Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)
1982-08-26 / 202. szám, csütörtök
Könnyebben tanulni Rövidesen megkezdődik az új tanév. Talán nem leszek ünneprontó, ha most ezzel kapcsolatban nem az iskola, a tanulás adta lehetőségekről beszélek, hanem azok szemszögéből nézek a tanévkezdésre, akik szorongva, félelemmel várják a szeptembert. Szkukálek Lajos: Tánc (linómetszet) Matematika - vándorgyűlésen Nem minden gyermek szerepel egyformán eredményesen az iskolában. A sorozatos sikertelen1 ségek, kudarcok megkeserítik sok tanuló és szülő életét. Hogyan lehetne ezt megelőzni? Hogyan tudna a szülő ebben gyermekének segíteni? Ezekre a kérdésekre próbálok most választ adni. Szinte hallom egyik-másik szülő ellenvetését: „Mi másképpen tanultunk az iskolában. Nem értek az új tanítási koncepcióhoz. Nem vagyok én tanító. Nem tudok segíteni.“ Természetesen nem arról van szó, hogy a pedagógus munkáját végezze a szülő; másfajta segítségről lesz szó. Nézzük sorjában: 1. Állandó ,,munkahely“. Nem kell okvetlenül külön íróasztalt venni, erre a célra bármilyen asztal megfelel. A lényeg az, hogy jól megvilágított helyen álljon, a tanszereket el lehessen rajta helyezni. Ez gyorsabbá teszi a munkát. Ha több testvér tanul egy asztalnál, akkor is mindenkinek legyen állandó helye. A szóbeli feladatot nem kell okvetlenül az asztal mellett végezni. Tudományosan megállapították azonban, hogy széken ülve gyorsabban dolgoznak a tanulók, mint heverészve vagy fotelban ülve. Újabban divat a rádió vagy magnó mellett tanulni. Természetesen lehet zene mellett is szellemi munkát végezni, csakhogy így agyunk teljesítő- képessége és munkánk üteme kisebb. Ezt kísérletekkel is bebizonyították. 2. Napirend. Pontosan, percre a napi teendőket beosztani nem lehet, de nem is fontos. Napi munkaritmusunk kialakításához azonban egyik-másik tevékenységünket pontos időhöz kell igazítanunk. Melyek ezek? A felkelés és lefekvés időpontja. így reflexszé válik az elalvás és az ébredés. Ha ez kialakult, reggelente nem kell a gyermeket ébresztgetni, s este sem hánykolódik álmatlanul az ágyában. Tanulóinknak 8-10 órai A hazai és külföldi tévénézők milliói Štrosmajer doktorként ismerik Miloš Kopecký érdemes művészt, a Kórház a város szélén című sorozatból. Ezzel az alakításával vált neve széles körben ismertté, ezzel lopta be magát a szívekbe. Mert e szerep mintha csak kiváló színészünk számára íródott volna, főként pedig azért, mert kifejező és egyedülálló teljesítményt nyújtott. Miloš Kopecký jellegzetesen ironikus vonásokkal, olykor bizonyos keménységgel formálta meg Štrosmajer doktort, de alapjában véve végtelenül emberségesnek ábrázolja. Olyan orvos típusát jelenítette meg, aki első látásra a szószátyár benyomását kelti, de a külső lepel alatt a képmutatást, a korlátoltságot, a nyárspolgári magatartást gyú- nyoló, a rossz munkát elítélő ember lakozik. A külső eltakarja érzékeny természetét, s talán a szakember nagy tudását is, aki munkáját éppen úgy szereti, mint az őt körülvevő embereket. Ilyennek ismertük meg Štrosmajer doktort Miloš Kopecký alakításában. Ez azonban csak egy a színészi alakítások százaiból. Valamennyi színpadi, filmes, rádiós, televíziós alakítása és lemezfelvételek is magukban hordozzák a kiemelkedő művész egyéniségjegyeit. Miloš Kopecký érdemes művész Prágában született. A drámaművészet szolgálatában végzett csaknem négy évtizedes munkája kulturális életünk szerves része. Számos prágai színpadon játszott. A ma már legendás Vétr- níken kezdte, utána a Realista Színház, E. F. Burian színpada, a Zenés Színház következett. Játszott az ABC színpadán és már hosszú évek óta a Vinohrady színház tagja. Nem feledkezhetünk meg Miroslav Horníček érdemes művésszel való sikeres együttműködéséről. A két komikus felejthetetlen kettőst alkotott, fellépéseik alvásra feltétlenül szükségük van. Nem szabad megengednünk a késő éjszakába nyúló tévézést. Ezek a műsorszámok ugyanis fiatalko- rúaknak alkalmatlanok. Fontos továbbá az étkezések időpontja s az otthoni tanulás, felkészülés ideje. 3. Az érdeklődés. - Jó, jó- mondhatná valamelyik szülő ez mind megvan. Ennél többet is teszek: együtt tanulok a gyerekkel. Mégis minden hiába. Itthon tudja a leckét, mire az iskolába ér, mindent elfelejt. Rossz az emlékezőtehetsége! ^Valóban annyi rossz emlékező- tehetségű tanuló volna, mint amennyire ráfogják? Merem állítani, hogy nem. Egyik tanítványom rendkívül nehezen tanulta a történelmet. Órákig küszködött otthon egy-egy leckével, de másnapra minden kihullott a fejéből. Hangoztatta, hogy nem képes neveket, évszámokat, de még az összefüggéseket sem megjegyezni. Rossz az emlékezőtehetsége. Hosszabb beszélgetés után azonban kiderült, hogy - kislány létére- az osztály leglelkesebb futballrajongója; nála jobban senki sem tudja a futballisták nevét (a külföldiekét is), a mérkőzések helyét, idejét, eredményét. Itt tehát szó sem lehetett az emlékezőtehetség hibájáról, gyengeségéről. Nevek, évszámok, események á történelemben és a sportban! Az egyiket meg tudja jegyezni, a másikat nem. Miért e kettősség? Az adatok bevésésének módjában van a különbség. A történelmi leckéket izzadva, szorongva „magolta“ a kislány, a sporteseményeket viszont érdeklődéssel figyelte. Hogy mi ebből a tanulság? Fel kell kelteni a gyermekek érdeklődését a tanulás iránt. Erre törekednek a pedagógusok is az iskolában, és ehhez tudnának igen hathatós segítséget nyújtani a szülők, akik legjobban ismerik gyermeküket, s tudják, mi módon lehet felkelteni érdeklődésüket. S ha az érdeklődésnek, jó hangulatnak ilyen jea 60-as évek elején a prágai színházi élet jelentős eseményének számítottak. E cikk terjedelme nem elegendő ahhoz, hogy akárcsak dióhéjban fölsoroljuk Miloš Kopecký legjelentősebb szerepeit. E kiemelkedő, sajátos alkatú színész munkája során kapcsolódjon bár a drámaművészet legkülönbözőbb területeihez, mindig szülővárosának embere marad. Nemrégiben a Mladá fronténak adott interjúban mondotta. ,,Nem tudom, milyen létezésem objektív hatása, de haladó embernek tartom magam. Azonban semmi esetre sem vagyok az álhaladás híve. Meggyőződésem, hogy a kérdés nem úgy hangzik, hogy szocializmust-e, igen, vagy sem? Csakis a szocializmus lehetséges, de hogyan lehetséges a szocializmus? A szociális egyenlőség gondolata régi, mint maga az emberiség. A megvalósult szocializmus azonban a történelem szemszögéből nézve friss, mint a hajnalcsillag. Meg vagyok győződve a szocializmus jövőjéről, mindazon nehézségek ellenére, melyeket ellenségei ki- sebb-nagyobb sikerrel szüntelenül okoznak számára. Végül is, jól tudják miért. Idézek: Amikor Pü- thagorasz felfedezte híres törvényét, állítólag 20 000 ökröt áldozott fel az isteneknek. Azóta, ha valahányszor fordulatot jelentős gondolat születik, az ökrök komolyan nyugtalankodni kezdenek. “ Ez is arról tanúskodik, hogy a színész Miloš Kopecký valóban szellemes ironizáló. A vele folytatott beszélgetések sok figyelemreméltó gondolatot tartalmaznak. Ma már Miloš Kopecký művészetéről, mint klasszikus színművészetéről beszélhetünk. Érdemes volna gondolatait, nézeteit könyvben összefoglalni. Határtalanul vonzó, szép olvasmány lenne. VLADIMÍR HROUDA lentósége van a tanulásban, akkor nyilvánvaló, hogy fenyegetéssel, büntetéssel, a tantárgy és tanítójának lekicsinylésével nem érhetünk el eredményt. 4. A figyelem. Nagyon megnehezíti az eredményes tanulást, ha a gyermek nem tudja a figyelmét összpontosítani. Néha azonban csak kényelemszeretetből nem figyel a tanuló; „otthon apu majd mindent úgyis elmagyaráz“ vagy „a napköziben leírom a leckét a barátoméról“ alapon. Az iskolapadba nem ülhet gyermeke mellé a szülő, hogy állandóan figyelésre sarkallja. Hogyan tud hát segíteni? A megfigyelóképességet különböző gyakorlatokkal fejleszteni lehet: másolással. Napi öt sor szöveg másolásával szép eredményt lehet elérni a figyelem és a helyesírás javításában is. Természetesen, a másolás pontosságát ellenőrizni kell. Ezt tehetjük közösen a gyerekkel. Rajz. Kedvesebb és játékosabb forma egy-egy kép lerajzolása. Itt is a pontosságon van a hangsúly! Egyszerű rajzzal kell kezdeni, majd fokozatosan bonyolultabbak következnek. Beszélgetés. Általános szokás a családokban, hogy a gyermekek este elmesélik, mit csináltak egész nap. Ragadjuk ki belőle a nap egy bizonyos óráját, vagy félóráját, s ezt próbáljuk meg nagyon aprólékosan felidéztetni. A fent említett gyakorlatoknak kellemes hangulatban, nem erőltetve kell folyniuk, s csak akkor érünk el eredményt, ha kitartóan végezzük. Vázlatírás. Ez már tulajdonképpen a tanulás technikájához tartozik, de kiválóan fejleszti a megfigyelő- és gondolkodási képességet is. Ezt azoknak a szülőknek ajánlom, akiknek van türelmük, és hajlandók gyermeküket a tanulásba „beindítani“, Néhány közös vázlatírás után a gyermek szülői segítség nélkül is tud önállóan tanulni. Hogy is fogjunk hozzá? Olvassuk el az egész leckét, majd kérdezzük meg, mit jegyzett meg belőle. (Eleinte bizony nagyon keveset). Másodszor szakaszonként, illetve részletenként olvastassunk. Minden egyes részletből rövid mondattal vagy jellemző szóval (szakkifejezéssel) vázlatpontot írunk. A vázlatpont akkor jó, ha eszünkbe jut róla a részlet tartalma. Ezért nem szabad a szövegből szóról szóra mondatot vázlatpontul kiírni. A vázlat segítségével, majd nélküle elmondatjuk a leckét. 5. Felkészülés a felelésre. Eddig a tanulásról beszéltünk, a felelés megint más. Mást jelent tanulni, mást tudni és azt elmondani. A pszichológusok megállapították,, mennyire fontos, milyen beállítottsággal megy a tanuló az iskolába: szeretne felelni, fél, hogy felelnie kell. Mondanom sem kell, hogy a felelésre beállítottság a sikerrel járó, ideális pszichikai beállítottság. Ezen a téren is lehet játékosan segíteni a gyereknek. Játsz- szunk iskolára! A szülő vagy esetleg testvér, barát legyen a tanító a gyermekünk a tanuló. (Időnként szerepet is lehet cserélni.) Mindent el kell játszani: a pádból való felkeléstől a táblához kivonulásig, felelésig - mindent. Gyakoroltassuk, hogy felszólításra határozott léptekkel menjen a táblához (növeli az önbizalmat), a feleléskor álljon nyugodtan, felemelt fejjel, ne nézegessen jobbra-balra, ne hintázzon, hanem a felelésre összpontosítson. 6. Az olvasás. Talán ezzel kellett volna kezdenem. Akinek az olvasás nehézséget okoz, nem tudhat eredményesen tanulni sem. Mindenkinek szüksége van a rendszeres olvasásra. Ajánlatos a napi 10-15 perces hangos olvasás még a jó előmenetelűeknek is, mert: gyarapítja a gyerekek szókincsét és gyakorolják az értelmes beszédet. Erre pedig szükség van a felelés során, de szükség van rá az életben is. 7. Az iskola és a szülői ház összhangja. Ez az összhang természetesen a nevelésre vonatkozik. Fontos, hogy a szülő bizalommal forduljon gyermeke tanítójához - hiszen közös cél vezeti őket -, aki biztosan tud egyéni tanácsot adni a tanulási, nevelési problémák megoldásában. JÓNÁS ILONA A magyarországi Bolyai János Matematikai Társulat az idén is (immár 27. alkalommal) megrendezte a matematikatanárok Rátz László vándorgyűlését. Ezúttal a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ, valamint a Tudomány és Technika Háza adott otthont az eseménynek. A vándorgyűlésen négy szekcióban voltak előadások: 1. általános iskola alsó tagozata, 2. általános iskola felső tagozata, 3. középiskola. 4. felsőoktatás. Az első három szekcióban előadások hangzottak el a kombinatorika témaköréből, e tudományág oktatásának probiémáiról. Előadások és ankétok voltak az új tantervek tanításának tapasztalatairól. Az általános iskolai szakcióban bemutatták az 1. és a 2 osztályos új feladatgyűjteményt, a követelménymódosítással egybekapcsolt tantervelemzéssel. Bemutatták a Pajtás című újságban indult matematikai pontversenyt, összevont szekcióülések voltak az el- sős-felsős, illetve az általános is- kolai-középiskoiai átmenet kérdéseiről. A középiskolai szekcióban előadások voltak a Társulat tanár- és tanulóversenyeiről. A hallgatóság tájékoztatást kapott a felzárkóztatás, az érettségi, a felvételi kérdéseiről. Külön előadások és ankétok foglalkoztak a szakközép- iskolákban és a szakmunkásképző intézetekben folyó matematika- oktatásról. A felsőoktatási szekciók hallgatói tájékoztatást kaptak a főiskolai tankönyvpályázatról, valamint a felsőfokú intézményekben folyó matematikaoktatásról. Ezekután külön szólnék néhány előadásról. Például a Pósa Lajosé- ról, aki egyúttal szép és élvezetes matematikai játékokat mutatott be, egyszerű példákkal is jelezve: a tanulókat arra kell nevelni, hogy mindenütt keressék a kapcsolatot, az okokat -így észrevétlenül élvezetesebbé válnak az iskolai matematikaórák. Ezen az előadáson szintén bebizonyosodott, hogy a pedagógusokat érdeklik az olyan feladatok, amelyekkel színesebbé - egyben eredményesebbé - tudják tenni a tanítási óráikat. Mivel szakközépiskolában tanítok, bővebben szólok a szakközépiskolai matematikai ankétről. Az itt kialakult vita az alábbi kérdések köré csoportosult: 1. a tananyag zsúfoltsága, a tantárgyi követelmények jobb körvonalazása; 2. csoportbontás, fakultáció, 3. érettségi, felvételi, 4. tanulmányi versenyek, 5. tanári segédletek helyzete, 6. a pedagógus továbbképzés jövőbeli alakulása. A gyakorló pedagógusok sok hasznos javaslatot vetettek fel, egyebek között arról, hogy ne kerüljenek hátrányba az egyetemi és a főiskolai felvételik során a szakközépiskolai pályázók. Megállapítást nyert, hogy nagyok a tantárgyi átfedések (kb. 30 százalékosak). Sok időt lehetne nyerhi, ha megszüntetnék az átfedéseket. A jelenlegi továbbképzési formák nem elég hatékonyak, sok esetben hivatalízűek, az iskolában folyó nevelés-oktatás színvonalát ritkán emelik. A tanulmányi versenyek szerepét növelni lehetne a szakközépiskolákban az iskolatípus lehetőségeit jobban figyelembe vevő versenykiírással. Szó volt azokról a zavaró körülményekről, amelyek a,hatékonyabb matematikaoktatás visszahúzói. Például májusban több rendezvény miatt lehetetlen összefoglaló ismétléseket végezni, a buktatást vállaló pedagógusra nehezedő nyomás miatt az arra rászolgáló tanuló sem bukik meg. Az előadás rámutatott arra a szomorú jelenségre, hogy csökkent a szakkörök száma. A jó szaktanári munka háttérbe szorul az előrelépéskor. A pedagógusok lelkesedésére való hivatkozással sem lehet megoldani a dolgokat, mert a lelkesedés is fogyóanyag. Ankét a középiskolai matematikaversenyekről; mikor tekinthető jónak egy versenyfeladat megoldása? címmel volt előadás a versenydolgozatok részállításainak értékelhetőségéről. Megvitatásra került az a kérdés, hogy mennyire szükséges részletezni egy versenyfeladat megoldásának leírását. Sok félreértést és hibás elbírálást okoz, ha a tanuló nem egészen azt csinálja, amit a javító vár. A leszámolással kapott végeredményeket is el kell fogadni. A legfontosabbak egyike a lényegében megoldott feladat és a teljes megoldás számbavétele. A tanórán kívüli matematikai nevelés külföldön című ankétban több külföldi vendég is felszólalt, beszámolt tapasztalatairól. Fórum keretében került sor az alábbi előadásokra: Keresési problémák, Axiomatizálás a középiskolában, Mit nyújtanak az általános iskolák, mit várnak a középiskolák? Itt szó volt az átmenet és a felzárkóztatás kérdéseiről. A vitavezetö az alábbi kérdések köré terelte a vitát: A racionális számok körében végzett műveletek, Egyszerűbb algebrai kifejezések kezelése, A geometriai koordináta rendszer ismerete. A geometriai alapfogalmak, munkaszeretet és munkabírás kérdései. Szó volt arról is, hogy bukásmentes osztályzattal megölik a matematikatanítást. Végezetül megállapíthatjuk, hogy a vándorgyűlés sokrétű és változatos munkát végzett. Külön kell szólnunk arról a gondoskodásról, amely által a segédanyagok a hallgatósághoz eljutottak. Az értekezlet elérte célját, sokoldalú tájékoztatást nyújtott, felhívta a figyelmet azokra az új eljárásokra, amelyek hatékonyabbá tehetik az oktatómunkát. A kecskeméti vándorgyűlés bizonyítja, hogy gondos szervezéssel és kellő színvonalú előadásokkal hasznos tanácskozások tarthatók, amelyeken a pedagógusok szívesen vesznek részt. OLÁH GYÖRGY Iróniával (is) alkotni MILOŠ KOPECKÝ HATVANÉVES ÚJ SZÚ 6 1982. VIII. 26.
