Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)

1982-08-05 / 184. szám, csütörtök

• JWBMRU«.; A „klassz“ tanító Nem ismertem őt, de ismerked­tem vele Először akkor figyeltem föl Juhász Aladárra, amikor két pedagógustársával, Rózsa Mar­gittal és Takács Erikával a máso­dik helyen végeztek a CSEMA­DOK KB országos nyelvi vetélke­dőjén Aztán tavaly is díjat nyert a kulturális szövetség nyelvi pá­lyázatán Talán azért is tűnt fel, mert úgynevezett kisiskolában, a Vágai (Váhcrvce) Magyar Tanítá­st Nyelvű Alapiskolában tanít. Ab­ban a takaros faluban, amely a magyar-szlovák nyelvhatáron fekszik. A szájról szájra fennma­radt hagyomány szerint az itteni őslakosok egykor a Székelyföldről települtek ide, a Vág partjára. A fa­luba érkező idegen alighanem rögtön felfigyel a helybéliek érde­kes beszédére, sajátos szavaira, amelyek nemcsak Vága földrajzi fekvéséből adódnak, hanem vala­miképpen évszázadok sorsfordu­lóinak, mozgásának emlékét is őrzik. A faluban egy kislánytól - rövi­desen kiderül, hogy egyik tanítvá­nyától - érdeklődöm, merre lakik Juhász Madár. Miután útbaigazít, megkérdem, milyen tanítónak tart­ja öt. — Klassz tanító, sohasem unal­masak az órái - derül fel az arca Az ember többnyire szemü­veges, idős embereknek képzeli a nyelvészeket, velem szemben pedig egy mosolygós fiatalember ül.- Nyifrán, a Pedagógiai Főisko­lán Tózsér Arpád is tanított, mégis inkább a nyelvtant kedveltem, fő­leg a mondattant. A logikája miatt. Később is ezzel akartam foglal­kozni. Pedagógiai pályám elején egy ideig bizony elbúcsúztam szép álmaimtól, mert először Kál- nán, majd itt szinte mindent kellett tanítanom. Fizikát, kémiát, biológi­át. Mikor kit kellett helyettesíte­nem. Küszködtem eleget, mert a tanulóknak semmibe sem sza­bad megérezniük, mondogattam, hogy nem szakképesített tanerő oktatja őket. Akkor is, és ma is, amikor már a képesítésemnek megfelelő tantárgyakat tanítom, iparkodtam partnerük lenni. Nem akartam amolyan parancsokat osztogató, ki tudja mekkora ma­gaslatról lenéző, diktatórikus pe­dagógus-típus pózában tetszeleg­ni. Mindig partnernek tartom a ta­nulókat, akikkel közös a célunk: az én vezetésemmel, de együtt, egy­mást segítve jussunk el a tudo­mány kisebb, nagyobb magasla­taira.- Milyen Vágán egy magyar­óra?- Játékos. A gyermekek például segítettek a nyelvjárásgyüjtésben, s így különbséget tudtak tenni köznyelv, nyelvjárás és jövevény­szó között. Stílusgyakorlatokon meg például közösen írunk regé­nyeket olyan témákról, amelyek a gyermekeket érdeklik. Több ta­nulónk már az országos pályáza­ton is szépen szerepelt fogalma­zásaival.- Milyen tehát a jó tanítási óra?- Ez sok mindentől, például az osztály érdeklődési körétől, tu- dásszintjétól is függ. Egy lénye­ges: a tanuló szempontjából is érdékes legyen. Szóba kerül az új oktatási terve­zet, a tanterv, amely bizony sok fejtörést okoz a pedagógusoknak- Sok a tananyag, kevés idő jut az ismétlésre, kénytelenek va­gyunk szinte gyorsvonat módjára robogni A gyermek ugyan sok mindenről hall, de nagy kérdés, mennyit rögzít mindebből, milyen lesz az általános műveltsége- töpreng félhangosan Juhász Aladár. Gondolkodásra késztető szavak.- Mit tehet egy magyar szakos a helybéliek szebb beszédéért?- kérdezem.- Annyi bizonyos, hogy tehet, elsősorban személyes jó példával. Jómagam a hnb képviselője va­gyok, a pártszervezet különböző megbízatásait is igyekszem jól tel­jesíteni, a CSEMADOK helyi szer­vezetében is dolgozom. Felszóla­lásaimban igyekszem szabatosan, érthetően szólni. Úgy, ahogy egy kis odafigyeléssel, törekvéssel más is, mindenki beszélhetne és sokan beszélnek is. E téren, a mi nemzetiségi viszonyaink között fő­leg a pedagógusok és a helyi, járási közéleti személyiségek fele­lőssége jelentős, hiszen százak­hoz szólnak, százak beszédét be­folyásolják. Elszomorító, ha példá­ul egy padagógus az óra alatt „suksüközik“, a kellő szó híján idegen szavakat használ, és így tovább. Az is lehangoló, ahogy a műszaki értelmiségiek egy része beszél. Pedig lenne hol utána néz­ni a szakkifejezéseknek.- Éppen most olvastam Sütő András vallomását, aki elmondja, fiatal korában azért tért vissza a Székelyföldre, hogy benne éljen nyelvünk erdőzúgásában, hogy szíven legyintse őt szavaink cso­dás széljárása. A mai idős embe­rek nálunk is ilyen zamatosan be­szélnek, de a fiatalabbak nyelvé­nek kifejező ereje valahogy szür­külőben van, beszédünk, talán a televízió hatására szegénye­sebb. Például azt mondta nekem már több tanuló is: tanító elvtárs, minek hetekig olvasni egy regényt, amikor a tévében néhány óra alatt megismerhetem a történetet. Könnyű lenne válaszolni, de én arra szeretném nevelni ezeket a gyerkőcöket, hogy maguk jussa­nak el a helyes feleletig, az olva­sás gyönyöréig. Mert aki szeret olvasni, az ma is, a jövőben is szebben, pontosabban fejezi ki gondolatait. Amikor tudományos munkájáról érdeklődöm, kéziratokat húz elő.- Egyelőre a fióknak dolgozom - mondja kesernyés mosollyal. Feldolgoztam a vágaiak nyelvjárá­sát, a ragadványneveket, sok más tervem is van, de jó lenne látni e munka közösségi értelmét is. Nem tudok csak a magam kedvte­lésére dolgozni. A vágaiak beszé­de sok érdekességet, archaizmust őriz ma is, jó lenne ezeket akár tudományos-népszerűsítő szinten is publikálni - mondja elsősorban a CSEMADOK nyelvi szakbizott­ságának, s talán a Madách kiadó illetékeseinek címére is. Hallgatom Juhász Aladár meg­fontolt szavait, s ismét fölmerül bennem, hogy még mindig milyen keveset tudunk egymásról. Sokat beszélünk, írunk arról, milyen ke­vés nyelvészünk van, s közben Dél-Szlovákiában számos ambici­ózus pedagógus és más szakem­ber munkálkodik, akiknek segítő kezet kellene nyújtani, hogy előbb­re léphessenek, a közösség szá­mára is megérlelhessék munkájuk gyümölcseit. Jó lenne tenni is azért, hogy Juhász Aladárhoz hasonló, a tudományos munkába kóstolgató „klassz“ tanítók ne a fiókuknak dolgozzanak. SZILVÁSSY JÓZSEF A szép könyv tartozékai Szovjet könyvillusztrációk és ex librisek Az utóbbi időben egyre több szó esik a könyvről, mint iparmű­vészeti termékről. Könyvespolca infcra egyre több mívesen megfor­mált, szinte az egyedi művészeti alkotás értékével vetekedő kötet kerül. Persze ez nem jelenti azt, hogy a forma háttérbe szorítaná a tartalmat. Ellenkezőleg, hiszen jeles irodalmi évfordulók kinálják az alkalmat a könyv művészeinek, hogy a nemzeti irodalmak és a vi­lágirodalom legszebb alkotásait az ünnephez illő külsővel jelentessék meg. A szép könyv kultusza nem csak a bibliofil-kiadások, de az úgynevezett tömegkönyvek külse­jét is művészivé formálja. Egyre több az olyan kiadvány is, ame­lyekben az illusztráció nem a szö­veg, a történet képi megformálá­sát tartja feladatának. így a rajzo­kon, a metszeteken, a miniatúr festményeken az adott prózai vagy köítói alkotásnak a képzőművész szubjektumán átszűrt lényege je­lenik meg. Ennek az alkotói küzdelemnek lehetünk tanúi azon a kiállításon is, amelyet a bratislavai Csehszlo­vák-Szovjet Barátság Házában láthat a nagyközönség. A Szovjet­unió könyvillusztrátorainak a rep­rezentatív tárlatának magját az 1980-ban Moszkvában megtartott bemutató legjobb alkotásai adják. Tévedés lenne azt hinni, hogy csupán a gyermek- és ifjúsági könyvek vonzanák a képzőművé­szeket. Mégis ezen a bemutatón is láthatunk olyan alkotásokat, ame­lyek az irott szóval egyenrangú értékként szerepeltek egyik vagy másik mesekönyvben. Például Tatjána Mavnnova, aki elsőként kapta meg a Szovjetunióban az Andersen-díjat, együtt készíti raj­zait Jurij Koval íróval, aki eleve úgy alkot, hogy támaszkodik a képzőművész teremtő fantáziá­jára. Természetesen ez a közös munka a gyerekek komplex eszté­tikai nevélését is szolgálja. Izgalmas élményt jelentenek a világirodalom remekműveihez készült illusztrációk. így láthatjuk azt, hogy mit gondol Dimithj Bisz- tyi a középkori Franciaországban keletkezett híres Rolland éneket olvasva. Érdekes az is, ahogyan, a fiatal Marina Kasztalszká szaba­don improvizál Anna Ahmatova verseire, vagy Mihail Bulkakov Moliére úr élete című prózájának témáira. Legalább ilyen érdeke­sek, ahogy Jurij Perevezencev Dosztojevszkij Fehér éjszakáit lát­ja. Olyan bravúrt sikerült megvaló­sítania, amelynek nyomán a múlt században élt hősök szemével lát­tatja a nagy orosz író témáit. Nem véletlenül jutalmazták az 1971-es lipcsei könyvművészeti kiállításon aranyéremmel. A válogatás legizgalmasabb él­ményét kínálja Igor Makarevica Franz Kafka írásaihoz készült há­rom színes karca. A per világát tükröző képek mellett, egy olyan Kafka-portrét is sikerült alkotnia, amely formái megoldásával, at­moszférájával kifejezi a prágai író lelkivilágát. Legalább ilyen érde­kes a Nyikolaj Popov Alekszander Biok versei nyomán teremtette il­luzórikus világ, amelybe realiszti­kus elemeket vegyít. A legkülönfélébb technikával, művészet- és világszemlélettel készített illusztrációk között olyan is akadt, amely a legmesszebb­menőkig a hagyományos rézmet­szés részletgazdagságát követi. Vagyis elmondható, hogy a mai szovjet illusztráció művészei első­sorban a kifejezési eszközök gaz­dagságával tűnnek ki, amelyhez szinte minden esetben a modem ember gondolat- és érzelemvilá­gának kifejezésére törekvő szán­dék párosul. Ha már illusztrált, és irodalmi értékekkel együtt képzőművészeti értékeket is tartalmazó könyvekről esett szó, méltán fordul figyelmünk egy igen érdekes grafikai műfaj felé. Ugyancsak a barátság házá­ban láthatók az északi szovjet né­pek képzőművészeinek ex librisei. Alexander Benua írja a tárlat katalógusában: ,,A vágy, hogy ne­vünket, mint a tulajdonosét meg­örökítsük egy-egy könyvben - bizo­nyítandó a valamikori tulajdonvi­szonyt - tanúskodik a könyvhöz fűzó bensőséges viszonyunkról.“ Persze az ex libriseket nézve nem­csak erre gondol az ember. A jó ex libris azon túl, hogy művészileg kifogástalan, sokat elmond arról az emberről, akinek könyveibe kerül. Ezek a távoli tájakon élő művé­szek készítette grafikai miniatü- rák magukban hordozzák a velük együtt alkotó emberek küzdelmes, de mégis érzelmekkel teli világát. Rénszarvasok, medvék, a népi mítoszok alakjai, a napokig le nem nyugvó Nap, a csillagok, a vadá­szat adják a mindenkori témát. így nem alaptalan a fentiekben leírt állítás, hogy a könyvek, és az ex librisek gazdáikról vallanak. S ök nemcsak a könyvet, az olvasást szeretik, de amint az kiderül a grafi­kai ábrázolásokból, kis néoekként is tisztelik és őrzik hagyom myaikat, nyelvüket. DUSZAIISTVÁN Miroslav Vodéra felvétele A matematika „ostroma“ ellen Érdekes könyv szülőknek, pedagógusoknak V. G. Boltjanszkij, G. G. Levi- tasz: Matematika útočí na rodiőe- ez a könyv az also tagozatos tanulók szüleinek próbál segítséget adni, mivel a szüiök sok esetben még mindig értetlenül állnak azok előtt a feladatok előtt, amelyeket az iskolában az elsősök kapnak. Mint ismeretes, ez a probléma Csehszlovákiában az 1976/77-es tanévtől áll fenn, ugyanis akkor vezették be valamennyi általános iskola élsó osztályában a mate­matikatanítás új tantervét. Szük­ség volt erre, hiszen az iskolai matematika szinte semmit sem változott az utóbbi 300 évben, de a matematika - mint tudomány- ez idő alatt nagy változásokon ment át, elég csupán Newton, Eu­ler, Gauss vagy Lobacsevszkij ne­vét említeni. Az önműködő számítógépek feltalálása jelentette a legtöbbet a tudományos-technikai forrada­lom kezdetén, mivel általuk az em­beri gondolkodás lehetőségei megsokszorozódtak. Ennek az út­nak ma még csak az elején va­gyunk. Megjósolni azt, hogy 2000- ben mire lesznek képesek ezek a számítógépek, nem tudja talán senki, de az bizonyos, hogy a mai gyerekek nemcsak 2000-ben, de 2020-ban is dolgozni fognak. Mi­vel a matematika.az emberi tevé­kenység valamennyi területére „betört“, nem elég csak speciális főiskolai és szakközépiskolai háló­zat létrehozása. A tanulóknak is­merniük kell a matematika új és újabb eredményeit. Ma egészé­ben véve a hangsúly nem annyira az elméleti anyag tanulásán, ha­nem fokozatos elsajátításán és gyakorlati alkalmazásán van. Ez a tény viszont fokozza a tanítási óra felépítésével kapcsolatos kö­vetelményeket. E könyvet orosz eredetiből a Prágai Pedagógiai Kutatóintézet munkaközössége fordította cseh nyelvre, Jana Müllerová ismert cseh módszertani szakember ve­zetésével A könyv olvasásának élményszerüségét Miloš Nesvad- ba kitűnő illusztrációi teszik telje­sebbé. Nézzük a tartalomjegyzéket. Az új tantervekről szóló részt négy társalgás követi: az ítéletek, Hal­mazok, Az iskolai algebra újdon­ságai és az Iskolai geometriáról szóló. A hatodik részben néhány kérdésre felelet van és a feladatok megoldását találjuk, s végül az Utószó, amelyben az alsó tagozat tantervének jellegzetességeiről ol­vashatunk, osztályonként külön- külön. A társalgások egy kirándu­lóhajón utazó különböző’foglalko­zású személyek és más-más sza­kos pedagógusok között zajlanak le, akik közül ketten alsó tagoza­tos tanulók szülei. Az első társalgást a „Minden krétai hazudik“ kezdetű szofizmá- val kezdik. A matematikai kxjika segít elkerülni a következtetésben és a konklúzióban előforduló hi­bákat. A második, a halmazokról szóló nem szerepel különállóan a tan­tervben. Már az első osztálytól kezdve tanulják a tanulók a „hal­maz“ illetve a „halmaz eleme“ fogalmakat. Majd a 4. és 5 osz­tályban több órán át foglalkoznak ezzel a témakörrel, így az egész tanítási folyamatot áthatja a hal­maz fogalma. Az új tanterv pozití­vuma, hogy könnyíti az egyes té­makörök tanítását. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy milyen ne­hézségeket is okozott a régi felfo­gásban tanított mértani helyek, függvények mértani ábrázolása, a függvény értelmezési tartomá­nyának megértetése. Ma ezek a fogalmak közös vo­nást kapnak, összegezésként az alsó tagozat 1—4. osztályos tan­anyagáról elmondhatjuk, hogy ata- nulók a halmazokról tanultak alap­ján megtanulják a természetes szám fogalmát és a velük való műveleteket matematikailag értel­mezni egyenletek és egyenlőtlen­ségek segítségével, továbbá az egyszerű valós helyzeteket, a fel­adat-megoldások során pedig a halmazábrák és táblázatok fel- használását. A tanulók térlátása a síkban elhelyezkedő mértani he­lyek tulajdonságai vizsgálata so­rán és ezek megszerkesztése se­gítségével fejlődik. A fizika köve­telményeivel összhangban a tanu­lók megismerkednek a hosszúság fogalmával, megtanulják lemérni a szakasz hosszát és a hosszúság egységeivel való műveleteket. Az oktatás alapelve napjaink­ban a tanuló aktivizálása és önálló megnyilvánulásra, gondolkodásra, valamint közösségi munkára ne­velése. A matematika tanítása so­rán egyben oktatási és nevelési feladatokat is teljesítünk. A tan­anyagban történeti megjegyzések is találhatók, például hogyan mér­tek elődeink, hogyan számoltak, hogyan jött létre a szög fogalma. A tananyag lehetőséget nyújt a pedagógusoknak arra, hogy megmagyarázzák a gyerekeknek a matematikai ismeretek fejlődési folyamatát A matematika tanításának kor­szerű módszere bejárta az egész világot. Az általános érvényű gon­dolatok azonosak, csupán a fel­dolgozásuk eltérő az egyes orszá­gokban. Visszaút nincs, további általánosítások, új fogalmak kelet­kezésével kell számolnunk A tan­tervekbe pedig egyre jobban be­törnek a valőszínúségszámítás, a statisztika és programozás elemei. Kinek szól ez a könyv? Az isko­láskorú tanulók szülein túl, az alsó tagozatos pedagógusoknak, de sokat mondhat minden érdeklődő­nek. Jó lenne magyar fordításban is olvasni. OLÁH GYÖRGY ÚJ SZÚ 6 1982. VIII. 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom