Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-22 / 172. szám, csütörtök

Képek A Bratislavai Kulturális Nyár két eseménye A könyv képei Reneszánszát éli a könyv. A benne levő tartalom közvetítésére - a közlésre - szogáló forma minden elemének harmonikus összetartozása a meghatározója. A szűkebb értelemben vett tárgyi forma, a tipográfia, a könyvkötés és az illusztrálás eszményi kapcsolódása szüli a szép könyvet. S ebben a kapcsolódásban egyre nagyobb szerephez jut az illusztráció, Van a könyvillusztrálásnak egy olyan ága, amely önálló képzőművészeti ágként is megállja a helyét. Tudva levő, hogy Bratislava kétévenként otthont ad a gyermekkönyv illusztrációk biennáléjának. Ezért sem meglepő, hogy időnként egy-egy kiállításon külön is bemutatják a részt vevő országok valamelyikének legjobb illusztrációit. Georgi Dimitrov születésének 100. évfordulója tiszteletére rendezték meg Prágában, majd Bratislavában a legjobb bolgár könyvillusztrátorok kiállítását. A rendezvényt fémjelző UNESCO-évfordulóhoz kapcsolódtak Georgi Nyegyalkov tollrajzai, amelyek a nagy bolgár forradalmár műveihez készültek. Elgondolkodtatóan korszerű grafikusi szemlélet nyomán születtek Todor Panajotov izig-vérig mai illusztrációi, Hriszto Botev múltszázadi bolgár költő verseihez. Izgalmas képzőművészeti szemléletről vallanak Tonya Goranova E. A. Poe novelláihoz készült ' ceruzarajzai. Mindenképpen e kiállítás érdekességéhez tartozik, hogy rendezője maga is illusztrátor. Alekszandr Alekszov finom tollrajzai a természet növény- és állatvilágának érzékeny ábrázolásai. Az elsősorban felnőttek számára íródott könyv értékeit emelik Ludmil Csehlarov évejk-rajzai. A könyveikben található rajzokért, festményekért a gyerekek a leghálásabbak. Az ő számukra íródott könyvek illusztrálása kettőzött felelősséget kíván a képzőművészektől. Teodora Sztojcseva temperáit elsősorban színeik emelik a kiállítás legjobb alkotásai közé. Ada Mitrani vízfestményei Giani Rodari meséihez készültek, s játékosságuk fokozza a világszerte ismert olasz ifijúsági író történetének humorát. Feltűnően tiszta, képiséggel és líraian groteszk látásmóddal hívja fel magára a figyelmet a kiállítás másik legfiatalabb résztvevője, Izmirlieva Kosztagyinka. Színes képei nem az Andersen-mesék erkölcsi tanulságát hangsúlyozzák, hanem poézisüket. A tárlat legkiemelkedőbb alkotói között ismerhettük meg Ivan Dimovot, akinek markáns színei, jellegzetesen egyéni figurái gyermekien tiszta világot varázsolnak elénk. Hazánk és Bulgária képzőművész-szövetségeinek összefogásából született tárlat a hónap végéig látható Bratislavában, a Gorkij utcai kiállítóteremben. Nemzetközi kulturális kapcsolataink egyebek között éppen a képzőművészet eme ágában a legszélesebbek. Nem véletlenül, hiszen Szlovákia fővárosában nemcsak a gyermekkönyv illusztrációk biennáléját rendezik meg, de itt gondozzák az UNESCO megbízásából létesített gyűjteményt is. A test képei .A színművészet minden ágát művelik már amatőrjeink.Sajnos ez legkevésbé a csehszlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalomra érvényes. Pedig mind a cseh, mind a szlovák amatör színjátszás élvonalába tartozó együttesek között számos olyan akad, amelyektől lenne mit tanulni. Ha mást nem, akkor a gondolatközlés egyszerűségét, egyértelműségét. Amikor hiányainkat számba vesszük, szembetűnő együtteseink mozgáskultúrájának fogyatékossága. Tehát nem véletlenül hiányzik fesztiváljainkról a drámai cselekményt testmozgással és arcjátékkal, beszéd nélkül kifejező színházi múfaj: a pantomin. A bratislavai Óvárosháza udvarán kellemes nyári estén láttam a műszaki főiskola SZISZ-szervezetének pantomim-csoportját. A nevük egy szellemes szójátékból keletkezett, amit nem lehet magyarítani. A ,,Divadlo mimo slov" (A szón kívüli színház) nevében hordozza a „mim, mimus" (pantomimet játszó színész) nemzetközi kifejezés szótövét, de ezzel együtt a „szavakon kívül" (mimo slov) eső színpadi világot is jelzi. E nehézkes körülírás után essen szó az előadásról. Az együttes az előzetesen meghirdetett két műsorszám közül az egyiket megváltoztatta. így a pantomimnek két önálló műfaja került egymás mellé, ezen a kellemesen hűvös nyári estén. Amatőr együtteseknél ritkán látható közvetlenséggel találta magát szemben a néző. Ez az együttes az első perctől kezdve nem hagyott kétséget affelől, hogy amatőrök játszanak, s teszik ezt olyan nézők előtt, akik ismerik az „amatőrségnek" mint állapotnak, összes kísérőjelenségét. Tévedés ne essék, ez legkevésbé a látott produkcióra érvényes. Az első részben egy etűddé fejlesztett alapvető mozgásgyakorlatot láthatunk. Az ismert, párosan játszható tükör-utánzás ebben a játékban árnyék-utánzássá változott. Olga Panovová és Drahomír Sisovic, az Emberke és Árnyéka című pantomim-etűdben líraian szép mesét mondtak el. Az Emberke (Panovová) felfedezi Árnyékát (Sisovic), a kezdeti meglepetés átcsap játékká, majd a játék - mint általában - komoly drámává változik. Hiszen mindannyian megrémülnénk, ha árnyékunk egyszer csak önálló életre kelne. Az együvé tartozás, a társaskápcsolat nélkülözhetetlenségét ábrázoló etűd végén mégis visszaáll a rend. Együtt folytatja útját az Emberke és az Árnyék. A másik bemutatott játék már a mimodráma műfajába tartozik. Alekszej Tolsztoj ismert meseregénye, Az aranykulcsocska egyik epizódja elevenedik meg a színen. A színházigazgató (Drahomíra Sisovic) és a bábszínházában játszó bábuk - Colombína, (Zdena Karabcová) és Pierot (Marian Cerba) - szomorú életét teszi vidámabbá a fából faragott bábu, Bu rati no (Olga Panovová). A zsarnok igazgató fogságából végül ki is szabadítja barátait. A három mimus bábmozgást utánzó játékának, különlegesen groteszk jelleget kölcsönzött, hogy szövegeiket egy személy - a színházigazgató - mondta. A képzőművészeti megjelenítés, a mozgást alátámasztó reprodukált szöveg az egyértelmű kifejező eszközök tették ezt az előadást felejthetetlenné. Az emberi test segítségével alkottak képeket, fejezték ki gondolataikat világukról. DUSZA ISTVÁN ,, Kedves Apuka, Anyuka. Nagyon szép itt minden. Jó a koszt. Szép helyen lakunk. Apuka, Anyuka gyertek el értem, mert nagyon rosszul érzem magam." Egyik barátom tízéves gyermeke írta ezeket a bűbájos sorokat az egyik üzemi üdülőből, ahol ezekben a napokban az alkalmazottak gyermekei vakációznak. A véletlen úgy hozta, hogy a minap éppen azon a vidéken járfam, ahol a gyermek üdül, s az ott látottak-tapasztaltak meggyőztek a kisfiú igazáról. Valóban gyönyörű a táj, az ebéd is bőséges volt és ízletes. Akkor szomorodtam el, amikor szóba elegytem a tábor kis lakóival, s megkérdeztem tőlük, milyen volt a múlt heti programjuk. Labdáztak, fogócskáztak, este a tábortűz mellett énekelgettek. Ennyi. S a felügyelők? Ők többnyire leülnek a hűsre beszélgetni. Nem nagyon törődnek velünk. Este is csak egy felügyel ránk, hangzott az őszinte válasz. Egyedi eset? Nem merném állítani. Ezekben a napokban több ezer gyermek nyaral különböző üdülőtáborokban. Sok hírt, beszámolót olvastam arról, s magam is tapasztaltam, hogy sok helyen a gyerkőcök igßzän jól szórakoznak, játékosan művelődnek. A pedagógusok és más felügyelők úgy engedik szabadiára a táborok lakóit hogy a háttérben azért ott vannak, szemmel követik őket. Gondoskodnak a változatos programról: olyan foglalkozásokat szerveznek, amelyek kielégítik a gyermek mozgásigényét, érdeklődési körét, játékos és felfedező kedvét. Nem bízzák a véletlenre, hog a gyerkőcök jól érzik-e itt magukat. Sainos nincs mindenhol így. Főleg az üzemi és szövetkezeti üdülőkben nem mindig megfelelő a felügyelet. A táborvezetők kiválasztásánál olykor nem csupán pedagógiai szempontok döntenek. Akadnak olyan felnőttek, akik itt csak pihenni, szórakozni akarnak, csak a maguk vagy az ismerőseik programjával törődnek. A többség, vagyis a gyermekek zöme meg mehet labdázni, fogócskázni. Napokon át. Ha kevés is az ilyen felnőtt és üdülőhely, mégis szólni kell róluk. Mert a nyári pedagógiai felügyelet - megnevezése is ezt sugallja - ugyancsak felelősségteljes nevelőmunka, mégha formájában s részben tartalmában különbözik is attól, amit a tanévben megszoktunk, megszoktak. Ezért kell nagyobb figyelmet szentelni a felügyelők kiválasztásának. S ezért fontos, hogy ezek a felnőttek elsősorban a gyermekekkel, az egész kollektívával a változatos programok megszervezésével törődjenek. Hogy minden gyerek ne csak a szép tájnak örüljön, hanem lehetőleg jól is érezze magát a különböző gyermekés ifjúsági üdülésen. (szílvássy) Alkotó módon Magyar szakos pedagógusok továbbképzése A tudomány és a technika fejlődése megköveteli, hogy az iskolák széles látókörű, művelt, az élet, a termelés és a kultúra összefüggéseit értő fiatalokat neveljenek, akik alkotó módon gondolkodnak és alkotó módon dolgoznak. Ezt a célt szolgálja többek között oktatási rendszerünk tartalmi fejlesztése is, továbbá az általános műveltség és a szakképzés integrálása, az egységes középiskolai képzés kiépítése és a pedagógusok nyári továbbképzése. A magyar nyelvet tanító pedagógusok nyári tanfolyamát július elején Nyitrán, a Mezőgazdasági Szakközépiskola új épületében rendezte meg az SZSZK Oktatási Minisztériumának illetékes osztálya, a Központi Pedagógus továbbképző Intézet, a presovi és a bratislavai Kerületi Pedagógiai Intézet. Három csoportban folyt a munka. Fodor Zoltánnak, az SZSZK Oktatási Minisztériuma nemzetiségi iskolák osztálya vezetőjének megnyitójával kezdődött az ötnapos munka. Az általános, tájékoztató előadásokat csoportmunka követte. Az alapiskola alsó tagozatán tanító pedagógusok gyakorlati kérdésekkel foglalkoztak. A magyar, illetve a szlovák nyelv tanításának problémáival, az új koncepció adta lehetőségek jobb kihasználásával, a világnézeti és az esztétikai nevelés viszonyával, az ellenőrzés és az értékelés új formáival, az anyanyelv integráló szerepével, az új szlovák-magyar frazeológiai szótár hatékonyabb felhasználásával, a dialógusok nyelvfejlesztő szerepével. Az előadások nagy része a magyar és a szlovák nyelv oktatásának módszertanával foglalkozott. A megbeszéléseken sok homályos kérdés tisztázódott. Többek között az is, hogy a tanítási óra központi alakja ma is a pedagógus. Az oktatási technika nagyon jó és hasznos dolog, de csak abban az esetben, ha az órára felkészülve gondosan előkészítettük és rendszereztük a bemutatásra kerülő anyagot. Nem a pedagógus munkáját könnyíti meg, hanem a gyerek számára teszi könnyebbé a befogadást. A 45 percből csakis a pedagógus személyisége varázsolhat maradandó élményt gyermekeink számára. Takács Etel, a budapesti Országos Pedagógiai Intézet munkatársa fejtegette egyik előadásában, hogy amit tanítunk, annak egy részét idővel elfelejtik a gyermekek. De ahogyan tanítunk, azt soha. A továbbképzésen részt vevő 35 pedagógus is egyetértett abban, hogy a hangsúly a hogyanon van, a pedagógiai munka minőségén. Átfogó képet kaptak az oktatásügyet jelenleg foglalkoztató kérdésekről, a problémák sokrétűségéről, felfrissítették szlovák nyelvtudásukat és kicserélték tapasztalataikat. Az alapiskola felső tagozatán tanító magyar szakosok csoportjában a hangsúly a hetedikes tananyagon volt. A tanfolyam résztvevői konkrét módszertani tanácsokat kaptak Englőner Gyulánétól, az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) főelőadójától és Honty Máriától, a Ságvári Endre Gyakorló Iskola és Gimnázium igazgatójától, több nyelvkönyv szerzőjétől. Foglalkoztak a tankönyv szerepével az irodalom- és nyelvtanórán, megvitatták, milyen lehetőségek adódnak az irodalomórán a házi olvasmányok feldolgozására és számon kérésére. A Kőszívű ember fiai és A Szent Péter esernyője cimü regényeket elemezve mutattak rá, hogy az irodalomóra az érzelmi nevelés színtere is. Foglalkoztak az esztétikai alapfogalmakkal, a rész és az egész viszonyával, az élet valósága és az ábrázolt valóság közötti viszonynyal, mert más az, amiből az író kiindul és megint más az ábrázolt valóság. Sor kerül novella- és verselemzésre is. Nem csak előadtak, de magnetofont, diavetítőt, lemezeket és írásvetítőt felhasználva demonstrálták is az anyagot. A tanfolyam legnagyobb visszhangot kiváltó előadása a szép és a rút, a giccs és az érték viszonyával foglalkozó, filmvetítéssel egybekötött előadás volt. A kísérlet roppant érdekes. A pedagógusokat az érdekelte, hogy az értékes művészi ábrázolás és a giccs szembeállításakor felismerik-e a gyerekek a valódi értékeket. Felismerték, bár esztétikai értékítéletük nem kiforrott, nem is lehet az. A gyermekek reakcióit celluloidszalag rögzítette. Visszajelzéseik nagyon elgondolkodtatok: a bemutatott képeken elsősorban az érzelmi kötődést értékelték. A kísérleteredmény bemutatása több szempontból is hasznos. Benne volt mindaz, amit gyermekeink érzelmi nevelésében figyelembe kell venni, mert feltehetően a mi gyermekeink is hasonlóan reagálnak a képzőművészeti alkotások értékelésekor. A tanfolyam előadói valamennyi csoportban nagy figyelmet fordítottak a kommunista nevelés összetevőire: a hazafias, az erkölcsi és az érzelmi nevelésre. Ilyen szempontból jól felhasználható a költészet. Két Balassi-verset elemezve tárták fel a mű adta esztétikai és nevelési lehetőségeket (Borivóknak való, Hogy Júliára talála). S?eberényi Zoltán nyitri tanszékvezető tanárnak az előadását közösen hallgatták végig a 6-9. osztályokban és a középiskolákban oktató magyar szakos pedagógusok. A hetvenes évek csehszlovákiai magyar irodalmát értékelve rámatatott: nemzetiségi irodalmunkban a kritika fejlődőképes. A középiskolákban tanító magyartanárok csoportjában az I. osztály anyagával Novel Iván, az OPI osztályvezetője és Forgách Anna, a Budapesti Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelője foglalkozott nagyon konkrétan (mindketten vendégelőadók). Tisztázták, milyen alapfogalmakat kell a diákoknak a középiskola első osztályában elsajátítaniuk, hogy hozzá tudjanak nyúlni az irodalmi műhöz. A mű befogadásához szükséges alapfogalmak továbbadása a tanár feladata. Szó volt a középkör és a reneszánsz irodalmáról. Nagy élményt jelentett Forgách Anna Hamlet-elemzése. Az öt nap munkáját értékelve minden csoport hallgatói elmondtákrgazdagodtak, jó ötleteket kaptak, az órán új módszerekkel, új szempontok szerint elemzik majd tanulóikkal az irodalmi műveket. Egy cikk kereteit meghaladja, hogy részletes beszámoló készülhessen az öt nap munkájáról és arról a remek légkörről, amely az eredményes munka egyik előfeltétele volt. Nagy kár, hogy a középiskolai tanárok részéről szerényvolt az érdeklődés. A továbbképző tanfolyamon évről évre ugyanazokkal az arcokkal találkozunk. Hiányoznak a szakmunkásképző középiskolák magyar tanárai. Tudjuk, sok gondjuk-bajuk van, de ahogy mondani szokás, néma gyermeknek anyja sem érti a szavát. örülnénk, ha a jövőben segítséget nyújthatnánk nekik. TÖRÖK ZSUZSANNA ÚJ szú 6 Illusztráció Hriszto Botev verseihez