Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-22 / 172. szám, csütörtök

Képek A Bratislavai Kulturális Nyár két eseménye A könyv képei Reneszánszát éli a könyv. A benne levő tartalom közvetíté­sére - a közlésre - szogáló forma minden elemének harmonikus összetartozása a meghatározója. A szűkebb értelemben vett tárgyi forma, a tipográfia, a könyvkötés és az illusztrálás eszményi kap­csolódása szüli a szép könyvet. S ebben a kapcsolódásban egyre nagyobb szerephez jut az illuszt­ráció, Van a könyvillusztrálásnak egy olyan ága, amely önálló kép­zőművészeti ágként is megállja a helyét. Tudva levő, hogy Bratislava kétévenként otthont ad a gyer­mekkönyv illusztrációk biennáléjá­nak. Ezért sem meglepő, hogy időnként egy-egy kiállításon külön is bemutatják a részt vevő országok vala­melyikének legjobb illusztrációit. Georgi Dimitrov születésé­nek 100. évfordulója tiszteletére rendez­ték meg Prágában, majd Bratislavában a legjobb bolgár könyvillusztrátorok kiállítását. A rendez­vényt fémjelző UNESCO-évfordu­lóhoz kapcsolódtak Georgi Nyegyalkov tollrajzai, amelyek a nagy bolgár forra­dalmár műveihez készültek. Elgondol­kodtatóan korszerű grafikusi szemlélet nyomán születtek Todor Panajotov izig-vérig mai illuszt­rációi, Hriszto Botev múltszázadi bolgár költő verseihez. Iz­galmas képzőművé­szeti szemléletről vallanak Tonya Go­ranova E. A. Poe novelláihoz készült ' ceruzarajzai. Mindenképpen e kiállítás érde­kességéhez tartozik, hogy rende­zője maga is illusztrátor. Alek­szandr Alekszov finom tollrajzai a természet növény- és állatvilá­gának érzékeny ábrázolásai. Az elsősorban felnőttek számára író­dott könyv értékeit emelik Ludmil Csehlarov évejk-rajzai. A könyveikben található rajzo­kért, festményekért a gyerekek a leghálásabbak. Az ő számukra íródott könyvek illusztrálása kettő­zött felelősséget kíván a képző­művészektől. Teodora Sztojcseva temperáit elsősorban színeik eme­lik a kiállítás legjobb alkotásai kö­zé. Ada Mitrani vízfestményei Giani Rodari meséihez készültek, s játékosságuk fokozza a világ­szerte ismert olasz ifijúsági író történetének humorát. Feltűnően tiszta, képiséggel és líraian gro­teszk látásmóddal hívja fel magá­ra a figyelmet a kiállítás másik legfiatalabb résztvevője, Izmirlieva Kosztagyinka. Színes képei nem az Andersen-mesék erkölcsi ta­nulságát hangsúlyozzák, hanem poézisüket. A tárlat legkiemelke­dőbb alkotói között ismerhettük meg Ivan Dimovot, akinek mar­káns színei, jellegzetesen egyéni figurái gyermekien tiszta világot varázsolnak elénk. Hazánk és Bulgária képzőmű­vész-szövetségeinek összefogá­sából született tárlat a hónap vé­géig látható Bratislavában, a Gor­kij utcai kiállítóteremben. Nemzet­közi kulturális kapcsolataink egye­bek között éppen a képzőművé­szet eme ágában a legszéleseb­bek. Nem véletlenül, hiszen Szlo­vákia fővárosában nemcsak a gyermekkönyv illusztrációk bien­náléját rendezik meg, de itt gon­dozzák az UNESCO megbízásá­ból létesített gyűjteményt is. A test képei .A színművészet minden ágát művelik már amatőrjeink.Sajnos ez legkevésbé a csehszlovákiai magyar amatőr művészeti mozga­lomra érvényes. Pedig mind a cseh, mind a szlovák amatör színjátszás élvonalába tartozó együttesek között számos olyan akad, amelyektől lenne mit tanulni. Ha mást nem, akkor a gondolat­közlés egyszerűségét, egyértel­műségét. Amikor hiányainkat számba vesszük, szembetűnő együtteseink mozgáskultúrájának fogyatékossága. Tehát nem vélet­lenül hiányzik fesztiváljainkról a drámai cselekményt testmoz­gással és arcjátékkal, beszéd nél­kül kifejező színházi múfaj: a pan­tomin. A bratislavai Óvárosháza udva­rán kellemes nyári estén láttam a műszaki főiskola SZISZ-szerve­zetének pantomim-csoportját. A nevük egy szellemes szójáték­ból keletkezett, amit nem lehet magyarítani. A ,,Divadlo mimo slov" (A szón kívüli színház) ne­vében hordozza a „mim, mimus" (pantomimet játszó színész) nem­zetközi kifejezés szótövét, de ez­zel együtt a „szavakon kívül" (mi­mo slov) eső színpadi világot is jelzi. E nehézkes körülírás után essen szó az előadásról. Az együttes az előzetesen meghirdetett két műsorszám közül az egyiket megváltoztatta. így a pantomimnek két önálló műfaja került egymás mellé, ezen a kelle­mesen hűvös nyári estén. Amatőr együtteseknél ritkán látható köz­vetlenséggel találta magát szem­ben a néző. Ez az együttes az első perctől kezdve nem hagyott kétsé­get affelől, hogy amatőrök játsza­nak, s teszik ezt olyan nézők előtt, akik ismerik az „amatőrségnek" mint állapotnak, összes kísérője­lenségét. Tévedés ne essék, ez legkevésbé a látott produkcióra érvényes. Az első részben egy etűddé fejlesztett alapvető mozgásgya­korlatot láthatunk. Az ismert, páro­san játszható tükör-utánzás eb­ben a játékban árnyék-utánzássá változott. Olga Panovová és Dra­homír Sisovic, az Emberke és Ár­nyéka című pantomim-etűdben lí­raian szép mesét mondtak el. Az Emberke (Panovová) felfedezi Ár­nyékát (Sisovic), a kezdeti megle­petés átcsap játékká, majd a játék - mint általában - komoly drámá­vá változik. Hiszen mindannyian megrémülnénk, ha árnyékunk egyszer csak önálló életre kelne. Az együvé tartozás, a társaskáp­csolat nélkülözhetetlenségét ábrá­zoló etűd végén mégis visszaáll a rend. Együtt folytatja útját az Emberke és az Árnyék. A másik bemutatott játék már a mimodráma műfajába tartozik. Alekszej Tolsztoj ismert mesere­génye, Az aranykulcsocska egyik epizódja elevenedik meg a színen. A színházigazgató (Drahomíra Si­sovic) és a bábszínházában játszó bábuk - Colombína, (Zdena Ka­rabcová) és Pierot (Marian Cerba) - szomorú életét teszi vidámabbá a fából faragott bábu, Bu rati no (Olga Panovová). A zsarnok igaz­gató fogságából végül ki is szaba­dítja barátait. A három mimus báb­mozgást utánzó játékának, külön­legesen groteszk jelleget kölcsön­zött, hogy szövegeiket egy sze­mély - a színházigazgató - mond­ta. A képzőművészeti megjelení­tés, a mozgást alátámasztó repro­dukált szöveg az egyértelmű kife­jező eszközök tették ezt az előa­dást felejthetetlenné. Az emberi test segítségével alkottak képeket, fejezték ki gondolataikat vilá­gukról. DUSZA ISTVÁN ,, Kedves Apuka, Anyuka. Nagyon szép itt minden. Jó a koszt. Szép helyen lakunk. Apuka, Anyuka gyertek el ér­tem, mert nagyon rosszul ér­zem magam." Egyik barátom tízéves gyer­meke írta ezeket a bűbájos sorokat az egyik üzemi üdülő­ből, ahol ezekben a napokban az alkalmazottak gyermekei vakációznak. A véletlen úgy hozta, hogy a minap éppen azon a vidéken járfam, ahol a gyermek üdül, s az ott látottak-tapasztaltak meggyőztek a kisfiú igazáról. Valóban gyönyörű a táj, az ebéd is bőséges volt és ízletes. Akkor szomorodtam el, ami­kor szóba elegytem a tábor kis lakóival, s megkérdeztem tő­lük, milyen volt a múlt heti programjuk. Labdáztak, fo­gócskáztak, este a tábortűz mellett énekelgettek. Ennyi. S a felügyelők? Ők többnyire leülnek a hűsre beszélgetni. Nem nagyon törődnek velünk. Este is csak egy felügyel ránk, hangzott az őszinte válasz. Egyedi eset? Nem merném állítani. Ezekben a napokban több ezer gyermek nyaral kü­lönböző üdülőtáborokban. Sok hírt, beszámolót olvastam ar­ról, s magam is tapasztaltam, hogy sok helyen a gyerkőcök igßzän jól szórakoznak, játéko­san művelődnek. A pedagógu­sok és más felügyelők úgy enge­dik szabadiára a táborok lakóit hogy a háttérben azért ott van­nak, szemmel követik őket. Gondoskodnak a változatos programról: olyan foglalkozá­sokat szerveznek, amelyek ki­elégítik a gyermek mozgásigé­nyét, érdeklődési körét, játékos és felfedező kedvét. Nem bízzák a véletlenre, hog a gyerkőcök jól érzik-e itt magukat. Sainos nincs mindenhol így. Főleg az üzemi és szövetkeze­ti üdülőkben nem mindig meg­felelő a felügyelet. A táborve­zetők kiválasztásánál olykor nem csupán pedagógiai szem­pontok döntenek. Akadnak olyan felnőttek, akik itt csak pihenni, szórakozni akarnak, csak a maguk vagy az ismerőseik programjával törődnek. A több­ség, vagyis a gyermekek zöme meg mehet labdázni, fogócs­kázni. Napokon át. Ha kevés is az ilyen felnőtt és üdülőhely, mégis szólni kell róluk. Mert a nyári pedagógiai felügyelet - megnevezése is ezt sugallja - ugyancsak fele­lősségteljes nevelőmunka, mégha formájában s részben tartalmában különbözik is attól, amit a tanévben megszoktunk, megszoktak. Ezért kell nagyobb figyelmet szentelni a felügyelők kiválasz­tásának. S ezért fontos, hogy ezek a felnőttek elsősorban a gyermekekkel, az egész kol­lektívával a változatos progra­mok megszervezésével törőd­jenek. Hogy minden gyerek ne csak a szép tájnak örüljön, ha­nem lehetőleg jól is érezze magát a különböző gyermek­és ifjúsági üdülésen. (szílvássy) Alkotó módon Magyar szakos pedagógusok továbbképzése A tudomány és a technika fejlő­dése megköveteli, hogy az iskolák széles látókörű, művelt, az élet, a termelés és a kultúra összefüg­géseit értő fiatalokat neveljenek, akik alkotó módon gondolkodnak és alkotó módon dolgoznak. Ezt a célt szolgálja többek között okta­tási rendszerünk tartalmi fejleszté­se is, továbbá az általános művelt­ség és a szakképzés integrálása, az egységes középiskolai képzés kiépítése és a pedagógusok nyári továbbképzése. A magyar nyelvet tanító peda­gógusok nyári tanfolyamát július elején Nyitrán, a Mezőgazdasági Szakközépiskola új épületében rendezte meg az SZSZK Oktatási Minisztériumának illetékes osztá­lya, a Központi Pedagógus to­vábbképző Intézet, a presovi és a bratislavai Kerületi Pedagógiai Intézet. Három csoportban folyt a munka. Fodor Zoltánnak, az SZSZK Oktatási Minisztériuma nemzeti­ségi iskolák osztálya vezetőjének megnyitójával kezdődött az ötna­pos munka. Az általános, tájékoz­tató előadásokat csoportmunka követte. Az alapiskola alsó tagozatán tanító pedagógusok gyakorlati kérdésekkel foglalkoztak. A ma­gyar, illetve a szlovák nyelv tanítá­sának problémáival, az új koncep­ció adta lehetőségek jobb kihasz­nálásával, a világnézeti és az esz­tétikai nevelés viszonyával, az ellenőrzés és az értékelés új for­máival, az anyanyelv integráló szerepével, az új szlovák-magyar frazeológiai szótár hatékonyabb felhasználásával, a dialógusok nyelvfejlesztő szerepével. Az elő­adások nagy része a magyar és a szlovák nyelv oktatásának mód­szertanával foglalkozott. A meg­beszéléseken sok homályos kér­dés tisztázódott. Többek között az is, hogy a tanítási óra központi alakja ma is a pedagógus. Az oktatási technika nagyon jó és hasznos dolog, de csak abban az esetben, ha az órára felkészülve gondosan előkészítettük és rend­szereztük a bemutatásra kerülő anyagot. Nem a pedagógus mun­káját könnyíti meg, hanem a gye­rek számára teszi könnyebbé a befogadást. A 45 percből csakis a pedagógus személyisége vará­zsolhat maradandó élményt gyer­mekeink számára. Takács Etel, a budapesti Országos Pedagógiai Intézet munkatársa fejtegette egyik előadásában, hogy amit ta­nítunk, annak egy részét idővel elfelejtik a gyermekek. De aho­gyan tanítunk, azt soha. A tovább­képzésen részt vevő 35 peda­gógus is egyetértett abban, hogy a hangsúly a hogyanon van, a pe­dagógiai munka minőségén. Átfo­gó képet kaptak az oktatásügyet jelenleg foglalkoztató kérdésekről, a problémák sokrétűségéről, fel­frissítették szlovák nyelvtudásukat és kicserélték tapasztalataikat. Az alapiskola felső tagozatán tanító magyar szakosok csoportjá­ban a hangsúly a hetedikes tan­anyagon volt. A tanfolyam résztve­vői konkrét módszertani tanácso­kat kaptak Englőner Gyulánétól, az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) főelőadójától és Honty Mári­ától, a Ságvári Endre Gyakorló Iskola és Gimnázium igazgatójá­tól, több nyelvkönyv szerzőjétől. Foglalkoztak a tankönyv szerepé­vel az irodalom- és nyelvtanórán, megvitatták, milyen lehetőségek adódnak az irodalomórán a házi olvasmányok feldolgozására és számon kérésére. A Kőszívű em­ber fiai és A Szent Péter esernyője cimü regényeket elemezve mutat­tak rá, hogy az irodalomóra az érzelmi nevelés színtere is. Fog­lalkoztak az esztétikai alapfogal­makkal, a rész és az egész viszo­nyával, az élet valósága és az ábrázolt valóság közötti viszony­nyal, mert más az, amiből az író kiindul és megint más az ábrázolt valóság. Sor kerül novella- és verselemzésre is. Nem csak elő­adtak, de magnetofont, diavetítőt, lemezeket és írásvetítőt felhasz­nálva demonstrálták is az anyagot. A tanfolyam legnagyobb vissz­hangot kiváltó előadása a szép és a rút, a giccs és az érték viszonyá­val foglalkozó, filmvetítéssel egy­bekötött előadás volt. A kísérlet roppant érdekes. A pedagóguso­kat az érdekelte, hogy az értékes művészi ábrázolás és a giccs szembeállításakor felismerik-e a gyerekek a valódi értékeket. Fel­ismerték, bár esztétikai értékítéle­tük nem kiforrott, nem is lehet az. A gyermekek reakcióit celluloid­szalag rögzítette. Visszajelzéseik nagyon elgondolkodtatok: a be­mutatott képeken elsősorban az érzelmi kötődést értékelték. A kí­sérleteredmény bemutatása több szempontból is hasznos. Benne volt mindaz, amit gyermekeink ér­zelmi nevelésében figyelembe kell venni, mert feltehetően a mi gyermekeink is hasonlóan reagál­nak a képzőművészeti alkotások értékelésekor. A tanfolyam előadói valamennyi csoportban nagy figyelmet fordí­tottak a kommunista nevelés összetevőire: a hazafias, az erköl­csi és az érzelmi nevelésre. Ilyen szempontból jól felhasználható a költészet. Két Balassi-verset elemezve tárták fel a mű adta esztétikai és nevelési lehetősége­ket (Borivóknak való, Hogy Júliára talála). S?eberényi Zoltán nyitri tan­székvezető tanárnak az előadását közösen hallgatták végig a 6-9. osztályokban és a középiskolák­ban oktató magyar szakos peda­gógusok. A hetvenes évek cseh­szlovákiai magyar irodalmát érté­kelve rámatatott: nemzetiségi iro­dalmunkban a kritika fejlődőké­pes. A középiskolákban tanító ma­gyartanárok csoportjában az I. osztály anyagával Novel Iván, az OPI osztályvezetője és Forgách Anna, a Budapesti Pedagógiai In­tézet vezető szakfelügyelője fog­lalkozott nagyon konkrétan (mind­ketten vendégelőadók). Tisztáz­ták, milyen alapfogalmakat kell a diákoknak a középiskola első osztályában elsajátítaniuk, hogy hozzá tudjanak nyúlni az irodalmi műhöz. A mű befogadásához szükséges alapfogalmak tovább­adása a tanár feladata. Szó volt a középkör és a reneszánsz iro­dalmáról. Nagy élményt jelentett Forgách Anna Hamlet-elemzése. Az öt nap munkáját értékelve minden csoport hallgatói elmond­tákrgazdagodtak, jó ötleteket kap­tak, az órán új módszerekkel, új szempontok szerint elemzik majd tanulóikkal az irodalmi műveket. Egy cikk kereteit meghaladja, hogy részletes beszámoló készül­hessen az öt nap munkájáról és arról a remek légkörről, amely az eredményes munka egyik előfelté­tele volt. Nagy kár, hogy a közép­iskolai tanárok részéről szerény­volt az érdeklődés. A továbbképző tanfolyamon évről évre ugyan­azokkal az arcokkal találkozunk. Hiányoznak a szakmunkásképző középiskolák magyar tanárai. Tudjuk, sok gondjuk-bajuk van, de ahogy mondani szokás, néma gyermeknek anyja sem érti a sza­vát. örülnénk, ha a jövőben segít­séget nyújthatnánk nekik. TÖRÖK ZSUZSANNA ÚJ szú 6 Illusztráció Hriszto Botev verseihez

Next

/
Oldalképek
Tartalom