Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-29 / 178. szám, csütörtök

„A proletariátus bosszút áll értünk!“ Sallai Imre és Fürst Sándor mártírhalálának 50. évfordulójára- ■ 11 1 1111 " 1111 KOMMENTÁLJUK Az egyetemes történelem s a haladó emberiség emlékezete úgy tartja számon a Horthy-féle ellenforradalmi rendszer kegyet­lenkedéseit, mint amelyet csak a náci népirtás féktelen tobzódása múlt felül. Megnyilvánulási külön­bözőségeik ellenére azonban lé­nyegbeli közös nevezőik voltak: a kommunista- és a szovjetelle- nesség, az antihumanizmus, a mindenkori nemzetközi konvenci­ók semmibevevése. „Igaz­ságszolgáltatásuk“ alapját a ki­zsákmányoló osztályok korlátlan uralmának védelme, a dolgozó tö­megek könyörtelen elnyomása, az intézményesített fajelmélet, a so­vinizmus és az irredentizmus lep­lezetlen érvényesítése képezte. Mindezt nemcsak a Magyar Ta­nácsköztársaság tragikus bukását követő fehérterror vérfürdője, ha­nem a Horthy-rezsim egész ne­gyedszázadán végigvonuló gaz­tettek is tanúsítják. Közülük ötven év távlatából is feledhetetlen törté­nelmi tanulságként emelkedik ki Sallai Imre és Fürst Sándor alvilá­gi cinizmussal megrendezett pere, majd bestiális kivégzésük. Ki volt Sallai Imre és Fürst Sándor? Miért gyűlölte, üldözte őket, s végül miért mondott ki rájuk halálos ítéletet a magyar feudálka- pitalizmus vérbírósága? Mert a dolgozó néphez, a hazai és a nemzetközi munkásosztály tö­rekvéseihez s nemzetük igazi ér­dekeihez hű, becsületes kommu­nisták voltak. A politikai rendőrség ezért szimatolt az illegálisan mű­ködő kommunisták, de akár csak baloldali vagy más ellenzéki meggyőződésű emberek tevé­kenységének megnyilvánulásai, jelei után. így megközelítően jól ismerték Sallai és Fürst életének fontosabb mozzanatait, politikai működésük miberilétét is. Szorgo­san gyűjtögették a majdan terhelő bizonyítékokul felhasználható adatokat, s csak a megfelelő alka­lomra vártak, hogy lecsaphassa­nak rájuk. A korán árvaságra jutott, há­nyatott sorsú Sallai Imréről is so­kat tudtak, de nem mindent. Ma­gántisztviselő volt, de már felsőke­reskedelmi iskolai diák korában látogatta a tudományos ismerete­ket és haladó eszméket terjesztő Galilei Kört. Tagja lett e szervezet illegális antimilitarista csoportjá­nak. 1918. május 6-án letartóztat­ták, de az októberi polgári demok­ratikus forradalom győzelmekor kiszabadult, s azonnal bekapcso­lódott a forradalmi mozgalmakba Megalakulásától kezdve tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, amelynek vezetőivel együtt 1919. február 21-én a pol­gári demokratikus kormány ismét börtönbe juttatta. Csak a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után szabadult ki, s a belügyi nép­biztosság politikai osztálya veze­tőjének, Korvin Ottónak a helyet­tese lett, aki mellett nagy része volt számos ellenforradalmi meg­mozdulás és puccskísérlet elfojtá­sában. A Tanácsköztársaság megbuktatása után rövid ideig ille­galitásban dolgozott, de mivel életre-halálra keresték s az ellen- forradalmi katonai főparancsnok­ság 20 000 korona vérdíjat tűzött ki a fejére, egy dunai teherhajón, matrózok segítségével, illegálisan Bécsbe távozott, ahol a magyar kommün vezetőjének egyik emig- rációs központjában sokoldalú pártmunkát végzett. 1921 őszén ő szervezte még az első magyar párt iskolát és a Nemzetközi Vörös Segélyben a magyarországi szek­ció képviselője volt, azonkívül a honi illegális sajtó részére cikke­ket, valamint röplapokat írt. 1922 decemberében részt vett Moszk­vában a Kommunista Ifjúsági In­ternacionálé III. kongresszusán. 1924-töl kezdve a moszkvai Marx -Engels Intézet munkatársa volt, ahol komoly tudományos munkát fejtett ki. 1928-ban hazatért, meg­szervezte az illegális sajtóappará­tust, de már 1929 végétől ismét a Szovjetunióban dolgozott. 1931 kora tavaszán megint hazatért, és a KMF Központi Bizottsága meg­bízásából a Titkárság vezetője­ként az illegális pártmunka irányí­tásában tevékenykedett. 1932 májusában beválasztották a KMP Központi Bizottságába. Ezután már nem sok volt hátra áldozatos életéből... A hat évvel fiatalabb Fürst Sán­dor szintén magántisztviselő­ként kereste kenyerét. 1919 óta - mint a Magyarországi Szociál­demokrata Párt tagja - baloldali szociáldemokrataként, kezdte for­radalmi tevékenységét. Kommu­nista meggyőződésének kialaku­lására rendkívül nagy hatással volt a Tanácsköztársaság megalaku­lása, dicső emléke, nem kevésbé a fehérterror dühöngése. Az ille­gális KMP irányításával előbb ösz­tönösen, 1924-25-ben azonban már egyre tudatosabban kapcso­lódott a baloldali ellenzéki mozga­lomba. 1926-ban a KMP tagja lett, 1928-ban pedig beválasztották Központi Bizottságába is. Ebben a kimagasló tisztégében a Kom­munista Ifjúmunkások Magyaror­szági Szövetsége (KIMSZ) irányí­tásával bízták meg, ugyanakkor a Magyarországi Magántisztvise­lők Szövetségében az osztályhar­cos ellenzéki mozgalom propagá­tora volt. Eredményesen, lelkes forradalmi hévvel küzdött a jobbol­dali szociáldemokraták osztályá­ruló politikája ellen, a kommunista párt tömegkapcsolatainak kiépíté­se és megszilárdítása terén. For­radalmi tevékenységéért többször letartóztatták és bebörtönözték. Az 1929-ben kezdődött világ- gazdasági válság éveiben fellen­dülő kommunista és munkásmoz­galommal Károlyi Gyula kormánya mindenképp le akart számolni, hogy úrrá lehessen a belső gazda­sági és politikai válságon. Politikai rendőrsége hosszú ideje szívósan kutatott az országban tartózkodó kommunista vezetők rejtett köz­pontja és titkos nyomdája után. Nyomozásuk végül is eredmé­nyesnek bizonyult. Egy konspirá- ciós hiba folytán 1932 júliusában rátaláltak az illegális KMP titkársá­gára és titkos nyomdájára Buda­pest egyik proletárnegyedében, a VIII. kerületi Thék Endre (ma Leonardo da Vinci) utca 32. szá­mú házában. Sallai és Fürst onnan irányította az illegális párt munká­ját, s ugyanott készültek a kom­munista nyomdatermékek. 1932. júfius 15-én reggel fél hétkor négy detektív jelent meg a lakásban, a többiek pedig a szomszéd laká­sokban és az utcán helyezkedtek el. Kilenc óra tájban gyanútlanul megérkezett Fürst Sándor, né­hány perc múlva pedig Sallai Imre. Megmotozták, bilincsbe verték őket, s várták a vezetőség többi tagját. Késő este Hain Péter, a hírhedt détektívfelügyelő személyes felü­gyeletével vitték foglyaikat a főka­pitányságra, ahol a rendőrpribé­kek egymást felváltva, ólmosbot- tal, bikacsökkel ütlegelve, rugdo- sással, taposással megkezdték ti­zenegynapos kihallgatásukat. Mindhiába, mert ellenállásukat nem tudták megtörni, s így nem sikerült a kommunista párt szerve­zeteit felgöngyölíteni. A kormánylapok szeptember 20-án már közölték a kihirdetett statáriális rendeletet, amelynek ki­fejezett célja a kommunista és munkásmozgalom letörésére indí­tott hajsza megkezdése volt. Nyi­tányául látszatpert eszkabáltak össze. Július 27-én, 12 nappal Sallai és Fürst letartóztatása után, minden törvényes jogalap nélkül megindították ellenük a statáriális eljárást. Baröthy „királyi ügyész“, a budapesti ügyészség elnöke vád­iratában meg sem kísérelte meg­indokolni a statáriális bíróság ille­tékességét, mivel a vádlottak mind­össze olyan politikai tevékenysé­get folytattak, amely minden civili­zált országban nyilvános politikai­közéleti szereplésnek számított. Azonkívül az ügyészség mindent elkövetett, nehogy Sallai és Fürst védőügyvédéi a periratokba bete­kinthessenek és védenceikkel be­szélhessenek. % A védők akkor a statáriális tanács elnökéhez, Tö­reki Gézához fordultak, de az szó­ba sem állt velük. Sallai és Fürst elvtársak is csak akkor kapták meg a vádiratot, amikor július 28- án délelőtt erős rendőri fedezettel a kapitányságról az ügyészség fogházába szállították őket. Egy­mástól elkülönítve is egyformán ítélték meg helyzetüket. Minthogy nem érintkezhettek a külvilággal, védőikkel és hozzátartozóikkal, tisztában voltak a burzsoázia szándékaival. így érkezett el a tárgyalás nap­ja, július 29-e. Sallai Imre a bírói emelvény előtt maga tartotta saját védőbeszédét és bátran a bíróság szemébe vágta: „Mi nem felforga­tásra, hanem a munkásság nagy tömegeinek felvilágosítására és meggyőzésére törekedtünk. Mi a kommunista elveket akartuk át­plántálni a munkásságba, azt pro­pagáltuk, hogy sorsuk javulását egyedül a kommunizmustól vár­hatják. Külföldön mindenütt sza­badon, elismert politikai pártként szerveződik a kommunista párt, csak Magyarországon nem sza­bad eszméinket terjesztenünk“. A bíróság nem ezt várta, ezért megvorfte tőle a szót. Fürst Sán­dor is kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, s minden szavá­val a rendőrség brutalitását leplez­te le. A munkájukra vonatkozó kérdésekre megtagadta a választ. A Töreki-tanács mindezek ellené­re már délután fél háromkor kihir­dette az előre elkészített ítéletet: mindkettőjük kötél általi halálát. Sallai és Fürst nyugodtan fogadta az ítéletet, tudták, hogy az osztály­ellenségtől nem várhattak irgal­mat. Családtagjaiktól is csak a si­ralomházban búcsúzhattak el, rö­viddel kivégzésük előtt, amelyet fél ötkor a Maglódi úti gyűjtőfog­ház udvarán hajtottak végre. A bi­tófák alatt végső lelkierejüket megfeszítve, a Kommunisták Ma­gyarországi Pártját, a Kommunista Internacionálét és a világforradal­mat éltették. Fürst Sándor még megvetően az ügyész, az őrök és a hóhérok felé kiáltotta: „A prole­tariátus bosszút áll értünk!“ A statáriális rendelet, Sallai és Fürst letartóztatása, a gyalázatos módon lefolytatott bírósági tárgya­lás és a két becsületes kommunis­ta kegyetlen kivégzése a nemzet­közi közvélemény óriási mértékű tiltakozását váltotta ki. A Kommu­nista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága, minden kommunista párt központi bizottsága, sajtóor­gánumai, a Vörös Segély Központi Bizottsága és védelmi bizottságai, a Nemzetközi Munkássegély, a Nemzetközi Jogászegylet cseh­szlovákiai szekciója s több tekinté­lyes nemzetközi szervezet, világ­hírű politikusok, közéleti személyi­ségek, művészek fejezték ki tilta­kozásukat levelekben, táviratok­ban, kiáltványokban. Vlagyivosz­toktól Los Angelesig, Arhan- gelszktől Montevideóig sok ezer tiltakozó gyűlésen s tömegtünteté­sen zúgott végig a felháborodás vihara a horthysta terror ellen. Sallai Imre és Fürst Sándor holttestét éjjel, titokban, jeltelen sírokban temették el, de 1946. július 27-én a magyar nép öt nagy vértanúja, közöttük Sallai és Fürst elvtársak tetemeit a Kerepesi úti temetőben, közös díszsírhelyre temették. Akkorra már beteljesed­tek Fürst Sándor utolsó szavai - a történelem igazságtételeként a proletariátus bosszút állt értük. MIKUS SÁNDOR Az üzenet: A veterán pártharcosok, a Szlovák Nemzeti Felkelés egy­kori harcosai és résztvevői mostanában egyre gyakrabban kapnak beszélgetésre, találkozóra szólító meghívást a fiata­loktól, a pioníroktól. Ha csak tehetik, eleget is tesznek a kérésnek. És ilyenkor, az ifjúsági építőtáborokban meg a pionírtáborokban a tábortűz mellett rendezett beszélgeté­sek és a „Három nemzedék találkozója“ alkalmával elhangzó visszaemlékezések üzenetként szólnak a hallgatókhoz. Akik sohasem fogják elfelejteni a dolgozó nép ellen elkövetett bűn, a háború és a fasizmus szó pontos jelentését, emlékei­ket felidézve mondják ei a múlt, a történelem üzenetét, hogy a harc még nem ért véget, másként, máshogyan, de az akkor és most egyaránt érvényes célok megvalósításáért folytatni kell a küzdelmet. Többször is részese, hallgatója voltam ezeknek a beszél­getéseknek. Mindannyiszor meghatott a visszaemlékezők szerénysége. Együtt harcoltak, szenvedtek azokkal, akiket hősként tisztelünk, csak kévésén múlott, leginkább az egyéni szerencsén, hogy ök, a visszaemlékezők megmenekültek, életben maradtak. Mégsem hivalkodnak, dicsekednek. Sőt, rendszerint csak a legfigyelmesebb hallgatók veszik észre az elmondottakból, hogy ők is ott voltak, ugyanazt tették, mert különben nem is tudnának a történtekről oly hitelesen szólni. Gyakori, hogy a visszaemlékezők meg sem említik saját kitüntetésüket, és „elfelejtik“ kitűzni a kapott emlékérmeket. Kell, szükséges hát, hogy a beszélgetések szervezői ilyen­kor közreműködők legyenek. A szerényen felidézett emlé­kekből a fiatalok, a gyermekek számára homályos közlések­ből, mondatfoszlányokból, kulcsszavakból összeálló, a múlt nyomait tudatos alkotássá kell tenni. A fiatalok, a gyermekek előtt csak tanórákból, tévéfilmek- böi, csoportosan megnézett kiállításokból ismert az időszak, a háttér, amelyből a visszaemlékezők kilépnek. Sablontörté­net jókkal és gonoszokkal, győzőkkel és legyözöttekkel a tényközlés, ha a beszélgetések szervezői megfeledkeznek a közreműködésről. ^ Leginkább csak a közvetlen, egymást értő és egymást érdemben figyelő kapcsolat kialakulásáig van szükség a köz­reműködésre, mert általános érvényű, amit az egyik veterán pártharcos tapasztalataként mondött el: „Megértésre talál­tam a fiatalok közt; először megdöbbentek, aztán igyekeztek megérteni, de én nem történeteket mesélek az ellenállási mozgalomról, a felkelésről, nem anekdotákat, hanem elem­zem az akkori jelenségeket, ki kicsoda volt, mi történt, melyik eseményt kell ma is fontosnak látni, mi mivel függ össze, különben pedig tény, hogy kérdezni, okosan kérdezni, nagyon is tudnak a fiatalok.“ Általános érvényű az is, ahogy a fiatalok vélekednek a beszélgetések után, hangoztatva, hogy: tetszett, mert nem kioktatás volt, és nem mesélgetés, hanem vallomás; nem akart minden áron valamiféle igazságot kimondani, az magá­tól világosodott meg az őszintén, bizalmasan elmondottak­ból. HAJDÚ ANDRÁS FEJLŐDÉSÜNK ALAPJA AZ ÖSSZEFOGÁS KOMARÓCI HELYZETKÉP A helyi nemzeti bizottságok párt és kormányhatározatok alapján nagyobb jogkörrel, nagyobb önállósággal rendelkeznek, de ugyanakkor nagyobb felelősség is hárul rájuk. Könnyebb ezeket a megnövekedett feladatokat a nagyobb településeken teljesíteni, de milyen a helyzet az alig pár száz lelket számláló kis községekben, különösen azokban, ahol a helyi nemzeti bizottságok vezetri munkájuk mellett végzik a község fejlődésének, életének irányítását'' Egy ilyen község életére, fejlődési lehetőségeire voltunk kiváncsiak a Kassa-vidéki (Košice-vidiek) járás egyik kis községében, Komarócon (Komarovce). A mikuláši Csehszlovák-Vietnami Barátság Efsz-ben 20 hazai és 20 szovjet diák segít a hagyma beta­karításában. (František Tóth felvétele - ČTK) Ottjártunkkor a művelődési ház és a hnb közös udvarán éppen kutat fúrtak. A vízellátás mindenütt egyre nagyobb gondot okoz. Ha már nincs vízvezetékünk, legalább jó kútjaink legyenek - tartják a ko- maróciak. A helyi nemzeti bizott­ság elnöke, Jano István mutatja be a községet. Szavaiból derűlá­tás cseng ki, a nehézségekről is úgy beszél, mint az orvos olyan betegségről, melynek megtalálta a biztos gyógyszerét.- Községünknek mindössze négyszázhetvennyolc lakosa van - mondja. - A lakosság nagyobbik része a Bodolói Egységes Föld­művesszövetkezetben dolgozik, a többiek a környék ipari üzemei­ben helyezkedtek el. Egy ilyen kis községben a fejlesztés, faluszépí­tés, szociális gondoskodás, kultu­rális tevékenység - tehát a válasz­tási program teljesítése - elkép­zelhetetlen és megvalósíthatatlan a lakosság segítsége, összefogá­sa nélkül. Ezért a nyolc tagú párt- alapszervezetünk és a hnb tizen­három képviselője elsődleges fel­adatának tartja a tömegszerveze­tek munkájának javítását. A leg­jobb munkát végző tömegszerve­zetek községünkben a Vöröske­reszt, a CSEMADOK és a Nőszö­vetség. Az ifjúsági szervezet mun­kája fellendülőben van, különösen azóta, hogy pártszervezetünk se­gíti tevékenységét. Jók az ered­mények a falufejlesztésben és kul­turális téren is. Négyosztályos ma­gyar tanítási nyelvű alapiskolánk van, egy tanerővel. Tanítónőnk, Weiszer Eszter sokat tesz a gye­rekek nevelésén kívül a falu kultu­rális életének fellendítéséért. A la­kosság aktivitását a szocialista fel­ajánlások is bizonyítják. 126 egyé­ni és tíz kollektív felajánlást tettek, ezek értéke 338 ezer 500 korona. A községnek egy vegyeskeres­kedése és egy vendéglője van. Az ellátás jó, az üzletet most tataroz­ták, megfelel az igényeknek. Fennakadás a tojás felvásárlásá­nál fordul elő. Általában egy meg­határozott időpontban két-három- ezer darab tojást ad el a lakos­ság, de ez a szám meghaladná az ötezret is, ha a Jednota fogyasztá­si szövetkezet gondoskodna a lá­dákról, rekeszekről. Ezt a problé­mát évek óta nem tudják megolda­ni. A jó minőségű tej felvásárlásá­ban már nincsenek fennakadások. A kistermelők évente 25-30 ezer liter tejet adnak el.- Fellendülőben van a kertész­kedés és a kisállattenyésztés is - folytatja a hnb-elnök. - Ennek nemcsak az önellátás szempont­jából van jelentősége. Kisebb az érdeklődés viszont a szerződéses sertéshizlalás iránt. Többek vállal­ják az üszőnevelést, szarvasmar­hahizlalást. Községünk határában több a rét, a kaszáló, így elegendő takarmány van télire, míg a serté­sek takarmánya nehezebben sze­rezhető be. Szorgalamas nép lakik Koma­rócon. Egymás után épülnek a szép, emeletes családi házak. Leghőbb vágyuk, hogy köz­ségünkbe bevezethessék a gázt, hiszen a fővezeték a kertek alatt van. A szövetkezetnek is nagy segítséget jelentene, ezért is szor­galmazzák. Lehet, hogy még eb­ben az ötéves tervben megvaló­sulnak álmaik. Tapasztalatból tud­ják, hogy fejlődésük alapja a jó munka s a lakosság összefogása. A jövőben is bizonyítani akar­nak. FECSÓ PÁL á j szú 4 1982. VII.29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom