Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-10 / 136. szám, csütörtök

Felvételi előtt Beszélgetés Božena Bušová professzorral, a Szlovák Műszaki Főiskola rektorhelyettesével A továbbtanulni szándékozó érettségizett fiatalok körében ezekben a hetekben gyakori beszédtéma a felvételi vizsga. A pályázók alig jutottak túl az érettségi izgalmain, máris felvételi esélyeiket latolgatják, drukkolnak, hogy bekerülnek-e oda, ahová jelentkeztek. Vajon milyenek a kilátások a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskolán? A válaszért Božena Bušová professzorhoz, rektorhelyetteshez fordultunk, aki nemcsak a felvételi vizsga feltételeiről és követelményeiről, hanem a továbbtanu­lók számáról, karok szerinti megoszlásáról is tájékoztatott. Klasszikusok és kortársak A Prágai Tavasz hangversenytermeiből- Megelégedéssel állapíthatom meg, hogy az intézményünk iránti érdeklődés egyre arányosabb, hi­szen a felkapott karokon mérsék­lődött, a korábban mellőzött karo­kon, szakokon pedig nőtt a pályá­zók száma, s emelkedett a ma­gyar nemzetiségűek részaránya is - mondja. íme néhány adat: a Szlovák Műszaki Főiskola öt karára 4543-an jelentkeztek, eb­ből a magyar nemzetiségű diákok száma 334. Szeptembertől 3305 pályázó tanulhat tovább intézmé­nyünkben, 115-tel több, mint az előző évben. Bizonyára nem ér­dektelen, ha részletezem az egyes karok szerinti megoszlást is. Az építőmüvészeti karon 182 fiatal - ebből nyolc magyar - sze­retne továbbtanulni, a terv azon­ban csak 75 hallgatóval számol; a villamosmérnöki karra 1095-en pályáznak - ebből 88 magyar nemzetiségű-, 780-at vehetünk föl; a vegyészmérnöki karra 870- en kérték felvételüket - 90 magyar nemzetiségű - 650-en kerülhet­nek be; az építészmérnökire 1128 diák szeretne bejutni - 73 magyar 745-en nyerhetnek felvételt; a gépészmérnöki karra 1268-an pályáznak - 75 magyar fiatal- s ősztől 1055-en kezdhetik meg tanulmányaikat.- Bár a statisztikai adatok szárazak, de mivel sok mindent elárulnak, ezért célszerűnek talá­lom, ha az idei arányokat össze­vetjük a tavalyiakkal.- Ebben az évben a jelentke­zőknek 7,35 százaléka magyar nemzetiségű, tavaly ez az arány csak 6,1 százalék volt (a bejutott diákoknak viszont 6,4 százaléka volt magyar). Karok szerint: az építőművészetin most 4,3 a múlt -évben 5,3 százalék (a felvetteké 7), a villamosmérnökin ez évben 8,03, tavaly 5,8 (a bejutottaké 5,6), a vegyészmérnökin 10,3, a koráb­bi évben 7,6 (s a felvetteké is ugyanennyi), az építészmémökin 6,5 az előző évben 5,3 (a bekerül- teké 6,1), a gépészmérnökin 5,9 akárcsak a múlt esztendőben (a felvetteké pedig 6,2). Fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy főiskolánkra az idén 481-gyei ke­vesebb fiatal pályázik, mint tavaly, holott a villamosmérnöki karra- az előző évhez képest - 60-nal, a gépészmérnökire pedig 125-tel több hallgatót vehetünk fel. Cso­dálkozik? Miért? Hiszen népgaz­daságunknak egyre több mérnökre • van szüksége, jól képzett szakem­berek nélkül ugyanis nem tehe­tünk eleget a tudományos-techni­kai forradalom követelményeinek, s nem tarthatunk lépést a műszaki fejlődéssel. Tudom, az elmúlt év­ben olyan hírek terjengtek, hogy a frissen végzettek nem találtak képesítésüknek megfelelő helyet. Ezt a szóbeszédet meg kell cáfol­nom, mert figyelemmel kísérjük végzőseink pályájának alakulását, s visszajelzéseik alapján állítha­tom, hogy tavaly is valamennyien elhelyezkedtek. Elégedetlenség legfeljebb abból adódott, hogy nem maradhattak annyian itt a fő­városban, mint ahányan szerettek volna. És áttekintésünk van már arról is, hogy milyenek a kilátásaik a most végzőknek, hiszen már áprilisban felmértük elhelyezkedé­sük lehetőségeit, az üres helyekről jegyzéket állítottunk össze, s eb­ből választhatnak. Szinte évente új szakokat indítunk, hogy így is igazodjunk a népgazdaság igé­nyeihez.- A korábbi években, tudom, a lányok idegenkedtek a villamos- és gépészmérnöki kartól. Válto­zott-e azóta a helyzet?- Sajnos, nem sokat, mert még mindig vannak, akik azt hiszik, hogy a vegyészmérnök munkája nőiesebb és könnyebb, mint a vil­lamos- és gépészmérnöké. Ezért aztán a vegyészmérnökire évről évre több lány jelentkezik, arányuk már 61 százalék. A kelleténél ke­vesebben pályáznak viszont az említett két karra, itt arányuk csak 12 illetve 18 százalék. Ezen a helyzeten változtatni kellene, hi­szen az lenne az ideális, ha ará­nyuk legalább 41 százalékos len­ne, mint az építészmérnökin. Pe­dig oktatóink évek óta gimnáziu­mokat keresnek fel, hogy népsze­rűsítsék iskolánkat, s kedvet éb­resszenek a fiatalokban a műszaki pálya iránt. Elbeszélgetnek a diá­kokkal, meghívják őket intézmé­nyünk és laboratóriumaink megte­kintésére. Most készült egy kisfilm iskolánk öt karáról, szeptembertől oktatóink ezt is bemutatják a meg­látogatott gimnáziumokban, hogy így tájékoztassák a diákokat a Szlovák Műszaki Főiskola éle­téről.- Beszéljünk a felvételiről is, hiszen ezekben a napokban ez foglalkoztatja leginkább a tovább­tanulókat.- Az idén is, akárcsak az előző években, a felvételi vizsgák isko­lánkban két időpontban lesznek: júniusban és augusztusban. Az oktatási minisztérium rendelkezé­se értelmében júniusban azok a karok és szakok tarthatnak fel­vételit, ahol a pályázók aránya legalább 140 százalékos. Június 14-én tehát az építőművészetin, a villamos- és építészmérnökin, illetve a gépész- és vegyészmér­nöki kar néhány szakán tartanak felvételit, augusztus 16-án pedig a gépész- és vegyészmérnöki kar azon szakjain, amelyek iránt vi­szonylag csekély az érdeklődés. A pályázók matematikából és fizi­kából írásbeli vizsgát tesznek, a szóbelin pedig politikai felké­szültségükről és a választott szak iránti érdeklődésükről adnak szá­mot. A felvételi kizárólag a gimná­zium anyagát öleli fel. Egyébként a jelentkezők egy hónappal ezelőtt matematikából és fizikából meg­kapták a tavalyi felvételi vizsga példáit, marxizmus-leninizmusból pedig a témaköröket, hogy átte­kintésük legyen a vizsgakövetel­ményekről. A kiváló tanulók és a természettudományi olimpiák győztesei idén is kivételt élveznek, s nem tesznek felvételi vizsgát. Akiknek a gimnázium négy éve alatt tiszta egyes bizonyítványuk volt, bármelyik karra jelentkeztek is, nem kell felvételizniük. A gé­pészmérnökire viszont azok is be­juthatnak felvételi vizsga nélkül, akik ugyan nem voltak kitüntetett tanulók, de matematikából és fizi­kából a bizonyítványukban a négy év alatt egyszer sem volt kettesnél rosszabb érdemjegyük.- És milyen a magyar tanítási nyelvű iskolák növendékeinek fel- készültsége, tanulmányaik során hogyan állnak helyt?- A felvételi vizsga e tekintetben nem lehet mérvadó, így a hallga­tók tanulmányi ideje alatt szerzett tapasztalataimról számolok be. Bár kérdésére egyértelmű választ nehéz adni, annyit mégis elmond­hatok, hogy a magyar nemzetisé­gű hallgatóknak az első és máso­dik évfolyamban általában még nyelvi nehézségeik vannak, ezeket azonban fokozatosan leküzdik. Esetleges aggályaik tehát alapta­lanok, hiszen aki középiskolai évei alatt kellő tudásra tett szert, annak nincs mitől tartania. Véleményem szerint a magyar iskolák diákjai­nak képességei semmivel sem rosszabbak, mint a szlovák iskolák növendékeié, a kezdeti nyelvi ne­hézségekkel azonban meg kell birkózniuk. Akarattal persze ezek leküzdhetők. Elsősorban egyéni felkészültségüktől, adottságaiktól és szorgalmuktól függ, hogy aztán megállják-e a helyüket. Különbség tehát a gimnáziumok s főleg köve­telményeik között, nem pedig az iskolák eltérő tanítási nyelve kö­zött van TÖLGYESSY MÁRIA Az idei Prágai Tavasz program­ját két előadással gazdagította a leningrádi filharmónia, Dmitrij Sosztakovics Szimfonikus Zene­kara Alekszandr Dmitrijev vezény­letével. A zenekar mindkét alka­lommal a Kultúrpalota kongresz- szusi termében lépett fel, és sok­rétű műsorával bizonyította, hogy valamennyi stílus kiváló előadója. Első fellépésén Brahms 4., e- moll szimfóniáját adta elő a zene­kar, érzékeltetve a mű tűnődő hangvételét, líraiságát. Rachmani­nov zongorára és zenekarra kom­ponált 4., g-moll versenymüvében a szólista Nyikolaj Petrov játéka szerzett szép élményt. A koncert fénypontja azonban Ravel La val- se „koreográfiái költeményének“ előadása volt. Második hangversenyén Kaba- levszkij és Csajkovszkij művei mellett a kortárs szovjet zene egyik alkotását, Andrej Petrov he­gedűversenyét is megszólaltatta. A müvet, mely a szovjet zene legjobb hagyományaira épül, a fesztiválközönség szeretettel fo­gadta. A kortárs mű külföldi ősbe­mutatóján a zeneszerző is részt vett. Az alkalomnak megfelelő mű- sorszámokból állították össze a li- dicei tragédia 40. évfordulójára rendezett hangversenyt. A Cseh Filharmonikusok előadásában Václav Neumann vezényletével két nagy művész őszinte emberi üzenete - Bohuslav Martinu 1. szimfóniája és Beethoven Eroicá- ja csendült fel. Martinu műve a lidi- cei tragédia évében született, s a szerzőnek távoli, veszélyezte­tett szülőföldje iránti szeretetét, aggódását, reményét fejezte ki, melyet a Cseh Filharmónia kiváló előadásában teljességgel átérez- tünk. Beethoven emberségét, hősi­ességét ünneplő műve kiválóan alkalmas a lidicei tragédia s az emberiség által megélt valameny- nyi háborús borzalom felidézésé­re. Václav Neumann különös súlyt helyezett a kesergő gyászének lassú szólamaira. Nagy érdeklődés előzte meg Jelena Obrazcovának és Jevge- nyij Nyesztyerenkónak, a Moszk­vai Nagyszínház operatársulata két kiváló szólistájának a dalestjét. Műsorukat Glinka, Borogyin, Rimszkij-Korszakov, Rachmani­nov, Dargomizsszkij és a spanyol Enrique Granados müveiből állí­tották össze. A közönség szűnni nem akaró viharos tapsa követ­keztében azonban az előadott da­lok és áriák száma a tervezetthez képest csaknem megduplázódott. A prágai közönség újból meg­csodálta Obrazcova gyönyörű csengésű és színezetű hangját, csodálatosan elhalkuló pianisszi- móit és azt a képességét, mellyel beleéli magát a különböző korok és stílusok alkotásaiba Dvorák Nagymama, című dalát cseh nyel­ven úgy adta elő, mintha számára íródott volna. Jevgenyij Nyesztyerenko basz- sžusa nagyfokú drámai erő és lírai lágyság kifejezésére egyaránt ki­válóan alkalmas. Különösen nagy élmény volt Dargomizsszkij Éjjeli szellő című Puskin szövegére írt dalának mesteri előadása. Elis­merést érdemelt Vazsa Csacsava és Jevgenyij Senderovics zongo­rakísérete is. A zeneművészet két nagy ora­tóriuma - Haydn Teremtés című műve és Dvorák Requiemje a Szent Vitus katedrálisban hang­zott fel. A történelmi környezet és a székesegyház különös akuszti­kája még fokozta az előadott mű­vek szuggesztív erejét. Haydn művét a szerző születé­sének 250. évfordulója alkalmából a Csehszlovák Rádió Prágai Szimfonikus Zenekara és Énekka­ra keltette életre Leopold Hager, a Salzburgi Mozart Zenekar kar­mestere vezényletével. A művet az emelkedett, nemes zenélésből áradó öröm és szépség ragyogja be. A teremtés legendájának ze­nei felelevenítése mellett az ember és a természet ujjongó világi ün­neplése is. Az egész előadást a zenekar és az énekkar példás összhangja jellemezte. A szólisták közül különösen Daniela Šounová szép szopránja maradt emléke­zetes. Dvorák Requiemje az ostravai Janáček Filharmónia és a Lett SZSZK Akadémiai Énekkara előa­dásában szólalt meg fesztiválhoz méltó színvonalon. A zenekart Otakar Trhlík, az énekkart Imants Cepitis vezényelte. A fesztivál felejthetetlen élmé­nyei közé tartozik Maurizio Pollini zongorahangversenye. Korunk egyik legnagyobb zongoraművé­sze Schubert A-dűr szonátáját és Schumann Kreislerianáját játszot­ta tüneményes technikával, kivá­lóan érzékeltetve a két romantikus zeneszerző sajátos világát. Leonyid Kogan idei hegedűkon­certjén leánya, Nyina zongorakí­séretével lépett a közönség elé. Műsorával, melyben Beethoven dominált, ismét bizonyította, hogy méltó képviselője a szovjet hege* düiskolának, s játékát nem ok nél­kül hasonlítják David Ojsztrah elő­adóművészetéhez. Nagy visszhangot keltett Lazar Berman zongorakoncertje, aki Sosztakovics-, Muszorgszkij- és Liszt-művekkel lépett 25 év után ismét a prágai közönség elé. Liszt h-moll szonátájának előadásával igazolta világhírnevét, s hogy ko­runk egyik legkiválóbb Liszt-tol- mácsolója. MOLNÁR ANGÉLA Önbizalom is kell A VII. Dunamenti Tavasz bábegyütteseiről N em is oly rég egy-egy Duna- menti Tavaszon kategórián­ként négy-öt bábegyüttes is sze­repelt. Akkor aligha gondolta volna valaki, hogy lesz olyan évfolyama ennek a tavaszi seregszemlének, amikor a résztvevők összesen is alig tesznek ki egy korcsoportra való, egymással vetélkedő együt­test. Sajnos az idei fesztivál az elképzelhetetlent is valósággá vál­toztatta. Ami különösen feltűnő volt: az évekig sikerrel dolgozó csoportok alapiskolás korból „ki­öregedett“ tagjait a fiatalabbak nem követték a bábmozgalomban. így számos együttes (a dunaszerda- helyi (Dunajská Streda) Pipitér és Százszorszép, a pozsonyeperjesi (Jahodná) Nyírfácska, a kassai (Košice) Délibáb vagy a komáromi (Komárno) napsugár nem dolgo­zik. Pedig közöttük akadtak olya­nok is, amelyek már a bábjáték korszerűbb, egyben nehezebb fel­adatot jelentő formáit próbálgat­ták. Ebben az esetben az is kevés vigaszt nyújt, hogy már két felnőt­tekből álló bábegyüttesünk dolgo­zik. Az egyik dunaszerdahelyi óvónőkből, a másik a kassai Déli­báb ma már gimnazista tagjaiból áll. Az amatőr művészeti mozgal­mat szervező szakemberek nem titkolják, hogy az idei Jókai-napo- kon, illetve a Dunamenti Tavaszon versenyen kívül szerepeltetett két felnőtt kategóriájú bábegyüttest amolyan lelkesítőnek szánták. El­tökélt szándékuk, hogy a követke­ző Jókai-napokon már a felnőtt bábjátszók is hivatalosan szere­pelnek majd. Kétségtelen, hogy az ilyen áta­lakulás bizonyos válságjelensége­ket is hordoz. Bár sokakéval ellen­kező véleményem szerint, az idei Dunamenti Tavaszon látott báb- csoportok nem rosszabbak az itt éveken át paraván mögött ját­szóknál. A párkányi (Štúrovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Neve­nincs bábcsoportja a szó szoros ; értelmében kezdő együttesnek számít. A Világjáró kiskakas című műsoruk műfaja valahol a kis­színpad és a bábjáték között he­lyezkedett el. Gyerekeket szabad jelmezbe öltöztetni, csak azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a párkányiakon látott, képzőművé- szetileg, színharmóniájában meg­oldott állatjelmezek azonnal sze­repjátszásra ösztönzik a falusi életkörnyezetében az állatok jel­legzetes viselkedését megfigyelő gyereket. Ilyen helyzetben pedig azonnal másodlagos kifejezőesz­közzé válik a báb. Meggyőződé­sem, hogy jelmez nélkül a gyere­kek jobban odafigyeltek volna a mozgásukat korlátozó (legtöbb­ször vállukon cipelt) bábokra. Az együttes dicséretére legyen mondva, a bábjátszásban lénye­ges szerepet játszó képzőművé­szeti megjelenítés kifogástalan volt. Ez mindenképpen biztató a fiatal együttes jövőjére gon­dolva. A marcelházi (Marcelová) Prü- csök szilárd meggyőződéssel ha­lad azon az úton, amelyet elkez­dett. Olyannyira, hogy az idén már az együttes adottságainak megfe­lelő eredeti csehszlovákiai magyar bábdarabbal mutatkozott be. Gál Lívia a hagyományosnak mond­ható paravános-játékot választot­ta gyermekei számára, öröm volt hallani, hogy ezek a gyerekek a mozgatásra néha két személyt igénybevevő bábukkal a kezük­ben, mennyire tisztán beszélik anyanyelvűket. Dramaturgiailag, képzőmüvészetileg a legponto­sabb játékot tőlük láthattuk. Bizo­nyos tekintetben a bábok mozga­tásában tapasztalt fegyelmezet­lenség róható csak fel a kategóriá­jában első helyezést elért együt­tesnek. A párkányiakon kívül még egy olyan együttes volt, amely a para­ván nélküli játékformát választotta. A deáki (Diakovce) Napóra tagjai olykor eredendő hittel keltették életre a népmesei Erős János tör­ténetét. Problémát csak a bábok egysíkú mozgatása és némely mesehős képzőmüvészetileg pon­tatlan kivitelezése okozott. Másfajta problémák merültek fel az ekecsi (Okoč) Micimackó és a tardoskeddi (Tvrdošovce) Vad­rózsa bábcsoportoknál. Évek óta eredményesen dolgozó együtte­sekről beszélhetünk. Ennek elle­nére olyan hibákkal találkozhatott a néző, amelyeket a Népművelési Intézet tanfolyamán már az első foglalkozásokon látottak és hallot­tak alapján meg lehetett volna szüntetni. A zenei és zörej effektu­sok hiánya, az ekecsiek apróra tervezett bábjai egy kis odafigye­léssel megszüntethető hibának számítanak. Az ekecsiek dicsére­tére legyen mondva, hogy ezek az apró bábok elevenen játszottak. A gyerekek ismerik a bábmozga­tás ábécéjét, ami előfeltétele, hogy a jövőben ez a csoport dra­maturgiailag és képzőmúvészeti- leg érettebb műsorral jelent­kezzen. Említettem, hogy az idei színvo­nal megfelel a Dunamenti Tava­szon látottak átlagának. Jelentős előrelépés, hogy Soóky László tö­mör szerkezetű, egyszerű drama­turgiai képletre írt, bábszínpadon pontosan kivitelezhető hazai ma­gyar darabot alkotott a marcelhá- ziaknak. Fontos az is, hogy az ötből három együttes több éves munkáját folytatja. A gyarapodás is szavatolt, hiszen mind a párká­nyi, mind a deáki együttes érzé­kelhetően sok pedagógiai és mű­vészi tartalékkal rendelkezik. Ami nyugtalanító, az az évekig élenjá­ró együtteseknél beállt hanyatlás. Ez egyéb, nem mellékes körülmé­nyen kívül (kedvszegés, támoga­tás hiánya, kifáradás) azt is bizo­nyítja, hogy elfeledkeznek az utánpótlásról, s a ,,kiöregedett“ alapiskolások helyére nem léptek a kisebbek. Ahogy a színjátszók­nál egy-egy iskolában már kis- és nagycsoport is játszik, ugyanígy kellene a gyerekekkel foglalkozni a bábegyüttesekben is. Sokkal fontosabb azonban, hogy a sok helyen „szerényen hallgatva“ alkotó bábcsoportok vezetői nagyobb önbizalommal dolgozzanak. Tapasztalataim sze­rint egyre több olyan iskola, műve­lődési ház van Dél-Szlovákiában, ahol tevékenyek a bábosok. Vi­szont mindig elbátortalanodnak, amikor járási, kerületi vagy orszá­gos szereplésről esik szó. Pedig önbizalom nélkül itt sem megy. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÓ 6 1982. VI. 10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom