Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-07 / 159. szám, szerda

ÚJ szú 3 1982. VII. 7. LIBANON Súlyos összecsapások után újabb tűzszünet Az amerikai 6. flotta a libanoni partok felé tart • Habib tevékenységét személyesen Reagan irányítja (ČSTK) - Az izraeli hadsereg tegnap reggel még szorosabbra vonta a nyugat-bejrúti ostromgyű­rűt, és hat páncélos jármüvei eltorla­szolta a bejrúti kikötő mellett a keleti városrészbe vezető utolsó lehetsé­ges utat is. A hétfő este létrejött tűzszünetet a felektegnap betartot­ták, de a válságos helyzetből kiutat kereső diplomáciai eröfesitések to vábbra sem jártak eredménnyel. Vazzan távozó libanoni kormányfő mindaddig nem hajlandó az ameri­kai elnök közel-keleti különmegbí- zottjával, Philip Habibbal tárgyal­szerint a flotta azt a utasítást kap­ta, hogy közelítse meg a libanoni fővárost, Bejrútot. Az adó azt is tudni véli, hogy az amerikai 6. flotta katonáinak feladata lenne az izraeli alakulatok által körülzárt Nyugat-Bejrútban tartózkodó -pa­lesztin alakulatok lefegyverzése, valamint „átvétele“. A 6. flotta hajói már napokkal ezelőtt elindultak a libanoni partok felé. A palesztin harcosok „átvéte­le“ jó ürügyet szolgáltathat az amerikai hadihajóknak ahhoz, Chris Giannou (jobboldalt) kanadai orvos kijelentette, hogy az izraeli katonák brutálisan megkínozzák a Libanonban ejtett foglyokat. A New York-i ENSZ-központban tartott sajtóértekezleten közölte, maga is kénytelen volt végignézni egy fogolytáborban, hogy milyen brutálisan verték a foglyokat, akik közül négyen belehaltak sérüléseikbe. Az izraeli katonák ekkor felszólították, hogy állapítsa meg a két fogoly halálát. A kanadai orvos a Vörös Félhold megbízásából vezető orvosként a libanoni Nabatija egyik kórházában dolgozott. (Telefoto - ČSTK) ni, amíg nem oldják fel Nyugat- Bejrút folytatódó blokádját. Az izraeli rádió tegnap jelentet­te, hogy Ariel Sáron izraeli had­ügyminiszter az amerikai diplo­matával Kelet-Bejrútban lezajlott találkozója után kijelentette, „le­hetővé teszi“, hogy a két városrészt összekötő átkelőhelyek egyikén a libanoni vezetők eljussanak a tárgyalások színhelyére. Viszont rögvest azzal fenyegetőzött, hogy Izrael legkésőbb péntekig ad hala­dékot a helyzet „diplomáciai ren­dezésére“, a határidő lejárta után hozzálát „a katonai megol­dáshoz“. Az izraeli rádió tegnap gyorshír­ben jelentette, hogy a Földközi­tenger térségében tartózkodó 6. amerikai haditengerészeti flotta valószínűleg közvetlen katonai beavatkozásra készül Libanon­ban. A Tel Aviv-i rádió értesülése hogy libanoni felségvizekre hatol­hassanak. A flotta hajói az ameri­kai elit egységek mintegy 1600 katonája tartózkodik. Az említett tűzszünet megköté­se előtt hétfőn került sor egyöntetű hírügynökségi vélemények szerint az invázió legutóbbi tíz napjának -legsúlyosabb összecsapásaira az izraeli páncélos alakulatok és a palesztin ellenállási mozgalom egységei között a bejrúti nemzet­közi repülőtér térségében. Nyugat-Bejrútban hétfő óta szünetel a vízellátás. Az izraeli és a libanoni falangista egységek nem engedik be a városrészben a gyógyszereket szállító járműve­ket sem. A nyugati városrészben az élelmiszerüzleteknek csak pár napra elegendő tartalékuk van, kórházakban elfogyott az oxigén és az elsősegélynyújtáshoz szük­séges más rendkívül fontos kellé­kek. Tel Avivban egy izraeli kato­nai szóvivő közölte, hogy Izrael­nek állítólag nincs szándékában a lakosság kiéheztetése. Izrael a jelek szerint minden eszközt felhasznál arra, hogy ke­resztülvigye követeléseit, és az utóbbi napokban rendszeresen váltogatja a lélektani hadviselés és a durva katonai erőszak eszkö­zeit. Hani Hasszan, Jasszer Ara- fatnak, a PFSZ elnökének a politi­kai tanácsadója ezzel kapcsolat­ban kijelentette, az izraeliek tisztában vannak azzal, hogy a PFSZ célja a vérontás megelőzése a polgári lakosság körében. Ha Izrael megtámadja a fővárost, a palesztin ellenállási mozgalom­nak nem lesz más választása, mint a harc. A bejrúti lakosság megérti, hogy más lehetőségünk ninós, mondotta a politikus. Hason­ló nézetet vall Szaib Szalam egy­kori libanoni kormányfő, aki a köz­vetítő tárgyalások egyik főszerep­lője. Szerinte Begin izraeli minisz­terelnök „piszkos játékot“ űz, és Nugat-Bejrút megsemmisítésére törekszik. Az izraeliek ultimativ követelé­seket terjesztenek egy idegen or­szág elé, ezeket Philip Habib amerikai különmegbízott tolmá­csolja a libanoni és palesztin ve­zetésnek. Larry Speakes, a Fe- ■ hér Ház sajtófőnökének helyet­tese megerősítette, hogy „Habib tevékenységét személyesen Rea­gan elnök irányítja, akit részlete­sen tájékoztatnak a libanoni fejle­ményekről“. Damaszkuszból Ammanba ér­kezett két francia különmegbízott, Francis Gutmann és Bruno Dea- lye, akik szintén az aggasztó liba­noni helyzet megoldására törek­szenek. Várhatóan fogadja őket Husszein jordániai király is. Tegnapra virradóan New York­ban a francia és libanoni konzulátus épületének közvetlen közelében időzített bombák robbantak,. me­lyek mindkét objektumot és né­hány környékbeli házat megron­gáltak. A bombamerényietekért telefo­non egy ismeretlen férfi vállalta a felelősséget a „Zsidó Védelmi Liga“ szélsőséges cionista szer­vezet nevében. A liga hivatalos képviselője cáfolta a szervezet közvetlen részvételét, de hozzá­fűzte, hogy az amerikai cionisták teljes mértékben helyeslik ezeket a terrorista akciókat. „Hőstettek“ A brit történelem ,,hösi epi­zódjaként“ írt a londoni sajtó a Malvin-háborúról, s bár ma is sokan lelkesen ecsetelik ,,a fi­úk“ helytállását, kezdenek napvilágot látni a brit csapato­kat kísérő tudósítók - mostmár cenzúrázatlan - beszámolói is. ,,Aki azt hiszi, hogy jobb fogságba ejteni az argentino­kat, az idióta. Löjjétek le őket!“ - ez volt a parancs a Daily Express helyszínen járt ripor­terének tanúsága szerint. Bob MacGovan a lap múlt pénteki számában részletesen írja le például, hogyan lőtte fejbe az egyik brit katona súlyosan se­besült argentin „ ellenségét “... Ugyancsak a Daily Express írja, hogy a brit kormány állító­lag ezer katonáját volt hajlandó feláldozni a háborúban. A had­ügyminisztérium ezt nem kom­mentálta, viszont , elismerte, hogy a dél-atlanti hadművele­tek során ,, hibák is előfordul­tak“. Nos, ezek a „hibák“ brit katonák életébe kerültek. Meg­esett például, hogy brit jár­őrök egymást lőtték, abban a hitben, hogy az ellenségre tüzelnek. Aligha a köd, a rossz időjárás miatt, sokkal inkább a szervezetlenség volt a hibás. A szervezetlenség, amely egyébként Port Darwinnál és Goose Greennél is majdnem katasztrófát okozott. A BBC és az ITV riporterei számoltak be arról, hogy a brit egységek nem kapták meg itt a beígért légi támogatást, lőszerük fogy­tán volt, s az argentin géppus- katüz órákig a földhöz ra­gasztotta őket. Egy másik eset. A Sir Gala- had nevű bnt hajó, amelyet az argentin légierő süllyesztett el, ót órával a megadott idő elótt érkezett a partraszállás hely­színére. A katonák egész idő alatt a klubhelyiségben ültek és filmeket néztek. Parancsno­kaik azonban tudták, hogy ló­távolságban vannak az előre­tolt argentin állásoktól, s hogy a hajón nincsenek légelhárító lövegek. Otven brit katona pusztult el... A riporterek azt is megírták, hogy a brit parancsnokság csak Puerto Argentino elfogla­lása után fedezte fel; az argen­tin egységek olyan speciális berendezéssel voltak felsze­relve, amelyek azonnal meg tudták állapítani az ellenséges adók helyét. Az irónia az, hogy ezeket a műszereket korábban Nagy-Britannia szállította Ar­gentínának, a brit csapatok fel­szereléséből viszont hiá­nyoztak. .. Illúziórombolás? Az, de min­denképp magához téríti azo­kat, akik még netán a ,,törté­nelmi győzelem“ feletti öröm­mámortól nem látnák a sokkal hétköznapibb gondokat... (pap-) A bányászok is munkabeszüntetéssel fenyegetőznek Súlyos közlekedési gondokat okoz a brit kormánynak a mozdonyvezetők sztrájkja (ČSTK) - Már harmadik napja tart a 20 ezer brit mozdonyvezető sztrájkja, akik a nyolcórás munka­idő betartását követelik. A brit vas­utak vezetői hétfőn este bejelen-, tették, hogy kb. 1300 vonatot indí­tottak a különböző vonalakon. Normális körülmények között vi­szont naponta 17 ezer szerelvényt indítanak. A jelentések szerint a brit bá­nyászok is munkabeszüntetésre készülnek Arthur Scargill, a bá­nyászszakszervezet elnöke hétfőn kijelentette, hogy ha a kormány bezárja a nem kifizetődőnek tartott bányákat, akkor 250 ezer bányász azonnal megkezdi a sztrájkot. Úgyszintén követelte a béremelést és azt, hogy csökkentsék a bányá­szok számára a nyugdíjkorhatárt. Ezzel kapcsolatban Angliában az 1974-es évre emlékeztetnek, ami­kor az országos bányászsztrájk Edward Heath konzervatív kor­Kommentárunk S panyolország a napokban VB-lázban ég. A lapok öm­lesztve tálalják a focibeszámoló­kat, egyszóval pillanatnyilag a Mundialnál nincs fontosabb té­ma, minden más hír eltörpül a fut- ball-információk mellett. A Fehér Házban és a madridi miniszterel­nöki palotában számításaikba jó előre bekalkulálták a világbajnok­ság időtartamára ragályként elter­jedt „foci mindenekfelett“ mániát. így történhetett, hogy a lapok hasábjain szinte elveszett az a hír, amely tudtul adta, hogy múlt pén­teken aláírták az öt évre szóló újabb spanyol-amerikai katonai együttműködési megállapodást. Vagy ahogy Wasgintonban neve­zik, a „védelmi egyezményt“. Ne­vezzük is bárminek, a lényege változatlan: az Egyesült Államok továbbra is használhatja a spanyol területen lévő négy amerikai szá­razföldi, illetve haditengerészeti támaszpontot. A spanyol és az amerikai kor­mánynak minden oka megvolt ar­ra, hogy a lehető legkedvezőbb időpontot szemelje ki a szerződés szentesítésére. A spanyol közvé­lemény ugyanis a támaszpontok létesítését engedélyező, húsz év­re szóló, 1953-ban megkötött szerződés óta fokozott gyűlöletet táplált a kiépített katonai bázisok iránt. Ezt az ellenszenvet fokozta a hatvanas évek közepén spanyol terület felett történt légi baleset. Egy amerikai harci repülőgép el­vesztette „terhét“, amely mint ké­sőbb kiderült, atombomba volt. A tengerbe esett és nagy körzet­ben nukleáris szennyeződést oko­zott. A kormány a közvélemény nyomására a támaszpon­tokról folyó tárgyalások során többször hangoztatta, abban az esetben járulnak hozzá a szerző­dés meghosszabbításánoz, ha az meglepő döntés született: mind­össze nyolc hónapra szóló szer­ződést írtak alá, amely május 21- én járt le. Közelebbről megvizsgál­va nagyon is érthetővé válik ez a kü­lönös döntés. Spanyolország a té­li-tavaszi hónapokban a papíron már lefektetett NATO-belépésre várt, illetve arra, hogy a tömb tizen­öt tagállamának parlamentjei is beleegyezésüket adják ehhez. Bekalkulált VB-láz Egyesült Államok garantálja: Spa­nyolország területén nem tárolnak atomfegyvert. A Fehér Ház azon­ban mindig kitért a világos állás- foglalás elől, soha nem tett erre vonatkozó határozott ígéretet. Mi­vel még nem hozták nyilvános­ságra a 145 oldalnyi terjedelmű egyezményt, nem tudni, végülis belekerült-e a spanyol részről szorgalmazott antinukleáris elv. Valószínű azonban, ha érinti is a dokumentum ezt a Spanyolor­szág biztonsága szempontjából fontos kérdést, akkor olyan kétér­telmű megfogalmazásban, amely kibúvókat rejt magában „bizonyos esetekre“. Egyébként a támaszpontalku újabb fordulója már tavaly ősszel megkezdődött, hiszen októberben lejárt a három évre szóló legutóbbi megállapodás. Akkor azonban A tengerentúlon nagyon „megértőnek“ bizonyultak, hadd fordítsa Madrid minden energiáját erre, a spanyol-ameri­kai tárgyalásokat majd a csatlako­zás után folytathatják. A belépés simán megtörtént, a brüsszeli NATO-központban június 5-én von­ták fel a spanyol zászlót. A spa­nyol kormány a döntés meghoza­talakor épp azoknak a százezrek­nek a véleményét nem kérte ki népszavazáson, akik ellenezték ezt a veszélyeket magában rejtő lépést, öt nappal később Spanyol- ország a bonni NATO-csúcson átesett a tűzkeresztségen, majd felújították a támaszpont-tárgyalá­sokat. Spanyolország abban a hi- szemben ült asztalhoz, hogy két egyenrangú partner, két azonos tömbhöz tartozó ország között fo­lyik a párbeszéd. Ám Madridban tévedtek, mert ezúttal is az történt, ami NATO-körökben szinte min­dig: a döntő szó a tömb vezető államáé, az USA-é volt. Itt vált világossá, hogy ezért adott türelmi időt az USA a spanyol kormány­nak, ezért hajtogatták ráérősen, hogy mindenről majd a NATO- belépó után. Washingtonban jól tudták, a csatlakozás elótt egy semleges állammal tárgyaltak, mig most már a NATO irányában elkötelezett klienssel. A jelek szerint egyetlen komo­lyabb döntésben sikerült csak ke­resztülvinni Madridnak elképzelé­sét. Az új szerződés szerint az amerikai támaszpontokat a NATO illetékességi területén kívül eső konfliktusok esetén csak a spanyol kormány előzetes engedélyével használhatják. Ez a kikötés máris értékét vesztette Llorca spanyol külügyminiszter kijelentésével, mi­szerint „a kormány bizonyos hely­zetekben egyetérthet ezzel“. S panyolország ezentúl szinte bármikor olyan háborúba keveredhet, amelyhez semmi kö­ze. Ezért helyes a baloldali erők nézete, hogy a madridi kormány történelmi tévedést követett el, amikor az országot beléptette a NATO-ba. A támaszpontalku nyélbeütése méginkább közelebb sodorja a stratégiailag fontos fek­vésű országot az ilyen eshető­séghez. P. VONYIK ERZSÉBET mányának bukását okozta. A TUC, a legnagyobb szakszerve­zeti központ július 19-21 -éré - ek­korra tervezték munkabeszünteté­süket az állami egészségügyi al­kalmazottak - szolidaritási akció­kat hirdetett a sztrájkotokkal. Ezekben a TUC több mint 6 millió tagja vesz részt annak ellenére, hogy a Thatcher-kormány 1980- ban elfogadott hírhedt szakszer­vezetellenes törvényeiben megtilt­ja a hasonló akciókat. Összecsapások az iraki-iráni fronton (ČSTK) - Annak ellenére, hogy Irak egyoldalúan bejelentette a tűzszünetet, az iraki-iráni front­vonal déli szakaszán tovább foly­tatódtak a harcok. Az iraki katonai közlemény szerint az iráni egysé­gek Bászra kikötőjében lakóne­gyedeket és olajberendezéseket vettek tűz alá. Az iráni jelentések viszont azt állítják, hogy Abadan és Khorramshahr környéki polgári objektumokat lőttek az iraki ne­héztüzérség ágyúi. A front más szakaszairól nem jelentettek összecsapásokat. A felek egy­másnak ellentmondó jelentéseket közöltek a veszteségekről és az áldozatokról. Szaddam Husszein iraki elnök néhány héttel ezelőtt bejelentette, hogy kivonják az iraki csapatokat az iráni területekről, és fegyver­nyugvásra szólított fel, amelynek június 27-én kellett volna életbe lépnie. Iránban viszont azt állítják, hogy az iraki csapatkivonást még nem fejezték be, és az iraki egysé­gek még mindig megszállás alatt tartják a határterület iráni felének legfontosabb stratégiai pontjait. NICARAGUA Marad a rendkívüli állapot (ČSTK) - A nicaraguai kormány hétfőn 30 nappal meghosszabbí­totta az országban meghirdetett rendkívüli állapotot. Ez év márciu­sában az indokolta bevezetését, hogy fennállt, és továbbra is fenn­áll az észak-amerikai agresszió veszélye, valamint a szomszédos hondurasi és Costa Rica-i terüle­tekről indított diverzánsakciók is szaporodtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom