Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1982-05-14 / 113. szám, péntek
Színházi zenés kísér(l)et A peleskei nótárius a MATESZ színpadán Hiába keresnénk a Gvadányi József teremtette „falusi nótáriusnak“ jellemét a romániai magyar szerző, Méhes György vígjátékában, mert az átalakult és szinte teljes egészében megváltozott. Tudatosan cselekvő, magyar népiskolát, szabadgondolkodást őrző bölcselkedővé lett. Tagadhatatlan, hogy ez az átalakulás, amelynek a múlt század elején Gaál József volt az elindítója, majd Méhes György lett a betetőzője, javára vált ennek az eredetileg konzervatív, a haladást csak jegyeiben magában hordozó figurának. Ilyen alapanyagot vehetett a kezébe Konrád József rendező, hogy az évek óta tartó színházi kísérletezését tovább folytassa. „Vidám játék zenével“ - áll a színlapon, mintha csak a rendező is tudatában lenne annak, amit a néző ezen az előadáson elejétől végig érez: járulékos, nem egy jelenetben kínzóan fölösleges időhúzásnak, „szószaporításnak“ tűnik föl a zene, a dal. Tudom, a sajtóban évek óta pro et kontra olvasni véleményeket egyetlen hivatásos színházunk dramaturgiájáról. Nem egy esetben - leggyakrabban a színház belső tereiről - olyan hang is hallik, amely a zenés színházat, mint a dél-szlovákiai magyar színházlátogató abszolút (beteljesületlen) álmát emlegeti. A „megvalósult“ álom azonban rendszerint egyfajta víg- játék-daljáték-közéleti színmű háromszögbe szorult. Vagyis mindig egyszerre akart a színház nevettetni, énekeltetni és gondolkodtatni. Elméletben egyik sem zárja ki a másik jelenlétét, ha megvannak hozzá a feltételek. Csakhát ezek a feltételek már a MATESZ megléte előtt pár évszázaddal megszűntek, amikor is a színházművészetben megbomlott az egység; a zene önálló színpadi műfajokban (opera, operett) kelt életre, amelyekben uralja a cselekményt, a jellemeket, a mondanivalót, s elsősorban a színészeket. Ezért is tűnik fel eleve meddő igyekezetnek (a gyakorlat ezt legtöbbször igazolja) e műfajok hibridizálása, valamiféle totalitás jegyében. Ráadásul, ha ezt a keresztezést „a szegény ember vízzel főz“ régi népi bölcsesség jelszóvá emelésével kezdik el, nézőnek, színésznek, olykor (ha önmagával szemben objektív) a rendezőnek is kínos perceket szerez. Mert a gépzene nem követi a színész pillanatnyi ritmusváltását, csak kivételes esetekben lehet aktív eleme a játéknak, ráadásul a technika ördögei mindig a színfalak mögött kísértenek. Kár, hogy A peleskei nótárius komáromi (Komárno) zenés kalandjai is áldozatul estek ennek. Persze nem mondanék igazat, ha a játéknak csupán erről a vetületéről ejtenék szót. Konrád József immár évek óta próbál megteremteni egy olyan színpadi formanyelvet, amellyel az egykori népi mu- lattatásban és vásári komédiákban gyökereztetett stílust adhatna a komáromi társulatnak Sajnos, ez a tiszteletreméltó próbálkozás mintha minden alkalommal a nemzéssel kezdődne, mintegy figyelmen kívül hagyva mindazt, amit a színészek már sajátjuknak mondhatnak, amit előző rendezéseiben kipróbált, amit a társulat megérlelt, kihordott. így maradt ismét adósunk stílustörekvései szintézisével. Aki a bemutatón kacagni látott, azzal is megvádolhat, hogy szégyellem bevallani, milyen jól szórakoztam. Pedig nem így van. Ennek a produkciónak egy vitathata- lanul erős vígjátéki drámaszövege van. Méhes György bölcs humora, leginkább a népi észjárásban mártózó. Konrád József pedig a vígjátéki stílus keresése közben a legkülönbözőbb nevettető színpadi műfajokat sorakoztatja egymás mellé. Jelenetenként láthattunk itt jellemparódiát, helyzetkomikumra épített szerelmi jelenetet, hivatali bürokráciát kipellengérező szatírát, a buta hatalom burleszk-figu- ráit, érzelgősség kigúnyolását és „népiesch“ adomázást. Tehát van min nevetni, csak ez az egész, így együtt mindvégig felszínes. A nótárius szerepében Turner Zsigmond mindvégig érzékletesen játszott. Az már sajnos nem az ő hibája, hogy a nótárius ravaszan körmönfont gondolkodással célratörő figurája sokszor elveszett a kavargásban, a színes forgatagban. Szerepe helyenként rende- zőileg sem eléggé exponált, pedig rezonőrszerüsége is hangsúlyokat érdemelt volna. A két szerelmest, Fánikát és Sándort Kucman Eta, illetve Pőthe István játszotta. Játékukon érződött egy kevés negédes máz, énekestáncos jeleneteiken pedig a már említett rugalmatlan gépzene okán, néhány bizonytalanság. Fazekas Imre Hopfen Kerestély sörfőzőként adottságaiból eredő színességgel komédiá- zott. Kár, hogy Fátermörder Jonat- hán és főiskolai hivatalnok fivérei szerepében Boráros Imre modoros volt. E komikus képességekben gazdagon megáldott színész arcjátéka (különösen obiigát száj- csücsörítései) ezúttal zavaróan ismerős volt. Tóth Erzsébet komáromi bemutatkozása Tóti Dorka szerepében tisztes sikert aratott. Bugár Béla, az örökdiák Baczur Gazsit alakította, olykor harsány nevetésre késztetve a nézőket. Lőrincz Margit és Udvardy Anna három-három epizódszerepében megnyugtatóan jó volt. Külön kell szólnom Holocsy Istvánról, Tóth Lászlóról, Ropog Józsefről és Rozsár Józsefről. A begyárjelenet, a katona-burleszk minden pillanatában csillogtak. Különösen Holocsy István volt elemében, hiszen öt különböző karaktert teremtett a színpadon. Ezzel ellenkező előjelű a színház három fiatal színésznőjének a játéka. Mák Ildikó és Benes Ildikó komédiázása kimerült az eltúlzott nőiesség mutogatásában és a tájnyelv jellegzetességeinek hangsúlyozásában. Az elmondottakhoz tartozik még, hogy az előadás jeleneteinek színvonala a sziporkázó bur- leszktöl az unalomig ismert helyzetkomikumig terjed. Ezt az ek- lektikusságot még az sem menti, hogy helyenként célbatalálóak a rendezés aktualizálásai. Mi tagadás: Konrád József továbbra is adósunk a keresett vígjátéki stílus szintézisével. DUSZA ISTVÁN Ropog József, Holocsy István, Turner Zsigmond, Tóth Erzsébet és Rozsár József az előadás egyik jelenetében. (Nagy László felvétele) Kodály-emlékévet írunk Élő zeneszerző alkotómunkájáról nehéz végleges ítéletet mondani. A kép, mely egy-egy mű hallatán kialakul, állandóan változik. A kortársak ítélete pedig mindig a mához, ennek szükségleteihez kötődik. Ezek aktualitása vagy éppen elévülése rendkívüli módon megnehezíti a tiszta, reális kép kialakulását. De nemcsak az ellentmondó tényezőknek, hanem a zeneművészeti alkotásoknak is különböző az életképességük, más és más az életkoruk. Vannak müvek, amelyek igen hatásosaknak mutatkoznak a bemutatón, többszöri hallgatásra azonban menthetetlenül elavultnak érezzük őket. Mások első hallásra nem aratnak feltűnő sikert, később mégis felfedezzük igazi szépségüket, művészi értéküket, mondanivalójuk mélységét. Egy zeneszerző alkotó művészetének megítélésében végső fokon, éppen az említettek miatt, két egymással szervesen összefüggő tényező a döntő: a művek időtálló képessége és az, hogy a nép a zeneszerző muzsikáját megértse, megszeresse és elválaszthatatlanul magáénak érezze. S ha az idötállás és a legnemesebb értelemben vett nép- ■«rüség a legfőbb próbakövei egy zeneszerző munkásságának, úgy Kodály Zoltán életműve, zenéjének művészi ereje, nemzeti tisztessége, zenepedagógiája okkal ünnepelt az idén az öt világrész zenei berkeiben. Kodály Zoltán 100 éve született, s habár tizenöt éve halott, zenei világunk mindmáig egyik legaktuálisabb egyénisége. Ami életművét sok kodásunkkal szemben előtérbe helyezi, talán nem is csak a Psalmus Hungaricus, a Pávavariációk, a sok kórusmú, a mesz- sze földön csodált Kodály-mód- szer, hanem maga az Ember. Ars poeticáját teljes egészében elfogadtuk, elidegeníthetetlenül magunkénak érezzük. Mint minden nagy művészetben, szóhoz jut benne az élet elemi erővel feltörő igazsága, még akkor is, ha alkotója az emberi lét, a társadalmi fejlődés egyes szakaszait a maga végső konzekvenciáiban nem mindig látta tisztán és tudatosan. Kodály zenéje minenekelőtt mélyen emberi megnyilatkozás, mögötte ott áll a nemesen érző és gondolkodó ember, aki akár a jelenről, akár a múltról beszél, muzsikájából melegen árad a humánum, a hitelesség, a becsületes szándék. Benne van a maqvar nemzeti múlt minden életképes, minden valóban értékes hagyománya. Remekműveinek küldetése így megérdemelten beteljesül, hiszen népzenénk hallatlan gazdagságú kincsestárának feltárása Bartók mellett elsősorban Kodály nevéhez fűződik. Ha nem is mindig tudatosan, de ösztönösen sejtjük, idevágó munkásságának - minden összefüggésében még ma talán fel sem mérhető - társadalmi, politikai, tudományos, művészeti és kulturális jelentőségét. Akik találkoztak vele, életük végéig emlékezni fognak rá. Nekünk már mások emlékeiből, Kodály írásaiból, müveinek tanulmányozásából kell megmintázni a szobrát. Nem kegyeletből. Hiszen a kegyelet kötelességének eleget tettek azok, akik utcát, teret, intézményt neveztek el róla, akik művészete merész ívelésű és nagyvonalú épületének újabb emeleteit építik, eszméit ápolják. Nevét és tanait megóvja a kecskeméti Kodály Intézet, méltó helyét a szellemi életben örökké aktuális munkásságának üzenete. RÁCZ TIBOR A több szólamú éneklés felé Dobi Géza gyermekdalai Gyermekdalok címmel jelent meg a nyugat-szlovákiai Kerületi Népművelési Központ gondozásában az a kiadvány, amelyet minden pedagógus figyelmébe ajánlunk. A csehszlovákiai magyar irodalomban a felszabadulás után sok gyermekvers született, mely az óvodás- és iskoláskorú gyermekek lelkivilágát érzékeny módon közelíti meg. Hazai magyar költőink megkeresték és megtalálták azt a kifejezési formát, nyelvezetet, amellyel a legkisebbekhez szólhatnak - nem elhanyagolva irodalmunk e fontos területét. Iskolai rendezvényeken, szavalóversenyeken, kisszínpadi összeállításokban találkozunk is e versekkel; megtalálta tehát ez a műfaj az utat azokhoz, akik számára művelik költőink. Hazai magyar gyermekdalunk kórusmüvünk viszont alig van. A bratislavai Népművelési Intézetben háromévenként meghirdetett énekkari müvek pályázatára sem érkezik megfelelő mennyiségű és minőségű pályamű, amely a meglévő igényt kielégítené. A díjnyertes műveket a Népművelési Intézet megjelenteti, de ezzel csak az énekkarokat látja el anyaggal. Óvodáinkban és iskoláinkban érezhető a hazai magyar gyermekdal-irodalom hiánya. A tantervekben előírt tananyag gazdag népdalkincsünkre, Kodály Zoltán, Bartók Béla és más magyar szerzők müveire támaszkodik. Az óvodások, kisiskolások zenei anyanyelvének tudatos fejlesztéséhez azonban szükség van olyan gyermekdalokra is, amelyek csehszlovákiai magyar költők gyermekversei nyomán fogantak. A Gyermekdalok című kiadvány többek között Csontos Vilmos, Dénes György, Gál Sándor, Tóth Elemér, Tóth László, Verseghy Erzsébet megzenésített gyermekverseit tartalmazza. A zeneszerző Dobi Géza. A kötetben 53 gyermekdal található. Dobi Géza ismeri az óvodások, kisiskolások zenei adottságait, gyermekdalai megfelelnek e korosztály hangterjedelmének, témái a gyermekek lelkivilágának, mentalitásának. A gyermekdalok dallamszerkezetének jelentős része a pentatónián alapul. A dallamok, illetve a versszövegek hangulati elemei összekapcsolódnak, és ezáltal egységes hatást keltenek. Kedves, játékos, vonzó gyerekdalok, a gyerekek szívesen éneklik majd őket. A kiadvány dalai az alapiskolák zene- pedagógusainak segédanyagként is szolgáhatnak a zenei írás-olvasás tanításánál, mint intonációs gyakorlatok. Kissé igényesebb ritmusú és dallamú művek is találhatók a kiadványban, amelyeket az alapiskolák tanulói használhatnak fel különböző iskolai és társadalmi rendezvényeken. Az egyszólamú művek mellett (ez volt a kiadvány célja), némely dallam megérdemelne kórusmü-feldolgozást is, ily módon képezhetne átmenetet a több szólamú éneklés és a hallásfejlesztés felé. A zeneszerző a komponált dalokat nem látta el sem tempó-, sem számjelzéssel. így a pedagógusok, a művek felhasználásának módjától függően saját fantáziájuknak kell hogy tágabb teret biztosítsanak, tehát csak a szöveg hangulatából indulhatnak ki. Ha előadási utasításokat nem is, de metronómjelzést ezek az egyszerűbb dallamok is kívánnának. A most megjelent kiadványban óvónők, zenepedagógusok, bábcsoportok, kisszínpadok rendezői is találnak olyan megzenésített verseket, amelyeket munkájukban felhasználhatnak. HRITZ JÚLIA XIX. Jókai-napok Hétfőn kezdődnek Komáromban (Komárno) a Jókai-napok, melyeken 19. alkalommal találkoznak a legjobb csehszlovákiai magyar amatőr vers-és prózamondók, színjátszó csoportok és kisszínpadok. Mindjárt az első nap délelőttjén rendezik meg a vers- és prózamondók versenyének elődöntőjét, a döntőre kedden este kerül sor. A színjátszó csoportok szemléjén esténként a lévai (Levice), a po- zsonyeperjesi (Jahodná), a negyed/ (Neded), a komáromi, a fü- leki (Fiľakovo) és a buzitai (Buzi- ca) együttes előadását láthatja a közönség. A kisszínpadok versenyében a hetényi csoport (Cho- tín), a komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium irodalmi színpada, továbbá a dunamocsi (Mo- ča), a marcelházai (Marcelová) együttes és a kassai (Košice) Szép Szó Ifjúsági Színpad vesz részt. A versenyprogramon kívül gazdag, változatos műsort ígér a fesztivál, melynek klubjában többek között lesz író-olvasó találkozó, felnőtt bábcsoport előadása, táncház, fellép Csendes László a Bolyai János estéje című monodrámával; gyermek-tánccsoport, kisszinpad, népi zenekar, énekkar szerepel majd a Szakszervezetek Háza előtti téren. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulójának tiszteletére vendégként fellép a budapesti Radnóti Színpad. A Jókai-napok idején a Dunamenti Múzeumban a 18. és 19. századi festmények gyűjteményét, valamint Barta Gyula festőművész tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők; és ezúttal is lesz könyvsátor, ahol hazai magyar szerzők dedikálják müveiket.- bor Kulturális hírek • A Muzika és a Szovjetszkij Kompozitor kiadók gondozásában jelennek meg Dmitrij Sosztakovics összes müvei. Korunk nagy zeneszerzőjének 75. születésnapját 1981-ben ünnepelte a világ közvéleménye. A sorozatból eddig 9 kötet látott napvilágot, de hamarosan a könyvesboltokba kerülnek a III. és IV. szimfónia, a hegedü- és zongoraversenyek, zenekari kísérettel előadott vokális müvek partitúrái. • Az elmúlt hét végén megnyílt a XV. szófiai nemzetközi könyvkiállítás és -vásár, amelyen 37 ország 95 külkereskedelmi vállalata mutatja be 682 könyvkiadó legújabb műveit. A könyvkiállítás állandó jelmondata: A könyv a béke és a haladás szolgálatában. ÚJ szú 6 1982. V. 14. Janiga József: A Csallóközi motívumok című sorozatból
