Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-06 / 158. szám, kedd
Pionírmunka és kultúra Pillanatképek egy járási ifjúsági és pionírház életéről A napokban ellátogattunk a Du- naszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Ifjúsági és Pionírházba, hogy képet nyerjünk a háznak az éppen véget ért tanévben kifejtett tevékenységéről. Amint azt Lovas Jenő igazgatótól (aki 1976 óta vezeti a pionírházat) megtudtuk, a járásban 29 pionírcsapat van, s ezek közül 22 magyar tanítási nyelvű alapiskola mellett működik. Az 514 rajt magukba foglaló pio- nírcsapatok munkáját - négy kivételével - teljes állású csapatvezető irányítja. S jobbára talán éppen ennek tudható be, hogy a járás sok ezer pionírt számláló csapatai rendszeresen, aktívan és eredményesen dolgoznak. A 32 csapatvezető munkáját a rajvezetőkön kívül mintegy 200 - tizennégy évesnél idősebb - ifi vezető (instruktor) segíti. Igaz, ők jóval többen is lehetnének, ugyanis a pionírszervezet szabályzata szerint egy rajnál két ifivezetőt kell foglalkoztatni. A járási ifjúsági és pionírházban kilencen dolgoznak, s amint arról meggyőződhettem, távolról sem kielégítő körülmények között. En- . nek kézenfekvő bizonyítéka a székház meglehetősen elhanyagolt állapota, valamint az, hogy csupán két irodahelyiséggel rendelkeznek, s ezek közül az egyikben hét osztályvezető szorong. A hét közül hat szakosztály foglalkozik (egyéb munkája mellett) különböző szakkörökkel, csak sajnos, a szakkörök számára nem tudja a pionírház biztosítani a szükséges helyiségeket, műhelyeket, laboratóriumokat, így a körök többnyire iskolák helyiségeiben tevékenykednek.- Mi szükséges ahhoz, hogy egy járásban kellő színvonalon folyjon a pionírmunka? Lovas Jenő igazgató így fogalmazza meg a választ:- Véleményem szerint ennek legfontosabb előfeltétele, hogy a járási nemzeti bizottság iskolaügyi osztálya, a járási pionírtanács és a járási pionírház megfelelően összehangolja munkáját. E három szervezet magas szintű, aktív együttműködése szinte alapvető biztosítéka a pionírcsapatok eredményes munkájának. A sikerhez persze még sok más is szükséges.- A járási ifjúsági és pionírház igen sokrétű tevékenységet fejt ki, szeretném, Ita tájékoztatna bennünket legfigyelemreméltóbb akcióikról.- Rendes körülmények között a pionírház munkájában a következő kellene, hogy legyen a fontossági sorrend: módszertani munka, szakköri tevékenység,' a pionírokkal foglalkozó szakemberek képzése, alkalmi tömegpolitikai akciók szervezése. Mivel azonban nem rendelkezünk a szükséges működési térrel, tevékenységünk sorrendje ez: tömegpolitikai akciók, pionírdolgozók felkészítése, módszertani segítségnyújtás a csapatoknak, a szakköri munka irányítása. Ezen, sajnos, míg nem rendeződik az elhelyezésünk kérdése, nem vagyunk képesek változtatni. így munkánk nagyrészt függ a terméA pionirház egyik zenekara (Takács István felvétele) szeti körülményektől is. Az őszi és a téli időszakban rendezzük az úgynevezett benti akciókat, a kulturális és esztétikai, a természet- és társadalomtudományi vetélkedőket, tavasszal és nyáron pedig folynak a honvédelmi, sport- és technikai versenyek. Egyik legjelentősebb rendezvényünknek számít az idén a pionírok első járási konferenciája, melyen öt-öt küldött képviselte a csapatokat. A konferencián a gyerekek elmondták, hogy mit csinálnak jelenleg, s beszéltek vágyaikról, elképzeléseikről, melyeket a SZISZ III. kongresszusa után szándékszanak megvalósítani. A pionírok őszinte, bátor és ötletes javaslatokat tettek. Rámutattak például, hogy a gyakorlatban nem elég szoros a kapcsolat a SZISZ és a pionírcsapatok között, s kérték, hogy a pionírmunka zömét ne a négy fal között végezzük, hanem a természetben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére az idén is megrendeztük a hagyományos Mit tudsz a Szovjetunióról? versenyt, mely meglepően jó eredményeket hozott. Januárban Dióspatonyban ismét sor került a pionírcsapatoknak a járás közéleti személyiségeivel való találkozójára. A legaktívabb és leg- szerteágazóbb tevékenység a sportban és a honvédelemben folyt. A sokolovói rátermettségi versenyt, a tornászbajnokságot a duklai honvédelmi versenyt, és főleg a pionírok dunatőkési járási honvédelmi napjait bizonyára sok gyerek nevezetes élményként őrzi majd emlékezetében. Megemlíteném még a pionírok június eleji prágai találkozóját, ahol járásunkat két fiú és két lány képviselte. Gyerekeink dús élményekkel és • számos frissen kötött barátsággal tértek haza. Június huszonharma- dikától hét hétig tart a Hradec Nad Moravicou-i, táborozással, összekötött országos pionírtalálkozó, melyen bennünket tíz pionír képvisel. A pionírház sokirányú tevékenységében a kulturális és esztétikai szakcfeztály munkája is figyelmet érdemel. Erről Csiba András osztályvezetővel beszélgettünk.- Járásunkban a pionírok között örvendetesen nagy az érdeklődés a kultúra és a művészetek iránt. Ezt az igényt szakköri tevékenységünkkel is igyekszünk kielégíteni. A pionírházban az elmúlt tanévben két négy-öttagú beatzenekar működött rendszeresen. A járási tanügyi szervek anyagi segítségével dobfelszerelést és más hangszereket vásároltunk, s idővel talán hangerősítőt is kapunk. A lényeg az, hogy megvan a gyerekekben a hajlam a zenéhez és más művészetekhez.- Milyenhez még például?- Például a képzőművészethez. Mikor négy éve ide kerültem, legelőször képzőművészeti szakköröket szerveztem. Mondhatom, a gyerekek igen élvezték a rajzolást, festegetést és a szobrászkodást is. Pionírjaink munkáiból kiállításokat is rendeztünk, ahol szak- zsüri bírálta el a gyerekalkotásokat. A legjobbak díjakat kaptak.- Az idén is működtek a képző- művészeti körök?- Az idén mással próbálkoztunk. Dzsesszbalett-köröket szerveztünk a pioníroknak. A vártnál jóval nagyobb volt az érdeklődés. Száz- húszan jelentkeztek. Amolyan ,,kis felvételi“ formájában végül hatvan gyereket válogattunk ki, s belőlük három szakkört szerveztünk. E körök igen népszerűek voltak és eredményesen működtek. Ha a képzőművészeti szakkörökkel fejlesztettük a gyerekek általános képzőművészeti ízlését s alkotói képességeit, a zenekari tevékenységgel javítottuk ritmusérzéküket, emeltük általános zenei kultúrájukat, s felkeltettük érdeklődésüket más, komolyabb zenei műfajok iránt, akkor a dzsesszbalettel a heti egy-egy foglalkozás során jelentősen fejlesztettük a gyerekek mozgáskultúráját. Az említetteken kívül az esztétikai osztály természetesen még másféle tevékenységet is kifejtett. A Dunaszerdahelyi Járási Ifjúsági és Pionírház munkája persze nem merül ki e rövid írásban vázoltakkal, annál jóval szerteágazóbb, noha a jelenlegi helyiséghiány, a mostoha munkakörülmények sokszor gátolták a ház dolgozóit, hogy teljes mértékben megvalósítsák terveiket, elképzeléseiket. Amint tudomást szereztünk róla, a pionírház a jövő ősszel tágasabb épületet kap, így megvan rá a remény, hogy az elhelyezés kérdésének megoldásával az egész ház munkája is zavartalanabb, magasabb szintű lesz. KÖVESDI JÁNOS Oosi fan tutte Mozart vígoperája a Szlovák Nemzeti Színházban A Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttese kettős szereposztásban vitte színre Mozart kétfel- vonásos vígoperáját. Az ősbemutató óta csaknem két évszázad telt el, de az opera napjainkban is népszerű, szórakoztat és a gyönyörű muzsika a mai nézőt is magával ragadja. A vígopera cselekménye ismert és ma is leköti a néző figyelmét. Don Alfonso fogadást köt két fiatal barátjával, Guglielmoval és Fer- randoval, hogy menyasszonyaik semmiben sem különböznek egymástól, csak alkalom kell és elfelejtik illetve megcsalják őket. Don Alfonso igazi játékmesterként irányítja a cselekményt. A hasonló vígjátékokból ismert bonyodalmak (a vőlegények álruhába öltöznek) után a vőlegények belátják, nem érdemes ilyen játékba keveredni, s ilyen próbákban részt venni. A leleplezés után - vígoperáról lévén szó - jön a megbánás és a megbocsájtás csodálatos jelenete. Miroslav Fischer rendezése szellemes ötletekkel tarkított, gondosan megmunkált kompozíció hatását keltette. Sikerült mindvégig megtartania a játék pergő ritmusát, rendezési megoldásai nem voltak öncélúak, szervesen illeszkedtek a koncepcióhoz. A szereplők mindvégig méltó, társai voltak a rendezőnek, láthatóan felszabadultan és jókedvűen énekeltek, játszottak. Don Alfonso szerepében Jozef Speček kiemelkedő alakítást nyújtott. Gugliemot Szűcs Róbert és Stefan Hudec keltette életre, sokszínűén és bővérűén. Ferrandot Pavol Gábor érdemes művész alakította, illúziót keltően. Hasonló színvonalú alakításokat láthattunk Sidónia Gajdošová- Haljákovától, Anna Starostovától, Ida Kirilovától és Jitka Zerhauová- tól, akik Fiordiligit illetve Dorabellát keltették életre nagy sikerrel. A sikerben nagy része van Bernd Leistnernek, a fiatal NDK- beli díszlettervezőnek, aki a rokokó stílust kitűnően ötvözte napjaink miliőjével, s így minden erőlte- tettség nélkül kissé maivá is hangolta az opera cselekményét. A Gerdhard Auervezényelte zenekar átlagon felüli színvonalon szólaltatta meg Mozart csodálatos muzsikáját, és a gyönyörű énekbetéteket. Néhány esetben ugyan még nem volt meg a kellő összhang az énekesek és a kísérő zenekar között, de ezeket a hibákat a további előadások során minden bizonnyal kiküszöbölik. Nem nehéz megjósolni, hogy a Cosi fan tutte bratislavai előadása is nagy közönségsiker lesz, és méltán: aki jól akar szórakozni és élvezni akarja Mozart csodálatos zenéjét, az minden bizonnyal megtekinti ezt a produkciót. HORVÁTH KATALIN UJ FILMEK A segéd (szlovák) Ritkaságszámba megy, ha egy irodalmi mű filmváltozata egyenértékű az eredeti alapanyaggal. Az adaptáció olykor ugyanis értékesebbre sikeredik, mint maga a regény vagy elbeszélés, de többnyire annak csak gyönge párlata. Elöljáróban állapítsuk meg: Ladislav Ballek A segéd című regényének nem ez lett a sorsa. A film minden részletében átgondolt, láttató képzelettel megformált, szép munka, mely a szlovák filmművéerkölcsi magatartását állították. Szerencsés kézzel választották ki a színészeket is; Koncz Gábor személyében - s ezt a film valamennyi kritikusa hangsúlyozza - a segéd ideális megtestesítőjét találták meg. Koncz segédje kezdetben nem ellenszenves figura, hiszen munkaszerető, teherbíró, erős ember; nő- és pénzhajhász, s csak fokozatosan mutatja ki foga fehérjét és derül ki róla, hogy nerr\ retten vissza az aljas üzletektől szetben kiemelkedő helyet foglal el. Története a felszabadulás után, 1946-ban egy dél-szlovákiai Ipoly menti kisvárosban Palánkon játszódik. E fiktív városkába érkezik Štefan Riečan családjával (feleségével és leányával), hogy átvegye a húsbolt vezetését. Az üzlettel együtt segédet is „örököl“, a korábbi tulajdonos élelmes, vállalkozó szellemű, minden hájjal meg- • kent, de rendkívül dolgos és szívós segédjét. Volent Lančarič ügyeskedéssel, csempészkedéssel, üzérkedéssel rövid idő alatt tetemes pénzt kapar össze, vagyont harácsol mesterének. A gyors meggazdagodás, a hirtelen felkapaszkodás megváltoztatja a család életét, s különösen károsan befolyásolja a mester feleségének és lányának magatartását, gondolkodásmódját. Štefan Riečan azonban csak egyetlen járható utat ismer, a tisztesség útját, s bár gyenge akaratú ember, aki idejekorán nem tud a sarkára állni, így inkább a magányt, a megaláztatást, az önként távozást választja, minthogy részese legyen családja erkölcsi összeomlásának, bukásának. Zoro Záhon rendező és Ondrej Šulaj forgatókönyvíró tisztában volt azzal, hogy a környezet- és korrajznak meghatározó szerepe van a műben, éppúgy, mint a kis- polgáriság, a kuporgatás és hará- csolás bírálatának, nem utolsósorban pedig a jellemábrázolásnak. Az alkotók érdeklődésük középpontjába a segédet, illetve a hentest és feleségét, azok emberiÉnekelj, cowboy sem, s kiéhezett ragadozóként, gátlástalanul megy a maga választotta úton. Színészi játéka élményszámba megy, a figura ellentmondásosságát nem csupán külsőségeiben, hanem mélyen átélve állítja elénk. Tekintetével, arcjátékával szavak nélkül is képes érzékeltetni a segéd szinte démoni magatartását. Mesterét, Štefan Riečant, a volt partizánt Elő Romančik alakítja; talpig becsületes ember, a legnagyobb hibája viszont, hogy túlságosan gyenge, bár makacs egyéniség. Nem tud és nem is akar alkalmazkodni megváltozott körülményeikhez, de ahhoz nem elég erős, hogy gátat vessen a körülötte zajló események folyásának, s visszafordítsa a lejtőre került családját. Romančik a hentest visszafogottan, mértéktartóan játssza. Feleségét Pécsi Ildikó kelti életre; a legbonyolultabb utat ő teszi meg a filmben, hiszen az első képsorok egyszerű vidéki asszonyából a történet végére kíméletlen, számító, csak a pénzt és a jólétet imádó és hajszoló kispolgár lesz, aki végül emberi tartását és önérzetét is föladja. Az összetett figurát a legapróbb részletekig kidolgozva remekül tárja elénk. Az epizódszereplők közül legalább említsük meg Ivan Mistrik, Ropog József, Milan Kiš és Siposs Jenő nevét. Gondolatébresztő mű A segéd, s bár cselekménye a félmúltban játszódik, mondanivalója ma is időszerű, hiszen a harácsolás, az anyagiasság még napjainkban is ismert fogalom. (NDK-beli) Dean Reed, az NDK-ban élő amerikai énekes és színész ismét rendezőként mutatkozik be az Énekelj, cowboy című DEFA-pro- dukcióban. Vérterstvérek címmel korábban már forgatott egy indiánfilmet, most vetített műve viszont western-paródia. Dean Reed és partnere, Václav Neckár, cseh énekes két elválaszthatatlan jó barátot játszanak a filmben; a Vadnyugaton tengenek-lenge- nek, lov&smutatványokkal, bohóctréfákkal szórakoztatják az embereket, hogy megkeressék kenyerüket. És nagy sikerről, karrierről álmodoznak. Váratlanul azonban összetűznek egy gazdag farmerrel... Az alkotás a western-filmek ismert közhelyeiből és kliséiből építkezik; hangvétele helyenként pa- rodisztikus. Nem szűkölködik a produkció ötletekben, izgalmakban sem, a ritmus azonban meg- megbicsaklik, a cselekmény nem mentes üresjáratoktól sem, a néző Dean Reed énekes-színész az NDK-film egyik főszereplője figyelme ezért itt-ott lankad. Fogyatékosságai ellenére a film, főleg a két népszerű énekes játéka miatt érdeklődésre tarthat számot, különösen a fiatalok körében, akik jól szórakozhatnak a humoros-kalan- dos-romantikus történeten. - ym ÚJ SZÚ 4 1982. VII. 6. Koncz Gábor A segéd címszereplője
