Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-14 / 139. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1982. VI. 14. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS IRÁNYZATAI írta: Olimp Csukanov, az SZKP KB osztályvezető-helyettese Több mint húsz éve dolgozik Gresko Lászlóné, a Rozsnyói (Rožňava) Járási Ipari Vállalat pelsóci (Plešivec) textilrészlegében, mint anyagelő­készítő. A 24 tagú kollektíva az ô vezetésével szerezte meg a szocia­lista munkabrigád címet, kapta meg nagy részük az ezüst jelvényt. A választások óta a helyi nemzeti bizottság képviselője. Felvételünkön munka közben örökítettük meg. (Németh János felvétele) NEMCSAK KÉRNI... Naponta hangsúlyozzuk, hogy gazdálkodásunkban minden ága­zatban, munkahelyen haladéktala­nul át kell térnünk az intenzív for­mákra, módszerekre. Ezzel kap­csolatban nagyon sűrűn hangoz­tatjuk gondolkodásmódunk meg­változtatásának fontosságát is. Mit is írunk leggyakrabban az elavult gazdasági gondolkodásmód rová­sára? Mi az, ami nem egyeztethe­tő össze az új gazdasági hely­zettel? ’ Sok minden. Egyebek Között az, hogy „költségvetési“ tételek­ben gondolkodunk, s közben nem tisztázzuk, hogy mi is tartozik ezekbe. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gazdasági dolgozók igyekeznek a lehető legtöbb anya­gi eszközt meríteni a közös kasz- szából, miközben a lehető legki­sebb gazdasági tervfeladatok elfo­gadtatására törekednek. Ha a költségvetésben megszabott anyagiak nem bizonyulnak ele­gendőnek egy-egy gazdasági szervezet részére, akkor ismétel­ten a közösből igényelnek segít­séget. Az „ügyes“ igazgatónak többnyire sikerült is* elintéznie, hogy utólagosan is kiutaljanak számukra anyagi eszközöket. A helyzet azonban változik. A népgazdaságirányítási rendszer­ben megtették az első lépéseket arra, hogy az „ügyeskedők“, olykor erőszakos követelése ne találjon meghallgatásra. Ma már más szo­kások kezdenek meghonosodni: „Annyit kapsz, amennyire jó minő­ségű és hatékony munkával fede­zetet nyújtasz“ válaszolják az ille­tékesek annak, aki újabb és újabb eszközöket igényel... Követelni könnyű, az viszont már nehezebb munka, ha meg is kell indokolni, kalkulációval alátá­masztani a követelés jogosságát. Nehezebb munka számot adni egy-egy vállalat gazdasági teljesí­tőképességéről, arról, mit tud saját erejéből produkálni. És ittvanavál- tozás az előző gyakorlathoz viszo­nyítva. Az „odacsapok az asztalra“ időszak lejárt, ma már csak az kaphat, aki ad is. Ez pedig egyénre és vállalati, ágazati közösségekre egyaránt vonatkozik. Senkinek sem szabad megfeledkeznie arról, hogy köve­telményét összevesse saját telje­sítményével. Persze, az irányítás, a termelés bonyolult rendszeré­ben nem biztos, hogy munkám végeredménye azonos lesz az ál­talam nyújtott teljesítménnyel, hi­szen amit esetleg saját magam jól elvégeztem, azt elronthatja a munkatársam. Éppen ezért lép egyre sürgetőbben előtérbe a dif­ferenciált jutalmazás követelmé­nye. A komplex intézkedések le­hetőséget nyújtanak erre, csak mindenütt élni kell vele. KAROL DOBOŠ A kohászat fejlődése Magyarországon A hetvenes évek kezdetén az együttműködés további elmélyíté­sét és tökéletesítését, valamint a szocialista gazdasági integráció fejlesztését célzó Komplex Prog­ram elfogadásával új szakasz kez­dődött a KGST-országok együtt­működésében. A tagországok testvérpártjai által jóváhagyott irányzat meghatározó szerepet játszott a szocialista államok foko­zatos közeledésének a folyamatá­ban. Ma már a sokoldalú és köl­csönös kapcsolatok nélkül el sem lehet képzelni egyik vagy másik szocialista ország fejlődését, s a kulcsfontosságú népgazdasági problémák megoldását. A szocia­lista országok fokozatos közele­désének a folyamata azonban nem törli el azok nemzeti és törté­nelmi sajátosságait, sőt inkább „a szocialista életmódot szilárdító módszerek sokféleségét“ tükrözi vissza, amint azt az SZKP XXVI. kongresszusa is megállapította. A szocialista társadalom építé­sének kezdeti szakaszában mind a Szovjetunióban, mind a többi európai KGST-országban széles lehetőségek voltak további mun­kaerők és természeti források be­vonásához a termelési folyama­tokba. Ezek a lehetőségek gya­korlatilag teljesen kimerültek. Most a termelést a munkaerő- és az anyagi források lényegesebb nö­velése nélkül kell fokozni. Ezt a feladatot kifejezően fogalmazta meg L. I. Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán: ,,A gazda­ságban gazdasagossagnaK kell érvényesülnie“. A termelés intenzifikálásának a politikája ma a kommunista és munkáspártok minden gazdasági tevékenységé­nek alapvető irányvonalát képezi a szocialista közösség orszá­gaiban. Az új társadalom építésének, valamint a KGST-országok köze­ledésének a folyamatában egyre több közös feladat keletkezik a gazdasági és az ideológiai-poli­tikai fejlődésben. A KGST-orszá­gok stratégiai feladatai között fő­leg a társadalmi termelés haté­konyságának a növelése, a tudo- mányos-műszaki haladás ütemé­nek a meggyorsítása, valamint a népgazdaság tervezési és irá­nyítási rendszerének a tökéletesí­tése az, amely szükségessé teszi a közös gazdasági és eszmei­politikai megoldásokat. A szocia­lista gazdasági integráció ezt dön­tő mértékben elősegíti. A TAPASZTALATOK KÖLCSÖNÖS KIHASZNÁLÁSA Ebben a munkában nagy segítsé­get jelenthet a szocialista gazdál­kodásban szerzett tapasztalatok kölcsönös vizsgálata. A gazdaság tervszerű irányításában érvénye­sülő szovjet példának nagy nem­zetközi jelentősége van, s azt a testvérpártok és a baráti orszá­gok széles körben hasznosítják. Ugyanakkor, amint azt az SZKP XXVI. kongresszusa megállapítot­ta, a baráti országok a szocialista építés éveiben sok pozitív tapasz­talatot halmoztak fel a tervezés szervezésében, a gazdasági fo­lyamatok irányításában, valamint a népgazdasági problémák meg­oldásában. Ezek a tapasztalatok minden szocialista ország népé­nek közös vagyor.át képezik, amit gazdaságosan kell kihasználni. Napjainkban a Szovjetuniónak körülbelül 1300 termelési kollektí­vája van állandó kapcsolatban a szocialista országok mintegy 1500 vállalatával. Rendkívüli fi­gyelmet érdemel itt az a kölcsönös tapasztalatcsere, amely a terme­lés hatékonyságának növelésére irányuló konkrét formákra és mód­szerekre vonatkozik. A testvéri kommunista és mun­káspártok az intenzifikálás problé­máját úgy igyekeznek megoldani, hogy mindegyik ország saját ter­melési potenciáljának maximális kihasználására, s emellett a ter­melés és a tudományos-műszaki fejlesztés területén a kölcsönös együttműködés kiszélesítésére tö­rekszik. Az integráció tervszerű fejlesz­tése lehetővé teszi az intenzifiká­lás olyan problémáinak a megol­dását is, amihez a nemzeti keretek már nem elégségesek. Az integrá­ciós kapcsolatok tulajdonképpen kiszélesítik a koncentráció és a gyártásszakosítás nemzeti kere­teit. Ezért a nyolcvanas években a KGST-országok együttműködé­sének az irányvonalát, amint azt a testvérpártok kongresszusai is hangsúlyozták, a kölcsönös integ­rációs kapcsolatok kihasználása képezi. A szocialista gazdasági integrá­ció 1971-ben elfogadott Komplex Programja minőségileg új szintre emelte a szocialista országok együttműködését, amelyek az el­múlt évtizedben lényeges hala­dást értek el a szociális-gazdasági fejlődésben. A hetvenes évek fo­lyamán a KGST-országok nemzeti jövedelme egészében véve 66 százalékkal, a bruttó ipari terme­lés volumene 84 százalékkal nőtt, s a mezőgazdasági termelés átla­gos évi színvonala az 1976-1980- as években 25 százalékkal volt nagyobb, mint az 1966-tól 1970-ig terjedő időszakban. HOSSZÚTÁVÚ CÉLPROGRAMOK Az elmúlt évtized az együttműkö­dés és az integráció formáit is jelentős mértékben gyarapította. Az együttmüködés hosszú távú célprogramjai, valamint a gyár­tásszakosítás és a kooperáció két­oldalú programjai nemcsak kiegé­szítették és konkretizálták a Komplex Programot, hanem az együttműködés a sokoldalú és a kétoldalú gazdasági kapcsolatok területeit is kiszélesítették. Az integrációs folyamatok leg­aktívabb résztvevője a Szovjet­unió. A Szovjetunió gazdasági és szociális fejlődésének az 1981-1985. évekre, valamint az 1990-ig terjedő időszakra vonat­kozó fő irányzatai, amelyeket az SZKP XXVI. kongresszusa ha­gyott jóvá, feladatul adják az együttműködés hosszú távú cél­programjainak a teljesítését az energetikában, a tüzelő- és a nyersanyagellátásban, a gép­iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben és a fogyasztási cikkek gyártásában, valamint a kétoldalú gyártásszakosítási és kooperációs programok teljesí­tését. A nyolcvanas évek folyamán ezeken a területeken tovább nö­vekednek a feladatok. Elsősorban az egyik legbonyolultabb problé­ma megoldásáról van szó, még­pedig a tüzelő és a nyersanyagel­látás, valamint az energiatermelés területére vonatkozó közös intéz­kedések megvalósításáról. Az 1981-1985-ös években az atom­erőmüvek teljesítményét a beren­dezések közös gyártása alapján több mint kétszeresen kell növelni, s további vezetékek épülnek a vil­lamos energia szállítására. Szá­mos intézkedés irányul a nyers­anyagok és az elsődleges energia- források ésszerűbb és gazdasá­gosabb kihasználására, valamint a szilárd tüzelőanyagok jöveszté- sének a fejlesztésére. KIEMELT FELADATOK Az integráció azonban nem irá­nyulhat csupán a kölcsönös szállí­tások mennyiségének a növelésé­re. Jelenleg a minőségi szempon­tok is nagy súlyt kapnak. A gép­iparban például el kell mélyíteni az együttműködést a korszerű gépek, berendezések és alapanyagok gyártásában. A nemzetközi gyár­tásszakosítás és kooperáció fej­lesztése ezért elsősorban a szá­mítógépek, továbbá az atomerö- müvi, a vegyipari és a petrolké­miai, az elektrotechnikai stb. beren­dezések termelésére irányul. A nyolcvanas évek folyamán a KGST-országoknak nagy prog­ramokat kell megvalósítaniuk a mikroelektronika bevezetése és kihasználása terén, a tudomány­ban, a kutatásban a termelésben, valamint a szolgáltatások számos területén. Kiemelt és döntő fontos­ságú feladat a gépipar tudomá­nyos-műszaki és termelési komp­lexumának átépítése a mikropro­cesszorok és a robotok alkalma­zása alapján. A KGST-országok abból indul­nak ki, hogy a nemzetközi gyár­tásszakosításnak és kooperáció­nak a jövőben hozzá kell járulnia a gazdasági növekedés minőségi tényezőinek hatékony érvényesí­téséhez, a tudományos-műszaki h*aladás és az intenzifikálás meg­gyorsításához, s a társadalmi ter­melés hatékonyságának növelé­séhez. Ezért a végtermékek gyár­tásában megnyilvánuló szakosí­tásról és kooperációról fokozato­san át kell térni a főegységek és az alkatrészek szakosított gyártá­sára. A következő időszak egyik legidőszerűbb feladata lesz e fo­lyamatok irányításának a tökélete­sítése. A gyártásszakosítás és a koo­peráció fejlesztése a nyolcvanas évékben megköveteli az olyan komplex feltételek kialakítását, amelyek kölcsönösen előnyös fel­tételek mellett biztosítják a kiváló minőségű termékek szállításait. E feltételek megteremtéséhez tovább kell tökéletesíteni a terve­zés és az árak rendszerét, s gon­doskodni kell a tagországok gaz­dasági szervezeteinek anyagi ér­dekeltségéről a gyártásszakosítás fejlesztésében, a kiviteli és a be­hozatali feladatok teljesítésében. A következő évek legfontosabb feladata a tudományos-műszaki és termelési együttműködés kü­lönböző formákban megvalósítan­dó egybekapcsolása. Ezen a terü­leten is alá lehet húzni a közös technológiai, műszaki-tervezési és konstrukciós, valamint koordi­nációs központok, tudományos­termelési egyesülések szervezé­sének jelentőségét. ÚJ SZEMPONTOK A nemzetközi gyártásszakosí­tás és kooperáció széles körű fej­lesztése a szocialista gazdasági integráció további elmélyítésének leghatékonyabb irányzata. Az el­múlt évtizedben bebizonyosodott, hogy a kölcsönös együttmüködés nem korlátozódhat csupán a ter­melési folyamatra, ezért az együtt­működést a termelést megelőző szakaszokra is ki kell terjeszteni. Mindez új viszonyulást igényel a szellemi és a termelési források elosztásához, amelyek növekvő hányada nemcsak az egyes or­szágok érdekeit, hanem az egész közösség érdekeit is szolgálja. Azt is figyelembe kell venni, hogy a KGST-országokban a gaz­dasági és a szociálpolitikai fejlő­désre, például a népgazdaság szerkezeti felépítésének tökélete­sítésére elfogadott fontos dönté­sek kihatása meghaladja az öt­éves időszakot. Az SZKP XXVI. kongresszusa ezért nem véletle­nül hangsúlyozta, hogy ,,maga az élet követeli meg a tervkoordiná­ció kiegészítését az egész gazda­ságpolitika koordinálásával“. Jelenleg országaink legfonto­sabb konkrét feladata a források gazdaságos kihasználása. Ehhez bizonyos szerkezeti változásokra van szükség az egyes népgazda­sági komplexumokban. A terv­koordinálás eddig lényegében az adott termelési szerkezetből indult ki. Ezzel szemben az egész gaz­daságpolitika koordinálásának megbízható iránytűként kell hatnia a források maximálisan takarékos felhaszálására irányuló szerkezeti változások végrehajtásában. Az ilyen koordináláshoz meg kell vizsgálni az egyes tagországok szociális és gazdasági fejlesztési céljait, mégpedig az elérésükhöz szükséges források szempontjá­ból, továbbá az egész közösség termelőerőinek területi elhelyezé­sét, az egyes népgazdaságokban érvényesülő korszerűsítési irány­zatokat, az anyagi termelés alap­vető ágazatainak fő fejlesztési irányzatait, a tudományos-műsza- ki politika kérdéseit, el kell mélyí­teni a tudományos kutatások koor­dinálását, s egyeztetni kell a nép­gazdaság tervezési és irányítási rendszerének tökéletesítésében alkamazott formákat és módsze­reket, beleértve a külgazdasági kapcsolatok irányításának a kér­déseit. A bruttó termelés volumene a kohászatban idén két százalék­kal emelkedik Magyarországon. A nyersacél termelése eléri a négymillió tonnát, a hengerelt árué pedig a hárommillió tonnát. Tekintettel a hazai és a világpia­con kialakult helyzetre, a terv szá­mol a hengerelt áru iránti kereslet növekedésével, s az idomacél iránti érdeklődés csökkenésével. A dunaújvárosi Dunai Vasmű kon- verteres acélgyártó részlegének befejezésével 100 ezer tonnával növekedik az acéllemezgyártás, s ezzel párhuzamosan növekszik a hengerelt áru kivitele is. A köny- nyüfémgyártásról ismert székes- fehérvári vállalat idén 14 ezer ton­nával több alumínium félkészárut gyárt, mint tavaly. Kínában közzétették az 1981- es év gazdasági eredményeit. A jelentés szerint az évi ipari és mezőgazdasági termelés értéke elérte a 749 milliárd jüant. Tavaly Kínában 620 millió tonna szenet jövesztettek, 101,2 millió kőolajat és 12,7 millió m3 földgázt termel­tek. Villamos energiából 309,3 mil­lió kilowattórát könyveltek el. Csökkent az acéltermelés; tavaly 35,6 millió tonna volt. A mezőgaz­dasági termelés értéke 231,2 mil­lió jüan értékű volt. Gabonából 325 tonnát, húsból 12,6 millió ton­nát termelt az ország. A statiszti­kai jelentések szerint Kínának ta­valy 996,22 millió lakosa volt, s ez 1,4 százalékkal több, mint az elő­ző évben. (HÍZ) A kínai gazdaság 1981 -es eredményei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom