Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-13 / 112. szám, csütörtök

A múltról a jelennek Fehér Gábor elvtárs jubileuma és kitüntetése a cél: egymillió tag Fehér Gábor annak a kommu­nista nemzedéknek a tagja, amely az 1929-33-as gazdasági válság idején került kapcsolatba a mun­kásmozgalommal, hogy azután évtizedeken át aktívan kivegye ré­szét a pártmunkából. Most, hogy élete jelentős állo­másához érkezett - a napokban töltötte be hetvenedik születés­napját (1912. május 13-án szüle­tett Dióspatonyban (Orechová Po­tôň) egy béres család negyedik gyermekeként) jó alkalom a visszapillantásra. De úgy, hogy közben őt is lássuk, az embert, akinek élete kora ifjúságától összeforrt a párttal. Tizennyolc éves korában kezd­te a közösségért végzett munkát. Hogy kapcsolatba került a mun­kásmozgalommal, abban kétség­telenül meghatározó szerepe volt a mostoha gyermekkorának, majd felserdülve, Száraz Józsefhez fű­ződő barátságának. A korán árván maradt, előbb a lelencházban, majd nevelő szü­lei által nehéz munkára kényszerí- tett, kizsákmányolt gyermeknek megpróbáltató ifjúkori sors jutott osztályrészéül. Felcseperedve, egy részeges borbély inasaként is éhezve tűrte még egy darabig, hogy kihasználják. Érthető, hogy minél előbb igyekezett a maga lábára állni. Bratislavába ment, hogy munkát keressen. Éppen a gazdasági válság idején, amely mélyen sújtotta ezt az országot, is, s amikor a rendőri szuronyokra támaszkodó tőkések és földbirto­kosok kíméletlenül vak önzéssel a dolgozó rétegekre hárították a válság terheit, annak következ­tében a munkanélküliek tábora egyre nőtt. így hát hiába tért be naponta a Grössling utcai munka­közvetítőbe. Ha munkát nem ka­pott is, az élete értelmét meglelte. Ö maga így vall erről:- A munkaközvetítő folyosóján ismerkedtem meg Száraz József­fel, aki a mai napig testi-lelki jó barátom. ,,Te Gabi, elviszlek vala­hová - mondta. A Duna utcai munkásotthonban szeretettel fo­gadtak. Abban a házban azután, ahányszor csak beléptem, addig soha nem ismert családi meleg­séget éreztem. Ott hallottam elő­ször azt is, amit belül már régen éreztem, csak nem tudtam ma­gamban megfogalmazni: igazság­talan, hogy aki kunyhóban szüle­tett, legyen az bármilyen eszes, erős, annak megpróbáltatás, ki- semmizettség, nélkülözés az osz­tályrésze. Jó volt hallani, hogy csak egy új, igazságos társadalmi rend, a szocialista rendszer te­remti meg lehetőségét is, hogy mindenki egyenlő eséllyel induljon az életbe. Akkor ezzel az új társa­dalomért folyó harccal jegyeztem el magam. 1930-ban belépett a CSKP ille­galitásban működő ifjúsági szer­vezetébe, a Komszomolba A Vö­rös Barátság szervezet tagjaként pedig a 18 éves fiatalember a szó­rakozás lehetőségét is megtalálta. E szervezetben művelődési tevé­kenység keretében munkásdalo­kat énekeltek, forradalmi verseket szavaltak, színmüveket adtak elő. A baloldali főiskolásokkal és a Sarló-mozgalomba tömörült ra­dikális értelmiségiekkel közös ki­rándulásokat szerveztek. A mun­kásotthonban ismerte megy Major Istvánt, Steiner Gábort, Balogh Edgárt, Lőrincz Gyulát, akik rend­szeresen jártak közéjük. Major István, Steiner Gábor szavai még most is visszacseng­nek a fülében, amikor arról beszél­tek, hogy a párt felmérte a reális helyzetet, és ennek alapján hosz- szú távú, tartós harcra rendezke­dett be. Hangsúlyozták, hogy fon­tos feladat az ifjúság - mint után­pótlás - körében kifejtendő mun­ka. Fehér Gábort a Komszomol azzal a feladattal bízta meg, hogy Mátyusfölaön tevékenykedjen. Vezekényben (Vozokany) telepe­dett le, itt lépett be a pártba is, 1931-ben. Ott is megalakította a Vörös Barátság szervezetet. A rendezvények iránt nagy volt az érdeklődés a falu és a környék agrárproletár fiataljai részéről. Énekeltek, táncoltak, sportnapo­kat rendeztek, de közben össze­összedugták a fejüket - politizál­tak. Elégedetlenek voltak. Hogy­ne, hiszen akkorra a világgazda­sági válság már a burzsoá Cseh­szlovák Köztársaságot is súlyosan érintette, hatására a munkásosz­tály és a földnélküli parasztság öntudatosodott, a munkásmozga­lom radikalizálódott. A tőkés rend és a nincstelenek legsúlyosabb dél-szlovákiai összeütközése a vérbe fojtott kosúti (Košúty) tün­tetés volt. Közismert, hogy a kar­hatalmi erők a felvonulók közé lőttek, és három ember meghalt. Számos vezekényi fiatallal, párt­taggal, földmunkással ö is a felvo­nulók között volt. De ott volt 1938 szeptemberében Vágtornócon is (Trnovec nad Váhom), ahol az antifasiszta nagygyűlés és tömeg- tüntetés résztvevői a Csehszlová­kia állami létét és közvetlenül fe­nyegető fasizmus térhódítása el­len tiltakoztak. 1938-ban, Dél-Szlovákia Horthy- féle megszállása után rend­őri felügyelet alá került. Az első kihallgatáson tudtára adták, hogy: „Ismerünk mint felvidéki piszkos A KASSA (KOŠICE)-VIDÉKI JÁRÁS Kelet-Szlovákia mező- gazdasági jellegű vidékének szá­mít. Az itt található 87 750 hektár­nyi mezőgazdasági földterületen 3 állami gazdaság és 17 egységes földművesszövetkezet gazdálko­dik. Mezőgazdasági bruttó terme­lésük meghaladja az évi 961 millió koronát. A járás területén 80 ki­sebb termelő- illetve ipari üzem is van. Az 1571 négyzetkilométer ki­terjedésű Kassa-vidéki járás 103 községében és 2 városában 97 800 lakos él, akik közül 23 ezren harminc éven aluliak, tehát tagjai lehetnek a Szocialista Ifjú­sági Szövetségnek. A SZISZ-nek viszont nincs ennyi tagja ebben a járásban. A Szocialista Ifjúsági Szövetség - mely nemrégen tar­totta meg járási konferenciáját - 5800 tagot és 9820 pionírt tart számon a soraibap. Ha feleletet akarnánk találni arra a kérdésre, hogy elégedettek lehetünk-e az ilyen arányú szervezettséggel vagy sem, akkor az eddigi szá­mokhoz még azt is feltétlenül hoz­zá kell írnunk, hogy ebben a járás­ban több mint 21 ezer ember ingá­zik, tehát a munkahelyére, vagy az iskolába beutazik. Az ingázók nagy része pedig fiatal és így ők a kassai iskolákban, üzemekben tagjai a SZISZ-nek. A szövetség legutóbbi három éves munkájáról dr. Juraj Mak, a SZISZ járási bizottságának elnö­ke terjesztett elő értékelő beszá­molót. A beszámolóból úgy érez­zük, mindenekelőtt azt a megálla­pítást kell kiemelnünk, hogy az értékelt időszakban hazánknak ezen a részén is tovább erősödött és elmélyült a Szocialista Ifjúsági Szövetség tekintélye, mindez pe­dig annak tudható be, hogy a SZISZ-tagok nagy része figye­lemmel kísérte a CSKP KB plená­ris üléseit, tisztában voltak azokkal kommunistát". Ennek ellenére magatartásával továbbra is bátran tanúsította a kommunista eszmék­hez való hűségét. A háború alatt élete kockáztatásával kivette ré­szét az illegális pártmunkából. A felszabadulás utáni 1945-48-as években a hazai reakció ellen foly­tatott politikai harcokból úgy­szintén. / Ha megírná az élete regényét, akkor az 1948-as februári esemé­nyek utáni időszak a második kö­tetben kapna helyet. Az akkori forradalmi napokban, majd az azt követő szocialista átalakulás idő­szakában tanúsított magatartásá­ért és hosszú távon végzett elkö­telezett politikai tevékenységéért kapta meg most, 70. születésnap­ja alkalmából a Munka Érdem­rendet. Azóta is nagyon sok és nagyon lelkes munkát végzett a szocializ­mus építésében. Ez ideig a duna­szerdahelyi (Dunajská Streda) já­rási pártbizottság titkára tisztséget töltötte be. Olyan időszakban, amikor a legtöbb munkát a nagy­üzemi mezőgazdaság alapjainak lerakása, az új iskolarendszer ki­alakítása adott. Elvhűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ötvenes évek elején - számos más becsületes kommunistához hasonlóan - öt is meghurcolták, letartóztatták, képtelen vádakat hoztak ellene. Több hónapos vizs­gálati fogságból kiszabadulva azonban tovább munkálkodott az új társadalom építésében. Mindig ott, ahová a párt állította. 1970-ben nyugdíjba vonult. Közben azért bejár a dunaszerda­helyi járási pártbizottság Politikai Nevelés Házába, ahol a Marxista -Leninista Esti Egyetem három osztályában osztályfőnök. Azon­ban arra is jut ideje, hogy körül­nézzen. Látja, hogy vágyai - mint közösségi emberé - teljesültek. Szebb, gazdagabb lett az ország, és mindebben az ő munkája is benne van. KOVÁCS ELVIRA a feladatokkal, amelyek a vállala­tukra, üzemükre hárultak, s ismer­vén a saját lehetőségeiket, igye­keztek teljes jelenléttel, tudásra épülő elkötelezettséggel hozzájá­rulni a népgazdasági értékek elő­állításához. Pozitív tényként szö­gezhetjük le azt is, hogy a kelet­szlovákiai kerület e járásában si­került a SZISZ mezőgazdasági szervezeteit a legjoban kiépíteni. Míg a hatvanas években azt ta­pasztaltuk, hogy a fiatalok zöme igyekezett otthagyni a falut, a me­zőgazdaságot, ma a helyzet csak­nem fordított. A fiatalok közül na­gyon sokan visszajöttek, és a most pályát választók is világo­san látják, hogy a földművelés jó megélhetést, boldogulást jelent. A járás mezőgazdasági üzemei­ben ma már a dolgozók jelentős részét a fiatalok képezik - és, hogy ez így van, abban a SZISZ- nek is érdemei vannak, hiszen a fiatalok önmegvalósításához igyekezett jó feltételeket biztosíta­ni. A SZISZ-nek a Kassa-vidéki járás mezőgazdasági üzemeiben ma már sok példás tagja van. Mida Károly a csécsi (Čečejovce), Vanyo Győző a bodolói (Budulov) szövetkezetből, Olajos Marián és Szoták János a nagyidai (Veľká Ida) Magtermesztő Állami Gazda­ságból például olyan fiatal trakto­rosok, akik kiváló munkát végez­nek akár a talajelőkészítést, akár a tavaszi és őszi vetést vesszük szemügyre. De ugyanígy megem­líthetjük a bodolói efsz-ből ifjabb Zsigrai János, Tobák András, összetett és sokrétű a Honvé­delmi Szövetség munkája. Az egyik fő feladata a honvédelmi ne­velés megszervezése. Ahhoz, hogy ezt a feladatot eredménye­sen valósíthassa meg a szervezeti élet minőségének javításával pár­huzamosan növelni kell a taglét­számot is. A szövetség VI. kong­resszusának határozata értelmé­ben, a másfél év múlva megtar­tandó kongresszusig el kell érni, hogy hazánk lakosainak hét szá­zaléka tagja legyen a szövetség­nek Főleg a fiatalok körében kell nagyobb szervezettséget elérni. A központi bizottság a közel­múltban megtárgyalta, hogyan si­került eddig az említett feladatot teljesítem. Megállapította, hogy az utóbbi öt év alatt a tagok száma 21,8 százalékkal növekedett, a 10 731 alapszervezetben ma már 935 254 tag tevékenykedik. Harmincötezerrel több 15-20 éves fiatal dolgozik a szövetségben. A fiatalok körében, főleg a közép­iskolákban, a szakmunkásképző intézetekben differenciált munkát kell végezni, és megnyerni a szö­vetség soraiba azokat a fiatalokat, akik a tényleges katonai szolgálat­ra készülnek. Nem ad okot elégedettségre a tagság összetétele sem. A szö­vetség soraiban kevés a munkás, arányuk 32,3 százalékról 29,9 százalékra csökkent. Ahhoz, hogy ezen a téren változás álljon be, a szövetség alapszervezeteinek a jövőben jobban együtt kell mű­ködniük az üzemi szakszervezeti bizottságok honvédelmi albizottsá­gaival és a pártszervekkel. A mező- gazdaságban dolgozók aránya 0,1 százalékkal növekedett ugyan, de a szervezettség ebben az ágazat­ban csupán 7,2 százalékos s ez bizony kevés. Jó példával szolgál­hat a nyugat-szlovákiai, a dél­csehországi és a dél-morvaorszá- gi kerület, ahol a szervezettség aránya 10-13 százalék. Különös helyzet alakult ki a főis­kolákon. A 90 felsőoktatási intéz­mény közül 67-ben sikerült alap­szervezetet léterhozni 7000 tag­gal, ami azt jelenti, hogy a főiskolai hallgatóknak nem egész 1 száza­léka tagja a szövetségnek. Termé­szetesen nem lehet cél a taglét­szám mindenáron való növelése, azt csak elmélyültebb munkával, Krisztián László, Draga Béla, Sváb László, a Nižná Myšľa-i Efsz-ből Jozef Rajčáni, František Fečke, Jozef Matis, a Tornaújfalu- si (Nová Bódva) Efsz-ből Hegedűs Ferenc, Andó István, a magyarbö- di (Bidovce) szövetkezetből Ján Chuchut és Vincent Balta fiatal kombájnosok nevét, akik példa­mutató munkájukért már nem egy kitüntetést is kaptak. VOLT IDŐSZAK - nem is olyan régen - amikor sokan váltig azt hajtogatták, hogy az állattenyész­tési munkára a fiatalokat nemigen lehet megnyerni. Nos, amint az a konferencián is szóbakerült, a Kassa-vidéki járásban ezen a téren is változás állt be, s már egy biztató folyamat elindulásának lehetünk a tanúi. A SZISZ „Az eredményesebb állattenyészté­sért“ jelszóval tavaly már a fiatal zootechnikusok versenyét is meg­hirdette. A felhívás követőkre ta­lált. Eddig már 34-en kapcsolód­tak be a versenybe. Ezen a téren a csécsi, a szinai, a bodolói, a ka- večany és a Nižná Myšľa-i szövet­kezetben a legkedvezőbb a hejyzet. Az állattenyésztésben dolgozó ifjúsági munkakollektívák közül a Szittyái Gábor mérnök és a Var­ga László állatorvos vezette mun­kabrigád emelhető ki, mégpedig azért, mert Somodiban (Drieno- vec) a nagy kapacitású borjúne­veidében sikerült elérniük, hogy tavaly a borjúk napi súlygyarpodá- sa 35 grammal nagyobb volt a ter­vezettnél. Ezt az eredményt úgy' a szakköri tevékenység bővítésé­vel lehet elérni. Nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a főiskolákra sok olyan fiatal kerül, aki azelőtt a szövetség vala­melyik szakkörében dolgozott, s ott jó eredményeket ért el. A fia­tal tehetségek felkarolása, a velük való foglalkozás és törődés kell, hogy a főiskolai szervezetek egyik fő feladatává váljon. Amint a szövetség központi bi­zottsága megállapította, a tagság csupán 10,4 százaléka nő, s ez elgondolkodtató, hiszen a nők szövetségen belüli munkájára igen nagy szükség van. Ezt kellő­en tudatosítják a közép- és kelet­szlovákiai kerületben, ahol a nők szervezettsége 13-14 százalé­kos. A Honvédelmi Szövetség és a nőszövetség szerveinek és szervezeteinek az elkövetkező időszakban el kell mélyíteniük együttmüködésüket. A taglétszám növelése csakis akkor lehet célszerű, ha az alap­szervezetek vezetői, a járási szer­vezetek funkcionáriusai megte­remtik a jó munkafeltételeket. Hogy ez a járható út, azt čaňai alapszervezet példája is bizonyít­ja, ahol a 211 tag lövész, motoros, kinológiai, rádiós, és honvédelmi sportszakkörben fejt ki figyelemre méltó munkát, sőt az alapiskolá­ban öt szakkört a szövetség tagjai vezetnek. Hasonló jó eredmény- ket érnek el a strážnicei, a paiiov- cei, slavétíni stb. alapszervezetek is. Ezzel szemben nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, hogy 15 járásban a szervezettség csupán hét százalékos, s az alapszerve­zetek mintegy 15 százalékának munkája formális, nem érdekes, s ennek következtében a tagság száma sem növekszik. A szervezeti élet javításában nagy szerepe van a szocialista munkaversenynek, bár ezen a té­ren éppen úgy, mint az írányító munkában, bőven vannak még tartalékok. Az egymilliós tagság elérhető cél. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy csakis aktív tagokra van szükség, mert csupán így lehet a CSKP XVI. és a szövet­ség VI. kongresszusa határozatait hiánytalanul valóra váltani. N.J. érték el, hogy a norma szerinti 2,1 kg takarmány helyett csak 1,33 kg-ot használtak fel. Ehhez ha­sonló kiváló eredményeket értek el a tejtermelésben Ľudmila Mačá- kováék a Nagyidai Állami Gazda­ság sacai részlegén. 1981-ben a 990 000 literes tejleadási tervü­ket már december elején teljesí­tették és év végéig terven felül - még 23 000 jiter tejet adták a közellátásnak. így sorolhatnánk tovább azoknak a fiataloknak a nevét, akik lelkiismeretes mun­kájukkal az átlag fölé emelkedtek. Az utóbbi években a Kassa- vidéki járásban a mezőgazdasági és a falusi SZISZ-szervezetek kö­zött is egyre gyümölcsözőbb kap­csolatok alakultak ki. A jó együtt­működés bizonyítéka az is, hogy például a mezőgazdasági idény­munkákba évente 12 ezer SZISZ- tag, illetve pionír kapcsolódik be. Csak tavaly 2 millió 765 ezer koro­na értékű munkát végeztek. Az együttműködés nem egyoldalú. A gazdaságok is igyekeznek segí­teni a falusi SZISZ-szervezeteket, főleg a kulturális élethez szüksé­ges anyagi javak megtermelé­sében. A SZISZ JÁRÁSI KONFEREN­CIÁJÁN az üzemi szervezetek munkáját is behatóan elemezték. Itt mi most csak azt emelnénk ki, hogy az utóbbi három évben a štó- si Sandrik Késgyárban, a tornai cementgyárban, a medzevi gép­gyárban dolgoztak a legjobb ifjú­sági kollektívák, de a többi kisebb üzemben is javulás állt be a szer­vezeti életben. Több üzemben jól dolgoztak az ifjúsági fényszóró jár- örcsapatai, s a fiatalok közül egy­re többen nyújtottak be újítási ja­vaslatokat. Csak 1981-ben 40 újí­tási javaslatot valósítottak meg, ezek 1 millió 100 ezer korona népgazdasági hasznot eredmé­nyeztek SZASZÁK GYÖRGY ERŐSÖDŐ SZERVEZETI EGYSÉG (Jegyzetek a SZISZ Kassa-vidéki járási konferenciájáról) ÚJ SZÚ 4 1982. V. 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom