Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-22 / 172. szám, csütörtök
% ÚJ szú 5 1982. VII. 22. A kereskedelem hangja Bútorértékesítésröl Olomoucban Olomouc történelmi magva tárul elénk az igazgatói iroda ablakából. Kintről éppen az Orloj ha- rangcsilingelése hallatszik, amikor hellyel kínál Zdenék Sirogin, a Bútor kereskedelmi vállalat kerületi üzemének igazgatója. Találkozásunk alkalmat ad arra, hogy elbeszélgessünk a bútorértékesítés helyzetéről az észak-morvaorsza- gi kerületben, részletezzük a kereskedelem és a termelés mai kapcsolatát és megjegyezzek az üzletember sokéves észrevételei közül néhányat. Az igazgató adatokkal huzako- dik elő. Ahogy hallgatom a számokat és keresem köztük az összefüggéseket, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a véletlen a csehországi hatáskörű vállalat legjelentősebb üzemébe sodort. Üzlethálózatukban kerületszerte elsősorban bútort árusítanak. A kiegészítő bútorok forgalmazása és a szolgáltatások aránya jelentéktelen része forgalmi tervüknek, mely az idei évre 703 millió korona. Teljesítésével eddig nincsenek különösebb nehézségeik, s ez annál meglepőbb, mert ismertek a bútor értékesítése körüli gondok. Gondolatfonalát kérdéssel próbálom megszakítani, hátha elégedettségének hulláma átcsap az ellenkezőjére, akkor majd nem rejti véka alá nehézségeiket sem. Megkérdezem hát, hogy a termelés kínálatával mennyire elégedett, vagyis miben járulnak hozzá a bútorgyártók sikeres tervteljesítésükhöz. Válasz gyanánt egy hosszú monológot vagyok kénytelen végighallgatni. Mégsem bánom meg, mert több olyan meglátást, észrevételt tartalmazott, melyből kicsendült a kereskedelem hangja. S bár túlkapásoktól (a bútoripar lehetőségei illetően) sem volt mindegyik mentes, mégiscsak vásárlóközpontúságánál fogva - s ezt elsődleges szempontnak tartom, főleg mostanában - megragadott.- Nem vagyunk elégedettek a bútorpiac ellátásával - említi többek között mert nem tudjuk azt kínálni a vásárlónak, amit kér. Nálunk főleg az új lakótelepi lakásokba hiányoznak a bútorok. A lakások méreteit valahogy nem veszik figyelembe. Nem is a konyhaberendezésekkel van baj, hanem inkább a szobabútorokkal. S azt is elfelejtik, hogy a szobaberendezés nem csak szekrénysorból és ülőgarnitúrából áll! Az innováció irányzataival sem vagyunk elégedettek. Döbbenetes, hogy az inno- vált termékek 30 százaléka iránt nincs érdeklődés. Ez annak is következménye, hogy a piackutatásban nem létezik komoly együttműködés köztünk, s leggyakrabban a kereskedelem könyörögni kényszerül a termelőknél, mert azok a piackutatók tapasztalatait sem veszik figyelembe. Lényegében ezzel a társadalmi érdek kielégítése marad hiányos, mert például egy csomó ipari szövetkezet vagy helyi gazdálkodási üzem gyakori innovációval csupán kis szériákban gyárt, holott termékeik iránt nagyobb érdeklődés is lenne. Csakhogy tervteljesítési mutatóik közt van egy olyan, - a lakosságtól szerzett bevétel - mely ezeket a gyártókat kiskereskedelmi forgalom lebonyolítására kényszeríti, így aztán országszerte járják a vásárokat, árusítanak és szállítják mindenfelé. Ha ezt a bútort átadhatnák a kereskedelemnek, mi ugyanúgy értékesítenénk, tehát a vásárlóhoz eljutna, s közben megszervezett szállítással rengeteg üzemanyagot lehetne megtakarítani. Komoly gondot látok ebben, mert tudom, hogy az értékesítés a mostaninál összehasonlíthatatlanul kevesebb üzemanyaggal is fedezhető. Együttműködésünk a termeléssel a szükségesnél kevesebb rugalmasságot tartalmaz. Elmélyítését folytonosan szorgalmaznunk Az elmúlt napokban a Buzitai (Buzica) Efsz kombájnosai is (a felvételen egyik csoportjuk látható) megkezdték az aratást. Egész nyáron nagy munka vár még rájuk, hiszen ha kicserélik a 250 hektáron termesztett repcét, a közel 900 hektáron termesztett árpát és az 1340 hektáron termesztett búzát, a szövetkezet levočai vendégkombájnosaival együtt a Szepességbe mennek, és ott folytatják az aratást. + (Felvétel: Gazdag József) kell, hogy eleget tehessünk a vevő kívánságainak. Huszonkét éve dolgozom a kereskedelemben, de nem emlékszem rá, hogy valamelyik bútorgyár igazgatója ne csupán udvariasságból látogatott volna meg. Javaslatokkal, kéréssel eddig mi álltunk elő... Tavasszal helyettesemmel elmentünk Brnó- ba, a vásárra. Kettős céllal; olcsó bútort és kiegészítő bútordarabo kát keresni és vásárolni. Lehajtott fejjel jöttünk vissza, mert ilyen választék nem volt. Egyszerűen nem gyártanak... A bútorértékesítés nehézségeit jómagam a termelésben látom. Erre szavazok gondjaik ismeretében is. Kevésbé érezzük rugalmasságukat, az újhoz való hozzáállásukat. Nem anyagtöbbletet felemésztő újdonságokat várunk tőlük, hanem az ötlet kamatoztatását, jó tér- és más szokatlan, de hasznos megoldások alkalmazásában. Azt hiszem, a termelés kereskedelmi szakembereit jobban szállítói-megrendelői kapcsolatok felé kellene irányítani, nagyobb teret kaphatnának a minta után árusító boltok és népgazdaságunk lehetőségeinek kihasználása. Nem vagyok annak híve, hogy a bútorüzemek fölösleges kooperációba lépjenek különböző nyugati cégekkel, főleg olyan esetben nem, ha a kötelezettségeiket bárminemű oknál fogva nem teljesíthetik, s így kapacitásaik lekötésével a hazai piac számára sem termelhetnek... Az embereket a szakmaszeretet örömére kell nevelnünk. Arra, hogy egy bútorüzlet vezetője büszkén mondhassa: számos család több generációja innen rendezte be lakását. Aztán a becsülettel sem illene annyira fukarkodnunk. Ha valaki bútorkészítő, akkor ne azt várja már eleve másoktól, hogy szidni fogják, hanem legyen önbizalma és büszke szakmájára. Tudom, hosszan tartó folyamat az emberi gondolkodás megváltoztatása, s ráadásul a közömbösség lépten-nyomon károsan hat rá... Hosszabb ideje kisebb készletekkel gazdálkodunk, s így körforgásuk magasabb. Belső tartalékaink rámutatnak a készletszint további csökkentésének lehetőségére, de nem érezzük a termelés kellő garanciáját arra, hogy a vásárlók szükségletére rugalmasan tudna reagálni, így aztán marad a biztonsági tartalék. .. Beszélgetés közben akár vitába is szánhattam volna az igazgatóval, mert néhány gondolata ezt majdnem kikényszerítette belőlem. Mégsem tettem, s így elmaradt a kereskedelem kontra termelés szóváltása. De megmaradt Zdenék Sirogin gondolatsora, melyben a kezdeményezés hajtásait, a közeledési szándék megnyilvánulásait vettem észre. Ez már előrelépés, bár még az ideális együttműködéstől távol van. És abban, hogy csak itt tartanak, nem biztos, hogy a kereskedelem a ludasabb! J. MÉSZÁROS KÁROLY Jobb munkára intő statisztika A losonci (Lučenec) járás gazdálkodása az év első felében A legutóbbi, júniusi hónap jól sikerült hajrájának köszönhetően a losonci járás ipari üzemei 100,1 százalékra teljesítették az árutermelés félévi tervét, 2 034,4 millió korona értékben. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva 2,8 százalékos termelésnövekedésről beszélhetünk. Különösen jó áru- termelési eredményeket értek el a lovinobaňai magnezitüzemben, a tuhárei bazaltbányában, valamint a poltári üveggyárban. Nem ilyen kedvező az első félévi statisztika a füleki (Fiľakovo) bútorgyárban, ahol 7,2 millió korona értékű a lemaradás, s ugyancsak komoly gondokkal küzd a Kamenina tomášovcei üzeme is. Kedvezőtlenül alakult az előzetesen módosított saját termelési érték mutatójának teljesítése is. E téren járási viszonylatban csupán 95,9 százalékos tervteljesítést értek el, s a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva ez több mint 19 millió koronás lemaradást jelent. A legnagyobb nehézségekkel változatlanul a fafeldolgozó ipar küzd, s időközben jelentős ■gondok merültek fel a lovinobaňai magnezitgyárban, a füleki Kovos- maltban és a losonci konzervgyárban is. A járás ipara az év első felében 17 127 dolgozót foglalkoztatott, 54 személlyel kevesebbet a tervezettnél. Az egy főre eső munkatermelékenység az árutermelésben eléri a 118 785 koronát. A mezőgazdasági üzemek az első félévben 4741 tonna húst adtak közfogyasztásra (baromfihús nélkül), s tervezett feladataikat 101,1 százalékra teljesítették. Hosszú idő után kedvezően alakult a borjúhús-termelés, hiszen januártól júliusig összesen 14 tonna fiatal vágóállatot értékesítettek a nagyüzemek, 155,5 százalékra teljesítve ezzel időarányos feladataikat. Továbbra is nehézségek mutatkoznak a tejtermelésben. Néhány üzem jó eredményei ellenére a fel-, adatokat csak 95,4 százalékra teljesítette a járás, ami csaknem háromnegyedmillió literrel kevesebb a tervezettnél. A tejtermelés gondjai közismertek; a gazdaságok nagyrésze kevés, s nem is mindig megfelelő minőségű szálas takarmánnyal vészelte át a téli és koratavaszi időszakot. A tojáseladás tervét a járás nagyüzemei 148,2 százalékra teljesítették. Nem mondható sikeresnek az építőipar első félévi mérlege sem. A helyi építőiparban ugyan már mutatkoztak a javulás jelei, mindez azonban csak 99,2 százalékos feladatteljesítést jelentett. Az év első hat hónapjában mindösz- sze 84 lakást adtak át rendeltetésének, ugyanebben az időszakban 403 lakás építését kezdték meg. Jelenleg mintegy 1500 lakás építése van folyamatban. -haAratási körkép a Felső-Csallóközböl Nem csak a kombájnosokon múlik • Sok függ a szervezéstől • Közepes termésre van kilátás • Megnőtt a másodvetemények szerepe Sok embert megmozgató nyári munka az aratás, és próbatétel is embernek, gépnek egyaránt, vajon hogyan sikerül a megtermett gabonát a legrövidebb időn belül a legkisebb veszteséggel betakarítani. Ez foglalkoztatja most a felsőcsallóközi mezőgazdasági üzemek dolgozóit, így Pavlík László mérnököt, a Gombai (Hubice) Állami Gazdaság főagronómusát is, akivel egy 262 hektáros árpatábla szélén figyeljük az itt dolgozó betakarítógépek munkáját. Bevezetőként elmondotta, hogy idén 10 napra tervezték a búza, az őszi árpa, az őszi repce, a tavaszi árpa, a takarmányborsó, valamint az étkezési borsó betakarítását, éppen ezért már az előkészületi időszakban olyan szervezési intézkedéseket foganatosítottak, amelyek a személyi és tárgyi feltételeket biztosították az aratási munkák zavartalan lebonyolításához. így pl. a 8 saját kombájn és egyéb gépi eszköz mellé szerződéses alapon 20 vendégkombájn, 24 terményszállító jármű, valamint néhány szalmaprés és szalmafel- szedö kocsi is érkezett egyéb járásokból és kerületekből. Mintegy 170 dolgozó kapcsolódik be az aratásba, és így a napi learatott területek nagysága is 260-280 hektár között mozog. A szervezéssel kapcsolatban azt is megtudjuk, hogy a kombájnokat 3 csoportba szétosztva közvetlenül 2-2 felelős Kolárik Vince-Kovács László, ' Gogola László-Nagy László és Horák Imre-Viliam Kraus mérnök irányítja, akikkel Bugár Imre gabonatermesztési agronómus és Pavlík László mérnök, fő- agronómus tartja folyamatosan a kapcsolatot. Ettől függetlenül is minden reggel operatív megbeszélésre jönnek össze az aratási bizottság tagjai, hogy értékeljék az előző napi eredményeket, majd meghatározzák a soron lévő feladatokat. A beszélgetés közben a föld végére érkezik a kombájnok egy csoportja, és Horváth Tibor, Rajter Vince kombájnosok nevében Szlanina Ferenc így vall a munkájukról: - „Már 20 éve vagyok kombájnos és 9 éve ülök ezen az E- 512-en, tehát van némi tapasztalatom abban, hogy a gépemet szerkezetileg is ismerjem, és mindig a megfelelő menetsebességgel irányítsam.". A főagronómus szerint ezt az elvet vallják a többiek, és erre oktatják az újonc kombájnvezetőket is. Ennek a gyakorlatban az az eredménye, hogy a szemveszteség egy százalék alatt mozog náluk, ami a körülményekhez képest jó eredménynek számít. Ehhez az is hozzájárul, hogy Jaroslav Tabacár mérnök irányításával nagy gondot fordítanak a gépek előzetes karbantartására és az esetleges meghibásodások azonnali szakszerű kijavítására. Túl az aratás félidején a főagronómus a következőképpen összegez az eddigi eredmények alapján:- A tervezettnél mintegy 100 vagonnal kevesebb szemes terményre van kilátás a rendkívül száraz tavaszi időjárás miatt. Ez az őszi árpa fejlődésében mutatkozott meg leginkább, ezért ennek a legalacsonyabb a hozama. Egyébként azt sem árt megjegyezni, hogy éppen az öntözésnek köszönhetően 100 vagonra való jó minőségű sörárpát sikerült kitermelni, és az öntözés révén a lucerna második kaszálásából is bő termést takarítunk be. A jókor jött 60 milliméternyi csapadék pedig a kapásnövények fejlődésének nagyon is kedvez. A légi (Lehnice) Csehszlo- vák-NDK Barátság Efsz határában is teljes gőzzel dolgoznak a betakaritógépek, pedig, szombat lévén, mások pihenéssel töltik a napot. Most nincs idő ilyesmire gondolni, mondja Szutter Iván gépesítő és Krocsán Ferenc növény- termesztési csoportvezető, akikkel a kombájnok után járunk a 94 hektáros herealávetésű árpaparcellán. Kiáts Imre mérnök, az öntözésért felelős agronómus mondja, hogy minden gabonatáblát megöntöztek, hiszen másképpen ezen a silány talajon nem lehetne viszonylag eredményesen gazdálkodni. Egyébként az 1057 hektáron termesztett gabona fele - a 10 saját és 5 vendégkombájn segítségével - már a raktárba került. A kombájnosok többsége itt is régi dolgozója a gazdaságnak. Nagy türelemmel és szakértelemmel oktatják az „elsős“ kornbájnosokat, mint pl. Snyegon Lászlót, Rásó Imrét, vagy Kreisz Józsefet és Mi- kóczi Lászlót, akik először ülnek E-516-os kombájn nyergében. Hadd említsük Vojtech Rudolf, Tóth Ferenc, Štefan Belanec, Molnár József, Mészáros Gyula, Horváth Jenő és Monósi József kombájnosok nevét is, akik ugyancsak mindent megtesznek a gabona gyors betakarításáért. Nagy gondot fordítanak a szemveszteségek csökkentésére, amelyben a dolgozókat is érdekeltté tették. így találkoztunk Beranszky Ildikó és Cseh Ibolya szemveszteségellenőrrel. A kombájnok után folyamatosan ellenőrzik a négyzetméterenként elhullatott szemek számát, és tájékoztatják róla az illetékeseket is, hogy szükség esetén intézkedni tudjanak. A hozamok alakulásáról csak annyit, hogy jó közepes termésre van kilátás, amelyet a repcéből elért 2,5 tonnás hektárhozam is igazol. A Nagymagyari (Zlaté Klasy) Béke Efsz határában is porfelhő jelzi, merre aratnak a kombájnok. A négy hazai kombájnon Sáhó László, Ballány László, Vlahy Sándor, Henyig Ferenc főkombáj- nos ül. Ez utóbbi társa a fiatal Baráth István, aki most először arat és a többiekkel együtt példamutatóan helytáll, jellemezte őt Both Ferenc, növénytermesztési csoportvezető. Tóth Gyula mérnök, az efsz elnöke, a helyszínen ellenőrzi a munkák menetét. Elmondotta, hogy a rendelkezésre álló idő maximális kihasználása révén már csak négy-öt napra van szükség, hogy a hátralévő aratni- való is fedél alá kerüljön. Takarmányozási célokra 150 hektáron földbe kerültek már a másodvetemények is. Az lllésházi (Nový Život) Csehszlovák-Mongol Barátság Efsz határában is nagy a sürgés-forgás. Szabó Tibor, Németh Ferenc, Tóth Lajos, Szamaránszky János, Tóth Ferenc, Duducz István, Razgyel Péter, Ballány Oszkár kombájnos, a Kroméŕižbôl érkezett négy vendégkombájn vezetőivel közösen arat. A 220 hektáron termesztett árpával már végeztek, és most már csak néhány nap van hátra, hogy a hátralevő mintegy 350 hektárról is sikeresen learassák a jövő évi kenyérnekva- lót. A telepen üzemel a tisztítóberendezés, amellyel a vetőmagnak szánt Korái árpát tisztítják. Az aratási munkák menetét Bankó István elnök irányításával Horváth József agronómus, Sill István növénytermesztési csoportvezető és Zsig- mond Pál gépesítő folyamatosan ellenőrzi, és szükség esetén intézkedik. Úgy, ahogy ottjártunkkor az egyik kombájnos esetében, aki magasabb tarlót hagyott a megszokottnál. Egyébként az aratási munkákat Mongóliából itt járt küldöttség tagjai is megtekintették, és elismeréssel szóltak a látottakról, a magas fokú szervezettségről. MÉRI ISTVÁN
