Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)
1982-08-23 / 199. szám, hétfő
Konkoly '82 / /* i i ermekkoromból I IT71/ maradt lakodalmi \ / emlék: egyszer kivételesen hajnalig virrasztottam a mulató násznéppel. Jóval éjfél után arra lettem figyelmes, hogy a cigányzene fülbemászó dallamaira egyszercsak megritkul a táncolok sora. Középen csupán néhány pár maradt mozgásban, a többiek körülállták őket. Odasompolyogtam közéjük, s velük együtt bámultam a rögtönzött táncbemutatót. Eléggé ámulatba ejthetett a látnivaló, mert a felnőttek közül valaki váltamra tette kezét, s mikor rápillantottam, ennyit mondott: ,,öcskös, ha nem tudnád, ezek a bácsik és nénik az újheli táncokat járják. Kívülük, mármint az újhelieken kívül, a faluban kevesen tudnak erre a zenére táncolni“. Elhittem neki, s a végén a többiekkel együtt lelkesen megtapsoltam a produkciót. Azóta jó pár esztendő eltelt, s az Újhelyi táncok a hagyomány- gyűjtés egyik hullámával - a lakodalmak és bálok világából kijutva - közkinccsé váltak. Pontosabban az idén öt éve létrehozott jókai (jelka) hagyományőrző tánccsoport jóvoltából színpadon is találkozhatunk velük. És néhányuk egyre gyakrabban belekerül a délszlovákiai népi táncegyüttesek műsorába. A hagyomány forrásánál azonban mégiscsak a jókaiak vannak; ebből merítenek számtalan fellépéseik alkalmával. A legutóbbira velük tartottam.) Szemerkél az eső, mikor az autóbusz elindul a faluból, de Myjava távolabbra van, ezért reménykedünk a jobb időjárásban. Odaérve, a trnovcei völgy felett sem 'felhőtlen az égbolt. Közben ingadozik a hőmérséklet; mintha az enyhe szellő a délutáni műsor „sorsával“ játszadozna. A próbáig szétszéledünk: ismerkedni a környezettel, körülnézni a nyugat-szlovákiai folklórfesztivál színhelyén. Megtiszteltetésnek számít, hogy a csoport meghívót kapott a rendezvényre, hiszen ahogy belelapozok a műsorfüzetbe, abban csupán néhány csehszlovákiai magyar együttes nevével találkozom. Erről mindnyájan tudnak, s az előlegezett bizalmat emlékezetes fellépéssel szeretnék meghálálni. Két óra a színpadon. Ennyi ideig tartott ugyanis a műsorblokk próbája, melyben más-más tánccal többször is szóhoz jutottak. A nézőtérről érezni lehetett: délutáni fellépésükkel is sikert arathatnak itt. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a csoport munkáját közelebbről ismerem, s a hosszú percek szinte kínálják az alkalmat a múlt jelentősebb állomásainak felsorakoztatására. A hetvenes évek második felében, amikor felcsapott a hagyománygyűjtés újabb hulláma, a bratislavai Népművelési Intézet munkatársai Jókára is eljutottak. Ekkor jött össze a falu Újhelyjóka részéből egy közéi húszfőnyi csoport, hogy a gyűjtőknek bemutassa szűkebb hazája élő táncait. Aztán az első összejövetelt továbbiak követték. Időközben beneveztek a „Tavaszi szél vizet áraszt...“ versenysorozatba. Ebben egészen az országos döntőig jutottak, ahol a galántai járás népművészeti blokkja a negyedik helyre került. Időközben többször léptek színpadra, és fokozatosan megismerhette őket az egész járás, melynek máig egyedüli olyan magyar csoportja, mely saját tánchagyományát őrzi, abból meríti műsorának minden egyes számát. Tavaly Szlovákia- szerte megismerhették őket, mert a Szlovák Televízió örökség címmel húszperces filmet készített közreműködésükkel. Az pedig nem mindennapos esemény, ha hazai magyar csoport kerül a képernyőre. Felfigyelnek rájuk és sorban kapják a meghívásokat. Csupán sejtem, hogy Myjavára is így juthattak el. Annak idején a film forgatása lázba hozta az egész falut, hiszen nem kevesebbről, mint múltjának egy részéről, annak megörökítéséről volt szó. A felvételeket három helyszínen készítették. Vendégként fellépett a somorjai (Šamorín) Csalló népi táncegyüttes is. A film helyenként feledésbe merülő környezetben mutatja be a helybeli tánchagyomány mai ápolóit, őrzőit. A műsor örömet váltott, ki a község lakóiban, s jómagam elégedettségén is csupán a kísérőszöveg pontatlanságai hagytak szeplóket. A csoport repertoárjába az el- népiesedett polgári táncok, a jókai verbunk, a csárdás és a dudatánc tartozik, öt évvel ezelőtt a „hagyományátadáshoz“ az idősebbek jöttek össze, ma viszont a fiatalabbak vannak túlsúlyban. A helyi CSEMADOK-szervezet keretében működnek, mindnyájan tagjai a CSEMADOK-nak sőt, a vezetőségben is dolgoznak közülük. Folytatnám ismereteim felfrissítését, de közben a próba véget ér, megszakad a visszaemlékezés lánca. Délután, a fellépés előtt beszélgettem néhányukkal. Id. Horváth Péter elgondolkozva mondja: ,, Valami kor kamaszkoromban a felnőttektől lestük el a lépéseket. Hogy hol? A kocsmában, majd később a bálokon. Sok élményünk volt, mire mindent elsajátítottunk. Akkor magunkba szívtuk a mozgáselemeket, most immár gyermekeinkkel együtt táncolunk“. Jellemző a csoportra; azonkívül, hogy újhelyiekre épül, néhány családból többen is tagjai. Szabó László mondja: „Ma szüleim és katonaöcsém hiányoznak, de előfordult már, hogy egyszerre mind a heten eljöttünk. Természetesnek tartom: eljárni a próbákra, fellépésekre. Nálunk ez már családi hagyomány“. Csak a falubeli veszi észre, hogy jelenleg már nem mindenki újhelyi köztük, pedig e falurész a táncok szűkebb szülőhazája. Sloboda Erzsébet egészíti ki az észrevételt: ,,A hagyományőrző csoport megalakulását követően létrehoztak még egy népi tánc- együttest. Ebben tizenévesekkel foglalkoztak, félig talán a jövőre gondolva. Később a csoport feloszlott, de mi megmaradtunk. Közben persze a táncokat megtanultuk, így aztán el-elhívtak a hagyományőrzők fellépéseire. így kerültem közéjük én is.“ A csoport jelenlegi vezetője Szakái Júlia. Előtte nővére, Mária foglalatoskodott a hagyományőrzőkkel. A vezető idei szerepléseiket összegezi: „ Hosszabb fellépési sorozat végére értünk ma. Sok helyen szerepeltünk járásszerte, de a legemlékezetesebb mégiscsak a zselizi fellépésünk volt. A vastapsból fakadó sikerélmény sokáig felejthetetlen marad, annál is inkább, mert ilyen nagyszámú közönség előtt még sohase mutatkoztunk be. Abban, hogy idáig eljutottunk, érdemei vannak Quittner Jánosnak, a Szőttes művészeti vezetőjének is. Táncainkat közkinccsé tette, csoportunk munkáját pedig tanácsaival, észrevételeivel segíti“. A beszélgetés félbeszakad, mert színpadra szólítják őket. Percekkel később, mikor elkezdődne a műsor, szakadni kezd az eső. Két óra várakozás után a rendezők feladnak minden reményt; a műsort lemondják. A jókaiak másnapra már nem maradhatnak, így a lédeciekkel együtt hazafelé indulnak. Ezúttal fellépés és sikerélmény nélkül. J. MÉSZÁROS KÁROLY A tavalyi Bartók-centenárium hanglemezkiadványai közül kétségtelenül az egyik legfigyelemreméltóbb az a két albumból álló hanglemezsorozat, mely a XX. század nagy magyar zeneszerzőjének összes fennmaradt hangdokumentumát tartalmazza. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, a világ nagy hanglemezcégeitól (EMI, Vox, Vanguard), továbbá intézményektől (például a hilversu- mi, a budapesti és a frankfurti rádiótól, a budapesti Bartók Archívumtól és az Országos Szécsényi Könyvtártól), valamint magánszemélyektől (például ifj. Bartók Bélától) gyűjtötte össze e hangdokumentumokat a zenebarátok és le- mezgyűtók nem kis örömére. Az I. album 8 lemezből áll, címe. Bartók zongorázik. Olyan Bar- tók-műveket tartalmaz, melyeket különféle hangversenyeken maga a zeneszerző adott elő. A lemezek tehát tartalmazzák mindazokat a felvételeket, amelyek Bartók zongorajátékát 1920 és 1945 között hanglemezen vagy gépzon- gora-tekercsen megörökítették, és annak idején kereskedelmi forgalomban megjelentek. A Patria, His Master’s Voice, Columbia, Vox A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Népművelési Központ csillagászati kabinetje negyedik alkalommal rendezte meg nemrégiben Ógyallán (Hurbanovo) a nyári csillagászati tábort, a Konkoly ’82-ót, mely kilenc napig tartott harmincöt ifjú (12-26 éves) csillagász részvételével. A figyelem középpontjában természetesen mindvégig a csillagos égbolt volt, elméletben és gyakorlatban egyaránt. De talán pontosabb így: már a gyakorlatban is.-A korábbi táborozások célja az alapozás volt - mondja Bödök Zsigmond, a kabinet és a tábor vezetője. - Az égbolttal, csillagképekkel ismerkedtek a gyerekek, még nem dolgoztak távcsővel. Most már igen. Feladatokat, vagy ahogy mi mondjuk, programokat kapott mindenki. Tehát a szakmai elmélyülés jegyében zajlott a mostani táborozás. A legifjabbakkal külön foglalkoztak az idősebb, tapasztaltabb amatőr csillagászok, előzőleg megbeszélt terv szerint.- Ezenkívül mi szerepelt a tábor műsorán?- Néhányan, idősebbek, két nappal korábban érkeztünk, előkészíteni a tábort. Aztán amikor megjöttek a gyerekek, mezei virágokból koszorút fontunk, azzal meg az új zászlónkkal mentünk Konkoly-Thege Miklósnak, az ógyallai csillagvizsgáló létesítőjének síremlékéhez. Sajnos, elhanyagolt állapotban találtuk. így mindjárt munkabrigáddá alakultunk át, és két óra alatt rendbe tettük. Ami magát a táborozás programját illeti, minden este volt diafilm-vetítés, sátorlapra; a geofizikai intézetben előadás a földrengésről, a kicsiknek a meteorokról, üstüksökről, a Napról; ismerkedés a csillagvizsgálóval; többek között Vanguard és Continental hangle- mezéKen, valamint a Weite gép- zongora-tekercsek alapján készült (kiváló hangminőségű) hanglemezeken hallhatjuk a következő Bartók műveket: Allegro barbaro, Suite Op. 14., Gyerekeknek, Mikrokozmosz - részletek, Kontrasztok, I. rapszódia (két változatban),Román népi táncok (zongora és hegedű-zongora változat), II. szonáta hegedűre és zongorára, Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre. De tartalmaznak a lemezek Bartók és Kodály népdalfeldolgozásokat, valamint Scarlatti, Beethoven, Liszt és Debussy-műveket is Bartók előadásában. A számos közreműködő közül íme néhány név: Medgyaszay Vilma, Basílides Mária, Székelyhidy Ferenc, Szigeti József, Benny Goodman, Bar- tókné Pásztóry Ditta. A II. album, amely Bartók hangarchívum címmel került kiadásra, rendkívüli értékű kuriózumok, ritkaságok páratlan gyűjteménye. 1912-ből és 1915-ből való fonog- ráf-felvételeken hangzik fel Bartók zongorajátéka, több felvétel pedig a 30-as évek néhány rádióhangversenyének emlékét őrzi. Ez az öt lemezből álló album főleg Baa Nap megfigyelése; felhő-analízis, fényképezés távcsövön keresztül. Szerencsére, jó időnk volt, a két utolsó nap kivételével, ekkor a csillagdában vetítettünk filmet. Általában hajnali négykor feküdtünk le. Ezenkívül volt alkalom fürdésre, szórakozásra. Bödök Zsigmond másik kérdésemre adott válasza előtt hadd jegyezzem le, hogy a dunaszerdahelyi járásban rendkívül eredményesen dolgoznak az amatőr csillagászok, például az iskolákban összesen negyven szakkör működik; tizenkét amatőr végez megfigyeléseket saját távcsővel, és ezeket az eredményeket is közli többek között a járási népművelési központ csillagászati kabinetjének kiadásában megjelenő sokszorosított lap, az Asteroid; a világ több országában működő amatőr szervezettel, illetve amatőr csillagászokkal tartják a kapcsolatot, kölcsönösen küldik egymásnak megfigyeléseik eredményeit. És hát itt ez a nyári tábor.- Hasznos volt, akárcsak az előzők, sok olyat tanultak a gyerekek, amit a tankönyvekben nem találnak; elsajátították a távcsőkészítés alapelveit is. Kicsit elszomorított azonban, hogy bár februártól szervezzük a tábort, egyetlenegy pedagógus szakkör-vezető sem jelent meg, sok gyerek nem is tudott a táborról. Ezért voltunk most csk harmincan-harmincöten, a korábbi években hatvan körül mozgott a létszám. Mindössze hét szakkör képviseltette magát. Igaz, az idén először nem volt ingyenes a táborozás, nem kaptunk rá pénzt, egyénenként kétszázötven koronát kellett befizetni. Ennek ellenére, biztosan többen eljöttek volna a táborba, ha mindenütt tudnak róla, ha tájékoztatják a gyerekeket. -bor bits Mihály hagyatékából származó anyagokat tartalmaz. A nagy költő felesége, Török Sophie ugyanis rajongott Bartók zenéjéért és előadóművészetéért, s ezért Makai Istvántól, a magyar fonoa- matórök neves reprezentánsától - akinek hangrögzítő magánstúdiója volt Budapesten - megrendelte minden olyan rádióadás rögzítését, amelyben Bartók szerepelt, vagy a művei hangzottak el. A magyar zenetörténetnek az a nagy eseménye is szerepel a felvételek között, amikor Liszt pianista iskolájának két legnagyobb magyar örököse, Bartók és Dohnányi Lisztművet játszik együtt. Ugyancsak örökbecsű felvétel Bartók II. zongoraversenyének rögzítése: a zongoraszólót a szerző előadásában halljuk, a karmester pedig a XX. századi zene kiváló svájci népszerűsítője, Ernest Ansermet. Ezeken a lemezeken hallható a Rapszódia zongorára és zenekarra, Op. 1., az /. rapszódia hegedűre és zongorára, a II. zongoraverseny (részletek), az Este a székelyeknél, a Medvetánc, a Mikrokozmosz (részletek), valamint Bach-, Mozart-, Beethoven-, Liszt-, Chopin-, Brahms- és De- bussy-múvek. Közreműködnek (a már említetteken kívül): Zathureczky Ede és Bartókné Pászto- ry Ditta. Az utolsó lemezoldal olyan prózai szövegeket tartalmaz, melyek Bartók hangját örökítették meg számunkra. Hallhatjuk Bartókot, mint interjúalanyt, mint rádióelőadót, mint a Cantata profana szövegének szavalóját, s végül mint magánembert családja körében. A magyar hanglemezgyártás történetében egyedülálló kiadvány szerkesztői: Somfai László zenetudós, valamint Kocsis Zoltán és Sebestyén János. Somfai László (albumokhoz mellékelt) tanulmányai, Kocsis Zoltán diszkográfiája és Sebestyén János zene- és rádiótörténeti érdekességű beszámolója remekül egészíti ki a két nagy értékű albumot. SÁGI TÓTH TIBOR Borzi László: Vonulás Merítenek a forrásból Egy nap a jókai hagyományőrzőkkel — Bartók hangjai ÚJ SZÚ 4 1982. V!ll. 23.
