Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-12 / 138. szám, szombat

\ ÚJ szú 5 1982. VI. 12. Nem divat - szükségszerűség AZ ANYAGI ÉRDEKELTSÉG ELMÉLYÍTÉSE A VEĽKÉ MEZIŔÍČÍ-I MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓBAN A munkásigazgató számvetése A látottak alapján szerzett él­mények gazdagabbak, jobb alapot szolgáltatnak a beszélgetésre, így vendéglátóim előbb végigvezettek a szerelőcsarnokokon. Mutatták, lám itt jön be a nyersanyag, majd sok száz méterrel távolabb, ott megy ki a kész termék. A kettő lényegében ugyanaz: a Zetor típu­sú traktorok motorja. A két végpont között persze történik vele egy és más. Az egyik csarnokban szétszedik, másutt az elhasználódott részek közül az ar­ra alkalmasakat javítják, a további műhelyekben felújítják a motor­blokkokat, majd az egészet ismét összerakják. A szalagról évente közel huszonkétezer nagyjavított motor kerül le, annyi, amennyi a cseh országrészek mezőgazda- sági üzemeinek az igénye. Folyamatosan teljesített tervmutatók Az elmondottak után már nem nehéz kitalálni, hogy mezőgazda- sági gépeket javító központban jártunk, s az első észrevétel az volt, s ezt František Véžník igaz­gatónak el is mondtuk, hogy köru- tunk során a gépek, munkaaszta­lok mellett dolgozók úgyszólván észre sem vettek bennünket. Vé­gezték munkájukat megállás nélkül. Elismerő mosollyal kísért fejbó- lintás volt az első „válasz“, mintha valóban ezt az észrevételt várta volna. A felelet kissé messzebbről kerekedett a jelen felé.- Az elmúlt két ötéves tervidő­szakban kivétel nélkül minden hó­napban teljesítettük tervünket. Pe­dig nálunk, Veiké Meziŕičíben és a bejárók lakóhelyén is előfordul náthalázjárvány, a mi dolgozóink is kiveszik szabadságukat, sőt meg is betegszenek. Azzal vi­szont, hogy a termelési feladato­kat műhelyek szerint és napokra meghatározzuk, elejét vesszük a váratlan meglepetéseknek. Ná­lunk a műhely vezetője - és ter­mészetesen a keze alatt dolgozók is - már reggel, munkakezdéskor tudják, hogy az előző műszak dol­gozói esetleg mennyivel maradtak adósak, amit lehetőleg még aznap pótolni kell. A műhelyek és napok szerinti ellenőrzés és a folyamatos tervtel­jesítés lényege a szalagszerűen szervezett munka. Ha valamelyik részleg lemaradna a terv teljesíté­sében, akkor a következő részle­gen esetleg nem lenne mit csinál­ni. A javítás minden mozzanata fogaskerékszerűen kapcsolódik a másikhoz. Évek megfeszített munkájába került, amíg az egész gépezetet sikerült megfelelően összehangolni. Ösztönző teljesítménynormák Az eredmény a gazdaságosabb termelés és a nagyobb hatékony­ság. Amíg például a vállalatnál 1975-82 viszonylatában a dolgo­zók száma 374-ről a jelenlegi 506- ra növekedett, addig a teljesítmé­nyek összértéke 97,8 millió koro­náról 203 millióra. A hátteret Járo­mi r Marek gazdasági igazgatóhe­lyettes részletezte.- Az alkalmazottak háromne­gyede, tehát a termelésben dolgo­zók majdnem mindegyike teljesít­ménybérben dolgozik. Ez így ön­magában egyszerűnek tűnik, de annál összetettebb valami. Nem lehet csak úgy elhatározni, hogy holnaptól teljesítménynorma sze­rint adjuk a fizetést és a prémiu­mot. Az érdem szerinti jutalmazás csak akkor motorja a termelésnek, csak úgy ösztönzi az embereket, ha reális alapokon nyugszik. Ezért előbb tökéletes vállalati anyag-, kapacitás-, minőség- stb. normá­kat kell kidolgozni. Egyben a cé­loknak megfelelően tökéletesíteni kell a vállalaton belüli irányítást, és a műhelyek mestereit is fel kell készíteni az újszerű »feladatokra, hiszen a hozrascsot rendszerű gazdálkodásban a vállalaton belüli egységek vezetőinek felelőssége roppant mértékben megnő. Hangsúlyozta, hogy az egyes normák kidolgozására komplex raclonalizációs brigád alakult, s ennek munkájában a vállalat gazdasági vezetőségének képvi­selői, a pártalapszervezet és a szakszervezet vezető tisztség- viselői, valamint az egyes műhe­lyek mesterei, élenjáró dolgozói is részt vettek. Több változat is szü­letett, amíg végül sikerült olyan normarendszert kidolgozni, amit mindenki helyeselt, s ami a dolgo­zókat valóban jobb munkára ser­kenti. Egyben arra is készteti, hogy gondolkodjanak az éssze­rűbb eljárások bevezetésének le­hetőségeiről, és igyekezzenek az új technológiákat elsajátítani. Ezt bizonyítja, hogy a vállalatnál éven­te átlagosan huszonöt újítást vezet­nek be, vagy például különösebb nehézségek nélkül kezdték alkal­mazni a motorblokkok metalock eljárással történő javítását, ami sok, korábban kiselejtezésre kár­hoztatott blokk megmentését teszi lehetővé. A munkahelyi vezetők felelőssége A munkahelyi vezetők többlet­feladatairól az anyagi érdekeltség elmélyítésével kapcsolatosan a ja­vítóműhelyben tájékozódtunk. A felújított alkatrészek ára mind­össze 65 százaléka az új alkat­rész árának, és az idén a felújított mennyiség értéke eléri a harminc- millió koronát. E tevékenységgel a megrendelőknek tesznek jót, hi­szen kisebbek a javítási költségek, de ez őket is jól szolgálja, mivel elfogadható árak mellett a mező- gazdasági üzemek rájuk bízzák a javítást. így érthető, hogy a javí­tó részleg a figyelem központjá­ban áll. Itt vezették be először az anyagi érdekeltséget elmélyítő irá­nyítás újdonságait, és itt dolgoz­nak a legjobb szakemberek. Az sem véletlen, hogy a részleg het­ven dolgozójából negyvenöt ezüstjelvényes brigádtag. A mun­kaszervezés részleteiről František Barta mester, a brigádvezető he­lyettese tájékoztatott.- Elnézést, de az egyének telje­sítményeit összegeztem, s ezt nem lenet félbehagyni, és nem szabad elsietni, hiszen a teljesít­mények szerinti jutalmazás érzé­kenyen érinti az embereket. A dol­gozó ismeri a normákat, a havi húsz-harminc korona tévedést is észreveszi - mondta, mivelhogy vagy negyedórányit megvárakoz­tatott. Az érdemek meghatározására persze nemcsak a mennyiség az egyedüli mutató, aki többet, ügye­sebben dolgozik, mondjuk 15 szá­zalékkal túlteljesíti a normát, az többet keres, de csak akkor, ha a megkívánt és szigorúan ellenőr­zött minőséget is nyújtani tudja. Figyelembe veszik azt is, hogy betartja-e az illető a munkavédel­mi előírásokat, és milyen rendet tart a közvetlen környezetében, hiszen váltótársa is dolgozni akar, nem pazarolhatja rendcsinálásra az idejét. Értékelik még a vállalat­nál eltöltött idő hosszát, az anyag- igényességet, sőt a munka során tanúsított elkötelezettséget is. Elmondta, hogy mindez a mes­ter munkáját is nehezíti, hiszen a fizetes, prémium nagyságát konkrét tényekkel kell indokolni. Úgy kell előkészíteni és szervezni a munkát, hogy anyaghiány vagy valami más okból még csak vélet­lenül se legyen fennakadás. Mégis örül az új jutalmazási rendszer­nek, mert nem kell a dolgozó felett állni, a gépet, munkaidőt maga is igyekszik a lehető legjobban ki­használni. A közösségi szellemis jobb, hiszen a műhelynek mint egésznek is teljesíteni kell a ter­vet. Ettől is függ ugyanis a hónap végén szétosztható pénzkeret nagysága. így ha valaki kiesik a munkából, társai kérés nélkül is elvégzik helyette a feladatokat. Egyesek felmondtak, a többség maradt Jozef Nožička, az iparitanuló­képző vezetője, az üzemi párt­alapszervezet elnöke fültanúja volt beszélgetésünknek, így egyszerű­en csak arra kértem, összegezze néhány pontban az elmondottak­kal kapcsolatos pártmunkát.- Mindenekelőtt meg kellett ér­tetni az emberekkel, hogy az anyagi érdekeltség elmélyítése a vállalatnak, de nekik is előnyös. Voltak, akik az érdemek szerinti jutalmazással nem értettek egyet és felmondtak, de a gárda zöme maradt. Azok, akik nemcsak ke­resni akarnak, hanem dolgozni is tudnak, vállalták a nagyobb köve­telményt. Az anyagi érdekeltség elmélyítése az újszerű emberi kapcsolatok kialakításával is együtt jár. Például minden koráb­binál nagyobb szerepet kap az egészséges kritika és önkritika. Meg kell mondani, ha valaki nem végzi jól a munkáját, s ugyanakkor mindenkinek be kell látnia, hogy az -ilyen ember valóban keveseb­bet érdemel. Ebből a szempontból rendkívül megnövekszik a párt- csoportgyülések és az azokra szervesen ráépülő termelési érte­kezletek jelentősége. A további tapasztalatok sorából kiemelte, hogy könnyebb ott a helyzet, ahol brigádban tömörül­nek a dolgozók. Hat szocialista munkabrigádjuk van, egy kollektí­va versenyez a címért, és továb­biakat szeretnének megnyerni a versenybe. A pártalapszervezet keretében is ösztönzik a dolgozó­kat, hogy keressék az ésszerűbb termelési formákat, illetve megér­tetik azok bevezetésének szük­ségszerűségét. Legutóbb például az energiatakarékosság kapcsán a villanyáram-fogyasztás műhe­lyek szerinti mérésének előnyeit, és a feltételek megteremtésének lehetőségét vitatták meg. A legfontosabb tanulság azon­ban, hogy sosem szabad túlbe­csülni a meglévőt, és azt sem szabad feltételezni, hogy az első lépések után már automatikusan megy minden. Az anyagi érdekelt­ség elmélyítésének már alkalma­zott eszközei csak alapok, feltéte­lek ahhoz, hogy az elkövetkezők­ben mindig egy lépéssel tovább jussanak. Sosem elhamarkodva, EGRI FERENC Hosszú időre szóló feladat úgy szervezni és irányítani az oktató­nevelő munkát, hogy a CSKP XVI kongresszusának határozatában megfogalmazott célok elérése va­lóság legyen. A hangsúlyozott táv­lati terv persze nem azt sugallja, hogy „majd valamikor, valahogy, valakik által“ megvalósul a cél, éppen ellenkezőleg: egységesen értelmezett cselekvésre, jól átgon­dolt, megfontolt tenniakarásra ösztönzi a pedagógusokat. Kom­munistákat és pártonkívülieket egyaránt. Zsigárd (Ziharec) községben, ebben a tanévben a pedagógusok politikai továbbképzésére szerve­zett tanfolyam, legfőbb programja ezért volt a CSKP XVI. kongresz- szusa határozatának elemzése, tanulmányozása.- A határozatok megértésével, az elmélet gyakorlati alkalmazá­sával, a nézetek formálásának kérdéseivel foglalkoztunk, vagyis a teendőkkel! így tájékoztat Pulen János, az alapiskola igazgatójának helyette­se, a tanfolyam egyik előadója, közvetlenül a záróbeszélgetés után. És elmondja, hogy a tanfo­lyamot Szarka Károly igazgató szervezte meg, az előadások, a viták és a beszélgetések meg­tartását a kommunista pedagógu­sok, vagyis az igazgató, ő és Tí-; már Imre tanító vállalták. Az alap­iskola pedagógusain kívül három óvónő is résztvevője volt a tanfo­lyamnak. Külön hangsúlyozza, hogy nem „hallgatók“ voltak a pe­dagógusok, hanem résztvevők Alacsony, szikár alakú ember a Nyugat-szlovákiai Energetikai Vállalat nyitrai (Nitra) építő-szere­lő üzemének igazgatója. Tekinte­te, minden mozdulata és arcvoná­sa derűt áraszt. Simára borotvált, kerek arcával, kiegyensúlyozott nyugalmával inkább egy törvény- széki bíró benyomását kelti, mint olyan pártmozgalmi emberét, akit az ötvenes évek derekán egyene­sen a munkapad mellől ültettek az irányítói székbe.- Persze - emlékezik vissza - izgalomra akkor is bőven volt alkalom. Villamosítani kellett az épülő gyárakat, falvakat, a gomba módjára szaporodó szövetkezete­ket. Nem jutott idő a tétovázásra. Tevékenységemben óriási segít­séget nyújtott, hogy személy sze­rint is ismertem a munkásokat, akik kötelességeiket velem együtt harci feladatnak tekintették. A ve­zeték megépítéséhez szükséges anyagokat a gyártó vállalatok ugyancsak mindig pontos időre le­szállították, túlteljesítettük tervein­ket. Tágas irodájának falát - együtt számoltuk össze - ötvenkét elis­merő oklevél díszíti. Egy-egy ki­tüntetésre külön is felhívja a figyel­memet, egyiket sem sajátítja ki magának.- Végeredményben az üzem jó munkája nem az igazgató, hanem a kollektíva céltudatos összefogá­sának az érdeme - vallotta nem kis büszkeséggel. Az előszobából, míg beszélge­tünk, behallatszik a titkárnő hang­ja. Telefonál, rendelkezik, üzene­tet közvetít, nem engedi, hogy az igazgatót zavarják.- Azért, mert újságírót lát ven­dégül?- Távolról sem - igyekezett a magyarázattal - nálunk minden­kinek meg van szabva a feladat­köre. Nem szaladgálhatnak min­den apró-cseprő dologgal utánam, mert ha így volna, a munkatársak felelősségét csökkenteném. Az a célom, hogy aktivitásuk érvé­nyesüljön, minden jó elképzelésük megvalósuljon.- Sajnos, egyes vezetők - mon­dom az igazgatónak - a tényleges beosztásuknál alacsonyabb szintű munkával is foglalkoznak, ahe­lyett, hogy rábíznák arra, aki fele­lős az adptt területért. Okkal, mert hiszen Narancsik Gyula, aki a vágfarkasdi (Vlčany) alapiskola igazgatóhelyettese és a jnb oktatásügyi osztályának kül­dötteként jelen volt a záróbeszél­getésen, megelégedéssel nyug­tázta, hogy a vita mindvégig élénk volt, ékesen bizonyította a peda­gógusok politikai felkészültségét, szándékát.- Emlékszem jól - magyarázza -, hogy régebben, öt, hat évvel ezelőtt még szokás volt a záróbe­szélgetésre készülve előre meg­határozni, hogy ki, melyik „tétel­ről“ beszél majd. Szakítottunk ez­zel a móddal, mert hiszen ez for­malizmus, mégpedig a javából. Az idén kezdettől fogva a megbeszélést a megvitatást szorgalmaztuk. Ne­hezebb volt, körültekintőbb, át­gondoltabb felkészülést igényelt, de megérte. A záróbeszélgetésen sok min­denről szó volt, de főként két prob­lémakörrel foglalkoztak. Az oktató munkában úgy alkalmazni a neve­lési cél elérése érdekében a di­daktikus módszereket, hogy politi­kai hatásuk legyen, ez volt az egyik. A másik pedig az ifjúság iskolán kívüli nevelésének ügye. Mivel az oktató munkában al­kalmazott módszereket, és hogy azok minél hatékonyabbak legye­nek politikailag is, a szocialista pedagógusok természetes mun­kamódszerének tekintik mindany- nyian, így vélekedik:- Az alkalmazás kérdése min­den alkalommal napirenden sze­repelt, tehát a záróbeszélgetésen csak összegeztük, pontosítottuk elképzeléseinket, meg a teendő­ket. Több szó esett a fia-, talok iskolán kívüli neveléséről.- Szerintem nem jó vezető az, aki nem bízik az emberekben- válaszolta. - De tevékenységü­ket rendszeresen ellenőrizni kell, enélkül nem lehet eredményes a munkájuk. Eddigi beszélgetésünkből kide­rült, hogy az üzem fejlődését, te­vékenységét sok szép siker jelzi. Ezért a továbbiakban az igazgató személyére tereltük a szót.- Hát ez igazán nem érdekes- jelentette ki és csak hosszas meggyőzés után volt hajlandó val­lani pályafutásáról -. Ha már itt tartunk, el kell mondanom, hogy én is az üzemben tanultam a vil­lanyszerelő szakmát, s azóta- negyvenöt éve - nem változtat­tam munkahelyet. František Kukla olyan ember büszkeségével beszélhet életéről, aki segédmunkástól az igazgatói tisztségig minden poszton megáll­ta a helyét az üzemben.- Minek köszönheti ezt a „kar­riert“?- Inaséveimtől kezdve tagja voltam a kommunista párt védnök­ségével a városban működő Kom­szomol ifjúsági szervezetnek. Munkaadóim ugyan nem jó szem­mel néztek rám, mert az összejö­vetelek alkalmával elhangzott elő­adásokat közreadtam, munkatár­saim azonban örültek minden lel­kesítő szónak. Osztályöntudatom és forradalmiságom szilárdításá­ban meghatározóak voltak a politi­kai ismeretek. . .- És a családi környezet?- Természetesen kommunista szellemben neveltek munkásszü- leim. Tibor testvérbátyám például, akivel együtt vettem részt a Szlo­vák Nemzeti Felkefésben, a német fasiszták kezére került és a da- chaui koncentrációs táborban ol­tották ki fiatal életét. Én is hű maradtam az elvhez, soha sem tértem le 'az önként választott útról. Bár osztályharcos, forradalmi múltjához nem férhetett kétség, az igazgatói poszton is sokoldalúan kellett bizonyítania. A feladatok teljesítésén keresztül számtalan­szor ellenőrizték munkáját, minő­sítették vezető készségét és ráter­mettségét, de mindig jelesre vizs­gázott. Ami szerintem azt jelenti, hogy jól megertették a kongresszusi hatá­rozatot pedagógusaink, és vállal­ják a célok elérését. Azután arról beszél, hogy ki­alakult az egységes értelmezés, mely szerint az ifjúság nevelése szorosan összefügg az életmód­dal, mondhatni benne gyökerezik Türelmes, figyelmes ösztönzés­sel, a szülőkkel, és másokkal összefogva kell a pedagógusok­nak a szocialista életmód érték­rendjét a fiatalokkal elfogadtatni. Megemlíti, hogy Kalitza Miklósné, a pionírok csapatvezetője például két szülő, Takács Imre és Bedecs Ferenc közreműködésével, segít­ségével szervezte meg az ifjú tű­zoltók körének és rajának tevé­kenységét. Persze, megjegyzi, hogy ez ta­lálomra, véletlenül kiválasztott pél­da, mert egyre általánosabb a pe­dagógusok ilyen és hasonló mó­don megszervezett, iskolán kívüli nevelőmunkája.- Hangsúlyoztuk is a záróbe­szélgetésen - mondja hogy va­lahányszor bírálat tárgya az ifjú­ság, előbb az önbírálattal kell fog­lalkozni, mert mindegyik fiatalnak van, vagy volt szülője, tanítója, felnőtt barátja, ismerőse. A példa mindig hat. 0 A tanfolyam hasznát, eredmé­nyességét pedig így méltatja:- Mindannyian megértettük, hogy tudatformáló tevékenysé­günk szép és fontos feladat, mely­nek teljesítése nem könnyű, de pedagógusi hivatásunk értelmé­nek minőségét, jelentőséget csak ez ad. HAJDÚ ANDRAS SZOMBATH AMBRUS Az értelmezés egységéért A pedagógusok politikai továbbképzéséről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom