Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-07 / 159. szám, szerda
ÚJ szú 5 1982. VII. 7. A FOLYAMATOS ÉLELMISZER-ELLÁTÁS NÉLKÜLÖZHETETLEN FELTÉTELEI Reális utak az önellátás programjának teljesítésében II. Ján Janovic mérnök, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere néhány időszerű kérdésre válaszolt a Pravda szerkesztőségének. A beszélgetés első részét tegnapi számunkban közöltük. • A 7. ötéves tervidőszak igényes feladatainak teljesítésében egyre jobban növekszik a szubjektív tényező szerepe. Milyen programja van a minisztériumnak ebben az irányban?- Alapjában véve elegendő szakképzett emberünk van. Csak az a kérdés, hogy miként bontakozik ki a kezdeményezésük, hogyan tesszük őket érdekeltekké a termelés intenzív és hatékony fejlesztésében, a nyers- és az alapanyagok takarékos felhasználásában. Elsősorban az irányítási szféra és a vezető dolgozók feladatairól van szó, akiknek gondoskodniuk kell az átfogó szervezés, a szigorú fegyelem, az erkölcsi és az anyagi ösztönzés szükséges feltételeiről. A termelésben az emberek rendszerint úgy végzik a munkájukat, ahogy vezetik őket. Ezért az igényesség követelményét elsősorban a vállalati igazgatókkal, az efsz-elnökökkel, a technológiai folyamatokat irányító ag- ronómusokkal, zootechnikusok- kal, gépesítőkkel, s az üzemgazdászokkal szemben érvényesítjük Az igényes feladatok ezért megkövetelik, hogy felülvizsgáljuk a termelés mozgató erőit mind a mezőgazdaságban, mind az élelmiszeriparban, s ahol ez szükségesnek mutatkozik, ott személyi változtatásokhoz kell folyamodni. Fiatalabb, művelt és tettrekész szakembereket kell az élre állítani, akik nem az irodában üldögélnek, hanem minden erejüket és idejüket latba vetik a jó hozamok, a nagyobb termelékenység eléréséért, s a nyersanyagok jobb hasznosításáért. A technológiai folyamatok irányítása a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban ma már el-, képzelhetetlen a laboratóriumi elemzések eredményeinek kihasználása nélkül. Sajnos, nem mindenhol élnek ezzel a lehetőséggel. A jövőben ezért nagyon szigorúan fogjuk bírálni a nem kielégítő minőségű munkát. Az előbbiekkel szorosan összefügg a dolgozók anyagi érdekeltsége. Ezen a területen az illetékes funkcionális szervekkel központi szinten akarunk megoldani néhány problémát, hogy rugalmasabbá váljék az anyagi érdekeltség egész rendszere. Abból indulunk ki, hogy az idényjellegű mezőgazdasági termelésben az egyes csúcsmunkák végrehajtásában nagyon sok függ a kezdeményezéstől, a pontosságtól és a nagy teljesítménytől. Ezért nem kellene húzódozni attól, hogy kiszélesítsük az érdekeltség formáit, még akkor sem, ha ez esetleg a keresetek, vagy a természetbeni juttatás nagyobb növekedéséhez vezetne, ha megfelelő teljesítménnyel és termeléssel van alátámasztva. Számos intézkedést tettünk a bérrendszer hatékonyabb kihasználására, s az anyagi érdekeltség új irányítására. Ezek hatásával azonban nem lehetünk elégedettek. Az alapvető problémát a munka- és a technológiai fegyelem gyakori megsértésében látjuk. Ezért javaslatokat készítünk elő a Munkatörvénykönyv néhány elavult normájának a megváltoztatására, főleg abban az irányban, hogy szorosabb összefüggésbe kerüljenek a jogok és a kötelességek. Úgy érezzük, hogy a gyakorlatban egyes vezetők, de beosztott dolgozók is nagyobb jogokat követelnek maguknak, a kötelességekről azonban hallgatnak, vagy azokat másokra hárítják át. • Milyen eredményeket hozott, s milyen irányban fejlődik tovább a tudományos-műszaki haladás a mezőgazdasági és az élelmi- szeripari termelés intenzitásának és hatékonyságának növelésében?- A háború utáni időszakban a mezőgazdasági termelés gyors fejlődésnek indult. A gépesítéssel összefüggésben megnövekedett hektárhozamok lehetővé lették, hogy amíg 1948-ban egy mezőgazdasági dolgozó 3,8 lakost látott el élelmiszerekkel, 1980-ban ez a szám 14,6 lakosra növekedjen, ami 3,8-szoros növekedésnek felel meg. A legdinamikusabban a gabonatermesztés fejlődött. Amíg 1948-ban 1,13 millió hektáron 1,55 millió tonna gabona termett, 1980-ban 832 ezer hektárról 3,72 millió tonna gabonát takarítottunk be. Ez azt jelenti, hogy egészében véve a gabonatermelés 2,46-szo- ros, hektárhozamra számítva pedig 3,4-szeres mértékben nőtt. Az elmúlt években számos új növényfajtát vezettünk be a gyakorlatba, s az állatállományt is átnemesítettük. A szovjet gabonafajták mellett az új szlovák és cseh fajták is érvényesültek, amelyek elősegítették a gabonatermelés gyors ütemű növelését. Az utóbbi években különösen az 5 - 9,5 tonnás termóképességű Solaris búzafajta, valamint az 5,5 - 7,3 tonnás termokepessegu Amika búzafajta terjedt el. A Tatran árpafajta termőképessége szintén eléri az 5,4 - 7,8 tonnát. ( Jelentősek továbbá az étkezési borsó és a takarmányhüvelyesek új fajtái, amelyek kiváló agrotechnikai eljárásokkal 3,4 - 4 tonnás hektárhozamokat adnak. Hasonló értelemben további növényeket és fajtákat is említhetnénk. Az állattenyésztésben a háború utáni időszakban a szarvasmarha tisztavérű nemesítését tűztük célul, melynek eredményeként a tehenek termelékenysége jó takarmányozás mellett 3600—4000 liter tejet érhet el. E felső határ túlszárnyalása érdekében körülbelül tíz évvel ezelőtt elkezdtük a hazai szarvasmarha átnemesítését külföldi tej-, és hústípusú fajták fel- használásával, arra törekedve, hogy az új fajták hozzászokjanak a mi feltételeinkhez. Ahol ez az átnemesítés már befejeződött, ott 500-1000 literrel növekedett az átlagos tejhozam, ami azt jelenti, hogy végső célként a szarvasmarha tejtermelő képességét 4500-5000 liter tejre kellene növelni. A hústípusú szarvasmarha nemesítése általában 0,3-0,5 kilogrammal növeli a napi súlygyarapodást. Az átnemesítés hatására például a Šenkvicei Efsz-ben optimális takarmányozás mellett már 6000 literes átlagos tejhozamot érnek el, s a napi súlygyarapodás egyre több vállalatnál meghaladja az 1 kg-ot. A sertéstenyésztésben a hibri- dizálás útját választottuk, amely 5 százalékkal növeli a húsarányt, csökkenti a zsír hányadát, ami összhangban van a fogyasztói igényekkel. A hibridsertések 115 kg-os vágósúlyig törrénő hizlalásával egy sertésre számítva 30 kilogrammal csökkent a takarmányfogyasztás . A baromfitartásban a hibridizációs hatás 50 tojással növelte a tojók átlagos hozamát, az 1,5 kg-os vágósúly eléréséhez szükséges idő 42 napra csökkent, 2,1 kg-os takarmányfogyasztás mellett, ami a korábbiakhoz viszonyítva 30 százalékos javulást jelent. Mindez világosan tükrözi a hazai és a külföldi tudomány eredményeinek sikeres felhasználását. Természetesen nem meríthetünk csupán az elért eredményekből, hanem tovább kell mennünk. Ezért a tudománytól elsősorban azt várjuk, hogy a haladás élén járjon, hogy a fejlesztési programok a hazai és a külföldi kutatás tudományos eredményeiből induljanak ki, s meggyorsuljon ezek gyakorlati hasznosítása. A tudománynak a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban nemcsak az élelmiszer-termelés kifejező mértékű növelését kell elősegítenie, hanem azt is, hogy csökkenjen a termelés energia-, alapanyag- és munkaerö-igényesséqe. Ezért a legközelebbi időszakban a kutatás munkáját új súlyponti kérdések megoldására irányítjuk. A kutatók figyelmét elsősorban a termőtalajra és a szarvasmarha-tenyésztésre kell összpontosítani. A termőtalaj bioenergetikai potenciálját legalább 15 százalékkal kell növelni, elsősor-, ban az új ismeretek felhasználásával, s meg kell akadályozni a földalap további csökkenését. A kutatás másik fontos területe az új mikrobiológiai és biokémiai technológiai eljárások fejlesztése. A hazai és a külföldi előrejelzések szerint a biotechnológiának az évezred végén döntő szerepe lesz a mezőgazdasági és az élelmi- szeripari termelésben. A mikroorganizmusok például nemcsak élelmiszereket, hanem energiát is fognak termelni az ember számára. Az üzemanyag-fogyasztás korlátozása további fontos feladatot állít a kutatás elé: olyan mezőgazdasági és élelmiszeripari technológiai eljárások kidolgozását, amelyek kevesebb energiabefektetést igényelnek. Az egész európai kutatás ilyen irányban halad, saját kutatási eredményeink mellett tehát a külföldi tapasztalatokat is felhasználhatjuk. A kutatási eredményekből több haszon is származhatna, ha azokat az eddiginél gyorsabban valósítanánk meg a gyakorlatban. Ezért szorosabbra fűzzük a kapcsolatokat a kutatás és a fejlesztési szervezetek (szolgáltatások) között. Létrehoztunk már több tudományos egyesülést, ezek számát továbD fogjuk bővíteni, s tökéletesíteni fogjuk a munkájukat. Nagyobb kutatási központokat hozunk létre a talajkutatás, a növénytermesztés, az állattenyésztés és az élelmiszeripar számára, amelyek a kisebb, szakosított kutatási munkahelyeket fogják irányítani. A központi és a szakosított intézményeket nemesítő részlegekkel és fejlesztési műhelyekkel látjuk el, hogy a kutatás eredményei konkrét formákat nyerjenek, s végleg felszámoljuk a csak írásos dokumentálás gyakorlatát. A kutatásban új fajtákat, új géptípusokat, új technológiai berendezéseket és új termékeket kell létrehozni. A központi és a szakosított intézetekhez közvetlenül fognak kapcsolódni a tájjellegű termelési körzetekben működő komplex területi állomások, amelyek földet és állattenyésztési épületeket (gazdaságokat) kapnak, hogy gyakorlatilag is alkalmazzák, s szemléltessék a tudományos- műszaki haladást. Kifejezően meg akarjuk változtatni a kutatási dolgozók anyagi érdekeltségét is, hogy erősebben érvényesüljön az érdemszerűség. Javadalmazásukat nem a rangjuktól és a beosztásuktól tesszük függővé, hanem attól, hogy milyen gyakorlati eredmények származnak a munkájukból. Ebben az irányban elsősorban a tehetséges és elkötelezett tudományos dolgozókra fogunk támaszkodni, akiket megbízunk az egyes ágazatok fejlesztésének összehangolásával, s így a tudomány közvetlenül fogja biztosítani a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés további fejlesztését. 0 Milyen eredményeket értünk el az élelmiszerfogyasztás ésszerűsítésében a mi feltételeink között?- Az 5. és a 6. ötéves tervidőszakban jelentős haladást értünk el a közélelmezés fejlesztésében. Az utóbbi tíz év alatt kiskereskedelmi árakban számítva 17,8 százalékkal nőtt az élelmiszerek fogyasztása. Tovább javult a szállított élelmiszerek szerkezeti összetétele, ami hozzájárult az SZSZK lakosságának egészségesebb táplálkozásához. Az élelmiszerfogyasztás növekményét alapjában véve saját termelésünkből fedezzük. Az utóbbi években főleg az állati eredetű élelmiszerekből javult az ellátás. A hetvenes években az SZSZK 1 lakosára jutó élelmiszerfogyasztás húsból 15,5 kilogrammal, tejből és tejtermékekből 16,9, zsírfélékből 3,9 kilogrammal, valamint 69 tojással lett nagyobb. Ezzel szemben a gabonafogyasztás, lisztben számolva 10,2 kilogrammal csökkent. A gyümölcsfogyasztás 14,2, a cukorfogyasztás pedig 1,8 kilogrammal nőtt. Ezekben a napokban folyamatban van a 7. ötéves terv feladatainak lebontása a reszortunk szervezeteire. Egyúttal a közélelmezés előrejelzését is kidolgozzuk 1990-ig, valamint 2000-ig. Az élelmiszerek termelésében azt a célt követjük, hogy lehetőségeink szerint megközelítsük az élelmiszer- és a tápanyagfogyasztás tudományosan indokolt normáit. Az élelmiszerek szerkezeti összetételében tovább akarjuk növelni a tej és a tejtermékek, a húskészítmények, a zöldség és főleg a friss gyümölcs, valamint a burgonya részarányát. Egyúttal a liszt és a sütőipari készítmények, a nagy zsír- és cukortartalmú termékek fogyasztását az ajánlott normák szintjére akarjuk csökkenteni. Meg kell azonban jegyefni, hogy a közélelmezés ésszerűsítése nem függ csupán a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termeléstől. Az élelmiszerek fogyasztását a fogyasztók anyagi helyzete is befolyásolja, akik az olcsóbb termékeket elég gyakran előnyben részesítik a drágábakkal szemben, habár az ésszerű táplálkozás szempontjából inkább az utóbbiak a megfelelők. Jelentős mértékben hatnak a táplálkozási szokások is, nálunk példul a sertészsír, a cukorral ízesített ételek és italok, valamint a sütőipari készítmények nagyobb arányú fogyasztása. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy nálunk az élelmiszerfogyasztás meghaladja az orvosilag ajánlott energetikai értéket, s ez tartós jelenség. Az 1980-as évben például az egy lakosra számított élelmiszerfogyasztás ajánlott energetikai értékét 4,7 százalékkal, vagyis naponta 544 kJ, illetve 130 kcal mennyiségben léptük túl. Vagyis, több élelmiszert fogyasztunk, mint amennyit az egészség- ügyi szakemberek ajánlanak. Ennek következtében állandóan növekszik a túltáplált állampolgárok, sót a túltáplált gyermekek részaránya is. Ezt a fogyasztási többletet azonban arra is fel lehetne használni, hogy kifejezően javítsuk a fogyasztott élelmiszerek minőségi összetételét. Az ajánlott adagokat 1981-ben személyenként főleg a következő élelmiszereknél léptük túl: zsírok 2,8 kg (+ 14 %), gabonafélék liszt értékében 17,5 kg (+ 19,2 %), tojás 15 darab ( + 4,9 %), cukor 7,4 kg ( + 26,4 %). Az említett évben az élelmiszerfogyasztás ajánlott szintjét nem értük el a húsból (-13,4 %), a tej és a tejtermékekből (-13%), zöldségfélékből és gyümölcsből (-20 %). A 7. ötéves tervidőszakban az 1 lakosra számított élelmiszertermelést tejből és tejtermékekből 13,7 kilogrammal, burgonyából 21 kilogrammal, zöldségfélékből 16,6 kilogrammal, gyümölcsből pedig 6,3 kilogrammal akarjuk növelni, miközben csökkenni fog a sütőipari termékek fogyasztása. Ezzel további jelentős lépést teszünk az élelmiszerfogyasztás ajánlott normáinak érvényesítésében mind a mennyiség, mind pedig a tápanyagok összetétele szempontjából. • Milyen kilátásaink vannak az idei termésre, s mit kell tenniük a mezőgazdasági dolgozóknak, hogy kárpótolják a kedvezőtlen időjárás okozta veszteségeket, s elegendő élelmiszerrel lássák el a piacot?- Az eddig kifejtett igyekezetei pozitívan kell értékelni, mert az egyes munkákat korábban és jobb minőségben sikerült elvégezni, mint máskor. Az elmúlt év őszén az agronómusok, a gépesítők és a traktorosok agrotechnikai határidőben teljesítették a talajelőkészítés feladatait, túlteljesítették a vetési terveket, s a magtermesztők elegendő vetőmagot készítettek elő a kiváló minőségű, nagy termőképességű fajtákból. Ezért az ősziek megfelelően előkészített állapotban jól átteleltek, annak ellenére, hogy tartósan hideg és hosszú volt a tél. Az időjárás azonban az utóbbi hat-hét évben szüntelenül nagy akadályokat gördít a mezőgazda- sági dolgozók munkája elé. A természet az idén is megtizedelte a termést. Az áprilisi tartós szárazság, majd pedig a későbbi hűvös és szeles időjárás következtében lassú volt a növényzet fejlődése, s a júniusi forróság is inkább ártott, mintsem használt volna. A legtöbb kár a szántóföldi tömegtakarmányok, valamint a cukorrépa termesztésében keletkezett, az utóbbit számos helyen újra kellett vetni, s az őszi repcét is napraforgóval kellett pótolni. Az időjárás főleg a laza talajokon termesztett búzának és árpának ártott, s a zöldségfélék, valamint a korai burgonya fejlődését is késleltette. Ezzel szemben nagyon jó a kukorica állománya, az ideihez hasonló egyedsürüség eddig még nem fordult elő, s jó termés várható hüvelyesekből is, főleg borsóból. Helyenként az őszi búza állapota is biztató. Ahol nem fagyott ki a szőlő, ott aránylag gazdag termés mutatkozik. Jó eredményeket várhatunk továbbá az uborka, a paradicsom, a paprika és a diny- nye termesztésében, valamint a fóliasátras zöldségtermesztésben, melynek összterülete már meghaladja a 400 hektárt. Habár a mezőkön eléggé bonyolult a helyzet, mégis vannak lehetőségek a természet okozta károk csökkentésére. Nagy gondot kell fordítani a tömegtakarmányok termelésére, javítani kell a minőségüket, csökkenteni a veszteségeket, kezdettől fogva a téli takarmányalap biztosítását kell szorgalmazni, meg kell akadályozni a zöldtakarmánnyal való pazarlást, ki kell használni a legeltetési lehetőségeket, s növelni kell a másodvetemények területét. A szakemberek bizonyítani tudják, hogy a tömegtakarmányok betakarítási veszteségei a kaszálástól az etetésig a 30-40 százalékot is elérik. Ha ezt a veszteséget legalább egyhamnad résznyi arányban csökkentenénk, ezzel szénában számítva 400-500 ezer tonna szálás takarmányt nyerhetnénk. Pontosan annyit, amennyi a takarmányozási szükségleteket teljes mértékben fedezhetné, sőt még tartalékokat is képezhetnénk. Sok tartalékunk van a takarmányok tartósításában. Az üzemek több tartósító vegyszert kapnak, s a gépesítéssel, a szénatárolók, a silózási térségek építésével tovább javulnak a tartósítás anya- gi-műszaki feltételei. Csupán a technológiai fegyelmet kellene megszilárdítani, magasabb szintre emelve az emberi tényező szerepét, amelyről az előbbiekben már szóltam. További fontos feladat az öntözőrendszerek intenzívebb kihasználása. A korábbi évekhez viszonyítva az idén eddig a legnagyobb területet, összesen 253 ezer hektárt sikerült megöntözni, de nem mindehol tapasztalható ugyanolyan igyekezet. Már nincsenek olyan akadályok, mint korábban, állandóan rendelkezésre áll a villamos energia, s a pótalkatrészellátás és a karbantartás színvonala is javult. Csupán az embereken, főleg a vezetőkön múlik, hogy jobban kihasználják ezt az össztársadalmi beruházást. Azonban a gyomirtásról sem szabad megfeledkezni, habár a száraz időjárás következtében az idén tisztábbak a mezők mint más években. A gyomosodás veszélye azonban állandóan fennáll, s nem szabad megengedni, hogy ez is csökkentse a hozamokat. Ki kell használni minden eszközt a gyomok irtására, s ha szükséges, társadalmi munkát is kell ebből a célból szervezni. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy a mezőgazdasági termelésben elég sok mozgósítható tartalék rejlik, csupán aktívabban kell viszonyulni a nehézségekhez és a problémákhoz, hogy stabilizált élelmiszer-ellátásunk legyen, és sikeresen teljesítsük a CSKP irányvonalát. Ez a beszélgetés is arra szolgál, hogy felhívjuk segítőkész állampolgárainkat a közös munkában való részvételre.
