, hogy e munkakörre is lennének szakemberek, csak szervezetten, átgondoltan kellene sáfárkodni szellemi potenciálunkkal. Ugyanilyen fontos, hogy a gyakorlati, mindennapi nyelvművelésünkben is előbbre lépjünk. Társadalmi életünk szinte minden területen messze megelőzte a nyelvművelő, valamint a fordítással foglalkozó gyér számú szakirodalmunkat. Naponta új szavakkal, fogalmakkal kell megismerkednünk, egy részüket különböző okok miatt a magyarországi nyelvhasználat nem is ismeri. Keresni, kreálni kell hát helyi és országos viszonylatban egyaránt. De azt sem keressük, ami használatos a magyar nyelvben, sokan inkább lefordítják szlovákból vagy csehból a maguk szájíze szerint. így lesz polgári ellátottság a járulékos építkezések helyett, s egyre többen mondják, hogy ez az igazolvány „fizet“, holott az csupán érvényes; és így tovább. A legfőbb ideje már a hatékony nyelvi gyomirtásnak. Hasznosak, de önmagukban nem elegendőek a rádió és a sajtó nyelvművelő rovatai. Többet kellene tennünk. Jó lenne például nagy példányszámban kiadni olyan szakszótárakat, amelyek a közéletben használatos kifejezések helyes magyar megnevezését tartalmaznák. Hogy a többezres, közéleti írásbeliségek szerzői és mások tudjanak hova nyúlni, mit fellapozni, ha nem biztosak egy-egy szakkifejezésben. S üdvös lenne, ha több pedagógus, műszaki értelmiségi foglalkozna a gyakorlati nyelvművelés kérdéseivel. A nyelvi szörnyszülötteket nem tudnánk ugyan máról holnapra kiseprúzni, de annyi bizonyos, hogy sok ember beszede, számos kiadvány szövege világosabb, magyarosabb lenne. A kötet ehhez a gyakorlati nyelvműveléshez is sok ötlettel szolgál. Szerkesztésében felemás ez a kötet, írtam az elején, mert tudományos igényű és népszerűsítő célú dolgozatokat egyaránt tartalmaz. S mégis felettébb hasznos, mert e téren is az „önösszesze- désre“ ösztökél, s azt sugallja, hogy nyelvművelő céljainkat a közösségi igényekhez igazítsuk. SZILVÁSSY JÓZSEF Kulturális hírek • Moszkvában megjelent a Ko- marov-Trutko-Utyilov szerzóhár- mas filmtörténetének harmadik kötete, amely az európai szocialista országok filmművészetével foglalkozik. 0 Victor Vasarely fiának, az ugyancsak festőművész Jean- Pierre Yvaralnak tizenhárom szitanyomatával gazdagodott a pécsi Vasarely Múzeum gyűjteménye. 0 Jacques-Yves Cousteau kapitány expedícióra indult az Amazonas vidékére; nyilván teljes estét betöltő filmmel érkezik majd meg. Hazai és külföldi szerzők A Literárni mésíčník 5. számáról * ÚJ SZÚ 6 1982. VIII. 6.
