Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-07 / 133. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1982. VI. 7. Erdősítés a Desná völgyében ígéretes próbaüzemelés Pillanatképek a Kassai (Košice) Kerámiaipari Művek michalovcei üzeméből Mária Petická az automatikus sajtológép munkáját figyeli Előbb a kutatók vetették meg a lábukat a városban. Akkor, az ötvenes évek végén Michalovcén egy szakemberekből álló munka- csoport látott hozzá az ércet nem tartalmazó nyersanyagok felhasz­nálásának alaposabb elemzésé­hez. Geológusok közreműködésé­vel térképezték fel a környéket, s eredményeik annyira biztatóak- nak mutatkoztak, hogy magasabb szinten is megértették: lesz értel­me a kerámiai ipar meghonosítá­sának. Azóta, nemcsak ezen a vi­déken, hanem Szlovákia-szerte is mérföldkőnek számít az említett időszak. Valamivel több mint tíz év elteltével már Michalovcén is el­kezdték a burkolólapok gyártását és tavaly ősztől egy újabb terme­lési csarnokban próbaüzemeinek. 1. Késő délután, a második mű­szak alatt indulunk üzemszemlére. Kísérőink először abba a csarnok­ba vezetnek, ahol az alapanyago­kat tárolják. Fölöttünk sínpáron fut a markolókanalas emelődaru; gyakran megáll egy-egy betonfal­lal szétválasztott rész fölött, hogy percekkel később egy újabb adag­gal térjen vissza a keverőberende­zéshez. Innen aztán eltűnik sze­münk elől a pontos recept alapján készült massza. A szárítás és a sajtolóba való juttatás folyamatát a működő berendezések és cső­rengeteg látványa pótolja. A tágas és világos sajtolóba érve egyszer­re emberek közé csöppenünk. Több gépsor dolgozik egymás mellett. Ugyanazt végzi mind­egyik. A szalag végén ügyes női kezek kapkodják le róluk a négy­zet alakú kész kerámialapokat, majd azokat rögtön dobozokba csomagolják. Mielőtt véleményt mondanánk a látottakról, az üzem főmérnöke megjegyzi, hogy ezek a berende­zések tizenkét éve működnek ná­luk, s mikor beindultak még a leg­korszerűbbek közé tartoztak. Ilyen megközelítésben is soknak tűnt számomra a látott selejtdarabok száma, még akkor is, ha egy ré­szükkel a termelésben ismét szá­molnak. Kiváltképp gyökeret vert bennem ez a gondolat, mikor mindegyik lapon észrevettem a feliratot: Kerko-Czehoslowakia; azaz valamennyi darab külföldre viszi a márka és az ország hírne­vét. Persze, a selejt-termékek nél­kül, de az azokból származó több­letköltségekkel. 2. A szomszédos csarnokban ta­valytól új gépsorok termelnek. Rajtuk a dekorált és zománcozott kerámialapokat gyártják. Egyelőre a termelés felfuttatásánál tarta­nak, s a tervezett kapacitást talán már jövőre sikerül elérniük. A pró­baüzemelés ígéretesen alakul. A tapasztalatszerzés időszakában eddig meglepően jó eredménye­ket érnek el, és mind a mennyiség, mind a minőség időarányos mér­céjét túllépik. Ebben az üzemegységben a sajtolt lapok elszedését és összerakását olyan automatizált gépsor végzi, melynek nincs párja hazánkban. A téglalap alakúaknái a vastagságukban mutatkozó mi­nimális toleranciával is számol, és még a szállítószalagon úgy meg­változtatja az egyes darabok hely­zetét, hogy később, mikor egy­másra rakja azokat, a belőlük ké­szült „oszlop“ stabilan álljon a polcon. A csarnokban két ilyen gépsor működik. Mindegyiknek egy-egy kezelője van. Fiatal lá­nyok, akiket a gépek zaja látszó­lag nem zavar. Arrébb a sajtolt lapok kemény­ségét teszik próbára. Általában minden ötödik-hatodik darab itt kettétörik. Alighogy elvitték a se- lejtekkel teli dobozt, máris a követ­kezőbe potyog egy újabb sorozat: egymás után négy-öt is elpattan. A burkolólapok ,, forgalmát" Iveta Kocáková ellenőrzi Figyelmeztető látnivaló a techno­lógusok és minőségellenórök felé. Olyasvalami, ami a próbaüzeme­lés alatt fokozatos eltávolításra szorul. Végigballagunk a gépsor mel­lett. A végén mechanikus kar he­lyezi polcokra a dekorált vagy a zománcozott lapokat, melyeket még egyszer kiégetnek. A csomagolást ismét két gépsor végzi. Előtte a szállítószalag „ra­kománya“ két részre oszlik. így osztályozza a gép az egyes dara­bokat minőségi osztályokba sorol­va. A szalag szélére csúsznak azok, melyekből a legtöbb van. Kísérőnk némi büszkeséggel ál­lapítja meg: pillanatnyilag az első osztályúak vannak túlsúlyban. A Tenko gépek mellett járkálva azonban hozzáteszi, hogy hiába van kitűnő csomagolóberendezé­sük, ha a dobozok leragasztását gyakran nincs mivel elvégezniük. Pedig külföldön csupán jól becso­magolt termékeiket várják. A tőkés országokban gyártott ragasztósza­lagot némileg pótolja a sviti Che- mosvit Lepex nevű hasonló termé­ke. Csak az a baj, hogy megren­deléseiknek mindössze 30 száza­lékát tudják kielégíteni. Ottjártunk- kor is kézzel zárták le a dobozo­kat, melyeket leragasztás nélkül raktak egymás fölé. 3. Megállunk egy táblánál. Rajta a próbaüzemelés alatti hónapok minőségi tervfeladatai és az ered­mények adatai sorakoznak egy­más mellett. Lemásolom a januári és áprilisi számadatokat. Az év első hónapjában a terv szerint a termékek 40 százalékának kel­lett volna az első minőségi osz­tályba kerülnie. Valójában azon­ban csak 35,1 százalékot értek el. Áprilisban már fordított volt a hely­zet: az előirányzott 45 helyett már 58,3 százalék lett a legjobb minő­ségi osztályú termékek rész­aránya. Elidőzünk az egyik kemencénél is. Két okunk van rá. Az egyik annak ténye, hogy léteznek már korszerűbbek is a világon, azon­ban a beruházás elhúzódása kö­vetkeztében annak idején a pénz­keretből drágábbra nem futotta. Ennek következménye elsősorban az energiafelhasználás nagyságá­ban mutatkozik meg. A működő kemencében nehezen fölmelegít­hető „öntvényalátétek“ viszik vé­gig a hengereken a burkolólapo­kat. Itt az egész égetés nem kerül annyi energiába, mint az öntvé­nyek fölmelegítése. A korszerűbb kemencékben a hengerek köze­lebb kerülnek egymáshoz és az energiafaló „alátétek“ kiküszöböl­hetők az égetés technológiájából. Eredetileg a kemencét - mint azt a rajta levő felirat is jelzi - mo­zaikkockák kiégetésére akarták használni. Most mégis a kerámia­lapok jutnak rajta keresztül, mert a mozaikkockák értékesítését nem sikerült megoldaniuk, gyártá­sukhoz hozzá sem fogtak. Egyre időszerűbb és elmulaszthatatlan a kemencék generáljavítása. Ezt már két évvel ezelőtt el kellett volna végezni, azonban megfelelő pénzkeret híján nem jöhetett szá­mításba. Az idén talán már az egyiket egy időre leállítják... 4. A michalovcei üzemben jelen­leg hatszázötvenen dolgoznak. A teljes létszámhoz még mintegy ötvenen hiányoznak; s ennyi mun­kást nyugodtan felvehetnének, ha a tervben gondoltak volna rájuk. Munkaerő van elég a városban és környékén, s a gépsorokon is le­hetne többet előállítani, ha felolda­nák a tervben megszabott korláto­kat. Megoldás tehát kínálkozik, csupán a döntés várat magára. Az új üzemrész gépi berende­zése és technológiája korszerű. A beruházás négy éves késésével azonban vesztett értékéből, némi­leg elavult. A próbaüzemelés ed­digi eredményei mégis ígéretesek, és jelzik: az üzemrészlegen jó úton haladnak a teljes kapacitású termelés elérése felé. Ráadásul a tervteljesítéssel évek óta nincse­nek gondjaik és termékeiket öt éve senki sem reklemálta. S ez ma­napság nem is akármilyen név­jegy! J. MÉSZÁROS KÁROLY A hegyekből a haragos Desná folyó olyan nagy robajjal zúdul le, mintha a völgyben mindent le akarna rombolni. A partjain lakó emberek családi házaikban és hétvégi üdülőjükben csak akkor aludhatnak zavartalanul, ha be­csukják az ablakokat. Igaz, közü­lük néhányan már megszokták az erős zajt, éppen úgy, mint a sivár képet nyújtó hegyoldalakat, ame­lyeken a csupasz tönkök és a de­rékba tört fák felkiáltójelként ágaskodnak. Naponta hallják az utolsó heteiket élő fenyőfák jelleg­zetes recsegő, síró hangját, amellyel egy pusztító vihar emlé­két idézik. Nem szívesen beszélnek az emberek a völgy tragédiájáról. Azelőtt dús, šumavai eredetű fe­nyőfák borították a hegyoldalakat. Szívesen jöttek ide a turisták, a pi­henni, gyógyulni vágyó, munká­ban elfáradt emberek. Erőre kap­tak a szilikózisban szenvedő bá­nyászok és más légzési betegsé­gekre kezelt dolgozók, akik egész­ségre ártamas körülmények között végezték munkájukat. Fent Karlo- vá Studánkán még érintetlen a ter­mészet, most inkább oda járnak, aki csak teheti, kerüli a pusztulás völgyét. Peter Hruban, a Loučná nad Desnou-i Erdőgazdaság kouti részlegének technikusa szűksza­vúan csak ennyit mond arról a napról:- Tavaly előtt novemberben tört be a völgybe a vihar. Tépte, cibál- ta, majd derékba törte a fenyőóriá­sokat. Amikor haragját kiadta, és tovább állt, elszorult a szívünk a látványtól. Földön feküdt az egész erdő, a vadak pedig elme­nekültek. Úgy gondoltuk, egyha­mar nem lesz élet ezen a vidéken. , A Medvehegy alatt állunk. Most is hallani a szétszórtan magasló, szélben hajlongó fák jellegzetes, panaszos nyikorgását. Lent a ki­fordult gyökereket halomba tolja egy buldózer. Úgy látszik, mintha munkája felesleges lenne - nem bír megbirkózni feladatával - de a technikus mást állít:- Igaz, lassan haladunk a mun­kával, de nem tehetünk mást. He­lyet készítünk a fák feldolgozásá­ra. A meredek lejtő nehezen járha­tó, ezért drótkötéllel ágastól von­tatjuk le a fákat. Itt már jobban bírunk velük, mert kihasználhatjuk az emberek és a gépek teljesítő- képességét. Az öttagú komplex gépesített munkacsoport havonta 500 folyóméter fát dolgoz fel. Érté­kelésünk szerint ez a munkacso­port kétszer annyi fát dolgoz fel, mint korábban. Nagyon nehéz körülmények kö­zött igyekeznek feldolgozni a vihar által kidöntött ezer meg ezer fát. Gépekkel idén mintegy 19 ezer köbméter fát húzatnak le. Ahol a gépek a nehéz terep miatt nem dolgozhatnak, ott lovakkal vontat­ják a farönköket. A tervek szerint legalább 7 ezer köbméter fát von­Olajkutatás a KNDK-ban A part menti területeken „fekete arany“ után kutat jugoszláv segít­séggel a Koreai NDK. Az ázsiai ország a Szovjetuniótól és Kínából egy-egymillió tonna nyersolajat vásárol évente, de importál Bur­mától, Algériától, Irántól, és né­hány más közép-keleti államtól is. Az ország jelenlegi fő energiafor­rása a szén és a víz. Olasz acélfúzió A Fiat és az IRI állami holding társaság a két legnagyobb olasz acélvállalat, a Teksid, illetve a Fin- sider tulajdonosai megállapodtak ráfizetéssel küszködő acélüzeme­ik összevonásában. A két cég le­válik anyavállalatairól, s két új sza­kosodott termelővállalatot hoz lét­re: az első rétegelt acéllemezeket gyárt majd, a másik különleges acélok gyártására rendezkedik be. A két vállalat jelenleg 880 főnyi összlétszámából a fúzió nyomán mintegy 2500-3200 főt fenyeget elbocsátás. tatnak le velük. Gondokról, nehéz­ségekről beszél továbbra is. Még több gép és ló kellene. Egyes időszakokban igénybe veszik a környékbeli fuvarosok segítsé­gét is. Többen is jönnének, de az erdőgazdaság vezetői nem min­den esetben merik vállalni a koc­kázatot. Az egyéni gazdák nem biztosították be a lovakat. Ha eltö­rik a lábukat, akkor vége-hossza nincs a vitának, ki fizesse a kárt. Feltekintve a hegyoldalra, fellé­legezve mondja:- A nehezén már túl vagyunk, most minden erőt az erdősítésre összpontosítunk. Amikor erről beszél, felvidul az arca. Évente 40-50 hektár hegyol­dalba ültetnek facsemetéket. Ahol sziklás a talaj, csákánnyal vésik a gödröket. Műtrágyát, komposz- tot szórnak beléjük, hogy a gyen­ge fácskák gyökerei megeredje­nek. Tevékenységük folyamatos, mert az itteni éghajlati viszonyok között egész évben ültethetik a fákat. Radovan Hegner, a részleg ve­zetője is a helyszínre érkezik. A Száraz hegyre nézve mutatja az első, szépen zöldellő fenyősá- vokat.- így kezdjük kialakítani a hegy­oldalakon az összefüggő erdő­ket. Sokat kell még dolgoznunk, hogy újra olyan szép legyen ez a völgy, mint pár évvel ezelőtt. Az a vihar évtizedekre többletmunkát adott nekünk. Tervekről, elképzelésekről be­szél. Nehéz beszerezni a facse­metéket, ezért egy hektáron fais­kolát létesítettek. Szívesen veszik más erdőgazdaságok segítségét is. A Breznói Erdőgazdaságból 40 ezer darab facsametét szállítottak nekik. Vegyesen bükkfacsemeték­kel ültetik. A tűlevelű és lombos fák jól megférnek egymás mellett, kiegészítik egymást. Olyan hegy­oldalak is vannak, ahol a bükk­fa kisarjad, csak ritkítaniuk kell. Lassan elkészül a feldolgozóte­lep. A gépeket beállítják, és nem­sokára feszül a drótkötél Vontat­ják a fatörzset. Motoros fűrésszel vágják darabokra. Az egyik lejtő tisztul, eltűnnek a fatörzsek, meg­kezdhetik az ültetést. Az erdőgazdaság központjából jönnek néhányan. Arról beszél­nek, hogy szombaton és vasárnap a Šumperki Közgazdasági Közép­iskolából hatvan tanulót várnak. Jönnek a néphadsereg katonái is, meg a patronáló üzem dolgozói. Az egész völgy összefog, hogy minél nagyobb területen zöldelljen újra az erdő. Fent a gerincen zergecsoport vonul a vihar után épségben ma­radt erdőcske felé. Lent őzek bé­késen legelésznek a folyó menti réteken. Nem zavarja őket a gépek zúgása. Megszokták az embere­ket, mert érzik, hogy megvédik őket, otthont, menedéket teremte­nek számukra. BALLA JÓZSEF Fokozódó önellátás az NDK-ban Az NDK-ban a jelenlegi ötéves tervben az eredetileg tervezettnél lényegesen több gabona importját kell megtakarítani: az idén egymil­lió tonnával, 1985-ben pedig már több mint kétmillió tonnával kell csökkenteni a külföldről beszerzett gabona- és takarmánymennyisé­get, állapítja meg a Neue Weg, az NSZEP folyóirata. Ezért 1985-ig 10,5 millió tonnára kell növelni a bruttó gabonatermelést. Bolgár benzin - kuponra A Bulgáriába látogató külföldi autósok kizárólag jegyre vásárol­hatnak benzint. A minisztertanács rendelete értelmében egy liter 96 oktános szuperbenzin 0,75 dollár­ba, a 86 oktános literje 0,60 dollár­ba, a dízelolaj pedig 0,55 dollárba kerül. A szocialista országokból érkezők leváért vásárolhatják meg a kuponokat. (HVG) Az osztályozógép és ,,segítőtársai": Kveta Horníková és Anna Korytá- rová (ČSTK felvételek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom