Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1982-05-31 / 127. szám, hétfő
A világirodalom (Weltliteratur) fogalmára Goethe tanította meg a világot, bára világirodalom évszázadokkal Goethe előtt is létezett. Akkor azonban csak „irodalomnak“ nevezték. Ebből váltak ki Babits szerint a nemzeti irodalmak ,,különültek el a világ irodalmon belül... nyelveik védőbástyái mögött“. A világirodalom nyelve évszázadokon át a latin volt, korábban pedig a görög. Nem véletlen hát, hogy a nemzeti irodalmak, közte a magyar irodalom előzményei is a latin nyelvű irodalommal kezdődnek. Manapsági a világ tanúja lehet ugyan annak, hogy a modern irodalmak külön utakat keresnek, másak akarnak lenni. Ezek a külön utak (még Odüsszeia címmel megjelent müve, valamint az Ünnepi Könyvhétre megjelenők, így Emily Bronté Üvöltő szelek című regénye. Jack; London kötetében az író ismert és népszerű műve, A vadon szava című regényén kívül gazdag válogatást találunk elbeszéléseiből is. A tájékozódás dolgában Bartos Tibor tartalmas utószava igazít el bennünket. A válogató szándéka szerint utószavakkal látják el a többi kötetet is. Nem hiányzik majd a szükséges jegyzetapparátus sem. Mik szerepelnek még a sorozatban? Az olvasóközönség világirodalmi érdeklődését mutatja, hogy a besorolt művek egy része nyolcadik, tizedik kiadásban jelenik meg. Egyébként Lev Nyikolajevics Tolsztoj müveit éppúgy megtalálhatjuk a sorozatban, mint Thomas Mann, Jane Austen, Fjodor Mihaj- lovics Dosztojevszkij, Anton Pav- lovics Csehov, Makszim Gorkij vagy Victor Hugo műveit. A válogatás során egyébként azt az elvet érvényesítik, hogy élő írót nem sorolnak a sorozatba. Az elmúlt évtizedek kiemelkedő alkotói közül három esetben tettek kivételt, Solohov, Krleza és Aragon esetében. A műveket két változatban jelentetik meg, egy drágább és dékait tekintve más szempontokat tart szem előtt. Az előzetes tervben a magyar irodalom is szerepelt. Abból az elvből kiindulva, hogy a nemzeti irodalom a világirodalom része is. Egyébként ezt az elvet érvényesítette a közelmúltban befejeződött szovjet világirodalmi sorozat is, melynek 200 kötetéből 59-et tesz ki a szovjet, illetve a régebbi irodalom, valamint a köztársaságok irodalmának a sorozatban való szerepeltetése. A vita során kialakult vélemény alapján láthatóan annyiban módosult a terv, hogy magyar irodalmi alkotásokat nem vesznek fel a sorozatba. Nem azért, mintha világirodalmi rangú név vagy mű nem adódna, hanem azért, mert - Antal László szavait idézve - ,,a magyar szépirodalommal foglalkozó kiadókkal, vagy a Magyar Remekírók-sorozatával amúgy sem versenyezhetnének“. Igaz, az olvasók talán nem vették volna zokon azt sem, ha a sorozat a magyar irodalmi müvek besorolásával jelezné az egyetemes magyar irodalom világirodalmi rangra érdemes müveit is. Meglehetősen szigorúnak tűnik a válogatás a cseh irodalom esetében. J. Hašek: Švejk, K. Čapek: Harc a szalamandrákkal; ElbeszéÚJ KÖNYVEK Csanda Sándor ELSŐ NEMZEDÉK Szép és nehéz vállalkozás Indul a Világirodalom Klasszikusai sorozat a legmeghökkentőbbek és hagyo- mánytagadóak is) aligha cáfolhatják azt az igazságot, hogy a kultúra ősisége folytán az igazán nagy írók „egymás nyelvén felelnek egymásnak", egymás formáit, képeit, témáit veszik át. Ezek az irodalmi közhelynek tűnő. megállapítások jutottak az eszembe, amikor a közelmúltban az Európa Könyvkiadó új kezdeményezésével, a Világirodalom Klasszikusai sorozattervével ismerkedtem meg. Páratlan vállalkozás ez még akkor is, ha az elmúlt esztendőben az Európa Kiadó a Világirodalom Remekei sorozatban már közkinccsé tette azokat az alkotásokat, melyekben az irodalom „kifejezi a nemzet lelkét“, s amelyeknek egy része a most induló sorozatból sem hiányozhat. A vállalkozás nagyságát mutatja, hogy az évente megjelenő mintegy 12-14 kötet több tízezres példányszámban jut majd el az olvasóhoz. Tizenöt-tizenhat év múlva érkezik el a sorozat a két- századik kötethez, és ez már maga jelzi a szándék méreteit, arányait is. A sorozattervvel kapcsolatban azt kell mondanunk, jó érzékkel és jó ízléssel válogatták össze a VK „új folyamát“. „A sorozat célja - írják a tervezetben hogy az irodalomtörténeti ertékelés, a marxista esztétika, az irodalom társadalmi funkciójáról vallott felfogásunk, ismereteink és ízlésünk alapján választ adjon arra, hogy a világirodalom egészéből mely műveket tartunk a legjobbaknak évezredünk utolsó évtizedében“. Az elveket illetően ízelítőt nyújthatnak a már megjelent első kötetek, köztük Jack London északi egy olcsóbb kiadásban. Az olcsóbb változat a papír minőségében és a kötésben különbözik a drágább, igényes és szép kivitelű változattól. A sorozat a világirodalom fogalmát - eltérően a babitsi meghatározástól - a nemzeti irodalmak irányába igyekszik kiterjeszteni, ám a szerkesztés során még így sem mellőzhetik a világirodalmi rangot jelentő müvek mércéjét. Ezért nem is törekszenek arra, hogy minden nemzeti irodalom ott legyen s a térképről egyetlen szín se hiányozzék. Ismert dolog ugyanis, hogy egyes nemzeti irodalmak Európában is csak a század folyamán indultak fejlődésnek, Dél-Amerikában és Afrikában pedig csak a közelmúltban foghattak hozzá az irodalomteremtés nagy munkájához. A Világirodalom Klasszikusai- sorozat új folyama elsősorban szépirodalmi alkotásokat tartalmaz. A tervek szerint csupán elvétve kerül sor történeti, filozófiai mű, emlékirat vagy tanulmány- és esszékötet kiadására. Kivételt az ókori görög és római történetírók munkái képviselnek, valamint Rousseau vallomásai, illetve Montaigne esszéi. A népmese és a nép- költészet is kimarad a sorozatból, kivéve az olyan világirodalmi rangú müveket, mint a Kalevala vagy a régebbi irodalom olyan alkotásai, mint a szanszkrit elbeszélések, a középkori hősi epika, valamint Az ezeregyéjszaka meséi. Nem tervezik a múlt század klasz- szikus kalandregényeit sem, s nem foglalkoznak a gyermek- és ifjúsági irodalom alkotásaival. Ez utóbbi gyakorlatilag parttalanná tehetné a vállalkozást, mely szánlések, I. Olbracht: Átok völgye; Nyikola Suhaj, a betyár, valamint a XX. századi költői antológia szerepel. Az első kötetek kézhez vétele után - az igazi bemutatkozásra most, a budapesti Ünnepi Könyvhéten kerül sor - joggal mondhatjuk, hogy küllemében is (s ez alatt formátum, kötésterv, papír, betűtípus értendő) igényes, az Európa Kiadó híréhez, rangjához méltó sorozattal van dolgunk. Ezért az sem lep meg bennünket, hogy a sorozat számára a kiadó speciális papírt gyárttat. A Domokos János szerkesztette sorozat - a közös könyvkiadás keretében, valamint kereskedelmi úton - hozzánk is eljut, s feltehetően kedvelt sorozata lesz az irodalomértő és irodalomszerető olvasóknak. FÓNOD ZOLTÁN Csanda Sándor, a Komenský Egyetem professzora Első nemzedék című, kézikönyvszerűen feldolgozott müvében a két világháború közötti (1918-1938) csehszlovákiai magyar szellemi élet, a magyar írásbeliség eredményeit foglalja össze. A szerző külön- külön fejezetben tárgyalja a könyvkiadás és a sajtó helyzetét, rendkívül szerteágazó működésük eredményeit; rövidebbhosszabb portrékat rajzol az első Csehszlovák Köztársaság jelentősebb magyar költőiről, próza- és drámaíróiról, egy újabb fejezetben pedig a publicisztika és az irodalomtudomány művelőit mutatja be. Csanda Sándor munkája marxista irodalomtörténetírásunk egyik alapozó müve, s újrakiadásával kiadónk elsősorban a fiatalabb nemzedék hagyományismeretét kívánja gazdagítani. Jozef Puškáš BEISMERŐ VALLOMÁS Jozef Puškáš, akit a Vigasztaló csalódások című novellás kötetből már megismerhetett a magyar olvasó, sajátos típust képvisel a mai szlovák irodalomban: az úgynevezett intellektuális prózát műveli. Tetteink helyett a tetteinkből kiviJenyiszej-ország CSÁK ELEMÉR ÚTIKÖNYVE Utazás a jövő országába, ezt a címet adta 1913-as szibériai útjáról szóló könyvének Fridjtof Nansen, a nagy norvég felfedező. Pedig akkoriban még ismeretlen fogalom volt az energiaválság, s kevesen gondolták, hogy a világ egyszer eljuthat arra a pontra, amikor már a tenger alól kell nyersanyagot bányászni. Szibéria, e páratlan természeti kincseket rejtő vidék ma egyre inkább az érdeklődés előterébe kerül. Ide, pontosabban a Jenyiszej vidékére kalauzolja el az olvasót Csák Elemér, a Magyar Rádió volt moszkvai tudósítója. A csaknem 4000 kilométer hosz- szúságú Jenyiszej forrásától - tehát Ázsia közepétől - haladva elénk tárul az a sajátos világ, ahol nem számít csodának a -50 fokos hideg sem, és ahol mégis emberek élnek, dolgoznak. Kevesen gondolnák, hogy „Jenyiszej-ország“ fővárosa, Krasznojarszk, már 350 éves múltra tekinthet vissza. * Megfordult itt a világhírű festő, Szurikov és az orosz próza egyik nagysága, Csehov is. A közelben épült fel az a hatalmas vizi erőmű, amely annyi energiát termel évente, mint amennyi a Szovjetunió teljes enertiatermelése volt 1934-ben. A könyvet mégsem a természeti leírások és technikai ismertetők emelik olvasmány-élménnyé, hanem azok a közvetlen hangvételű beszélgetések, amelyek a szó szoros értelmében emberközelbe hozzák e távoli vidéket. Csák Elemér nem kívülálló nézelődőként, hanem igazi kapcsolatteremtő riporterként járta be a hatalmas folyó vidékét, és jutott el Földünk legészakibb városáig, a Jenyiszej torkolatánál fekvő Norilszkig. A szerző felvételeivel illusztrált könyvet bizonyára örömmel lapozzák majd az útleírások kedvelői és azok, akik a lapunkban közölt részleteket is olvasták. (Kossuth). 'P. L. EGY MÚLT SZÁZADI ÚTIRAJZ ,, Elmondhatom én is, hogy teljes erőmből megráztam az ismeret fáját, s ha nagyobbára csak levél és száraz galy hullott volna is le, úgy még is közöttük egy pár éldel- hető gyümölcs is található lesz, amely megérdemli a fáradtságot, hogy amazok közt is felkeressük. “ Annak az Ipolyi Arnoldnak a szavai ezek, aki tudományos indíttatását egyrészt Med- nyánszky Alajos (1784-1844) könyveket-becsülő házának köszönheti, ahol házitanítóskodott. S ha a báró Mednyánszky nem is rázta meg teljes erejéből az ismeret fáját, hanem inkább csak ne- velgette, öntözgette (gondoljunk csak hatalmas könyvtárára és oklevélgyűjteményére!), de azért egy kis kóstolót mégis közkinccsé tett e gyümölcsből, amit most a Tatran Kiadó ismét megjelentetett - Soltész Gáspár fordításában - magyar és szlovák nyelven, mintaszerű kiállításban. A Festői utazás a Vág folyón, (1825) című kiadványról van szó, amelyben a világot nyitott szemmel járó főúr saját - tutajon megtett - útját írja le a folyó forrásvidékétől egész a tor- kollatig, pontosabban Komáromig. Sokszor életveszélyek közepette ereszkedik alá a zabolátlan folyón, de azért igyekszik minden, általa arra érdemesnek vélt természeti jelenségről, „műemlékről“, illetve új „ipari létesítményről“ (ne feledjük, a reformkor kezdeténél járunk!) beszámolni. Stílusa, elbeszélésmodora élvezetes/ soha nem válik unalmas szószátyárkodássá, mivel maga is tudja, ,,ami a valóságban nagyon érdekes, unalmassá válhat, ha még sokáig magyarázunk felőle“. Műve elsősorban talán kordokumentum, de forrásértékű adalékokat is tartallágló vagy kielemezhető esszenciát követi nyomon, azokat a belső gesztusokat, ösztönös és tudatos erőket, amelyek végső soron meghatározzák az embert. A Beismerő vallomás én-novella: a szerző - egy újságíró - levelet ír apjának, aki elvált és új házasságban él, s most hosszú évek múlva vissza akar térni első feleségéhez. Ebben a keretben egy befelé forduló, gyakorlatiatlan, érzékeny ember története tárul elénk: a novella „hőse“ egy véletlen baleset kapcsán rádöbben addigi élete és emberi kapcsolatai felszínes, meddő voltára, s az önvizsgálat legmagasabb fokán szembenéz önmagával, önmarcangoló őszinteséggel, s kérlelhetetlen szigorral elemzi a bűn és ártatlanság problémáját, firtatja, hol kezdődik s hol ér véget az ember felelőssége, s régi énjét lerombolva - közben magát és másokat sebezve - igyekszik megtalálni, megalkotni új önmagát. írók dedikáltak, beszélgettek Nem tudom ők hogyan látják, véleményük mennyiben különbözik a miénktől - olvasókétól. Számunkra minden esetben fontos a velük való találkozás. Úgy tűnik fel, hogy az idei Jókai-napokon íróink, költőink is parolázó kedvükben voltak... Voltak esztendők, amikor egykét kivételtől eltekintve, alig találkoztunk velük, nemzetiségi kultúránk e jeles ünnepén. Az írott szó mesterei az idén feltűnően nagy számban jelentek meg az anyanyelv ápolásának e legnagyobb rendezvényén. Szénássy György, Gál Sándor, Püspöki Nagy Péter, Cselényi László, és Cúth János dedikálta a közelmúltban megjelent köteteit. Eseményszámba ment, hogy Gál Sándor válogatott verseinek gyűjteménye, az Új Atlantisz legelőször itt volt megvásárolható. Mit tehet még ehhez az olvasó? örültünk, hogy a szervezőknek sikerült pontosan időzíteniük az irodalom népszerűsítését szolgáló eseményeket. Feltétlenül el kell mondani, azt is, hogy az említett írókon kívül találkozhattunk Duba Gyulával, Kövesdi Jánossal, Tóth Lászlóval, Barak Lászlóval, Bettes Istvánnal. Zalabai Zsigmonddal is. S mindez csupán azért történhetett, hogy mindannyian felismerték: a Jókai- napok nem csak a színjátszók, a versmondók ünnepe. Ezúttal nem a szinte állandóan üzemelő könyvsátor volt a színhelye a dedikálásnak. A Szakszervezetek Háza előcsarnoka méltó környezetet adott íróink költőink találkozásainak az olvasókkal. így örülhettünk, hogy Komárom (Komárno) az idén az amatőr színjátszással együtt a könyvet is ünnepelte. (d-n) ÚJ SZÚ 4 1982. V. 31. máz a szlovák mondakutatás számára. Sajnos nem ismerem, mennyire élnek a Vág menti szlovák nép tudatában az egyes várromokhoz fűződő történetek, milyen mértékben vannak ezek szakszerűen fölgyűjtve, de azt hiszem, Mednyánszky közlései mindenképpen értékesek lehetnek. Érdekes módon irodalmi alkotások esetében egész természetes dolog az évszázadokkal későbbi kritikai-, dísz- meg újrakiadás; ezzel szemben történeti és „egyéb“ munkákkal kapcsolatban ez nem ilyen megszokott. Egyrészt érthető: a tudomány fejlődésében időközben meghaladta ezeket a kezdeti tapogatódzásokat. így sem ártana azonban elolvasni, megismerni őket! Mivel általában nehezen hozzáférhető könyvritkaságokról van szó, természetesen (?) nemigen szoktuk térdig koptatni a lábunkat értük. Ezért is üdvöz- lendőek az olyan vállalkozások, mint amilyen a Tatran Kiadóé is. Térjünk azonban vissza Mednyánszky szóban forgó könyvéhez! Egy dolgot sajnálhatunk e valóban példás kiadvánnyal kapcsolatban: nem készült hozzá egy - az olvasó jobb tájékozódását segítő, korrajzot, biográfiát, művelődéstörténeti jelentőséget Is fölvillantó - utószó. Pedig az ilyen újrakiadások elsősorban megha- ladottságuk, nehezebb értelmezhetőségük miatt elmaradhatatlan kísérője kell hogy legyen az efféle kommentár. Az útirajzot olvasva az emberben mind jobban növekszik az óhaj, hogy Mednyánszky nyomán végigutazza ma a Vág völgyét. Aránylag könnyedén meg lehet ezt tenni, kényelmesebben is mint a múlt század első felében. LISZKA JÓZSEF
