Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-06 / 106. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1982. V. 6. Malvin-válság Az argentin katonai válasz és hatása Az Izrael által megszállt Ciszjordániában és a Gázai-övezetben levő városok, falvak és palesztin menekülttáborok lakossága tömegtün­tetéseken tiltakozik a hatóságok politikája ellen. Az izraeli katonák mind gyakrabban használják fegyverüket, s így az izraeli terror egyre több áldozatot követel. A mai Jeruzsálemben mindennapos látvány, hogy arab lakosokat tartóztatnak le (Telefoto - ČSTK) Befejeződött a szejm ülésszaka Ismét helyreállt a rend (ČSTK) - A brit hadügyminiszté­rium közleménye szerint az argen­tin légierő támadást intézett a Sheffield nevű brit torpedórom­boló ellen és elsüllyesztette. A le­génység nagy részének sikerült más brit hajókra felkapaszkodnia, John Nőtt hadügyminiszter sze­rint azonban harminc tengerész életét vesztette. A Sheffield torpe­dóromboló, amikor találat érte, mintegy 60 mérföldre délnyugatra volt a Malvin-szigetektől. Ez volt az egyik legkorszerűbb brit hajó, s arra szolgált, hogy a hadiflottát védje a légitámadások elől. A brit jelentés szerint húsz mérföldes tá­volságból Etendert típusú argen­tin vadászbombázók két rakétával találták el a torpedórombolót.. Az argentin főparancsnokság megerősítette, hogy támadást in­tézett a brit hadiflotta ellen, de közölte, hogy az akcióról részle­tekkel nem szolgálhat. Egy keddi jelentés szerint az argentin veze­tés a General Belgrano nevű cir­kálójának elsüllyesztésére adott válaszként parancsot, hogy az ar­gentin erők támadják meg a 200 mérföldes hadiövezeten kívül tar­tózkodó brit hajókat is. Buenos Airesben azt is közöl­ték, hogy a General Belgrano 1042 tengerésze közül már750-et sikerült kimenteni. A mentési mun­kálatok tovább folytatódnak. A brit katonai akciók eszkalációjának visszhangja Az argentin cirkáló elleni brit támadás aggodalmat váltott ki vi­lágszerte. Még a nyugat-európai országok is, amelyek kezdetben Nagy-Britanniát támogatták, a brit katonai akciók eszkalációját köve­tően érezhetően megváltoztattak álláspontjukat. A francia külügymi­nisztérium pl. „megrökönyödésé­nek“ adott hangot a cirkáló elsüly- lyesztése kapcsán, az NSZK kor­mányát úgyszintén megrendítet­ték az áldozatok számáról szóló jelentések. A francia kormány Nagy-Britan­niát és Argentínát egyaránt az el­lenséges akciók megszüntetésére szólította fel. A francia kormány szükségesnek tartja az ENSZ BT 502. számú határozatának tiszte­letben tartását - közölte Párizsban Beregovoy szóvivő. A kormány ülésén Mitterrand államfő elnökölt. Latin-Amerika szinte valameny- nyi országában ugyancsak nagy A z emberek általában szeretik az egyenes, világos beszé­lt. így tartják tisztességesnek, s így lenne tisztességes ez a „nagypolitikában“ is, ezen belül a meghatározott szerepet játszó szovjet-amerikai kapcsolatokban is. Sajnos, e téren még nem tar­tunk ott - méghozzá az amerikai fél hibájából - hogy tudnánk a már oly régen várt csúcstalálkozó pontos dátumát. A csúcstalálkozót sürgetőket - elsősorban a Szov­jetuniót - a Reagan-kormány ha­talomra lépésének első hónapjai­ban azzal nyugtatgatta, hogy ala­posan ki kell dolgoznia a tárgyalá­sokon követendő koncepcióját, mert felkészületlenül nem kíván asztalhoz ülni. Ez az indoklás egé­szen helyénvaló lett volna, ha idő­közben lassan-lassan nem bújt volna ki a szög a zsákból. Ahogy Washingtonban egyre későbbi le­hetséges időpontokat emlegettek, kezdett világossá válni, egyszerű­en halogatásról van szó, hogy időt nyerjenek „az előbb fegyverkezni, csak azután tárgyalni“ krédó vég­rehajtásához. Az eltelt másfél év alatt pedig a szovjet vezetőktől számos fórumon - köztük az SZKP XXVI. kongresszusán, az Októberi Forradalom tavalyi ün­nepségein, a szovjet szakszerve­zetek kongresszusán, a bonni csúcstalálkozó alkalmából, ké­sőbb Taskentben, majd legutóbb a lenini évfordulón - hangzottak el újabb és újabb javaslatok ä csúcs- találkozóra. felháborodást váltott ki az argentin cirkáló elsüllyesztése és általában a brit csapatok agressziója a Mal- vin-szigetek elien. Figueiredo brazil államfő Galtieri argentin el­nöknek küldött üzenetében „mély fájdalmát“ fejezi ki a nagy ember­áldozatokat követelő brit akció kapcsán. Aristides Royo pana­mai elnök táviratot küldött Galtieri tábornoknak, amelyben kormánya és a nép nevében kifejezte felhá­borodását. A perui külügyminisz­ter limai sajtókonferenciáján fejez­te ki sajnálatát az események mi­att és ismét hangsúlyozta, hogy Argentína élvezi Peru teljes támo­gatását. Rodrigo Carazo Odio Costa Rica-i elnök azt javasolta az Ame­rikai Államok Szervezete tagálla­mainak, hogy az AÁSZ székhelyét tiltakozásul a Londonnak nyújtott amerikai támogatás ellen helyez­zék át Washingtonból Latin-Ame­rikába, konkrétan Costa Ricába. Rámutatott, hogy az USA maga­tartása komolyan veszélyezteti az AÁSZ jövőjét. Az amerikai külügyminisztérium képviselője Washingtonban tömö­ren csak ennyit jelentett ki: „Nincs mit hozzátenni a cirkáló elsüly- lyesztésének tényéhez, sajnáljuk az emberáldozatokat“. A Brüsz- szelben tartózkodó Weinberger hadügyminiszter azonban kijelen­tette, hogy a brit támadás jogos volt. Azt is elmondotta, hogy az USA fontolóra veszi az újabb amerikai támogatásokra irányuló brit kéréseket s közölte, hogy ez ügyben csütörtökön találkozik Nőtt brit hadügyminiszterrel. Az Egyesült Államok Buenos Aires-i nagykövetsége bejelentet­te, hogy azokat a munkatársait, „akikre nincs feltétlenül szükség“, visszaküldi Washingtonba. Ez az intézkedés az argentin kormányra gyakorolt amerikai diplomáciai nyomás újabb megnyilvánulása. Costa Mendez argentin külügymi­niszter üzenetet intézett amerikai kollégájához, Alexander Haig- hez, amelyben elítélte a Nagy­(ČSTK) - Az Egyesült Államok közel-keleti szövetségeseinek se­gítségével megkezdte a Camp David-i megállapodás újabb sza­kaszának megvalósítását célzó előkészületeket. Regionális kato­nai tömb létrehozásáról van szó, amelynek amerikai tervek szerint tagja lenne Egyiptom, Szudán, Britanniának nyújtott washingtoni támogatást. Hangulatváltás Londonban A Sheffield torpedóromboló el­süllyesztése, illetve két Harrier tí­pusú brit repülőgép lelövése sokk­hatást és rémületet váltott ki Nagy-Britanniában. A második vi­lágháború óta az első elsüllyesz­tett brit hajó fényképeivel teli reg­geli londoni lapok szinte azonnal elfogytak. A londoni parlamentre is átra­gadt ez a hangulat. A szerdára virradó éjszakai vitára a viharos jelenetek voltak a jellemzők. Nőtt hadügyminiszter azonban azt kö­zölte, hogy „a hadművelet a terv szerint folytatódik“. Anthony Benn munkáspárti képviselő a Sheffield elsüllyeszté­sét „tragédiának“ minősítette és kijelentette, ez a szerencsétlenség remélhetőleg végre észhez téríti a kormányt. Mint mondotta, a köz­vélemény már nem nézi el a to­vábbi emberáldozatokat. Lord Jenkins, a Munkáspárt volt mi­nisztere szerint Margaret Tha­tcher „tömeggyilkosságot hajt végre a nyílt tengeren“. Michael Foot, a Munkáspárt vezére arra figyelmeztette a kor­mányt, hogy otthon és külföldön egyaránt elveszítheti a támoga­tást. Az ellenzéki munkáspárti képviselők parlamenti csoportja határozati javaslatot terjesztett a törvényhozás elé, amelyben a hadműveletek azonnali meg­szüntetésére, tűzszünet megköté­sére szólít fel s követeli, hogy a konfliktus rendezésébe vonják be az ENSZ-et. Londonban szerdán újabb két­órás ülést tartott az ún. válságkabi­net, és megvitatta a brit torpedó­romboló elsüllyesztése után a Malvin-szigetek körül kialakult helyzetet. Délután ezt követően Margaret Thatcher elnökletével az egész kormány is tanácskozott. Szomália, Marokkó, Omán és Jor­dánia. A tömb tevékenysége részét képezné az USA közel-keleti stra­tégiájának, és azok e\\ep az arab országok ellen fog irán^jlni, ame­lyek elutasítják a Car^) David-i megállapodást és az amerikai kor­mány közel-keleti politikáját. (ČSTK) - Varsóban a kedd esti órákban ért véget a szejm kétna­pos ülése. A képviselő-; megvitat­ták és jóváhagyták a napirenden szereplő törvénytervezeteket az országos kulturális tanács és kul­turális fejlesztési alap létrehozá­sáról. A keddi ülésen Q^eslaw Kiszcsak tábornok, belügyminisz­ter tájékoztatta a képviselőket a hétfői zavargásokról. Wojciech Jaruzelski I adse- regtábornok elnökletével ugyan­csak kedden tartott ülést a Nem­zeti Megmentés Katonai Tanácsa. (ČSTK) - Ma 12 éve írták alá a szovjet-csehszlovák barátsági, együttmű cödési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződést. Ez a dokumentum az 1943-as szer­ződést helyettesítette, megerősí­tette azt, ami a több mint negyed évszázad alatt a szovjet-csehszlo­vák kapcsolatok fejlesztésében történt, írta Alekszandr Sztroga- nov, a TASZSZ szemleírója. A hetvenes évekre az SZKP és a CSKP, a Szovjetunió és Cseh­szlovákia baráti kapcsolatainak to­vábbi megszilárdítása volt a jel­lemző. Ebben nagyon fontos sze­repet játszanak Leonyid Brezs­volt ilyen magas a munkanélküliek száma (9,9 millió), rekordnagysá­gú deficittel zár a költségvetés és soha nem látott magasságig fel­kúsztak a kamatlábak. Ami a leg­kényesebb: ilyen horribilis össze­get még nem ért el a Pentagon költségvetése, ami nemcsak az átlagamerikai, hanem a kongresz- szusi képviselők jelentős része szerint is túlméretezett. Reagan tehát nyilvánvalóan a megtépázott hazai tekintélye következtében most világpolitikai babérokra vá­gyik. E zek az ambíciói azonban mit sem változtatnak legutóbbi homályos indítványának megítélé­sében. Sőt, a jelek szerint az sem változtat ezen, hogy Reagan a hét elején közölte, mégis elfogadja Leonyid Brezsnyev javaslatát egy harmadik országban megtartandó októberi csúcstalálkozóra. Más­nap ugyanis már az USA külügy­minisztériumának szóvivője azt adta hírül, hogy a bejelentés elle­nére érvényben van a júniusi New York-i találkozóra tett javaslat is. Ezek az egymásnak ellentmondó közlések is azt támasztják alá, hogy a Reagan-féle vezetés nem következetes és nem egységes a szovjet-amerikai kapcsolatok alakulásának megítélésében. Mert ha egyértelműen az őszinte dialó­gust, a termékeny csúcstalálkozót óhajtanák, nem mondanának egy­szer a-t, másszor pedig b-t, ha­nem egyszerűen ,,igen“-nel vála­szolnának. P. VONYIK ERZSÉBET Értékelte az ország társadalompo­litikai helyzetét, és a hétfői szocia­listaellenes provokációkkal össze­függésben határozatokat hozott. Néhány vajdaságban ismét beve­zették az éjszakai kijárási tilalmat, megszüntették a telefonösszeköt­tetést, megtiltották a magángép­kocsik forgalmát, s betiltották a kulturális és sportrendezvé­nyeket. Varsóban, Gdanskban, Krakkó­ban, Lódzban és másutt is a za­vargások színhelyén helyreállt a rend. nyev és Gustáv Husák r 3 idsze- res találkozói és tárgyalásai. Óriási méreteket öltöttek a két ország gazdasági és tudományos kapcsolatai. Az elmúlt ötéves terv­időszak alatt (1976-80) a szov­jet-csehszlovák árucsere-forga­lom megkétszereződött az előző időszakhoz viszonyítva, és körül­belül 30 milliárd rubelt tett ki. A két ország ebben az évtized­ben megkezdte a hosszú távú együttműködési program megva­lósítását, amelynek fő célja a nép­gazdaság stabil fejlesztése s mindkét országban a legéssze­rűbb munkamegosztás. SALVADOR Megalakult az új kormány (ČSTK) - A salvadori alkotmá- nyozó nemzetgyűlés kedden jóvá­hagyta Magana ideiglenes államfő javaslatát az új kormány összeté­telére. A kabinetnek 14 tagja van, s négy tárca élén áll a Nacionalista Köztársasági Szövetség (ARENA) képviselője, három-három minisz­ter a Nemzeti Megbékélés Párt és a Kereszténydemokrata Párt tag­ja, négyen pedig függetlenek. Az új kormány politikája nyil­vánvalóan nem változik, amit egyebek között az is tanúsít, hogy a hadügyminiszteri funkciót Jósé Guillermo Garcia, a külügymi­niszteri tisztet pedig Fidel Chavez Mena tartotta meg. Támogatás a SWAPO harcának (ČSTK) - Dar es-Salaamban egynapos találkozót tartottak az ún. frontországok külügyminiszte­rei. Angola, Botswana, Mozambik, Zambia, Zimbabwe, Tanzánia, Kenya, Nigéria és a Délnyugat- afrikai Népi Szervezet (SWAPO) képviselője a namíbiai kérdéssel kapcsolatban megerősítette, hogy „korlátlan és feltétel nélküli támo­gatást nyújt a Namíbia független­ségéért harcoló SWAPO-nak.“ A miniszterek üdvözölték a SWAPO fegyveres felszabadító harcá­nak fokozódását. Elítélték a Dél­afrikai Köztársaságot, amiért meg­szállva tartja Angola déli részét. KOMMENTÁRUNK r E s az idő egyre sürgetett és sürget. Különösen nap­jainkban, mert a jelenlegi, a máso­dik világháború óta legkiélezet- tebb nemzetközi helyzet kifejezet­ten szükségessé teszi a mielőbbi csúcsszintü szovjet-amerikai megbeszéléseket. S a paradox éppen az, hogy aki elsősorban felelős a feszültséggel terhes helyzetért, nem akar tárgyalni, il­letve ezt szó szerint így taktikai „Nem“-be Hajló „igen“ okokból nem mondja ki, de a talál­kozó időpontját a végtelenségig halogatja. Pedig az egyértelmű, világos szovjet javaslatok mielőbbi pozitív válaszra várnak. Az első homályos washingtoni visszajelzésre egészen idén ápri­lis elejéig kellett várni. Reagan elnök újságírókkal való találkozá­sa során akkor is csak úgy „mel­lesleg megjegyezte“: hajlandó lenne New Yorkban találkozni az ENSZ második rendkívüli leszere­lési ülésszakán Leonyid Brezs- nyewel júniusban. A sajtóértekez­letet jellemző módon úgy haran­gozták be, hogy Ronald Reagan hivatalosan bejelenti: beszédet mond az ülésszakon. A lényeget pedig egyszerűen elhallgatták. Vagy tán meglepetésnek szánták? A szovjet diplomácia minden­esetre nem ilyen „meglepetésekre“ vár a tengerentúlról, hanem érthe­tő, világos, felelősségteljes, nyílt feleletre. Mert amit most Reagan elnök felkínált, moszkvai véleke­dések szerint nem minősíthető másnak, mint rendkívül homályos válasznak. Sőt, az is valószínű, hogy a Fehér Házban nem is mér­vadó válasznak szánták, hanem afféle nyugtatgatásnak, hogy „lám, mi sem mondunk nemet.“ Mert az kétségtelen, hogy az amerikai vezetésnek szüksége van az ilyenfajta csillapítgatásokra, hi­szen számos amerikai törvényho­zó, sőt, a nyugat-európai szövet­ségesek is sürgetik az elnököt: hosszútávon ne térjen ki a felkínált lehetőség elől. No, és ne feledkez­zünk meg arról a háborús politikát ellenző békemozgalomról sem, amely Nyugat-Európából az USA- ba is érezhetően átcsapott. H ogy propagandaízü bejelen­tésről van szó, abból is sejthető, Reaganék nem gondol­hatták komolyan, miszerint a Szovjetunió helyeselne egy ilyen sebtiben nyélbe ütött találkozót, hiszen előkészítésére alig maradt volna egy hónap. Az viszont már régóta köztudott, hogy a Szovjet­unió egy alaposan előkészített csúcstalálkozó híve. De más is meghúzódhat a dön­tés mögött. Reagan valószínűleg most a külpolitikában próbál lépni. Odahaza ugyanis meglehetősen tornyosulnak a hullámok, elsősor­ban a stagnáló gazdasági életben. A második világháború óta nem A cél az amerikai érdekek védelme TASZSZ-kommentár a szovjet-csehszlovák kapcsolatokról

Next

/
Oldalképek
Tartalom