Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)
1982-06-01 / 128. szám, kedd
Jelenet a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium irodalmi színpadának műsorából Gyökeres György felvétele ELŐADÓMŰVÉSZ, RENDEZŐ, PEDAGÓGUS Pŕemysl Koči nemzeti művész hatvanöt éves Pŕemysl Koči nemzeti művész a cseh kulturális élet kimagasló, sokoldalú egyénisége. Művészi pályájának kezdetei az ostravai opera színpadához fűződnek, 1949-ben azonban már a prágai Nemzeti Színház operatársulatának szólistája. Pályafutása alatt a cseh és a külföldi operairodalom csaknem valamennyi jelentős alkotása szerepelt repertoárján. Sajátos színezetű baritonjával főleg Csajkovszkij Anyeginjének szerepében hódította meg a közönség szívét. Koči legkedveltebb szerepei közé tartozik Alekszej alakja Prokofjev Egy igaz ember című művében, Mozart Don Giovannijának címszerepe, Figaro szerepe Rossini A sevillai borbélya ban és Muszorgszkij Borisz Godunovjának címszerepe, melyek nemcsak az énekesre, hanem a színészre is rendkívül igényes feladatot rónak. Operarendezői tevékenységéből említést érdemel Smetana Az eladott menyasszonya nak, Beethoven Fideliójának és Janáček Jenúfa című operájának színrevi- tele. Az utóbbit vendégrendezőként Japánban és Hollandiában is nagy sikerrel alkalmazta színpadra. Az operaénekes és rendező Koči a külföldi operapódiumok kedvelt vendége, nagy érdemei vannak a cseh zene, főleg Smetana, Dvorák és Janáček műveinek külföldi népszerűsítésében. Színészként és énekesként hozzájárult az operairodalom televíziós népszerűsítéséhez is. A tévénézők Dvorák Ruszalkájának Vízikirályaként ismerhették meg. Pŕemysl Koči nemcsak kiváló rendező és előadóművész, hanem a cseh kulturális élet jelentős szervezője és a prágai Zeneművészeti Akadémia tanára is. Több éven keresztül a Csehszlovák Színművészek Szövetsége drámai szekciójának elnöke, 1969-től pedig csaknem tíz éven át a Nemzeti Színház igazgatói posztjával összefüggő felelősségteljes teendőket is ellátta. A társadalmi válság okozta bonyolult időszakban sokat tett azért, hogy a Ne’mzeti Színház előadásai ismét méltók legyenek a legrangosabb hazai operaszínpad hagyományaihoz. A prágai Nemzeti Színház Koči irányítása alatt sok kiváló, pozitív eszmei hatású művet vitt színre magas művészi színvonalon. Az operatársulat és egyes művészei számos alkalommal nagy sikerrel képviselték a csehszlovák kultúrát külföldön is. Pedagógusként számos tehetséges énekes került ki a keze alól; egy részük a Nemzeti Színház operatársulatának tagja. Ma is nagy gondot fordít új tehetségek felfedezésére, az utánpótlás nevelésére. Pedagógiai munkásságának eredménye A szólóéneklés alapja című módszertani könyve. Pŕemysl Kočít sokoldalú alkotó művészetéért, fáradhatatlan politikai, társadalmi és szervező munkásságáért, pedagógiai tevékenységéért 1963-ban érdemes művész címmel, 1977-ben Munka Érdemrenddel, 1979-ben pedig nemzeti művész címmel tüntették ki. MOLNÁR ANGÉLA Olimpia ’40 (lengyel) (Chotín) helyi szervezetének Csokonai Kisszínpada. Kiss Péntek József rendező munkája nyomán a Túszszedőkben a színpadon egy látványos, de értelmezésében tisztázatlan játékot láthattunk. Ezen még az sem segített, hogy egy hatalmas zsákszövetből vart drapériára különböző nyelven felírták a „béke“ szót, és elmondták (mert különben becsületszavamra: nem tudnám), hogy játékuk a terrorizmus veszélyére figyelmeztet. Máig sem értem, mivel. Az egyetlen maradandó élményt az jelentette, amikor a zárójelenetben két kisgyermek a fehér lepellel eloltotta az égő gyertyákat. Ez viszont egy színpadi etűdnél alig volt több. Ezért is vártam én harmadik helyre a CSEMADOK marcelházai (Marcelová) helyi szervezete és a népművelési központ Jókai Mór Kisszínpadát. A Több ismeretlenű egyenlőtlenség című játék még kísérletnek is több volt, mint a heté- nyiek zavaros produkciója. A zsűri döntésénél talán azt vette figyelembe, hogy „kilógott a lóláb“. Hiszen a marcelházaiak rendezője, Soóky László, olyan stílust volt kénytelen keresni, amely tapasztalatlan szereplőinek nehézség nélkül sajátja lehet. Egyetlen tehetséges színészre pedig aligha alapozhat egy játékot, különösen, ha annak a játéknak újfent meghatározatlannak tűnik a mondanivalója. Németh István, Romulus császár megformálásáért megkapta a legjobb férfi alakítás díját. Talán ez kárpótolja az együttest, bár az igazi kárpótlást a megsértődés után, inkább a tudatosabb munkában kereshetnék. Az utóbbi két együttesről írva szinte mindig a bizonytalanságot sugalló feltételes módot használtam. Sajnos, már ezt sem tudom tenni a SZISZ dunamocsi (Moča) szervezetének kisszínpadáról szólva. A Folk hátán folk című paródia- és kabarészám-füzér a folklorizmust vette célba. Sajnos, mind a golyóval, mind a puskával baj volt, de leginkább a célzó (rendező) Kiss Péntek József hibázott. Nem hiszem, hogy ismert kabarétréfák effajta kazal baraká- sa valamikor is értéket teremthetne. Megfontolandó, hogy a Népművelési Intézet legközelebb induló rendezőképző tanfolyama ne a felnőttek színjátszásával foglal- kozzon-e ismét. Ezen belül is leginkább a szövegszerkesztés, a darabértelmezés alapjaival, és mindenekelőtt a színpadi formanyelvvel. Kisszínpadainknál - az egyetlen kivételtől eltekintve - az elhatározás, a szándék nem valósulhatott meg, éppen a fentebb felsoroltakban mutatkozó hiányok miatt. Persze, eredmények aligha születhetnek a jövőben, ha bárki is tévedhetetlennek hiszi magát. S ez még a mozgalom körül bábáskodó színházi szakemberekre, népművelőkre és újságírókra is érvényes. Nemde?! DUSZA ISTVÁN Az egyén és a nemzeti történelem nagy drámáját középpontba állító „lengyel iskola“ hagyományainak fonalát gombolyítja tovább Andrzej Kotkowski az Olimpia ’40 című filmjével. Története német hadifogolytáborban (Freudental XXC) játszódik; fiatal lengyel, francia, angol, belga és norvég tisztek dolgoznak itt egy kőbányában. A végkimerülésig robotolnak, éheznek; kilátástalan helyzetük miatt sokukon depresszió lesz úrrá, mely kisebb-nagyobb konfliktusokhoz vezet. Ezért néhá- nyan - élsportolók is vannak köztük - összefognak, elhatározzák, hogy olimpiai játékokat rendeznek, abban a meggyőződésben, hogy a sport, a nemes küzdés és versengés erősíti soraikat, az együvé tartozás érzését, s megkönnyíti a láger túlélését. Tisztában van ezzel a náci parancsnokság is, s drasztikus intézkedésekkel. embertelen drillel szeretné megakadályozni a sportjátékokat. De hasztalan. A mindenre elszánt foglyok a lehetőségekhez mérten megtartják a versenyt azon az áron is, hogy az olimpia kezdeményezőjét büntetésből deportálják, koncentrációs táborba hurcolják. Több mint egyszerű történetelbeszélés ez a valóságos eseményeken alapuló lengyel film; finoman megmunkált részek jelzik a rendezőnek a nemzeti történelem filmes megfogalmazásához való tudatos viszonyulását. Formai tisztaságával, egységes stílusával Andrzej Kotkowski alkotása a lengyel háborús témájú filmek legjobbjai közé tartozik, bár még magán viseli az elsőfilmesek általános betegségének egyik-másik jelét. Ettől függetlenül érett, szép munka az Olimpia '40, mely a legutóbbi Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon az elsőfilmesek versenyében fődíjat nyert. Zenekari próbát láthatunk Federico Fellini legújabb filmjében; a zenészek azonban nehezen jönnek össze, így a riport készítésére érkező tévéstáb addig interjút csinál a tagokkal, akik magukról, a zenével, a hangszerükkel való kapcsolatukról vallanak. Megannyi ember, jellem, sors villan föl, olykor karikírozottan, frappáns humorral vagy szomorkás, tragikus felhanggal. Csupa kispolgár, csupa kisiklott élet, kihunyó illúzió. Aztán megjelenik egy német akcentussal beszélő karmester és elkezdődhet a próba, de a zenészek fegyelmezetlenek, a diktatórikus hajlamú karmester pedig mindennel elégedetlen. Amikor a próbaszünetben őt is megszólaltatja a filmbeli tévéstáb, vallomása megható és megindító. Mintha ő és az idős kottamásoló akarnák megőrizni a múlt értékeit, szemben a közömbös, széthúzó tömeggel, mely nem veszi észre az olyan vészjelzéseket, hogy váratlanul kialszik a világítás, fenyegető moraj hallatszik. Fellázadnak a karmester ellen, teljes a zűrzavar, mígnem a terem egyik fala beomlik. . . A muzsikusok megijednek, visszahívják a karmestert, aki szerint a zene még megmentheti őket. . . Mindebből kiderül, hogy a Zenekari próba metafora, kérdés csupán, hogy a nagy mágus (Felli- nit a filmművészet varázslójának tartják) mit akart a sietős vonásokkal felvázolt karcolattal mondani, mire akarta a nézőket figyelmeztetni. Mert a vélemények világszerte megoszlanak; egyesek szerint Fellini segélykiáltást hallat, mások szerint filmje azt sugallja, hogy minden széthúzás ellenére a végveszélyben a nemzet egységessé válik, s folytathatnánk az értelmezéseket, (gy ezúttal is - mint számos más műve esetében - ki-ki majd maga dönti el, mit lát meg Fellini filmjében.-ymKISSZÍNPADOK A JÓKAI-NAPOKON írhatnám azt is, hogy megtorpantak, csakhogy ez a megtorpanás (az idén bebizonyosodott) egy helyben topogás. S ez alól bizonyos értelemben az idei Jókai-napokon látott egyetlen kisszínpad sem kivétel. Az első díjat az idén ismét a CSEMADOK kassai (Košice) városi szervezetének Szép Szó Ifjúsági Színpada kapta meg. A „mezőny“ kisszínpadai között vitathatatlanul ők képviselték a megnyugtatóan kialakított, míves rendezés nyomán születő csapatmunkát. Tóth László Áfke/áscímű verse köré szerkésztett összeállításuk az idén is több síkúan közvetítette felénk a líra egyáltalán nem színpadra szánt mondanivalóját. Az ő előadásukban minden vers új dimenziókba kerül; mozgás, tánc és tárgyak hordozta vizuálisan érzékelhető jelképrendszer teszi ezt a verssel. Gágyor Ildikó rendező eredményesen folytatja a Szép Szóra jellemző nevelő munkát, amelynek célját (reméljük) az egykor oly nagy sikert aratott Brecht-átdolgozás (Koldusjáték a Koldusoperából) magaslatain el is érik. Az idén ismét ..^vitathatatlanul..., kimunkált..., csapatmunka- ...,több síkú..., új dimenziók- ...,jelképrendszer. Nem önteltség okán idézem saját szavaimat. A kiragadott fogalmakkal szeretném bizonyítani, hogy mennyire közhelyesen, általános féligazságokat hangoztatva írtunk (írunk) a Szép Szóról. Minden produkciójuk felér egy értelmi és érzelmi golyózáporral, mégsem született meg mindeddig a pontos elemzése az együttes stílusának. Pedig elsősorban nekik kellene a segítség, mert az idén náluk is megmutatkoztak az egy helyben topogás jelei. Régebbi összeállítások képi világából köszöntek vissza tánclépés-variációk, a színpadi megjelenítés megdöbbentően ismerős volt; a zsákruhák, a csizmák, a furulya és minden, ami a színpadon tökéletes egységben egyesült a verssel, egy soha-nem- látott, mégis ismerős formát hordozott. Kísértett a sztereotípia, de a fegyelmezetlenség veszélye is. Sajnos ez az írás nem hivatott az eddig elmulasztottak pótlására, de a sürgető feladat elvégzésére fel szeretné hívni a figyelmet. Erre azért is szükség lenne, mert a Szép Szó immár tíz esztendeje (bevallva vagy bevallatlanul) erőteljesen meghatározza kisszínpa- di mozgalmunkat. így egy eredményes pedagógiai, de elsősorban műelemzési (műsorszerkesztési) gyakorlat, a tánc- és zenei anyanyelvűnkre felépített jelkép- rendszer válna az utánérzések, a felszínes megközelítések helyett ismertté az ezeknek híjával lévő kisszínpadi mozgalmunkban. Másik, évek óta tevékeny együttesünk a Komáromi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium irodalmi színpada. Pás- kándi Géza Az eb olykor emeli láb&t című játékát dolgozták fel. A szándék - feléleszteni az egykori diákteátrumok hagyományait - már az első alkalommal sikerült. A mű szokványos tartalmánál jóval erősebb társadalmi mondanivalót hordozó réteget azonban, sajnos, nem bontották ki. Ennek ellenére a jól megtervezett jelmezek segítségével látványnak sem mindennapos élményt nyújtottak. Ez az alsóbb osztályos gimnazistákból álló csoport a következő években képes lehet idei teljesítményét is felülmúlni. Úgy tetszik Gáspár Tibor rendező rátalált a népes szereplőgárdát felvonultató iskolai kisszínpadoknak megfelelő játékstílusra. A versenyben harmadik helyen végzett a CSEMADOK hetényi Jelenet az 1980. évi Karlovy Vary-i nemzetközi filmfestfivál egyik fődíjával kitüntetett lengyel alkotásból, az Olimpia '40-ből Zenekari próba (olasz) Fellini Zenekari próbájának egyik jelenete ÚJ SZÓ 4 1982. VI. 1. ...és könnyűnek találtattak ÚJ FILMEK
