Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-08 / 160. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1982. VII. 8. Aki kaszát tudott fogni... Közvetlenül az aratás meg­kezdése előtt igazán biztató képet mutat a szentkirályi (Kráľ) határ. A kalászosok viszonylag jól átvé­szelték a májusi szárazságot, s a kapásnövények is szépen fej­lődnek. Óvatos derűlátásra okot adó külső tényezők ezek. S hogy mi van az eddig elért eredmények mögött, mit tesznek az újabb sike­rek érdekében a szövetkezet kom­munistái? - erre kerestük a vá­laszt Cifrus Lajos pártelnökkel folytatott beszélgetésünk során.- Azzal kezdeném, hogy a tava­szi munkákat idejében és jól vé­geztük el. Nem a véletlen műve tehát, hogy valóban szívet-lelket melengető a júliusi határ. Szá­munkra a legfontosabb nyár eleji teendő immár hagyományosan a takarmánybetakarítás, erre hív­tuk fel az idén is a kommunisták, s szövetkezetünk valamennyi dol­gozójának figyelmét. Már most el­mondhatjuk, hogy nem volt hiába­való fáradozásunk, mert mind a szántóföldi takarmánynövények, mind pedig a rétek kaszálását be­fejeztük. Az meg külön öröm, hogy az idén valóban kiváló minőségű szálas takarmány került kazlakba és a silógödrökbe. A gépi betaka­rítás jól szervezett, sima lefolyású és veszteségmentes volt. A gépi kaszálásra alkalmatlan területek­ről az idén is kézi erővel takarítot­tuk be a termést. Aki kaszát tudott fogni, jött a társközségekből is. Jóleső érzés volt látni a 65 kaszás összehangolt munkáját. Ugyan­ilyen volt az igyekezet a cukorrépa és a dohány kapálásakor is. Ná­lunk ismeretlen fogalom a „répaki­osztás“. Csak annak kell kapálnia, aki önként vállalja. Az idén 8-9 embernek nem jutott kapálnivaló. Volt is belőle harag, sértődés. Mondtam is a csoportvezetőknek, hogy lehetőleg kisebb területet mérjenek ki. S vajon minek köszönhető a szövetkezeti dolgozók helytál­lása?- Azt hiszem szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy része van ebben pártszervezetünk sokoldalú szervezési-politikai munkájának is, hiszen a gazdasági feladatok megoldása állandó napirendi pontját képezi tanácskozásaiknak. Emellett a napi operatív feladatok végrehajtásában is jeleskednek tagjaik. Tudjuk, persze, százhá­rom párttag még nem az egész gazdaság, éppen ezért arra törek­szünk, hogy a párt gazdaságpoliti­káját magáévá tegye az egész tagság, sőt a társközségeinkben élő ipari munkások és más terüle­teken foglalkoztatott dolgozók is. Nagyon jó tapasztalataink vannak a nyilvános összejövetelek, falu­gyűlések szervezésével is, melye­ken a községeinkben lakó embe­rek megismerkedhetnek a gazda­,,Csak annak kell kapálnia, aki önként vállalja“ - mondja Cifrus Lajos (A szerző felvétele) Ságunkat foglalkoztató időszerű kérdésekkel, s ha arra szükség van, nem zárkóznak el a segítség- nyújtás elől sem. Szorosan együtt­működünk a tömegszervezetek tagságával is.- Napjainkban mit tekint legfon­tosabb feladatának a szövetkezet pártalapszervezete?- Rohamosan közeleg az ara­tás ideje, és ez meghatározza na­pi teendőinket. Elsődleges felada­tunknak természetesen a veszte­ségek minimálisra szorítását te­kintjük. Sajnos, betakarítógépeink pillanatnyi állapota nem nyújt okot teljes elégedettségre, hiszen ara­tó-cséplőink egy része még üzem- képtelen, egy-két keresett alkat­rész hiánya miatt. Vannak olyan gépeink is, melynek alkatrészeit ugyan felújították javítóink, de ele­ve számítanunk kell arra, hogy nem sokáig bírják majd a meg­erőltető aratási ütemet. Talán az említettek miatt is lett úrrá egyfajta bizonytalanság a gépesítés felelős dolgozóin, ami - mondanom sem kell - nem valami jó dolog. Igaz ugyan, hogy az Agrotechnika biz­tat bennünket, ígéri a hiányzó al­katrészek szállítását, csak azt nem értjük, miért az utolsó pilla­natban történik mindez. Az aratást gépeink az idén is a magyarorszá­gi gabonatáblákon kezdik. Öt ara­tó-cséplőnk kel útra hamarosan a Heves-megyei Boroszlóra, két tehergépkocsi és egy rakodó kísé­retében. Mindenképpen kifogásta­lanul működő gépekre van tehát szükségünk, különben nem sok haszna van az együttműkö­désnek. Pártszervezetünk megkülön­böztetett figyelemmel kíséri a gaz­daság állattenyésztését. Nem ti­tok, hogy e téren gondjaink van­nak, hiszen az idén 70 vagon sertéshúst kell előállítanunk, ami a jelenlegi takarmányozási viszo­nyok között nem akármilyen fela­dat. A feszültségek feloldása cél­jából a közelmúltban áttértünk az úgynevezett nedves etetési mód­ra, ami annyit jelent, hogy haszno­sítunk mindenféle etetésre alkal­mas hulladékot és melléktermé­ket. Különösen jó kapcsolatot ala­kítottunk ki a tornaijai tejfeldolgozó üzemmel, ahonnan a savót és egyéb melléktermékeket szállítjuk. A tejtermelésnek is nagy figyelmet szentelünk, s most örülünk, mert végre eredménye lett hosszas erőfeszítéseinknek: naponta im­már hétezer liter fölötti mennyisé­get értékesítünk, ami reális esélyt nyújt a tervfeladatok teljesítésére.- Vannak-e munkaerő-gondjai az ágazatnak?- Eddig komolyabb nehézsé­gek nem merültek fel, bár az utób­bi időben bennünket is megcsa­pott az iparosítás szele, több fiatal jár a környékbeli üzemekbe. A szövetkezetben dolgozó fiatalok nagy része megtalálja számítását falvainkban is. Bár az is igaz; egy­re többen vannak, akik azt mond­ják; minek a pénz meg az autó, ha nem tudják kihasználni. Tény, hogy nálunk különösen a nyári időszakban nem garantált a nyolc órás munkaidő, s takarmánybe­gyűjtéskor, aratáskor bizony sokat dolgoznak az emberek. Ezekkel a tényekkel már most szembe kell néznünk, ha el akarjuk kerülni, hogy a munkaerővándorlás általá­nos méreteket öltsön. HACSI ATTILA Bútorgyári gondok Bútor vásárlása természetsze­rűen nem tartozik a mindennapos bevásárlásaink közé. Általában csak akkor jön számításba, ha a család új lakást kap, vagy ha a régi már teljesen kiment a divat­ból, esetleg végképp elhasználó­dott. De még ilyenkor is mindenki jól meggondolja, mire adja ki meg­takarított pénzét vagy az államtól kapott kölcsönt. És kezdődik a „hajtóvadászat“.. Néha még a szomszédos járások boltjaiba is be kell nézni, ha a család rendít­hetetlenül ragaszkodik a kiválasz­tott modellhez. Mert ezzel is úgy van, hogy mindig az hiányzik az üzletből, amit éppen keresünk. Tény, hogy a bútorgyáraink nem állnak a feladatuk magasla­tán. Távolról sem tudják kielégíte­ni a lakosok egyre növekvő - de mindenképpen jogos - igényeit. A napokban a Nyugat-szlovákiai Húsz év alatt - kétmillió tonna szén Húszéves tevékenysége során a Novákyi Szén- és Lignitbányák- ban dolgozó Szlovák Nemzeti Fel­kelés szocialista munkabrigád tagjai kétmillió tonna szenet jö- vesztettek. A Jozef Dobrovolný vezetésével működő negyven ta­gú kollektíva figyelemreméltó eredményeit a különböző munka­kezdeményezési formák alkalma­zásának köszönheti. Például az említett időszak alatt összesen hét csúcsot állítottak fel. Az eddigi legértékesebb 1976-ból való, és- máig sem sikerült túlszárnyalniuk. Eredeti kötelezettségvállalásaikat, melyben 28 010 tonna szén fejté­sét vállalták, 11513 tonnával sike­rült túlteljesíteniük. (č) Bútorgyárak galántai üzemében jártam, ahol egy érdekes, de el­lentmondásos megállapításra ju­tottam: az üzem a múlt évben minden termékét el tudta adni, a pénzügyi tervét mégsem teljesí­tette. Amint azt Marsovszky Igor fa­ipari mérnöktől, a gyár igazgatójá­tól megtudtam, ennek az a ma­gyarázata, hogy az üzem az áru- termelési tervét nem tudja teljesí­teni. Több mint ötvenmillió koroná­val maradtak a tervezett szint alatt. Nem szívesen beszélt az okokról, mert - amint mondotta - szinte semmit sem tudnak tenni ellene. A bútorgyár termelése nagy mértékben függ az anyagel­látástól. Kevés jó minőségű faipari terméket kapnak, hiányoznak az importból származó lakkok és a fémszerkezetek is. Persze, nem tagadta, azt sem, hogy az üze­men belül is sok a szervezési probléma. Az üzem vezetősége az év elé- jén részletesen elemezte a múlt évi tapasztalatokat. Intézkedések is születtek, de a gondok nagy része megmaradt. Ez év első há­rom hónapjában sem tudták telje­síteni a tervüket. Már azt is ered­ményként kell elkönyvelni, hogy valamivel folyamatosabb volt a termelés, mint a múlt év hasonló időszakában. A legnagyobb gon­dot a nem szocialista országokba irányuló exportjuk okozza. A kül­földi partnerek évről évre szigo­rúbb követelményeket támaszta­nak a minőséggel szemben, amit a jelenlegi akadozó és gyenge minőségű alapanyag-ellátás mel­lett csak nagyon nehezen tudnak teljesíteni. A problémákat csak bo­nyolítja, hogy a negyedév végén még mindig nem voltak pontosítva és viszzaigazolva a nyugati part­nerekkel előkészített gazdasági és kereskedelmi szerződések. Ma­gyarán: nem tudták még ponto­san, hogy milyen termékekkel kell fedni az exporttervüket. Szeren­csére valamivel jobb a helyzet a szocialista országokba irányuló export teljesítésében. Legna­gyobb megrendelőjük a Szovjet­unió, az oda irányuló exportfela­dataiknak az első negyedévben eleget tudtak tenni, és ez kedvező hatással volt a gazdasági mutatók teljesítésére. A hazai piacon nincsenek ne­hézségeik, ami nem azt jelenti, hogy teljes mértékben eleget tud­nak tenni a vásárlók igényeinek. A látszólag kedvező helyzet abból adódik, hogy a tervek a hazai piacra irányuló termelésnek csak az értékét irányozzák elő, a ter­mékszerkezetet már nem. Az igazsághoz tartozik, hogy az üzem vezetősége mindezek elle­nére figyeli a hazai piac igényeit is. Ez évben is részt vettek a brnói közszükségleti cikkek vásárán, amely már a múltban is igen jó fórumnak bizonyult a kereskede­lem igényeinek megállapítására. A hazai piac szemszögéből nézve a hiba csupán az, hogy a kiállításon bemutatott termékek nagyobb részét a jelen esetben is exportra szánták. Némi vigaszta­lást jelent: ha a kapacitásuk enge­di, a hazai piacra is jut belőlük néhány. Már a múlt évben is gyár­tották; egyelőre csak a Szovjetunió részére, a Kisinyev nappali bútort. Ebbôľ a modellből az idén több kerül a hazai piacra. Felújították a kárpitozott ülőgarnitúrák gyártá­sának programját is: a Sófia mo­dellt a korszerűbb Roxana váltotta fel és még ebben az évben meg akarják kezdeni a Bóra ülőgarnitú­ra gyártását is. KAMOCSAI IMRE A megközelítőleg hatezer em­bert foglalkoztató Sninai Vihorlat gépgyár működésének három év­tizede alatt a kelet-szlovákiai kerü­let egyik legjelentősebb gépipari vállalata lett. Jelenlegi termelési programjában szerepel a nyomás alatti fémöntvénykészítésnél al­kalmazott présgépek, különböző típusú emelődaruk, kazánok, hid­raulikus elemek, műanyagformáló prések gyártása. És újabban kibő­vült a vállalat termelési programja, mégpedig a Prešovi Fémipari Ku­tatóintézetben szovjet tervdoku­mentációk alapján kifejlesztett manipulátorok gyártásával. A vállalat medzilaborcei, micha- lovcei és sobrancei üzemében a felsorolt termékeken kívül úgy­nevezett kiegészítő termékek: or­sóval ellátott szállítószalagok, szállítószekrények, tartályok, vas­kapuk készítésével is foglal­koznak. például a „SARK“ 730-as és 1160-as kazánok kifejlesztése és gyártása, a „BK“ szállítókonténe­rek korszerűsítése. Ezenkívül a 7. ötéves tervidőszakban elkezdjük az „AKV“ 70-es, 465-ös, a „PARK“ 1860-as kazánok gyár­tását, melyek esetében - egymillió korona árutermelési értékhez vi­szonyítva - átlagosan negyven tonna fémet takarítunk meg. Az emelődaruk családjában tökélete­sítjük a villanymeghajtású hídda­ruk gyártását, melyeknél átlago­san 10,7 tonna fémet, az innovált forgatható oszlopos daruknál 111 tonna fémet takarítunk meg. To­vábbá, a „CLH“ 100-as, 160-as, 250-es, a „CLT“ innovált présgé­peknél - minden egymillió korona áruérték után számítva - átlago­san 10 tonna fémmel kevesebbet használunk fel a régi típusokhoz viszonyítva.- Véleménye szerint mi a közös Az UM-160-as manipulátort Juraj Fecik és Vasil Kolcún szereli (Milan Berta felvételei) A Sninai Vihorlat vállalatnál te­hát a termelés nagyon anyagigé­nyes. Különösen fémekből hasz­nálnak fel igen jelentős mennyi­séget. A CSKP XVI. kongresszusa a 7. ötéves tervidőszakra célul tűzte ki, hogy évente 4,5-5 százalékos fémmegtakarítást kell elérni. Ho­gyan teljesítik ezt a feladatot a Sninai Vihorlatban? Erre a kér­désre Peter Hul'o mérnök, vállalati igazgató adott választ.- Az állami célprogram alapján vállalatunknál az idén 3 428 ton­na, s az egész ötéves tervidőszak­ban pedig 24 149 tonna fémet kell megtakarítanunk. Ezt a feladatot a komplex racionalizációs intézke­dések megvalósításával igyek­szünk teljesíteni. Tudományos­műszaki fejlesztési tervünkben is olyan feladatok szerepelnek, ame­lyek elősegítik az anyagtakaré­kosságot. Ezek közé sorolható nevezője fémmegtakarítási intéz­kedéseiknek?- Természetesen, van néhány alapvető közös vonás minden ta­karékossági intézkedésünkben. Például a fémek megtakarítását a nyersanyagok hasznosítási fo­kának növelésével, a fémek dara­bolásánál keletkezett hulladék mennyiségének alapos csökken­tésével, a termékek kívánatos szerkezeti felújításával és még több hasonló konkrét feladat telje­sítésével érjük el. A közös nevező ezeknél az intézkedéseknél: a munka hatékonyságának növe­lése és a gazdaságosság érvé­nyesítésére irányuló törekvés. Tudjuk, az állami takarékossági célprogram teljesítése nagyon igényes feladat, de bízunk abban, hogy vállalatunk dolgozói ennek érdekében maximális igyekezetei fejtenek ki. (KULIK) A ,,CLH" 2500-é1-es présgép szerelése Fémmegtakarítás a Sninai Vihorlatban

Next

/
Oldalképek
Tartalom