Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-06 / 106. szám, csütörtök

A PÁRTSAJTÓ NÉHÁNY TANULSÁGA ÚJ SZÚ 5 V lagyimir lljics Lenin úgy jellemezte a kommunista sajtót, mint kollektív propagandistát, agitátort és szervezőt, állványzathoz hasonlította, amelyet egy jövőbeli új építkezés köré emelnek, megkönnyítve a kőművesek közti kap­csolatot, segítve a munka megosztását és a szervezett munka eredményeként elért eredmények áttekintését. Lenin tanítása szellemében a jövőbeli új építke­zés allegorikus képében történelmünk egyes szakaszaiban teljesen indokoltan magát a pártépítést, a győzelmes szocia­lista forradalom előkészítését és az új társadalom építését is látjuk. Lenin mélyen elemezte a kommunista sajtó alapelveit - a következetes pártos­ságot, eszmeiséget, népiességet, igaz­ságát, a proletár internacionalizmust. Hetven évvel ezelőtt ezeket az elveket valósította meg Oroszország első mun­kás napilapja a Pravda. Fejléce mellett ez áll: A lapot 1912. május 5-én V. I.Lenin alapította. Az újság első száma nem vé­letlenül jelent meg Marx Károly születé­sének évfordulóján. Ez a dátum kifejezte, hogy az új sajtótermék hű a marxizmus­hoz és a proletariátus ügyéhez. Az első szám vezércikke megállapította: a mun­kásosztálynak ismernie kell az igazat. A Pravda munkásújságnak meg kell felelnie nevének... Lenin Pravdája Október előhírnöke volt, amely sok ország és nemzet előtt megnyitotta a szocializmushoz vezető utat. A lap hasábjain jelent meg az Orosz­ország állampolgáraihoz intézett felhí­vás a nagy forradalom győzelméről és a híres béke-dekrétum, amely első ízben érvényesítette a szocializmus gyakorlatá­ban a szocializmust jellemző béketörek­vést. Az új rendszer történelmi szempont­ból rövid idő alatt a szociális haladás, a fejlett szocialista társadalom és a kom­munista építés nagy sikereihez vezette a szovjetek országát. Ezen az úton, a párttal együtt nőtt az SZKP Központi Bizottságának sajtószerve is, amely a szovjet sajtó élharcosa és napjaink legjelentősebb napilapja lett. A szocialista társadalmi fejlődés során magas szintre emelkedett a tömegek po­litikai öntudata, aktivitása, műveltsége és szellemi szükséglete. Azt mondják, hogy a mi embereink a világ leglelkesebb olva­sói, az állítás helyességét a szovjet sajtó népszerűsége is alátámasztja. Ma a Szovjetunióban 8088 újság jelenik meg, a Szovjetunió nemzeteinek 55 nyel­vén. Az egyszeri példányszám több mint 176 millió. A folyóiratok egyszeri pél­dányszáma elérte a 200 milliót. A szovjet sajtó növekvő népszerű­sége a társadalom demokratikus jellegének eredménye. Közismert, hogy a szocialista sajtó számára idegen az olcsó szenzációhajhászás, a pikáns hírek ízlelgetése és a felületes szórakoztatásra való törekvés. Azzal szerez magának tekintélyt, hogy mélyen, politikusán elem­zi korunkat, felveti az építés és az egész nemzetközi fejlődés fontos problémáit, tükrözi a közvéleményt és válaszol a tö­megeket aggasztó időszerű kérdésekre. A sajtó iránti bizalom a nép érdekeit kifejező politikai irányvonalán, az őszinte és objektív tájékoztatáson, valamint azon alapszik, hogy mindenki bármilyen prob­lémával a napilapokhoz és folyóiratokhoz fordulhat, tudva, hogy nem teszi ezt fö­löslegesen. Az ideológiai harc mai viszonyai között nő a sajtó társadalmi szerepe, előtérbe kerül a következetes pártos­ság követelménye, amelyet azonban nem tekintünk az alapelvek dogmatikus összesítésének, hanem a kommunista sajtó hagyományos, szüntelenül fejlődő jellemvonásának. Az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a sajtónak, állandó figyelmet fordít irányí­tása tökéletesítésének. Az SZKP Köz­ponti Bizottságának a XXVI. kongresszu­son elhangzott beszámolója leszögezte: „Természetesen valamennyiünk érde­ke, hogy tömegtájékoztató eszközeink valóban mindig a párt és a széles közvélemény szószólói legyenek. Mi kell ehhez? A kongresszus világos vá­laszt adott a szovjet újságíróknak: magas fokú társadalmi aktivitást és felelősség­érzetet kell tanúsítaniuk, szem előtt tartva a pártsajtó lenini alapelveit és hagyományait. A Pravda története gazdag alapanya­got nyújt ezen alapelvek és hagyomá­nyok magyarázatához. Ezeket jogosan az újságírás lenini alapelveinek nevez­hetjük, hiszen Lenin volt a bolsevik sajtó megteremtője, és sok éven keresztül ott állt a Pravda kormánykerekénél, több száz cikke, dokumentuma és beszéde jelent meg benne. Lenin olyan sok újat hozott a pártépítés elméletébe, hogy ta­nítása a kommunista sajtóról kétség­telenül a leninizmus elválaszthatatlan része. Az említett alapelvek és hagyomá­nyok közül melyeket tekinthetjük a leg­időszerűbbeknek? A Pravda és általában a haladó sajtó tapasztalatai azt tanúsítják, hogy tekinté­lye, társadalmi hatása, tehát az is, ho­gyan teljesíti feladatait, elsősorban poli­tikai jellegétől és pártosságától függ. A sajtó pártossága és osztályjellege kér­désével kapcsolatos osztályharcban nem egy fegyver élét vesztette. Ideológiai el­lenfeleink a sajtószabadság burzsoá ér­telmezésének tépett zászlaja alatt halad­va a mai napig elsősorban ezzel a kér­déssel kapcsolatban támadnak minket. Mi, kommunisták, nyíltan a szervezett, tervszerű pártmunka részének tekintjük az újságírást, ebben látjuk alapelvét, mi­vel „a marxista és következetes de­mokrata számára az újság a nevelés és a valóban haladó osztályok egyesí­tésének fontos szerve.“ A történelmi tapasztalatok azt tanítják, hogy a sajtószabadság jelszavával visz- szaélhetnek, félrevezethetik a közvéle­ményt, a széles tömegeket, szennyes politikai célokra, a szocialistaellenes erők elkendőzésére, ellenforradalomra hasz­nálhatják fel. Az olyan „sajtószabadsá­got“, amely a valóságban a hazugság és a hamis tájékoztatás szabadsága és amely az ideológiai diverziónak nyit utat, visszautasítjuk. Ezt nyíltan meg­mondjuk. Amikor az ember azt olvassa a kapita­lista sajtóban például, hogy a béke mai fokozott veszélyeztetéséért a Szovjetunió és szocialista szövetségesei felelősek, meg kell hogy értse, kinek az érdekeit szolgálja a mai nemzetközi fejlődés elemzésének burzsoá logikája. Mit mondhatunk azonban akkor, ha ezt állítja a munkásmozgalommal kapcsolatban ál­ló sajtó? Természetesen senkire, így erre a sajtóra sem akarjuk rákényszeríteni a mi álláspontunkat, de teljesen nyilván­való, hogy az osztályszempontú értéke­léstől való elhajlás az adott esetben akar­va akaratlanul idegen, imperialista-barát pozíciókra való áttérést jelent. A Szovjet­unió és a szocialista közösség napjaink döntő békeereje. Ezt a feladatot nem sajátították ki azonban önmaguknak, ezt a szerepüket maga a történelem határoz­ta meg és ezt senki sem cáfolhatja. Lenin a pártosságot nem tekintette az ideológiai-politikai állásfoglalás egyszerű rögzítésének, hanem kötelességnek, hogy ezt az álláspontot szüntelenül szi­lárdítsuk, megalkuvás nélkül lépjünk fel ideológiai ellenfeleink és az árulók ellen. A kommunista sajtó eredményes munká­jának egyik fő feltételét látta a kompro­misszummentes támadó politikai harcban. A sajtó politikai harciasságának kü­lönleges jelentőséget ad az a tény, hogy ma a politika formálását az emberek milliói befolyásolják. A forradal­mi elmélet, amely a tömegek politikai tudata formálásának alapja, lehetővé te­szi, hogy helyesen értelmezzék a társa­dalmi fejlődést. A kommunisták számára az elmélet sohasem volt valamilyen absztrakt, a politikától és a gyakorlattól elszakadt tényező. Ezért is oly fontos, hogy sajtónkban elméletileg világosan magyarázzuk a tényeket és eseménye­ket. Az ilyen magyarázat hozzájárul a marxista-leninista világnézet megszi­lárdításához. A kommunista sajtó ereje nemcsak abban rejlik, hogy a párt pozícióin állva magyarázza a politikai életet, hanem ab­ban is, hogy szüntelenül elemzi a társa­dalmi lét valamennyi területét. A Pravda tapasztalatai azt mutatják, hogy a sajtó akkor befolyásolja a leg­gyümölcsözőbben az olvasót, ha a publicisztika bekapcsolja az élet hozta tanulságok értékelésének és magyarázatának folyamatába, ha az olvasó a megfigyeléstől áttér az általá­nosításhoz, a tényéktől az elemzés­hez, a konkrétumtól az absztrakció­hoz. Tapasztalataink szerint ez a sajtó leghatásosabb szerepe a tudományos világnézet kialakítása közben. E cél elérésének egyik eszköze, hogy a kommunista sajtó széleskörűen foglal­kozik az elmélet, a pártpolitika és a társa­dalmi fejlődés időszerű problémáival. Már a Pravda megalapításának idősza­kában Lenin rámutatott, hogy „a szocia­lista sajtószervnek vitatkoznia kell...“ Természetesen az elvhúségen, a pártos­ságon és az osztályszemponton alapuló vitáról és tapasztalatcseréről van szó. Az SZKP XXVI. kongresszusa ismételten megállapította az események elméleti magyarázatának, az új jelenségek meg­indokolásának fontosságát. Pártunk el­méleti frontja figyelmét a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának kialakításával, a termelés hatékonysága növelésével, a társadalmi viszonyok fejlődésével, a demokrácia további elmélyülésével, a szocialista életmód tökéletesítésével és a dolgozók kommunista nevelésével kap­csolatos kérdésekre összpontosítja. A párt szüntelenül konkrétan elemzi a mai forradalmi folyamat és a két rend­szer küzdelmének és általában a nem­zetközi viszonyok alakulását. A szovjet sajtó a marxizmus-leninizmus alkotó szellemében ismerteti meg a dolgozókat a pártos gondolkozás gazdagságával, miközben az elméletet szorosan össze­kapcsolja a kommunista építés gyakorlati feladataival. A pártosság a mi értelmezésünkben szorosan összefügg a sajtó társa­dalmi objektivitásával. A „Teljes és igaz információkra van szükségünk“ lenini tézis a demokratikus sajtó hagyományát képezi. Ez a tézis a dolgozók iránti bizal­mon és a dolgozók azon képességén alapszik, hogy meg tudják érteni a társa­dalmi folyamatok bonyolult dialektikáját, beleértve a forradalmi harc és az új társadalom során felmerülő nehézségek jellegét. Az objektivitás elsősorban a va­lóság hű tükröződése. A tükröződés azonban lehet csak látszólagos, vagy pedig csupán a fényképszerű pontosság­ra korlátozódhat. Az ilyen látszólagos „objektivitás“ a burzsoá sajtó sajátossá­ga. Ugyanakkor a burzsoá sajtó, és nem­csak a burzsoá sajtó, egyoldalúan elfer­díti az igazmondás követelményét. Sze­rinte csak az igaz, ami az életünkben még felmerülő fogyatékosságokat és té­vedéseket tanúsítja. A kommunisták ter­mészetesen nem félnek beismerni azt, hogy a nehézségek és fogyatékosságok reálisak, de ha ezeket úgy magyarázzák, mint a szocialista rendszer közvetlen kö­vetkezményét, ez azt jelenti, hogy nem értették meg a szocializmus viszonyai között reálisan fennálló ellentmondáso­kat. Szem előtt tartjuk Lenin alapelvét: „...nézzünk szembe az igazsággal! A politikában mindig ez a legjobb és az egyedüli helyes módszer“. A politikai nyíltság - az az irányvonal, amelyet pár­tunk következetesen megvalósít - termé­szetesen a szovjet sajtót is jellemzi. Az SZKP XXVI. kongresszusa megál­lapította: „Nagyon fontos, hogy a pro­paganda ne kerülje az égető témákat, ne féljen beszélni az ún. nehéz kérdé­sekről. Pártunk politikája világos és mi hajlandók vagyunk választ adni az összes kérdésre, melyet a szovjet emeberek feltesznek. Bátrabban kell válaszolnunk annak tudatában, ha megválaszolatlanul hagyjuk őket, ezt országunk ellenségei a szocializmus rágalmazására használják ki.“ Ennek a követelménynek a megsze­gése, a tömegekkel a problémákról foly­tatott közvetlen és nyílt párbeszéd figyel­men kívül hagyása és a valóság szépíté­se, amint azt a történelemből is tudjuk, gyengítheti nemcsak a sajtó, hanem a pártpolitika és a többi társadalmi intéz­mény iránti bizalmat is. Azt mondogatják, hogy a szocialista társadalomban nincs lehetőség az igazi bírálatra. Elegendő azonban, ha csak futólagosan megismerkedünk a Pravda és a többi szovjet újság tartalmával. Ezekben naponta bíráló cikkek jelennek meg életünk különböző problémáiról és rendszeresen közük „a népi ellenőrzés egész oldalait“ és így mindjárt megértjük, hogy ezek az állítások csak rágalmak. A mi sajtónkban megjelent bírálat előse­gíti a fogyatékosságok kiküszöbölését a legkülönbözőbb szervek, a párt, állami és gazdasági szervek munkájában. A szovjet sajtó ugyan bírálja a társa­dalmi élet fogyatékosságait, de fő felada­ta meggyőzően bemutatni rendszerünk történelmi vívmányait, bemutatni az épí­tőket és hősöket, a sikereket és a távlato­kat. Meggyőződésünk, hogy az élet opti­mista igazának megfelelő ilyen hozzáál­lás az egyedüli helyes út a kommunista sajtó számára. A haladó újságírás elválaszthatatla­nul összekapcsolódik a dolgozók­kal, érdekeikkel, harcukkal és munkájuk­kal. Éppen ebben nyilvánul meg elsősor­ban a marxista sajtó valódi népi jellege. A marxista sajtó a munkásosztály és a többi dolgozó szószólója, a társadalom szellemi tükre, kifejezi annak haladó tö­rekvéseit. A sajtó tömegjellegének elve nem jelenti csupán a tartalmának és formájának mély demokratizmusát és a sajtó széles körű terjesztését, hanem azt is, hogy koncentrálni tudja a párt kollektív véleményét és a nép tapasz­talatait. A néptömegek közvetlen részvétele a szocialista társadalom sajtójának mun­kájában világosan bizonyítja demokrati­kus jellegét. Nem véletlen, hogy ez világ­szerte nagy figyelmet kelt. így például a közelmúltban Párizsban könyv jelent meg Ivan Ivanovics a Pravdába ír cím­mel, amely gyűjteménye a dolgozók la­punkban közölt leveleinek. A könyv elő­szava megállapítja: „Amikor az ember olvasni kezdi a könyvet, meglepetten kér­di: milyen furcsa világ ez? Milyen szerve­zet, társadalmi mechanizmus és szokat­lan pszichológia ez. Fokozatosan, lépés­ről lépésre nyilvánvalóvá válik, hogy ez maga az élet.. Ennek megerősítésére néhány érde­kes számot említek meg. A Szovjetunió­ban több mint 7 millió munkás- és pa­rasztlevelező van; ennyien rendszeresen együttműködnek a sajtóval. A munkások, kolhoztagok és értelmiségiek évente tötíb mint félmillió levelet írnak a Pravdának és 60-70 milliót a többi szovjet lapnak. A le­velek a közvélemény barométerei és olyan gazdagságot jelentenek, amely életerőt ad a sajtónak, s bővíti az újság­írók látókörét. Egyúttal ezáltal a tömegek közvetlen hatást gyakorolnak a társadal­mi problémák megoldására. Az észrevé­telek és javaslatok alapján gyakran hatá­rozatokat hoznak nemcsak a helyi, ha­nem az országos problémákkal kapcso­latban is. A sajtó szerepének megerősítése a sajtó fejlődésének egyik törvényszerű­sége a szocializmusban. A sajtó, a televí­zió és a rádió gyors társadalmi tájékozta­tást ad a népnek a marxizmus-leniniz- mus szellemében, arra törekedve, hogy a tájékoztatás közérthető és mozgósító legyen. A tömegek így megkapják azokat a tájékoztatásokat, amelyek ahhoz szük­ségesek, hogy az irányítás szubjektumai­ként szerepelhessenek. A sajtó kölcsö­nös kapcsolatban áll az irányítószervek­kel, ami nagy jelentőséggel bír az állam­polgárok társadalom-politikai aktivitásá­nak növelésében. A sajtónak egyre gazdagabb tapaszta­latai vannak a közvéleménnyel a tájékoz­tatás, a propaganda és szervezőmunka területén folytatott együttműködésével kapcsolatban. Ez rendkívül fontos, mivel a tömegek sajtónak szentelt figyelme közvetlenül attól függ, hogyan elégítjük ki a közvélemény legkülönbözőbb igényeit, így például a cikkek időszerűségével, a közvélemény respektálásával, a tájé­koztatás rugalmasságával és alapossá­gával kapcsolatban. Lenin törődött az új típusú munkás­sajtóval és helyesen figyelmeztetett arra, hogy az újságoknak mindenre felelniük kell. A mai viszonyok között a mindenre feleletet adni azt jelenti, hogy sajtónknak tudatosítania kell: a vele szemben tá­masztott igények egyre nagyobbak és változnak a társadalmi haladás folyamatá­ban. Ebből az következik, hogy minden sajtószervnek a lehető legszorosabb kapcsolatot kell kialakítania a közvéle­ménnyel és az olvasókkal együtt kell értékelnie, hogy „a gyakorlatban ho­gyan érvényesülnek az egyes nézetek. Ellenkező esetben a szerkesztőség... a levegőben lóg majd, nem tudja, hogy az emberek megértik-e azt, amit hirdet, visszhangot kelt-e az emberekben, mit kell javítania, kiegészítenie.“ M int ismeretes, Lenin a kommunista sajtó fejlődését szorosan össze­kapcsolta a forradalmi világfolyamattal. Azóta hatvan év telt el, a forradalmi folyamat jelentős haladást ért el, boly­gónk arculata megváltozott, meggyorsult a társadalmi fejlődés és a demokratikus sajtót még szorosabb kapcsolat fűzi eh­hez a történelmi folyamathoz. A nemzetek életében és a dolgozók harcában ma első helyen áll a legége­tőbb probléma - a béke megvédésének problémája. A szocialista sajtó, televízió és rádió nemzetközi tevékenységében az első helyen áll ez a kérdés. Azt mondhat­juk, hogy úgy, ahogyan ma két társadalmi rendszer, két eltérő politika - a béke stratégiája és a háború stratégiája - áll egymással szemben a nemzetközi po­rondon, ugyanúgy egymással szemben áll a két sajtó, amely ezt a két rendszert képviseli az emberek tudatáért és érzel­meiért folytatott ideológiai küzdelemben. A kommunista sajtó megerősíti a béke, a biztonság, a nemzetek szabadságának nemes eszményeit, magyarázza és tá­mogatja a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országának békekezde­ményezését, szolidáris az imperializmus- ellen, a nemzeti és szociális felszabadu­lásért küzdő erőkkel. Lenin a pártosságon és népi jelle­gen kívül az internacionalizmusban látta a kommunista sajtó egyik alapve­tő jellemvonását. Ma ez elsősorban szilárd, elvhú pártos irányvonalat je­lent az imperializmus ellen folytatott ideológiai harcban, határozott szem­beszegülést az antikommunizmussal és szovjetellenességgel, szolidaritást az összes forradalmi és felszabadító erővel és aktív állásfoglalást a béke­harcban. VIKTOR AFANASZJEV, a Pravda főszerkesztője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom