Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)

1982-08-17 / 194. szám, kedd

Utak találkozásán A rozsnyói Bányászati Múzeum munkájáról Új fiú érkezett (cseh) A történelem felemel és letaszít. Olykor jelentéktelen falvakról, kis­városokról kénytelenek a történé­szek úgy beszélni, mint egykor jelentős történelmi esemény szín­tereiről. Rozsnyó (Rožňava) a múltban is, ma is Gömör egyik politikai, kulturális és szellemi köz­pontja. Erről a városról aligha mondható el, hogy jelentősége nagymértékben megváltozott vol­na az évszázadok folyamán. Lakói ma is úgy gyarapítják városukat, hogy a kor szellemének megfele­lően megőrzik a múlt tárgyi emlé­keit. Munkájuknak ezt a részét két olyan művelődési intézmény hiva­tott végezni, mint a Bányászati Múzeum és a városhoz közeli székhellyel működő, az egykori Andrássy-kastélyt és a kraszna- horkai várat gondozó betléri (Bet- liar) Kastélymúzeum. Az egykor az Alföldet és Erdélyt a Szepesség- gel összekötő kereskedelmi útvo­nal mentén fekvő város méltán lett napjainkban a turisták által egyik leglátogatottabb városunk. Bár Labancz István, a Bányászati Mú­zeum igazgatóhelyettese szerint többen közülük elkerülik a múze­umot.- Valahogy úgy érezzük, hogy mi Betlér és Krasznahorka árnyé­kában vagyunk. A kastély és a vár külön-külön is elsősorban állandó­sított látványosságokat kínál a lá­togatóknak. Emellett mi a nevünk­ből is adódó szakmatörténeti, munkásmozgalmi és néprajzi gyűjtőkörben számos időszaki ki­állítást is rendezünk. Mai közmű­velődésünkben fontos helyet tölt­hetnek be a múzeumok, éppen a múlt megőrzött és a jelen születő értékeinek együttes közreadásá­val, a nagyközönség felé mutatott sokoldalú nyitottságukkal. Hogy mit értek ez alatt? Mindenekelőtt a múzeumlátogatók körének bőví­tését, amelyet alkotóközösségünk nemcsak a reklámszólamokkal, hanem elsősorban alapos tudomá­nyos munkával akar elérni. Ehhez alapvető feltétel, hogy bővüljön a múzeumbarátok és az intézmé­nyen belül dolgozó szakkörök tag­jainak a száma. Ezek közül ma legnépesebb a barlangászok köre, akiknek erkölcsi és anyagi támo­gatást is nyújtunk, hiszen jelentős értékekkel gyarapították eddig is természettudományos - ásvány­tani - részlegünket. Ugyancsak aktív a bányászati és kohászati A fenti címmel (Ozvény swingu) jelent meg a közelmúltban az a Supraphon-album, amely Sta­nislav Titz! válogatásában a swing fénykorának legszebb és legis­mertebb melódiáit tartalmazza két világhírű együttesnek, Harry Ja­mes és Les Brown zenekarának tolmácsolásában. Találónak mondható a lemez címe, hiszen a swing aranykora az 1935 és 1946 közötti években volt, ám az ötvenes évek közepe óta a swing világszerte másodvirágzását éli, a nagy hanglemezgyártó vállala­tok számos lemezt adnak ki Glenn Miller, Artie Shaw, Benny Good­man, Woody Herman, Duke El­lington, Count Basie, valamint az új Supraphon-lemezen szereplő két zenekar produkciójából. Érthe­tő is a swingnek ez a reneszán­sza, hiszen a swing-korszak szá­mos dallamos, fülbemászó tánc- és szórakoztatózenei számmal ajándékozta meg a világot, s e dallamok közül nem is egy ma az örökzöld melódiák listáján sze­repel. Harry James - aki már tizen­négy esztendős korában kitűnően játszott trombitán - kezdetben Ben Pollack, majd Benny Good­man zenekarának volt a szólistája; 1939-ben alakította ki saját big band-jét és a kitűnő zenekar ha­marosan világhírűvé vált. Énekes szólistái között olyan hírességek szerepeltek mint Helen Forrest és Frank Sinatra. A Supraphon-le- mezen a zenekar legjobb számai­ból szerepel válogatás, például a Two O’Clock Jump, Trumpet Blues, Crazy Rhythm, Sleepy Ti­me Gal és hallható a lemezen szakkörünk, amelynek tagjai a vi­dékünkön a legrégebbi idők óta űzött szakmák történetének kuta­tásában, az időszaki és az állandó kiállításaink előkészítésében, illet­ve gyarapításában is részt vesz­nek. Történelmi szakcsoportunk a forradalmi múlttal foglalkozik. Járásunknak igen gazdag mun­kásmozgalmi hagyományai van­nak, amelyek kutatásában ez a szakkör is fontos feladatokat kapott. Elégedettek lehetünk a néprajzi szakkör munkájával is, bár ennek kapcsán el kell monda­nom, hogy rengeteg olyan feltárat­lan kismesterség, fel nem gyűjtött népszokás lenne feleveníthető fal- vainkban, amely nemcsak, az amatőr gyűjtőknek, de az etnográ­fusoknak is évekig tartó munkát adhatna. Ezen a területen számo­lunk a CSEMADOK közreműkö­désére is, hiszen közösen feldol­gozhatnánk a szilicei, a bárkái szénégetést és a kecsói mész- égetést is. Ugyanilyen kutatási té­ma lehetne a Szilicén évtizedekkel ezelőtt végzett cserhúzás, amely­nek végtermékét a bőr cserzésé­hez használták. Hasznos lenne, ha egyre több iskolában alakulna honismereti kör, amelyekben a kismesterségek munkafolyama­tait, eszközeit, szerszámait, a szakma nyelvét, a település tör­ténetében játszott szerepüket is kutathatnák, gyűjthetnék. Nyilvánvaló tehát, hogy a mú­zeum dolgozói nem ülnek íróasz­talaik mellett, várva az odatévedó látogatókat, hanem szocialista közművelődésünknek megfelelő­en intenzív munkát végeznek. Persze ez mindaddig egyoldalú erőfeszítés marad, amíg a Szlová­kiában egyik leggazdagabb regio­nális munkásmozgalmi és szak­matörténeti gyűjteményt bemutató múzeum közelében dolgozó isko­lák, pionírszervezetek nem érdek­lődnek az ilyen jellegű szakköri munka iránt. A legszélesebb körű közműve­lődési munka sem érhet el tartós eredményt múzeumi közlések, a kutatások eredményeinek köz­readása nélkül. Egy nagy szakmai apparátussal működtetett intéz­ménynek szüksége lenne egy két­nyelvű periodikus kiadványra. Úgy vélem ez lenne a legszebb aján­dék az alapítása 80. évfordulójá­nak megünneplésére készülő Bá­nyászati Múzeumnak. Ezt az év­a James által átdolgozott A. Pes- talozza-dallam, a Ciribiribin, amely Harry James együttesének min­denkori nyitószáma volt. Les Brown kitűnő zenekara, a Band of Renown talán kevésbé ismert Európában, mint Harry Ja­mes big band-je, annak ellenére, hogy a második világháború utáni évek egyik legnagyobb európai slágere éppen az ó zenekara által tolmácsolt Sentimental Journey című dal volt. A szám egyik szer­zője maga Brown, az énekes szó­lista pedig a világhírű Doris Day. Les Brown sokoldalú muzsikus: zeneszerző, klarinétművész és a hangszerelés mestere. Zeneka­ra, amely csaknem egyidóben ala­kult meg Harry James big band- jével, számos hangversenyen, rá- dió- és tévéműsorban örvendez­tette meg a swing, a szép, dalla­mos szórakoztató muzsika kedve­lőit. A zenekar állandó énekes szólistái közé tartoztak a már em­lített Doris Day-n kívül Lucy Ann Polk, Mary Un Maxwell, és mások. A Sentimental Journey örökzöld dallamán kívül az új Supraphon- lemez tartalmazza többek közt Hoagy Carmichael-Mitchell Parish Stardust című világslágerét, Bur- net-Norton-Watson My Melan­choly Baby című fülbemászó szá­mát és Cole Porter szerzeményét, a Ridin’High című dalt. Az új swing-album, mely a Sup- raphon és az EMI hanglemezgyár­tó vállalat közös gondozásában jelent meg, az ötvenes évek végén készült kitűnő felvételekkel jól tol­mácsolja a swing aranykorának legnagyobb slágereit. SÁG! TÓTH TIBOR fordulót több kiállítással is köszönti az intézmény.- Már idén szeptemberben megkezdjük az évforduló tisztele­tére rendezett időszaki kiállítása­ink sorát, amikor bélyegeken mu­tatjuk be a bányászat történetét és mai fejlődését. A már említett köz­művelődési nyitottság előadói te­vékenységünkben is érzékelhető. A jubileumi ünnepségsorozat el­sősorban a járás üzemeiben, szö­vetkezeteiben, művelődési házai­ban és iskoláiban zajlik majd, hi­szen ott dolgozóink számos elő­adást, szakmai bemutatót tarta­nak. Reméljük, a jövő évben sike­rül megrendezni a Gömöri Galéria első tárlatát is, amely évek óta a múzeum kebelében formálódik, gyarapszik. Eddig 162 képzőmű­vészeti alkotás van a birtokunk­ban, elsősorban járásunkhoz és Gömörhöz kötődő művészek munkáiból. így reméljük, hogy töb­bek között bemutathatjuk majd Tichy Kálmán, Bácskái Béla, Dú- dor István, Štefan Oravec, Vincent Blanár, Andrásy Tibor, Kuchta Já­nos képeit. Egyelőre a galéria önálló tevékenységéhez nincse­nek meg a feltételek, mivel nem rendelkezünk állandó helyiséggel. Reméljük, hogy a közeljövőben ez is megoldódik, s a járás politikai szervei, a Kelet-szlovákiai Képtár és a kassai Dielo segítségével ez a tervünk is valósággá válik. Leg­alább ilyen fontos esemény lesz, a görgői mezőgazdasági és nép­rajzi tájház megnyitása, amely a Gočovon létesített, a szövetke­zetesítés történetét bemutató kiál­lítás után, a második ilyen jellegű lesz járásunkban. így szeretnénk bemutatni szocialista mezőgazda­ságunk létrejöttét, és a régi falu életét, szokásait. Gömör, s benne a rozsnyói já­rás, amelynek ipartörténetét, nép- és természetrajzát, képzőművé­szetét hivatott feltárni a Bányásza­ti Múzeum, évszázadok óta szlo­vákok, magyarok és németek lak­ta táj. A nehéz bányászsors, a so­ványan termő agyagos föld, a min­dennapi kenyérért vívott harc egy­más mellé állította az itt élőket. Internacionalizmusuk példája a közösen vívott harc. Ezt tanúsít­ják a kiállított két- vagy többnyelvű dokumentumok is, s bizonyára megoldható lenne az is, hogy e vegyes lakosságú járás múzeu­mában kétnyelvűek legyenek a tá­jékoztató feliratok is. DUSZA ISTVÁN Kulturális hírek • A nicaraguai Ruben Dario- dijat az idén a kubai Victor Casaus kapta. Casaus az összeget a sal­vadori szabadságharcosoknak ajánlotta fel. • A Granada Televisio Lauren­ce Olivier-vel a címszerepben új Lear király-filmet forgat. Regan szerepét Faye Dunaway, Gonerilt Dorothy Tutin, Cordeliát Anna Col­der-Marshall viszi a nézők elé. A forgatást e hónapban kezdte el a 75 éves Laurence Olivier, s a film 1983 elején kerül a nézők elé. • Monacóban 99 300 frankért cserélt gazdát Eduard Vienot-nak a Maria Duplessisröl festett képe. Ez az egyetlen festmény, amely Alexandre Dumas „Kaméliás höl­gyének“ egykori ihletőjét megörö­kítette. • A Kárpát-medence avar kori régészeti emlékeinek egyedülálló együttesét tárta fel a Karcag-Apa- váron levő Csehsziget térségében Madaras László, a szolnoki Dam­janich János Múzeum régésze. Az eddig ismert három avar kori tele­pülésen, vagy a temetőt, vagy a falumaradványokat találták meg, de a kettőt együtt még sehol. Kar­cagon a falu és a temető egykorú- sága, avar kori származása már az első leletekből bizonyossá vált. 0 A márvány előcsarnok pado­zatának burkolásával finiséhez ér­kezett a budapesti Madách Kama­raszínház átépítése, amelyet 1978-ban kezdtek el. A közönség Csehov Ványa bácsi című szín­művének november 7-re tervezett bemutatóján találkozik először az újjávarázsolt Madách Kamara- színházzal. Régi téma, új név - ez jellemzi az Új fiú érkezett című cseh filmet. A fiatalok elhelyezkedése, munka­helyi beilleszkedése valóban nem új keletű problematika, nem elő­ször és nem is utoljára bukkan fel a filmvásznon. És új a név, hiszen Vladimír Drhának ez az első önál­ló rendezői munkája. Felmerül a kérdés: vajon a pá­lyakezdő rendező tudott-e újat mondani az oly gyakran feldolgo­zott témával, vagy a régi, unalo­mig ismételgetett igazságokat leg­alább új megvilágításban tárta-e eléhk? Is-is. De mindenképpen ro­konszenves, hogy nem elégedett meg a banalitások ábrázolásával, a fiatal sorsdöntő lépését nem mu­tatja, zökkenőmentesnek, a való­ságot nem festi rózsaszínűre. Igaz, társadalmunk negatív jelen­ségeinek kritikája nem mindig ta­láló, s a helyenkénti szatirikus hangvétel is elég erőtlen. De hiá- báival együtt is, e cseh film tisztes­séges vállalkozás, s az alkotók megalkuvást nem tűrő magatartá­sáról tanúskodik. A film hőse, miután nem jut be a főiskolára, elhatározza, hogy munkába áll; vasöntödébe kerül. Ambiciózus fiatal, aki új munkahe­lyét nem kényszerpályának tekinti, ezért arra törekszik, hogy mielőbb Alcatraz szigete fogalommá vált az amerikai alvilágban. A San Francisco közelében levő sziget híres-hírhedt fegyházába ugyanis a legelvetemültebb bűnözőket zárták, főleg azokat, akik más bör­tönökből szökést kíséreltek meg. A hatvanas évek elejéig Alcatraz arról volt ismert, hogy onnan még senkinek sem sikerült megszök­nie. Míg 1962 június 11-én három fegyenc meglépett, s hiába keres­ték őket, a hatalmas rendőri appa­rátus bevonásával folyó nyomo­zás során még azt sem tudták felfedni, hogyan, milyen úton-mó- don kerültek ki. a betonrengeteg­ből, s hagyták el a szigetet. Az eset J. Campbell Bruce írót könyv megírására ösztönözte; en­nek alapján készült a film, Donald Siegel rendezésében. Az alkotás a sikerültebb kalandfilek közé so­rolható, a szokványos kalandtörté­érvényesüljön. Ebbéli igyekezetét felettesei azonban nem mindig né­zik jó szemmel, sőt, újítási javasla­tát - mely az üzemnek jelentős anyagi megtakarítást hozna - szinte közömbösen fogadják. Röviden ez az alaphelyzet, a to­vábbiakban az újítási javaslat sor­sát követhetjük nyomon. Bár a fiú munkaaktivitására valamennyien felfigyelnek, újítási javaslatát még­sem támogatják egyértelműen. Vannak, akik bizalmatlanul fogad­ják, vannak, akik szakmai félté­kenységtől vezérelve vagy kényel­mi szempontok miatt eivetik, és csak kevesen vannak, akik hajlan­dók a fiatalnak önzetlenül segíteni. Ebben a helyzetben megmutatko­zik munkatársainak igazi arculata. Az alkotók nem elégedtek meg azzal, hogy egy újítási javaslat elvetésének útját tárják a néző elé. Számukra ez csak ürügy arra, hogy erkölcsi kérdéseket fesze­gessenek, s felvessék az emberek közötti kapcsolatok problematiká­ját. A figurák és a helyzetek élet­szernek, s ehhez bizonyára az is hozzájárult, hogy a szereplők ke­vésbé ismert színművészek vagy amatőrök. A főszerepet Marek Brodský alakítja - meggyőzően érzékeltetve a fiatal magatartását és formálódását a gyár közössé­gében. netektól abban különbözik, hogy a rendező a sablonos elemeket jóformán teljesen mellőzte, ezeket hiteles eseményekkel, mozzana­tokkal helyettesítette, szinte doku­mentum-módszert alkalmazva. A műfaji követelményekről persze nem feledkezett meg, bár a fe­szültséget és izgalmat helyenként a történtek elbeszélésével váltotta fel, s ez nem vált a film javára. Clint Eastwood játssza a fősze­repet, akivel a filmben 1960. június 18-án, Alcatraz szigetére érkezé­se napján ismerkedünk meg. Ri­deg, hallgatag ember az általa megformált fegyenc, aki megérke­zését követően azonnal a szökés gondolatával és előkészítésével foglalkozik; kétévi szívós munka után két társával sikerül elmene­külnie, csorbát ejtve ezzel Alcatraz tekintélyén. _ Az amerikai film egyik koókája; jobbra Clint Eastwood a fősze­repben A swing visszhangjai Supraphon-album Jelenet a cseh filmből; középen Marek Brodský, a főszereplő Szökés az Alcatrazból (amerikai) ÚJ SZÚ 4 1982. VIII. 17. ÚJ FILMEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom